HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Alucar D. & Morinas - Viharos Találkozás - BEFEJEZETT

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Morinas

avatar

Male Hozzászólások száma : 36
Kor : 26

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3260/4500  (3260/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő125
Befolyás80
Intelligencia125

TémanyitásTárgy: Alucar D. & Morinas - Viharos Találkozás - BEFEJEZETT   Hétf. Jún. 22, 2015 12:40 am

Shells Town-ról tartottam éppen hazafele Marinefordra az egyik tengerészeti hajón.  Meglehetősen kellemetlenül telik az utazás mivel, hogy gyakorlatilag az év egyik vihara csapott le az East Blue-i tenger e részén. Az éjjel alig bírtam aludni, mivel a hajó úgy hánykolódott, hogy nem egyszer csak úgy ledobott az ágy magáról, és arccal a földön kötöttem ki. Reggel félálmosan kiléptem a fedélzetre, és a vihar, ami a szemeim elé tárult, csak megerősítette bennem az éjjeli élményeimet.

- Azt a hétszázát, ekkora vihart én még nem pipáltam!
- Ráadásul azt mondják, hogy most jön még a java!

Micsoda? A vihar még ennél komolyabb lesz? Ekkor egy hatalmas hullám eltalálta a hajót, s félig meddig elborította. Szerencsére az utolsó pillanatban reflex szerűen megtudtam kapaszkodni valamiben, ám sokan nem voltak ennyire szerencsések. Rengeteg kadétot magával vitt a víz, és soha többet nem láttuk őket.

- Azonnal ki kell kötnünk az egyik szigeten! Ostobaság volt ilyen időben elindulni!
- Igaza van! A legközelebbi város az Louge Town. Pont most vagyunk mellette. Ott kivárhatjuk a vihart.
- Csak jussunk el odáig élve.

Majd a kormányos tekert egyet a hajó kormányos, és a hajó jobbra elfordult, s egyenesen a városhoz mentünk. Ott kikötöttünk, és menedéket kerestünk az egyik szállóban. A szálló viszonylag tele volt, így az előtérben várakoztunk, mivel a tengeri vasút állomás mellett volt, így sok ember megfordult benne, és mivel ma vihar volt nem sokan akarták a szabadban átvészelni ezt a kutya időt.


A hozzászólást Morinas összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 01, 2015 4:17 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Alucar D. Lance

avatar

Hozzászólások száma : 10
Tartózkodási hely : South Blue

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3100  (2000/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő130
Befolyás10
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Re: Alucar D. & Morinas - Viharos Találkozás - BEFEJEZETT   Hétf. Jún. 22, 2015 1:20 am

- Szóval ez lenne a Kékségek közötti közlekedés módja, abban az esetben, ha még nem rendelkezik az ember azon dolgokkal, melyek szükségesek a Grand Line-on való utazás túléléséhez. - kezdtem el keresgélni a zsebemben, majd megtalálva a dohányterméket, ösztönösen kaptam ki egy szálat a dobozból és kanyarítottam ajkaim közé. A gyújtóm kattant, s nagyot szippantottam a vaníliás cigiből, aminek csomagolásán egy helység neve szerepelt: Logue Town.
- El se hiszem, hogy valaki ekkora függő legyen... Csak azért, mert a South Blue-n sehol se tudtál utánpótlást venni, el kell mennünk egészen az East Blue-ig?! - elégedetlenkedett a mellettem sétáló, fekete macska, kinek megnyilvánulása hatására számos utazó felkapta a fejét; valószínűleg ritkán látnak beszélő macskát.
- Fogd be, vagy a vízben kötsz ki. - sziszegtem fenyegetően, majd néhány másodperc fürkészés után célba vettem a tengeri vonat legfélreesőbb, legüresebb pontját. Nem szerettem volna magamra, magunkra vonni a figyelmet, ebből adódóan Neko-t is arra utasítottam, hogy kíséreljen meg minél kevesebbet beszélni. Vagy ne is beszéljen, ámbátor nem estem a naivitás azon mélységébe, ahol efféle feltételezéseket megvalósíthatónak gondoltam volna. Végre elindult a vonat, mi pedig csendben, szótlanul ültünk. Neko az ölemben talált számára kielégítően kényelmes fekvőhelyre, majd nagyot ásítva, karmait a combjaimba fúrva lehunyta szemeit. Mindezt szótlanul tűrtem, mivel abban bíztam, ezáltal gyorsan álomba merül, s nem fog tovább kínozni társaságával.
~ Kellemetlen egy alak. - csóváltam meg a fejem, majd újabb cigarettára gyújtottam rá, a velem egy helyiségben tartózkodók legnagyobb bánatára, de ezt látványosan figyelmen kívül hagytam. Az út hosszú volt. Neko átaludta, jómagam pedig a gondolataimmal foglalkoztam, igyekeztem kitalálni, hogyan tovább. Azután, ami ott történt, sok minden megváltozott, sok dologról máshogy vélekedek, mint előtte. Elbizonytalanodtam, ha ez a felszínen nem is észrevehető. Nem vagyok biztos abban, hogy tovább kellene űznöm ezt a hivatást; kezdetben, amilyen lelkesen vadásztam le áldozataimat, manapság oly' annyira hagy hidegen. Már csak munka, nem életcél. De hogyan tovább? Legyek törvényen kívüli, mint John, hajdani apám? Soha. Más utat kell találnom, a saját ösvényemet kell kialakítanom.
- Ott vagyunk már? - nyújtózott nagyot a házi kedvencem, aki az egyetlen cérnaszál volt, amely' még összekapcsolta múltamat jelenemmel, neki köszönhettem, hogy, bár homályosan, meglehetősen bizonytalanul, de még láttam egy jövőképet, amiért küzdhetek.
- Igen, megérkeztünk. - suttogtam. A jármű hamarosan valóban megállt, s az elsők között szálltunk le Neko-val. A tömeg egyetlen életformaként nyomult előre, mindenki igyekezett a lehető leghamarabb elhagyni a közlekedési eszközt, ami - őszintén szólva - kapóra jött a mai nap során.
- Először is keressünk szállást az éjszakára, ahova be tudlak zárni. Utána majd egyedül beszerzek mindent. - persze nem tetszett neki a terv, amit az imént vázoltam fel, s egy hosszú perceken át tartó vita során kiharcolta annak jogát, hogy elkísérhessen.
Vissza az elejére Go down
Morinas

avatar

Male Hozzászólások száma : 36
Kor : 26

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3260/4500  (3260/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő125
Befolyás80
Intelligencia125

TémanyitásTárgy: Re: Alucar D. & Morinas - Viharos Találkozás - BEFEJEZETT   Hétf. Jún. 22, 2015 1:54 am

Az ablakban ülve néztem éppen a vihart, ami valóban egyre inkább felerősödött. A szél cserepeket kezdett lekapdosni a tetőkről, és az utca járóköveire esve darabokra törtek. Az eső pedig oly módon zuhogott, hogy megmertem volna rá esküdni, hogy ha most átszaladnék az utca túloldalára meg vissza bőrig áznék. Közben megérkezett a vonat is. Jó sokan leszálltak róla, s a vihar őket is meglepetésképpen érte. Viszont egy dolog igen aggasztott. Mégpedig az, hogy Louge Townban kell kivárni a vihart. A város pedig az egyik legnagyobb bűnöző centrum East Blue-n. Ráadásul tengerész vagyok, és nem szívesen kerülnék ilyen időben konfliktusba, szóval jobb, ha meghúzom magam. A dolog amúgy is épp eléggé kellemetlen, hogy amint beléptünk a szállóba, úgy mindenki elcsendesedett és a hangos ricsaj helyett már csak inkább sugdolóztak vagy inkább meg se szólalta. Mint, ha rejtegetni valójuk volna. Na de ma ez a szerencse napjuk, nincs kedvem ilyen időben a balhéhoz, ráadásul, ha bármi komolyabb dolog történne, erősítést amúgy se tudnék hívni. Teljesen el vagyok zárva jelenleg a külvilágtól. Okosabb, ha várok. Azonban a sors nem mindig mások kénye kedve szerint alakítja a dolgokat mivel egy gyanús alak jött be. Valószínűleg túl részeg vagy hülye, mivel körül se nézett, és már balhét kezdett. Ha egy csöpp esze van, láthatta volna, hogy van bent pár tengerész a helyiségben. Csak egy igazi kötözni való bolond lehetett, mivel egy tengerészeti kapitány, és 5 másik tengerész volt bent, ráadásul uniformisokban. Bár őket csak akkor lehetne észrevenni, ha nagyon körülnézel, mivel a 15-20 fős tömeg közepén voltak a kandalló mellett, s éppen próbáltam megmelegedni. Viszont én pont ott ültem a bejárat melletti ablaknál. Már kintről kilehetne engem szúrni.

- Egy ágyas szobát. Most. Azonnal.
- Elnézést kérek, de minden szoba ki van adva.
- Na, ne mondja – majd előkapott egy kést, és a pultosnak szegezte – Biztos ez? Nem nézné meg még egyszer?

Kellemetlenül felálltam, majd odasétáltam, és megpróbáltam a legdiszkrétebben megoldani a helyzetet.

- Elnézést, valami probléma van?

Azzal rátettem a tenyeremet a kardtokomra oldalt, s hüvelykujjammal kissé feltoltam a kardot, hogy csak éppen hogy kilátszódjon az éle. Ezzel jelezvén, hogy ha tovább erősködik annak nem lesz túl jó vége. A férfi gondolkodóba esett, és hirtelen szúrni kezdett. Reflexszerűen kitértem ellene, majd a kezét hátracsavartam annyira, hogy a kés kiessen a kezéből. Azután jó erősen megragadtam a vállát, és egyenesen az ajtó felé vezettem. S végül az lett vége, hogy kidobtam az utcára. A kését pedig a lábai közé hajítottam.

- Ezt itt ne hagyd!

A kését pedig a lábai közé hajítottam. S mint aki jól végezte dolgát visszamentem a kellemes kis helyemre az ablak mellé. A jelenetnek eléggé nagy hatása volt, mivel jó ideig mindenki abbahagyta a beszélgetést.
Vissza az elejére Go down
Alucar D. Lance

avatar

Hozzászólások száma : 10
Tartózkodási hely : South Blue

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3100  (2000/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő130
Befolyás10
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Re: Alucar D. & Morinas - Viharos Találkozás - BEFEJEZETT   Hétf. Jún. 22, 2015 2:58 am

Hála az Égnek nem kellett sokat keresgélnünk, ugyanis egy fogadó volt alig néhány méterre a tengeri vasút állomásától. Jobbomat számhoz emelve szándékoztam meg lehamuzni cigarettámat, ámbátor halk sóhaj szakadt fel a mellkasomból, mikor realizálódott bennem, hogy az már nem ég, teljesen szétázott az esőnek köszönhetően. Neko gondolkodás nélkül bekérezkedett a csuklyám alá, majd karmai segítségével egészen a vállamig mászott. Nagyot nyújtózott, és kidugta a fejét az enyém mellett.
- Gyűlölöm a vizet. - morogta a fülembe, miközben gyilkos tekintettel pásztázta végig az utcát, melynek közepén álltunk. Behúzódtam egy nem sokkal a fogadó mellett lévő sikátorba, rágyújtottam, majd Neko-ra fújva a füstöt belekezdtem mondandómba, amely' egy rövid eligazítás volt ezúttal.
- Ne beszélj, ha más is hallhat, ne keresd a bajt, próbálj nyugodtan, türelmesen várni. Amint elfoglaltuk a szálláshelyünket, azt csinálsz, amit akarsz, amíg nem feltűnősködsz. - vázoltam fel röviden az utasításaimat, ám jól tudtam, hogy mindez Neko-nak nem parancs, sokkal inkább kérés. Szinte biztos voltam abban, hogy bár azt mondja, megértette és így fog eljárni, valójában pont az ellenkezőjét fogja megvalósítani. Milyen kellemetlen... - Induljunk. - szóltam halkan, majd magam elé pöcköltem a cigarettacsonkot, pont olyan távolságra, hogy a második lépésem rajta landolt, ezáltal pedig el tudtam taposni a dohányrudat. Igaz, ilyen esőben úgy se szabadulhattak volna el lángok, mégis már - már rutinszerű volt ez a mozdulatsor. Alig néhány lépés megtételét követően kezem a kilincs felé nyúlt, ami hirtelen lenyomódott, s a társadalom egyik semmirekellő szemétje esett hasra a lábaim előtt. Először lenéztem a férfira, majd magam elé, az illető kitessékelőjére. Egy közel két méter magas, ezüst hajú lánnyal találtam szemben magam. Oldalára kard volt kötve, hátára egy tengerészeti kabát volt terítve, ami alatt kék blúzt viselt.  
~ Hogy ezek mindig megtalálnak... - sóhajtottam fel, s már indultam is befelé, mikor is a hölgyemény bezárta pont az orrom előtt az ajtót. Talán nem vett észre? Nem számít. Lenyomtam a kilincset, és azzal a lendülettel beléptünk a fogadóba. Azonnal az immáron velünk egy légtérben tartózkodó egyedeket kezdtem el méregetni. Meglepően sokan tartózkodtak az épületben, ám könnyedén fel lehetett ismerni azokat embereket, akik számomra érdekesek voltak, hiába próbáltak meg elvegyülni. Számos kalóz keresett hozzám hasonlóan menedéket a fogadóban, nem beszélve a tengerészekről, akik meg se próbálták meg elfedni indentitásukat: uniformisuk büszkén jelezte, kik is Ők. De nem érdekes, most csak egy fáradt vándor vagyok, aki alvóhelyet keres éppen. A pulthoz léptem, és a pult mögött álló illetőre emeltem tekintetemet. Az első, ami feltűnt, az volt, hogy mögötte egyetlen kulcs sem volt felakasztva a számukra készített akasztókra, ebből könnyedén ki lehetett találni, hogy telt ház van.
- Nincs véletlenül egy szobája valaki olyan számára, aki jól megfizetné kedvességét? - csúsztattam át neki egy nagyobbacska összeget, mely' láttán elvigyorodott. Tipikus vállalkozó; jól sejtettem, hogy ennél a férfinál is a pénz beszél. Átadta a kulcsot, amelybe a "19"-es szám volt vésve - ez a szobaszámot jelölte.
- Köszönöm kedvességét. - biccentettem, majd elindultam a lépcső irányába. Az út, amely a lépcsőkhöz vezetett, a tengerészek mellett vonult el, ámbátor ezzel semmiféle problémám se volt. Némán közelítettem meg a lépcsőket, de mikor az ezüst hajú nőhöz értünk, Neko váratlanul megszólalt.
- Egy ilyen gyönyörű hölggyel, mint Ön, bármikor szívesen megosztanám a szobámat. Mit szól hozzá? Nem kísér el megnézni, milyen szálláshoz sikerült hozzájutnom? - hirtelen megálltam, s bal kezemet ökölbe szorítottam, mikor macskám spontán akciója megtörtént, de ezt mások nem láthatták, mert csuklyám elrejtette végtagomat.
Vissza az elejére Go down
Morinas

avatar

Male Hozzászólások száma : 36
Kor : 26

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3260/4500  (3260/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő125
Befolyás80
Intelligencia125

TémanyitásTárgy: Re: Alucar D. & Morinas - Viharos Találkozás - BEFEJEZETT   Hétf. Jún. 22, 2015 3:14 pm

Nem telt el tíz másodperc, hogy visszaültem a helyemre az ajtó, amelyen keresztül a kis stílű banditát kivágtam kitárult és egy furcsa kapucnis alak lépett be. Ha legalább 35 fok lett volna kint és szikrázó napsütés talán gyanús is lenne, de mivel kint szakad az eső, így nem igazán foglalkoztam vele, de azért fél szemmel követtem a férfit, vagy nőt, hiszen semmit nem láttam az arcából hála a csuklyája miatt, bár a testfelépítése alapján inkább férfi. Bár kitudja, ezeken a vizeken soha semmi se biztos. Az alak odalépett a pultoshoz, valószínűleg szobakulcsot szeretett volna kérni, bár láthatná, hogy nincs egy se, ha lenne, most nem ülnénk itt több tucatnyian. Azonban a két férfi, mint ha sutyorogna. S a sutyorgás vége az lett, hogy a pultos egy kis fémszerű valami landolt a csuklyás alak kezében. Aztán leesett a tantusz. Körbenéztem és azért észrevettem pár bőrig ázott anyát és gyermeket is, akik a szőnyegen vagy éppen az egyik nyúzott kanapán kuporognak.

~ Az eszem megáll.

Hirtelen cselekedni támadt volna kedvem, de épp az előbb okoztam egy kisebb csetepatét. Ráadásul az alak nem tett semmi „rosszat”, szóval nem volt mit tenni. Ráadásul mostanra már csak szerettem volna egyet aludni, és túl lenni ezen a szörnyű estén, hogy holnap folytathassam az utamat vissza Marienford-ba. Így aztán, mint ha tudomást se szereztem volna dologról, elfordítottam a fejemet és figyeltem, ahogyan az eső veri az ablakot, majd becsuktam a szemeimet, hogy pihenjek egy kicsit. Közben hallgattam, hogy a többiek miről beszélgetnek. Volt, aki saját kalandjairól tartott élmény beszámolót, valaki éppen panaszkodott, hogy tönkre fognak menni az árui, ha rövidesen nem ér el egy bizonyos raktárt, de volt olyan is aki csak szimplán helyi legendákat mesélt. Aztán hirtelen.

-Egy ilyen gyönyörű hölggyel, mint Ön, bármikor szívesen megosztanám a szobámat. Mit szól hozzá? Nem kísér el megnézni, milyen szálláshoz sikerült hozzájutnom?

Hirtelen feleszméltem, és hátra néztem. Az alak mereven állt mögöttem. A mai nap gyakorlatilag mindenre számítottam, csak éppen egy udvarlóra nem. Meg mi az, hogy „hozzájutnia”? Tehát igazam volt. Most fizette le a pultost. Ráadásul pont engem akar bevinni a szobájába? Egy tengerészt?

- Mit parancsol?

Gyakorlatilag ez a két szavas kérdés tökéletesen summázta az összes gondolatomat. Majd akkor hirtelen belém hasított egy ötlet. Elmosolyodtam, s ezt feleltem.

- Tudja mit? Miért is ne? Elkérhetem a kulcsot?

Aztán kissé parancsolóan kinyújtottam a jobb kezemet tenyeremmel felfelé, jelezvén, hogy pontosan oda várom a kis fém darabot. A mozdulatomat pedig egy hatalmas nagy villámlás és mennydörgés követte, ezzel kissé drámaivá téve a kérésnek álcázott „parancsomat”.
Vissza az elejére Go down
Alucar D. Lance

avatar

Hozzászólások száma : 10
Tartózkodási hely : South Blue

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3100  (2000/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő130
Befolyás10
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Re: Alucar D. & Morinas - Viharos Találkozás - BEFEJEZETT   Szer. Júl. 01, 2015 12:45 pm

Halk sóhaj szakadt fel mellkasomból, miközben arra vártam, hogy a tengerészeti egyenruhát viselő, ezüstös hajú nő, hogyan fogja lereagálni az "általam" tett ajánlatot, majd hirtelen meglepő felismerés hasított elmémbe: Nincs mitől félnem, nem vagyok törvényen kívüli! Természetesen mindig is volt egyfajta ellentét a haditengerészek és fejvadászok között is, ámbátor eme ellentét csak a legszélsőségesebb egyének találkozásakor okozott tettleges konfrontációt. Ez a nő pedig nem olyan típusnak tűnik...
- Mit parancsol? - kérdezte, ám kisvártatva mosolyra húzta ajkait, s váratlan ötlettel rukkolt elő.
- Tudja mit? Miért is ne? Elkérhetem a kulcsot? - ezt követően olyan határozottan nyújtotta ki jobb kezét, mint aki nemleges választ semmiképpen sem fogad el. Túlontúl parancsoló mozdulat volt ez, cseppet sem tetszett. Egy nő legyen törékeny és gyengéd, világéletemben gyűlöltem az efféle határozott nőszemélyeket... mégis mi jön ezután? Azt fogják vallani, hogy egyenrangúak a férfiakkal? Nevetséges.
Halvány, némiképp kaján vigyor arcomon. Szótlanul, lassú, színpadias mozdulattal kotortam elő cigarettámat, majd egy szálat a számba kanyarítva rágyújtottam. A füstöt a tengerész arcába fújtam.
- Elnézést, ugye nem zavarja a füst? - kérdeztem kissé provokatívan, miközben a zsebembe csúsztattam a kulcsot.
- Természetesen nem. Ez az én szobám kulcsa. - nyomtam meg kissé az "én" szócskát, hogy megértse, nem vágyom vendégekre, nincs szükségem holmi jöttment jelenlétére.
- Ugye rosszul értelmeztem, tengerész kisasszony, és nem kísérelt meg az imént visszaélni a foglalkozásával? Hozzáteszem... remélem, azóta sikerült ráeszmélnie, hogy a hang, amely' felhívta keringőre, s az enyém nem egyezik meg. Megkérdezhetem: maga így szokott ismerkedni? - rendkívül élveztem a szerepet, melyet magamra öltöttem. Kíváncsi voltam, meddig feszegethetem azt a bizonyos határt, illetve arra is, hogyan fog erre reagálni a velem szemben álló nő. Mindenesetre nyugtalanító érzés fogott el... úgy éreztem, hosszabb lesz egy a csevegés, mint azt szeretném, Neko újdonsült áldozata nem olyan, mint a legtöbb célpontja. Ez sokkal határozottabb, nem fog belenyugodni abba, hogy én kerültem fölénybe a beszélgetésünk során.  
Vissza az elejére Go down
Morinas

avatar

Male Hozzászólások száma : 36
Kor : 26

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3260/4500  (3260/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő125
Befolyás80
Intelligencia125

TémanyitásTárgy: Re: Alucar D. & Morinas - Viharos Találkozás - BEFEJEZETT   Szer. Júl. 01, 2015 2:09 pm

Gondoltam, hogy a férfi nem fogja könnyen adni magát, sem pedig a kulcsot. A dologra még tett egy lapáttal, ahogyan a dologra még elkezdte játszani az eszét. A füst kicsit sem zavart, csupán a játék ahogyan előadta az egészet. Lerítt róla, hogy nem tetszik neki, ha valaki kissé parancsolgat neki. No, de ha Ő így, akkor én meg így fogok játszani. Viszont egy dologban szent igaza volt. A korábbi hang ami megszólított egy kicsit se hasonlított a férfi hangjához. De mégis... Körülnéztem, mindenki vagy aludt, vagy éppen egymással volt elfoglalva. Arról nem is beszélve, hogy az ablakhoz közel csupán én voltam ez egyetlen nő. A felkérés pedig nem érkezhetett máshonnan másvalakinek, mivel határozottan a hátam mögül jött, ahol csak egy ember állt, mégpedig az akivel most beszélgetek.

- Ó, én nem hallok különbséget. - Feleltem ártatlannak tettetve magam.

Kicsit veszélyes vizekre evezünk ezzel, de kitudja, ha ezzel jót cselekedhetek, akkor megéri. Természetesen próbálok ügyelni arra, hogy harcra azért ne kerüljön sor, de ő ezt szerencsére nem tudja.

- Visszaélni a hatalmammal? Ugyan, a legtávolabb álljon tőlem az ilyesmi. Meg nem is tudom. Mások igazoltatása és a törvénytelen lefizetésből megszerzett szoba kulcsok elkérése szerintem még pont a hatáskörömbe esik.

Ezzel mondjuk pont nem hazudtam, mert a férfi ténylegesen lefizette a pultost, innentől fogva teljesen nyugodtan letartóztathattam volna mind a két alakot. Meg basszus kulcs, tengerészeti kapitány vagyok. Kis tiszteletet, ha kérhetnék.

- Tudja mit? Mivel ma igen jó napom van, ezért még egyszer szépen megkérem, hogy adja ide azt a kulcsot. Ha most ideadja, szavamat adom, hogy nem lesz nálam több mint két percnél tovább, és vissza fogja kapni. Sőt, egy jó italra is meghívom. Erre becsület szavamat adom. Viszont, ha továbbra is ellenáll... nos azt az úr fantáziájára bízom.

Majd újra előrenyújtottam a kezemet, közben pedig angyalian mosolyogtam. Közben észrevettem, hogy a találkozás ezzel az idegennel már lassan átlép egy határt, aminek a vége akár harc is lehet. Mondjuk ezt csak a férfi válasza fogja eldönteni, amire roppant módon kíváncsi voltam.
Vissza az elejére Go down
Kuzan

avatar

Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTárgy: Re: Alucar D. & Morinas - Viharos Találkozás - BEFEJEZETT   Hétf. Júl. 27, 2015 8:18 pm

/A kalandot lezárom, mivel Alucar D. Lance közölte, hogy a fórumot elhagyja, így a kaland egy emberrel nem vihető tovább./
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Alucar D. & Morinas - Viharos Találkozás - BEFEJEZETT   

Vissza az elejére Go down
 
Alucar D. & Morinas - Viharos Találkozás - BEFEJEZETT
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Geista Kahoko
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó
» Nolah & Ashley // Első típusú találkozás.
» Véletlen találkozások

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Helyszínek :: East Blue :: Logue Town-
Ugrás: