HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 KALAND - Ophelia Gyermeke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Trafalgar Law
Adminisztrátor
avatar

Male Hozzászólások száma : 40
Tartózkodási hely : New World

TémanyitásTárgy: KALAND - Ophelia Gyermeke   Csüt. Jún. 11, 2015 8:12 pm



Üdvözöllek titeket a kalandban Raymond Crave és Nicholas Badrick!

Kaland hossza: | Rövid | Közepes | Hosszú |

Kaland nehézsége: | Könnyű | Közepes | Nehéz |

Habár a Conomi szigeteken található kis falvak nem kapcsolódnak közvetlenül az East Blue-i kereskedelmi útvonalakhoz, mégis a szigetlakók jelentős jövedelmet halmoznak fel évről évre a nagy mennyiségű exportált terményekből, mint például búza vagy rizs. Talán azt is mondhatjuk, hogy akik nem az önfenntartás mellett döntenek, azoknak gyakorlatilag ez az egyetlen reális megélhetési forrás. Ennek köszönhetően havonta több hajó is indul az árucikkekkel a különböző piaci csomópontokra, ahol jó áron el tudják adni a remek minőségű termékeket. Ezeket a kereskedőhajókat általában figyelmen kívül hagyják kalózok, mivel nekik nem éri meg a fáradalmat, hogy később eladják a portékát.
Pár hónappal ezelőtt, azonban egy eddig megmagyarázhatatlan esettel találták szembe magukat a Conomi szigeteki lakosok. Az egyik szállítóhajójuk egy távolabbi szigeten zátonyra futott. Azonban ez nem minden. A hajón lévő összes matrózt kegyetlenül meggyilkolták, viszont a szállítmányt érintetlenül hagyták. A tanácstalan emberek sokasága egy darabig találgatott (legtöbben valamiféle átokra gyanakodtak) azonban ez pár hét alatt lecsengett, és minden visszatért a régi kerékvágásba. Mindaddig, ameddig nem tűnt el újabb két hajó egyazon hónap leforgása alatt. Ezek már nem futottak zátonyra de az egész lakosság bizton állítja, hogy ugyanaz a rejtélyes dolog állhat a háttérben.

***

Raymond Crave és Nicholas Badrick ugyanazon a kocsmában iszogatnak (ekkor még egymásnak ismeretlenül) mikor is mindketten felfigyelnek, hogy körülöttük szinte mindenki erről az esetről beszél. A kíváncsiság nem hagy titeket nyugodni ezért több információt kértek, mire kiderítitek, hogy a Conomi szigetcsoport vezetősége, magas jutalom ellenében két önként jelentkezőt vár a legközelebbi, (két nap múlva) induló hajóra, hogy kiderítsék mi folyik itt, illetve megfékezzék a további szörnyűségeket.

Posztotok úgy érjen véget, hogy elhatározzátok, közösen elmentek a küldetésre, majd keresni indultok egy fogadót arra a maradék két napra (a kocsmában - ahol jelenleg tartózkodtok - nem szállásolnak el embereket).
Vissza az elejére Go down
Nicholas Badrick

avatar

Hozzászólások száma : 15

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3100  (2000/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő145
Befolyás70
Intelligencia55

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Ophelia Gyermeke   Kedd Jún. 16, 2015 12:35 am

Úgy döntöttem, hogy a ma estémet egy kellemes iszogatással ütöm el. A pénzemből eddig tizenhat sörre futotta, ami úgy néz ki elegendő volt ahhoz, hogy rendesen berúgjak. Körülöttem mindenki valami eltűnt hajóról pofázik. Rövidesen megelégelem, hogy mindenki tudja, mi folyik itt ezért, lassan odasétálok a pulthoz és nagyobb erővel, mint kellene, lecsapom az üres korsómat, ami azon nyomban darabokra törik - Hoppá... - törlöm le a számról a maradék sört - HÉ öreg! Miről dumál itt mindenki? - kérdezem eléggé hangosan, már-már üvöltve. Egy fickó áll meg a pultnál nem messze tőlem, de különösebben nem hoz lázba a jelenléte, csak az öreg válasza az esettel kapcsolatban.
- Nos, pár hónapja néhány hajót megtámadtak, a rakományhoz hozzá se nyúltak, viszont szerencsétlen utasokat mindegyszálig levágták akár a kutyákat! - szottyint, egyet majd a közelben álló fickóra pillant - Kér valamit inni is vagy csak álldogálni szeretne? - normális esetben elkezdenék gondolkozni, hogy vajon mi is okozhatta az incidenst, de most csak egy szép, nagy korsó sörre tudok gondolni, minek a tetején a habok olyanok mintha a tenger mosta volna frissen partra az ízletes örömitalt.
- Egy kis grog jól esne. – mondja a fickó és kipörget pár érmét az asztalra. - És ha már itt tartunk mi történt végül a rakománnyal? Feltételezem nem valami szellemmel állunk szemben. -
- Hát jó kérdés... Valamiféle átokról pletykálnak... Most, hogy elkezdődött a kalózok kora a fene se tudja, mi fog történni. - elővesz egy korsót és teletölti a kért itallal - Itt az itala. - mondja, majd leteszi a fickó elé és elteszi a pénzt.
- Még egy sört de sürgősen! - mondom böfögve és lecsapok az asztalra egy kevéske pénzt.
- Nick... Pontosan tudod, hogy mennyibe kerül a sör! - kiállt rám a kocsmáros.
- Halkabban... Nem szeretem, ha a nevemen szólítanak! Nem tudnád ez egyszer... kipótolni? - nézek az öregre boci szemekkel.
- NEM! Három hónapja halmozódik a számlád! -
- Ha szabad egy percre, nem ismer a környékről egy jó hajóácsot, a hajónknak szüksége lenne egy kis... csiszolásra. - szólal meg váratlanul a fickó, amire felcsillan a szemem, remélem az öreg nem fog leégetni, egy lehetséges kuncsaft előtt.
- Nesze! Itt is a munka! Neki hajóács kell neked meg munka! - fogja meg a fejem az öreg és odafordítja a fickó felé akit eddig vidáman ignoráltam - Itt a hajóácsod! Jobbat aligha találsz East Blue-n! - mondja a másik fickónak.
- Yo! Kipótolnád a söröm? - kérdezem ismét elővillantva boci szemeimet a mellettem álló fickótól.
A fickó hosszan végigmér, majd sóhajt egy nagyot. - De csak mert sok munkád lesz. - Elővette az erszényét majd kifizette a fickó adósságom. El se hiszem! Végre vége a tartozásaimnak!
- Végre egy munka! - ölelem át az új munkaadóm lábát és könnyek folynak ki a szememen patakokban, majd a hirtelen mozgás miatt lehányom a cipőjét - M... Mégse kell a sör... - emelem fel a kezem a pult fölé.
- Remek. Az én nevem Raymond. - biccent a hajóács felé, majd visszafordul a kocsmároshoz. - Visszatérve arra a különös történetre. A szigetvezetőség nyomoz a gyilkosságok után?
~ Nick… ~ próbálnám kinyögni, de most éreztem meg igazán az ital ütését és csak egy böfögés jön ki a számon.
- Nos egy hajó két nap múlva indul és két önként jelentkezőt vár a feladatra... Ha esetleg arra gondol, hogy a jutalomra pályázna és hallgat, rám magával viszi ezt a fickót... Démoni erő lakozik benne! - mondja, az öreg miközben valószínűleg vigyorog.
- Nos... ha az nem is, legalább jobban kiismeri magát ezen a helyen, mint én. Örültem. - biccentett ismét, majd a fetrengő hajóácsa felé fordult és intett neki. - Na most már kelj fel és gyere, keresünk valami szállást és megmutatom a hajót.
- O-oké... - tápászkodok fel nagynehezen, majd átkarolom a vállát Raymond-nak és ránehezedek - Már nem tartozok semmivel Öreg! - mutatok be az öreg-nek mert mindig ezzel szekált és már kezdett az agyamra menni.
- Hé a saját lábadon nem megy? - néz rá Ray szúrósan a hajóácsra.
- Nem valószínű... - mondom, egy nagy böfögés kíséretében és széles vigyor szökik az arcomra.
- Akkor azthiszem a hajólátogatást szüneteltetjük. - morogta Raymond és hurcolni kezdett az ajtó felé. - Azért remélem, megszolgálod a pénzed. Lesz egy-két szavam a kocsmároshoz, ha nem. - mondja, majd kilépünk az ajtón az éjszakába.
Vissza az elejére Go down
Raymond Crave

avatar

Hozzászólások száma : 17

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3100/4500  (3100/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő140
Befolyás120
Intelligencia110

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Ophelia Gyermeke   Csüt. Jún. 25, 2015 9:15 pm

A Nox komótosan szelte át a vizeket a Conomi Szigetek közelében. Minden matróz tette a dolgát de a mindenkiben megbúvó nyugtalanság érezhető volt a levegőben. A hajó korlátjánál az új kapitány fürkészte, aggódva, a közelgő szigetvilágot. ~ Túl csendes… ~ gondolta Ray. ~ Azt hiszem ez az a hely, amire egy vérbeli matróz azt mondaná, túlságosan is nyugodt. Kellemetlenül nyugodt. ~ A kapitány visszatért a kabinjába és kiterítette elődje elkobzott térképét az asztalon. A térképből áradt a dohányszag és több helyen égésnyomot lehetett felfedezni rajta. ~ Harlow hagyatéka. ~ futott át a gondolat Raymond fejében és önkéntelenül is megborzongott. Az elmúlt napokban újra és újra átnézte a szigetvilágot környező vizeket, lehetséges menekülési út után kutatva. Sajnos, egy esetleges támadás esetén, a körülmények nem jósoltak sok jót. A matrózok fáradtak voltak, a készletek megcsappantak és a Nox szörnyen ramaty állapotban volt. Elmélkedéséből egy matróz riasztotta fel Crave kapitányt, aki sietve és mindenfajta bejelentés nélkül viharzott be a kabinba. Ez itt nem számított tiszteletlenségnek, mert a foglyokból lett kalózok számára a túlélés volt az első szempont. Az utóbbi napokban elveszett a rangok jelentősége, feladatok voltak, melyeket el kellett végezni.
- Akadt egy kis probléma kapitány. - a betoppanó matrózban Baldwint vélte felismerni Ray, aki egy keménykötésű, tagbaszakadt, vén tengeri medve volt. Raymond kedvelte Baldwint, szorgalmas és tapasztalt volt, mindemellett pedig hűséges, tudta mikor álljon a kapitány oldalára és mikor képviselje matróztársai érdekeit.
- Mondjad Baldwin. - sóhajtott a kapitány. A zendülés óta nem ez volt az első “kis” probléma.
- A legénység egy része… - kezdte a matróz, gondosan megrágva a szavakat. - végleg elakarja hagyni a hajót, miután kikötöttünk.
- Pontosan hány ember?
- Hát… úgy a kb a fele. - ismerte el végül Baldwin.
- Értem. - felelte Ray. Valahol számított is erre. Bólintott, majd szemét újra a térképre szegezte.
- Nem kívánsz tenni semmit? - vonta fel a szemöldökét Baldwin. Crave kapitány mosolyogva válaszolt.
- Ha megpróbálnám megakadályozni őket… semmivel sem lennék jobb a fogvatartójuknál. Ha menni akarnak hadd menjenek, szabadok és én tettem szabaddá őket. Senkit nem kötelezhetek erre az életre. - Baldwin bólintott és elhagyta a kabint, egyedül hagyva a kapitányt magányos gondolataival. Jóval megkönnyebbült, amikor a Nox nyikorogva beért a dokkok közé és ő elhagyhatta a hajót. Sok szerencsét kívánt annak a hat embernek akik leléptek, kiosztotta Baldwinnak a készletek feltöltésének feladatát, meghagyta Vasökölnek, hogy figyeljen a hajóra egy korsó ital fejében, majd ő maga a legközelebbi kocsma felé vette az irányt. A kocsmába érve azonnal megütötte a fülét az a susmogás amit akkor lehet hallani az ilyen helyeken, amikor valami szokatlan és ésszerűtlen történik. Nem ment azonnal a pulthoz, inkább a kocsma falának támaszkodva hallgatózott egy kicsit.
- … hallottad? Újabb két hajó.
- Igen az összes matrózzal brutálisan végeztek.
- És a rakomány, mi történt a rakománnyal? - Itt az asztaltársaság lehalkult és Raynek amúgy sem volt kedve többhöz. Biztosra vette, hogy valamilyen kivételesen brutális kalóztámadásról van szó. A pulthoz lépett, ahol egy huligán éppen megfosztotta a kocsmárost egyik korsójától.
- HÉ öreg! Miről dumál itt mindenki? - érdeklődött a napi eseményekről, a fülnek nem éppen kedves hangerővel.
- Nos, pár hónapja néhány hajót megtámadtak, a rakományhoz hozzá se nyúltak, viszont szerencsétlen utasokat mind egy szálig levágták akár a kutyákat! - felelt készségesen a kocsmáros, majd kedvenc kapitányunk felé fordult.
- Kér valamit inni is vagy csak álldogálni szeretne? - ~ Csak álldogálok. Balf*sz. ~ akarta mondani Ray, de visszafogta magát, fáradt volt mindenfajta veszekedéshez.
- Egy kis grog jól esne. – válaszolt, majd unottan az asztalra vetett pár érmét. Egy hirtelen ötlettől vezérelve azonban újra megszólalt:
- És ha már itt tartunk mi történt végül a rakománnyal? Feltételezem nem valami szellemmel állunk szemben. - Kérdéséhez egy félmosolyt is megeresztett, megerősítve kételkedését.
- Hát jó kérdés... Valamiféle átokról pletykálnak... Most, hogy elkezdődött a kalózok kora a fene se tudja, mi fog történni. - válaszolt a fogadós, miközben kiszolgálta Raymondot, aki nyomban bele is kóstolt az italába, örülve, hogy patkányméregnél jobb is lecsúszik a torkán. A mellette állók rövid vitába keveredtek, ő pedig elgondolkozott, milyen hasznos információt szedhetne ki még a kocsmárosból. Váratlanul eszébe jutott a Nox nem igen elfogadható állapota.
- Ha szabad egy percre, nem ismer a környékről egy jó hajóácsot, a hajónknak szüksége lenne egy kis... csiszolásra. - kérdezte meg a pultost, megszakítva azoknak a vitáját.
- Nesze! Itt is a munka! Neki hajóács kell neked meg munka! - szólt rá a Raymondhoz közel álló fickóra. - Itt a hajóácsod! Jobbat aligha találsz East Blue-n! - szegezte oda Raynek is. Crave kapitány végigmérte a pult mellett álló, általa huligánnak titulált alakot. A modorán bizonyára kell alakítani, de erős fickónak tűnt és neki sürgősen kellett valaki aki rendbe hozza a Noxot.
- Yo! Kipótolnád a söröm? - Raymond tovább fürkészte, végül sóhajtott egyet.
- De csak mert sok munkád lesz. - mondta, majd erszényéből kifizette a fickó tartozását, amit a fogadós kíméletlenül behajtott. A fickó teljes örömmámorba került, átölelte a kapitány lábát, majd lehányta a cipőjét, amit Ray megpróbált nem tudomásul venni, betudta az általános részegség hatásának. Amaz legalább a következő adag piát elutasította.
- Remek. Az én nevem Raymond. - biccentett, majd visszafordult a kocsmáros felé. - Visszatérve arra a különös történetre. A szigetvezetőség nyomoz a gyilkosságok után? - érdeklődött tovább, magában pedig azon morfondírozott érdemes e hasznot húznia, a szigeten levő helyzetből, kockáztatva, hogy a tengerészek megtalálják.
- Nos egy hajó két nap múlva indul és két önként jelentkezőt vár a feladatra... Ha esetleg arra gondol, hogy a jutalomra pályázna és hallgat, rám magával viszi ezt a fickót... Démoni erő lakozik benne! - válaszolta a kocsmáros, Ray pedig lepillantott a szerencsétlenre.
- Nos... ha az nem is, legalább jobban kiismeri magát ezen a helyen, mint én. Örültem. - biccentett ismét, majd a fetrengő hajóácsa felé fordult és intett neki. - Na most már kelj fel és gyere, keresünk valami szállást és megmutatom a hajót. - Erre a végszóra az új hajóácsnak még sikerült feltápászkodnia, de megtartani az egyensúlyát már nem, így, egy a fogadósnak való bemutatás kíséretében, Raymondra nehezedett.
- Hé a saját lábadon nem megy? - nézett rá Ray szúrósan a hajóácsra.
- Nem valószínű... - vigyorgott a balga.
- Akkor azt hiszem a hajólátogatást szüneteltetjük. - morogta Raymond és hurcolni kezdte az ajtó felé. - Azért remélem, megszolgálod a pénzed. Lesz egy-két szavam a kocsmároshoz, ha nem. - mondta, majd kiléptek az ajtón az éjszakába.


A hozzászólást Raymond Crave összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 05, 2015 4:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Trafalgar Law
Adminisztrátor
avatar

Male Hozzászólások száma : 40
Tartózkodási hely : New World

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Ophelia Gyermeke   Hétf. Jún. 29, 2015 5:52 pm

Kilépve a kocsmából kellemesen tiszta éjszakai levegő fogad. Az idilli pillanatot mindössze Nicho alkohol szagú böfögése és csuklása zavarja meg. Amikor bekanyarodtok a sarkon valamilyen fogadót keresve, egy férfi hang üti meg a fületeket melynek forrása a mögöttetek álldogáló négy főből álló csoportosulás egyik tagja.

- Hé! Majd haggy'uk, hogy elvegyen egy ilyen piti melót valami jött ment idegen?! - kiáltja agresszívan a férfi meglehetősen furcsa akcentussal.

A csoport tagjai látszólag részegek és marhára idegesek. Lenéző mondatokkal kezdenek titeket inzultálni, viszont látszólag kicsit tartanak is tőletek.

- Mi megyün'. Holnap a h'jóra. Eszetekbe se jusson elmenni. Főleg néked. - mutatott az egyik fickó Raymundra.

A feszültség egyre csak nő, és mind a négy férfi ökölbe szorított kézzel áll. Testfelépítésük meglehetősen izmos de az alkohol hatása miatt valószínűleg könnyedén legyőzitek őket.

A feladat adott: döntsétek el, hogy harcoltok, vagy esetleg szóval próbáltok hatni rájuk. Ha az előbbit választjátok posztotok addig tartson, hogy kiütitek a négy szerencsétlent. Ha az utóbbit akkor keressetek fel facebookon vagy skype-on.

A döntésetek befolyásolja a végső jutalom értékét.
Vissza az elejére Go down
Raymond Crave

avatar

Hozzászólások száma : 17

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3100/4500  (3100/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő140
Befolyás120
Intelligencia110

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Ophelia Gyermeke   Szer. Aug. 05, 2015 4:51 pm

A sötét éjszakában kanyargó utcán, részeg hajóácsát vonszolva, Ray másra sem vágyott jobban az elmúlt napokban történtek után, minthogy lepihenhessen valahol és aludhasson egy szárazföldi ágyban. Sajnos a pillanat nem kedvezett neki, mert amint befordult az egyik sarkon, egy félig leszakadt irányjelző táblát követve, kiabálás ütötte meg a fülét.
- Hé! Majd haggy'uk, hogy elvegyen egy ilyen piti melót valami jöttment idegen?! - a kiabálás forrása egy négy tagból álló csoport volt, akik nem éppen szívélyesen meredtek a Raymondékra. A beszélőnek meglehetősen furcsa akcentusa volt, de ezt Raymond a részeg mivoltának tudta be, meg valljuk be őszintén, nem is volt kedve mélyebben elgondolkodni rajta.
- Mi megyün'. Holnap a h'jóra. Eszetekbe se jusson elmenni. Főleg néked. - mutatott az egyik fickó Raymondra, a többiek sűrű inzultálása közepette. Raymond fáradtan végignézett a huligánokon, majd tettetett felháborodással válaszolt.
- Eszünkben sincs elmenni, nem látták a hajónkat!? Ilyen állapotban elsüllyedne az első hullámnál. Annak a megjavítása a legfontosabb. - Ez lényegében nem volt hazugság, csupán ferdítés, a kapitány ugyanis valóban tervezgette a küldetésre való elmenetelt, de a hajó helyrehozatalánál semmi sem volt fontosabb.
- Háta' mi aztá' az teljesen leszarjuk! - lépett előre fenyegetően egyikük.
- Akkor mi a problémátok? Talán ez itt mellettem úgy néz ki, mint aki útrakész lesz holnap? - nézett vissza sötéten Ray. Nem kedvelte az idiótákat, nem lehetett rájuk észérvekkel hatni.
- Nfe..... Köfephehjefek küfönbhe...  - próbált valamit mondani Nicholas, de teljesen érthetetlen volt még Raymond számára is. Hogy újra lehányták a cipőjét, azt már fel se vette. A férfiak feszülten végigmérték a részeg hajóácsot, majd felröhögtek.
- Ígye' csak eccerűbb' dolgun' lesz. - Ennek hatására Nick úr hirtelen gyomorszájon vágta magát, amitől azonnal kiadott egy újabb adagot, miközben a földre rogyott Raymond válláról, aki elhülten nézte az eseményt, majd megcsóválta a fejét. Miközben társa továbbra is öklendezett, jobb keze, óvatosan a szablyája felé vándorolt, mivel nem sok esélyt látott a békés távozásra. Ekkor egy hátrébb levő tag lépett előrébb.
- Csak ígéjjéte' meg, hogy nem veszitek el a melót' tőlünk'.
- Persze, nem vállalunk el semmilyen feladatot amíg ez fel nem épül, megígérjük. - pillantott rá Ray, miközben visszaengedte a kezét. A férfi bizonytalanul bólintott, majd váratlanul ismét előrébb lépett és villogó szemekkel meredt hőseinkre.
- De ha... de ha meglátlak tit'ket a kikötőbe' holnap... - mondta, befejezetlenül hagyván a mondatot.
- Akkor....!? - kiáltott fel idegesen Nicholas. Raymondnak lépnie kellett, jobb híján visszatért az előző kifogáshoz.
- Akkor az azért lesz, mert a hajónkat javítjuk. - válaszolt nyugodtan, de mindenki által hallhatóan. Az idegen helybéliek egyszerre feszültek meg, majd lazultak el. Úgy tűnt azonban egyikőjüket nem győzték meg.
- Az a fickó - mondta Nicholasra mutatva - pimasz egy sönki. Tán' te kezeskedsz fölötte?! - kérdezte Raymundtól. Ray itt elgondolkodott, nem igazán ismerte Nicholast, bár pár dolog kezdett elég egyértelművé válni a számára. Mértéktelenség, forrófejűség és az átlagnál alacsonyabb intelligencia… valamint, feltehetően nagy erő.
- Amíg nem dühítitek fel, kezeskedem. - Raymond itt megállt és a hajóácsra nézett. - Ha feldühítitek... azt nem kívánom senkinek…- Az egyik férfi erre megvetően mérte végig Nicholast.
- No, majd pont egy ilye' alaktó' kell majd félni!
Ray számított erre a válaszra, ezért gyorsan lehajolt, hogy felhúzza Nicholast.
- Szegény Rock is ezt mondta... - húzta a száját.
- Parancsósz'? - kérdezett az vissza.
- Milyen Rock? - értetlenkedett a hajóács is.
- Tudod az óriás aki ivott a sörödből kérdés nélkül. - kacsintott rá Raymond. Sajnos válasza nem a kívánt hatást érte el, mert Nick váratlanul félrelökte.
- Melyik... VOLT AZ?! - üvöltötte és féktelen dühvel méregette az előttük levő négy embert. Rayben gyorsan lejátszódtak a lehetséges kimenetelek és végül a biztosabb mellett döntött, miszerint inkább nem próbálja lenyugtatni ezt az állatot, de ha már itt tartunk, tesztelheti az erejét. Miközben azok váltottak pár szót, amire nem igazán figyelt, visszanyerte az egyensúlyát és beletörődve elvigyorodott.
- Nem tudom, még az is lehet hogy ők voltak azok. - Legyintett a csapat felé.
- Szóvaaaaal.... - pillantott végig Nick az embereken. - Ti voltatok azok! - hörögte, miközben megindult feléjük. Raymond futás közben a szablyái felé nyúlt, de mire elővette őket, hajóácsa már le is tarolta a hozzájuk közelebb állót. Ray megkerülte őket és a maradék három felé vette az irányt. Az egyik fickó öklével felé csapott, de más részegnek lenni és más egy kis groggal enyhíteni a nehéz, múló napokat, így Ray könnyedén kikerülte és szablyáival enyhe vágást lejtett ellenfele karján, mire az felszisszent és hátrébb botladozott. Egy másik lépett a helyébe aki előrehajolva próbálta megütni Ray-t amit ő egyszerűen csak kardjaival hárított volna, ha nem fogja le a karjait a harmadik huligán hátulról. A gyomron ért ütéstől, bár rohadtul kellemetlen volt, a kapitány nem esett kétségbe, helyette nemes egyszerűséggel tökön rúgta az előtte levőt, majd a háborgó gyomra érdekében szembe is köpte.
- Szemét. - Ekkor viszont az első ellenfele is visszatért, aki egy kést halászott elő valahonnan és gyilkos tekintettel meredt Raymondra, aki szabadulni próbált, sikertelenül. Hirtelen viszont a háta mögött levő játékos elengedte, majd puffanások és nyögések közepette eltávolodott tőle. A kapitánynak nem kellett hátrapillantania ahhoz, hogy tudja kinek a keze van a dologban. Felszabadult karjaival vagdalkozni kezdett, könnyed vágásokkal távol tartva az embert akinek fegyvere van. Amikor közelebb ért a második ellenfeléhez, aki épp feltápászkodni készült és hősünk lábát használta volna segítségnek, Ray fordított egyet az egyik kardján és markolatával ráütött a szerencsétlen tarkójára, majd látva, hogy ez nem érte el a kívánt hatást, a mozdulatot megismételte, kicsit több erőt fektetve bele, mint előtte. Amaz összedőlt és Ray folytatta útját utolsó ellenfele felé, hallgatva, ahogy mögötte Nick lassan végzett a két áldozatával, akiknél bizonyosan nem találta meg a sörét. Az utolsó huligán nem volt vívó, nem volt képzett, részeg volt és a dühtől elborult, nem csoda hát, hogy Raymond hamar lefegyverezte egy kardlap csattanásával a csuklón. Mindezek után gyerekjáték volt földre kényszeríteni, ahol a düh félelemmé vált, melyhez nem kicsit segített hozzá Ray gonosz nevetése. Mikor az említett nyilvánvalóan összepisilte magát, szó szerint, a kapitány Nick felé fordult, aki szépen helybenhagyta a másik két ellenfelet, akik szerencsére azért éltek. Raymondnak nem hiányzott egy újabb körözés, a Conomi Szigeteken.
- Szép munka. Remélhetőleg a hajót is így rendbe tudod tenni. - Nicholas vigyorogva bólogatott. - Azt ott üsd ki. - mutatott hátra Ray, az éppen elaraszoló emberkére. - Nincs szükségünk senkire akinek nyavalyogni támad kedve holnapig. Ha szerencsénk van se az arcunkra se a nevünkre nem fognak emlékezni. - Nick könnyedén teljesítette a parancsot. - Apropó név, neked mi is a vezetékneved? A kocsmában csak a Nicholast értettem.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Badrick

avatar

Hozzászólások száma : 15

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3100  (2000/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő145
Befolyás70
Intelligencia55

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Ophelia Gyermeke   Szer. Aug. 12, 2015 7:55 pm

Mire kicsit magamhoz, térek kint állunk az utcán és néhány suttyó állt előttünk, Raymond fáradtan végignézett a huligánokon, majd tettetett felháborodással válaszolt, de sajnos nem igazán értettem.
- Bla bla bla bla BLAGH  leszarjuk! - lépett előre fenyegőten egyikük.
- Bla mi a blagtok? Bla ez itt Bla úgy bla ki, mint aki blakész lesz holnap? - nézett vissza sötéten Ray.
- Nfe..... Köfephehjefek küfönbhe... - próbálom kinyögni miután, felböfögöm az italom egy részét és a földreeresztem. A férfiak idegesen végigmérték engem, ami elkezdett felhúzni, de részegen nem a legjobb ötlet verekedni.
- Ígye' csak eccerűbb' dolgun' lesz. - röhögtek fel, amivel tényleg felpattintja az agyvizem.Tisztuló tekintettel pillantok a röhögő férfiakra, majd az egyik öklömmel gyomron ütöm magam, aminek hatására még többet okádok a földre, leesek a kapitány válláról és térdre rogyok, miközben távozik belőlem az áldás. Raymond zavartan csóválja a fejét a mutatványra, jobb kezével óvatosan a kardja felé nyúl közben. álló ember előrelép és megcsóválja a fejét.
- De ha... de ha meglátlak tit'ket a kikötőbe' holnap... - mondja befejezetlenül hagyván a mondatot, amit végre megértek, mert már kezdek kitisztulni.
- Akkor?! - kiálltok fel idegesen, fél józanul.
- Akkor az azért lesz, mert a hajónkat javítjuk. - válaszolt a kapitány nyugodtan, de mindenki hallatára elég hangosan. Az idegen helybéliek egyszerre feszültek meg, majd lazultak el. Úgy tűnt azonban egyikkőjüket nem győzte meg a kapitány.
- Az a fickó - mondta a fickó rám mutatva - pimasz egy sönki. Tán' te kezeskedsz fölötte?! - kérdezte a kapitánytól.
- Amíg nem dühítitek fel, kezeskedem. - a kapitány itt megállt és rám nézett. - Ha feldühítitek... azt nem kívánom senkinek... - Az egyik férfi megvetően nézett rám, amit nem igazán szívleltem.
- No, majd pont egy ilye' alaktó' kell majd félni! -
A kapitány lehajolt és felhúzott engem, majd ennyit mondott - Szegény Rock is ezt mondta... - húzta a száját.
- Parancsósz'? - kérdezett vissza a patkányok egyike.
- Milyen Rock? - nézek értetlenül a kapitányra.
- Tudod az óriás aki ivott a sörödből kérdés nélkül. - kacsintott rám a kapitány.
Felizzik a tekintetem és megropogtatom a nyakam, miközben félrelököm a kapitányt - Melyik... VOLTAZ?! - üvöltöm miközben végigmérem az előttem állókat, bár nehézkesen mivel még kicsit homályosan látok.
- Ezek őrültek te'. -nézett össze rosszat sejtve a csapat férfi.
- Csak takarodjatok inne'. Elég baj van nélkületek is. - mondta kevés félelemmel a hangjában.-
-   Naaaaaa... - ropogtatom meg az ökleim - Még bajt se keveretem! - húzódik széles vigyor a számra.
- Nem tudom, még az is lehet, hogy ők voltak azok. - Legyintett a csapat felé.
- Szóvaaaaal.... - pillantok végig sötét rémisztő tekintettel a kis csapaton - Ti voltatok azok! - indulok, nekik miközben felpörög bennem az adrenalin pumpa. Mikor odaérek a legközelebbihez, hatalmas markommal elkapom a fejét és a deszkába döngölöm, a deszka betörik a feje alatt, de én csak csapkodom a talapzatba, míg az utolsó rángással jelezte, hogy feladta a harcot.
- Tanuld meg kinek a sörébe iszol bele te patkány! - rúgok bele még egyett a biztonság kedvéért, érzem, ahogy a szívem elkezd szúrni és kitisztul a látásom.
~ Egy perc… ~ jegyzem, meg magamban mivel tudom a határaimat, megpillantom, ahogy a kapitányt hátulról lefogja az egyik szemétláda. Oda ugrok, a lábaim alatt bereped a deszka és megragadom a fickó nyakát, aki el is engedi a kapitányt, belevágom az oszlopba, amin egy lámpa roskadozik, de most már egy oszloppal kevesebb van az utcán tekintve, hogy a fickó feje könnyedén átszaladt rajta, ledobom a földre, beleülök a nyakába és elkezdem püfölni a fejét – EZT AZÉRT MERT BELEITTÁL A SÖRÖMBE TE SZARARCÚ!!! - vicsorgok a képébe szememben izzó gyűlölettel. Kifújom a levegőt és lenyugszok kissé, bár még szúr a szívem sokkal gyengébben, mint nemrég.
- Szép munka. Remélhetőleg a hajót is így rendbe tudod tenni. - nagy vigyorral az arcomon bólintottam erre – Azt ott üsd ki. - mutatott hátra a kapitány, az éppen elaraszoló emberkére. -   Nincs szükségünk senkire akinek nyavalyogni támad kedve holnapig. Ha szerencsénk van se az arcunkra se a nevünkre nem fognak emlékezni. - többet se kelett mondani felkaptam egy hordót és teljes erőmből hozzávágtam, nem kell ahhoz használnom a technikám, hogy félelmetes erőt produkáljak - Apropó név, neked mi is a vezetékneved? A kocsmában csak a Nicholast értettem. - kérdez rá a nevemre. Groteszk vigyor húzódik az arcomra, régóta nem mondtam senkinek el a teljes nevem, de kapitányom lévén ez belefér.
- Nicholas Badrick! - rámarkolok a bicepszemre – De aki ismer az Akuma-nak szólít! -
Vissza az elejére Go down
Mihawk

avatar

Hozzászólások száma : 6

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Ophelia Gyermeke   Csüt. Aug. 20, 2015 8:38 pm

Az Akuma úgy tűnik hamar szétkapta az ellenség sorait, és Raymond segítsége csak hab volt a tortán. miután az utolsó részeg is porba hullt, és az bemutatkozáson is túlestetek, már csak nem maradt más, hogy visszatérjetek a hajóra. Természetesen nem szökött ez sehova, és az odaúton sem történt semmilyen balszerencsés találkozás, így a fedélzetre lépve végül megpihenhettetek... ami Nicholasnak lehet nem volt olyan könnyű feladat.

A napok nem tűntek túl eseménydúsnak, és ezidő alatt bőven körülkérdezősködhettetek a hajó pontos indulási helyéről, esetleg felkészülhettetek az útra, vagy egyszerűen csak élveztétek az életet. Mindenesetre az indulás napja előbb utóbb eljött szépen lassan, és mikor reggel kitértetek a hajóra bizony már onnan is kiszúrhattátok, hogy nem is olyan messze tőletek, a Kék Delfin nevezetű hatalmas szállító hajó, hamarosan kifut 1-2 óra múltán. Minő véletlen, hogy ti is pont erre a hajóra fogtok szolgálni. Mikor közelebb értek a hajóhoz észrevehetitek, hogy bár ez a hajó kérte a segítséget, és a pár nappal ezelőtti malőrnek köszönhetően tudhattátok, hogy mások is pályáznak az állásra, most azonban senki sem állt harcra készen. A legénységet felmérve rájöttök, hogy szinte az egész legénység áll olyan 20-30 főből, ám mindegyikük fiatal volt még, és alig-alig akadt köztük egy-két izmosabb legény. Érthető hát miért kellett a segítség.

Hajó

Addig tartson a postotok, hogy bekopogtok a hajó kapitányához, aki milyen fuuuurcsa módon a kapitányi szobában van Very Happy már ha felszálltok a hajóra Smile ha kérhetem meséljétek el milyen volt számotokra ez a pár nap míg a hajóra vártatok ^^
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Ophelia Gyermeke   

Vissza az elejére Go down
 
KALAND - Ophelia Gyermeke
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» [Küldetés] Állati kaland
» Új mutánsok (párhuzamos állandó - ingyen njk kaland)
» Szimmetria ügy (ingyen njk kaland)
» Éjszaka a múzeumban (Mini-kaland)
» 1. nagy kaland

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Helyszínek :: East Blue :: Conomi Islands-
Ugrás: