HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Percival az Álomporond Tengerészeti Kalózhajó Kapitánya

Go down 
SzerzőÜzenet
Percival

avatar

Male Hozzászólások száma : 35
Kor : 25
Tartózkodási hely : Marineford

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3150/4500  (3150/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő85
Befolyás90
Intelligencia165

TémanyitásTárgy: Percival az Álomporond Tengerészeti Kalózhajó Kapitánya   Szer. Jún. 03, 2015 3:50 am

Ki vagyok én?

Ki vagyok én?

A kérdés szinte zengett a nyirkos kövek között s én álló helyzetből, fölényesen néztem le a többszörösen megláncolt, egykor rettegett férfira. Még ma is mikor ránézek vegyes érzelmek kavarognak bennem. A gyűlölet s szeretet bizarr játéka ez lelkemben, ám most mindent félrelöktem s csak a kérdésbe kapaszkodom.

- Ki vagyok én? Szegeztem újra a mondatot a férfi szemébe bámulván. - Kicsinyes lehet ez az egész annyi év után, annyi felesleges szenvedés és szócséplés után. Miért akarom megtudni mindezt, miért akarom megtudni a múlt egy oly jelentéktelen szegletét, melyre soha az életben nem voltam kíváncsi?

Cocytus lesütötte a tekintetét s széles mosoly, melyet ekkor arcára varázsolt félelmet kelt most s mindörökké a szívekben. Egész gyakran látni ezt a mosolyt napjainkban. A félelem hiánya az erő s az akarat megnyilvánulása. Ugyanaz a mosoly, mely Roger arcán pihent a halál pillanatában. Szemei tágra nyíltak hirtelen s összeszorított fogakkal valamiféle nevetésfélét hallatott. Éreztem amint a düh mardossa a lelkem ám türtőztettem magam. Megvártam amíg abbahagyja eme ostoba s botor közjátékot.

- Mi értelme az egésznek heh? Percie az Percie, Cocytus "fia" A haditengerészet kapitánya. Kell ennél többet tudnod?

Éreztem amint az izmaim megfeszülnek, majd elernyednek azonnal. Szememl elkezdett tikkelni.
- Tehát tudod... Nem csak simán elfogtatok igaz?

- Kyááááááááááááháháháháháhá - hallatszott a legendásan magas hangú nevetés, mely olyan volt, mintha a pokol démonai  csalogatnának a halálba. Cocytus szemöldöke erősen fel le kezdett rángatózni miközben megszólalt.
- Még nem kell tudnod a múltad, még nem szabad... Menj a világba, erősödj, szerezz minél nagyobb hatalmat. Választott frakciód  a Tengerészet ám ne feledd, te mindenhol otthon vagy. A tengerészet az otthonod, kalózként nőttél fel s a születésed pillanatától kezdve a léted maga a Lázadás a világ rendje ellen. Igen... Oly dolog vagy te, melyről mi vének annak idején álmodni se mertünk volna. Roger idejében sokat változott a tenger sokkal erősebb, hatalmasabb lett s egy általános nyugvás tört rá. A régi rend változott az új nagyhatalom, a Kalózkirály megjelenésével. Ezért lehetsz, ezért létezhetsz.

Csönd telepedett le s tudtam, ennél többet most nem fogok kihúzni az öregből, ez is bőven több annál mint amire számítottam, ám még kérdések milliárdja keringett az elmémben s mindre a válasz ott volt abban a bizarr fejben, abban az erőteljes, sárga tekintetben.

Zöldes ajka hirtelen megszlalt. Noha tekintete szanaszét cikázott a börtön falai között s szemöldöke egyre gyorsabban ugrált föl le.
Legenda volt az emerek körében Cocytus hajdani ereje, miszerint a szemöldökével megölt egy Admirálist. Sokat mesélt magáról a múltjáról, kalandos utazásairól. Hogyan próbált egy tutajon átevezni a Calm Belten, hogyan ette meg egy Tengercsászár s ott hogyan találta meg a ládában az a bizarr s borzalmas gyümölcsöt. Mesélt a felbukkanásáról a régi legénységéről, melyek szép sorba kihaltak mellette. Oly történeteket mesélt, melyeket mára feljegyzett a történelem. Senki nem tudja mennyi idős lehet. Ötven, hetven, száz, vagy sokkal több?
Nézem amint felkészül a beszédre, s ekkor látom hogy a két szeme egymástól független tekint rám s rájövök. Üvegszem?

- Elképesztő módon élveztem... - Kezdett bele mondókájába, s ezzel terelte el gondolataimat a témáról. - Miután régi családom elhalt mellőlem, a feleségem eltűnt, az első tisztem pedig beállt a nagyok közé, egyedül maradtam, csal én és Riviere. Oly természetellenes volt eme rothadó, vén, véráztatta kezekben fogni egy oly ártatlan csöppséget. Ő volt az én legnagyobb örömöm. A halál szélén voltam, mikor tudomást szereztem létezéséről s mikor átnyújtották nekem, rám bízták hitelen új életre keltem. Cocytus legendája ujjá éledt, régi lelkesedésem visszatért, s éreztem magamban a D-t.
Az a lány sosem evett gyümölcsöt. Ő volt aki belé juttatta már a terhesség alatt, mikor hozzám került már az angyalok hangjával bírt.
Eleven s elképesztően érdeklődő lány volt, mindenbe beleütötte az orrát s hamar rájöttem, hogy számára erkölcsi dilemmák, etikett, és bárminemű leányokra jellemező visszahúzódás hiányzott belőle. Mikor rád talált az orrban azonnal kivontad érdeklődését, szavajárásod s természetes kisugárzásod valahogy teljesen elcsábította mámorította.


A következő szót szinte kelletlenül mondta ki, mégis enyhe melegséget véltem kiérezni belőle, s mikor hallottam nyeltem egy nagyot.
- Te voltál az első és egyetlen szerelme... - Pár perc néma csönd következett. - Habár, az én perverzióimat is örökölte, ám ezt csak a naplójából tudtam meg. - Szinte kéjesen ejtette ki a szavakat. - "Percival Háreme".

Hirtelen csak néztem s el sem tudtam képzelni miről beszélhet az öreg de látszólag nagyon élvezte a témát, mégis hirtelen lezárt minden beszélgetést.

- Mára ennyi fiam. Ne feledd kik valaha hallották Riviere énekét, minden énekhangban, a hangszerek minden dallamában őt hallják a mai napig. - A következő mondatot szinte csak az orra alatt mondta s épp, hogy kivettem szavait, ám annál döbbenetesebbek voltak számomra. - Nem csak a mi fülünkben él eme hang...

Hirtelen agyamat elözönlötték a kérdések milliói s döbbenten néztem a kajánul vigyorgó férfi szemébe, kinek szemöldöke oly sebesen rángatózott, hogy egy pillanatra elhittem minden legendáját az arcszőrzetnek. Válaszra nyitottam a szám, ám ekkor különös érzés kerített hatalmába, s egész testemben kirázott a libabőr, s a félelem árasztotta el egész lényemet. Egyes cellákból itt, a szörnyek zárkájában többen sírva fakadtak az érzettől. Cocytus szemében vad, csillapithatatlan akaraterő tombolt, s vigyorával szinte ölni lehetett. Hirtelen az egész épületet egy jelentéktelen kis kártyavárként láttam, amiből a férfi ha akarna egy fújással kiszabadulhatna. Mára ennyi...  Remegő kézzel intettem neki, s vissza se fordulva hagytam el a legnagyobb börtönt, s vele a rémálmaimat kísértő két szörnyeteg egyikét....

Ám közben agyam hátsó fertályán valami izgalmas logikai játékot játszott az újdonsült információkkal, s elmém izzója kigyulladt. Ha vannak mások is, akkor meg kell találnom őket...


A hozzászólást Percival összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 26, 2015 1:05 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Percival

avatar

Male Hozzászólások száma : 35
Kor : 25
Tartózkodási hely : Marineford

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3150/4500  (3150/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő85
Befolyás90
Intelligencia165

TémanyitásTárgy: Re: Percival az Álomporond Tengerészeti Kalózhajó Kapitánya   Csüt. Jún. 25, 2015 2:58 am

- Jácint? TÉnyleg így hívják szerencsétlent? Athitem csupán legend az, hogy férfiembernek ilyen nevet adnak.

Cocyus kuncogott a foga alatt, és meg vele mosolyogtam. Valóban, én magam is gyakran meg ,megszóltam a neve miatt. Jó ember volt, az XXXnél alegjobb barátom.

- Szóval meghalt ez ajácint nevű?
- Már réges rég.- Hogyan?
- Megöltem...
- Értem.

A súlyos szavak hatására pár perc néma csönd következett be, majd én tőrtem meg a csöndet, mikor is belekezxtem a mesébe.

- Gyakran szórakoztunk, ugratuk egymást. Negyedvér óriás volt, így nagyobb az átlagnál kb mint én, Jácint Torma, vagy Tarma? Sose hívtam a telejs nevén, így nem si nagyon vagyok bitos benne.

A vén kalóz a név hallatán enyhén felhúza a szemöldökét s múltba révedő tekintettel megjegyezte:
- Gondolom másra se gondolt mint a hasára...

-El sem tudod képzelni mennyit bírt enni.
- Oh, bizony el tudom - MOndta sejtelmesen. - DE folytasd csak.

- Ő volt aki kirángatott a sötétségből, melyet Riviere halál keltet bennem, ő volt az, aki támogatott, mikor mindenki más hagyottt volna megrohadni. Pár évvel volt idősebb nálam, ám örök gyerek maradt. Nem érdekelte a tisztek kegyetlensége, ő ment a mga útján, mielőtt odamnetem ő volt az egyedüli kit kirekesztettek, így az én jelenléme valsózínű számára is megknnyeblés volt.
MInden este harcoltunk, csiszoltuk a technikákat, éveken keresztül minden nap, majd végül ő megbetegedett.
Az utolsó alkalmat, mikor harcoltunk, sosem felejtem el.






Vissza az elejére Go down
 
Percival az Álomporond Tengerészeti Kalózhajó Kapitánya
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Amerika Kapitány vs. Einar Thorson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Naplók-
Ugrás: