HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 KALAND - A bánya réme - LEZÁRT

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Borsalino

avatar

Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: KALAND - A bánya réme - LEZÁRT   Kedd Jún. 02, 2015 6:00 am

A bánya réme


Kaland hossza: rövid.
Kaland nehézsége: könnyű.

Résztvevő: Sanders D. Reigen.

Postolási határidő: nincs.

Nos hát haladsz szépen eme csodás sziget felé, lassan ki is köt a hajó, és innentől szabad az út a terep felmérése irányában! Vagyis csak volna, ha nem azt látnád, hogy a helybeliek lehajtott fejjel haladnak az utcán, és nagy ívben elkerülnek téged is, bárki bárhova is megy. Ha hozzájuk próbálsz szólni akkor mintha észre sem vennék mennek tovább, csak abból tudhatod meg, hogy nem süket akinek szóltál, hogy gyorsít a léptein. Pár sarok után rá is jössz, hogy miért is van ez, ugyanis pár banditának tűnő alak igencsak hangoskodik egy bolt ajtajában. Természetesen nem az áruval voltak elégedetlenek, hanem éppen védelmi pénzt követelnek, így hát rajtad a sor, hogy megmentsd a boltost a szinte biztos haláltól! Vagy szimplán ott is hagyhatod persze, elvégre magára hozta a bajt, ez a része rajtad áll. Tehát így az elején vagy harcolhatsz egy jót*, és akkor még jófiú is leszel, avagy nem hat meg igazán ez a jelenet meg a banditák kiléte sem és ott is hagyhatod a helyszínt. Csak rajtad áll!

*Amennyiben megmozgatnád a csontjaid kissé, úgy közlöm: kettejüknél szablya, egynél pedig pisztoly van fegyver gyanánt. Igaz nem a legügyesebbek fegyvereikkel, de azért nem fogják magukat vagy társukat megsebezni csak úgy.
Vissza az elejére Go down
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 26
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A bánya réme - LEZÁRT   Szer. Jún. 03, 2015 8:01 pm

Reigen a nem rég elért szigetet körülhajózta, de nem talált sehol se olyan helyet, ahol biztonságosan ki tudott volna kötni. Nem a saját biztonságát féltette. Úgy gondolta az megtudta volna oldani, ellenben a hajó épsége, már más szinten volt. Nehezére esett volna a pótlása. Kénytelen volt visszahajózni a kikötőhöz és ott lehorgonyozni. Reménykedett, hogy nem lesz semmi baja az őrizetlenül hagyott hajónak. Igaz, hogy csak egy kis vitorlás volt, ami feltehetőleg a kutyának se kell, de volt már negatív élménye ezzel kapcsolatban.
Mindenesetre kikötött egy méretesebb halászhajó árnyékába és elindult a dombra épült városba. Nem tudta, hova hozta a sodrás, se a szigetet, se a várost nem ismerte fel, pedig elég jellegzetes volt. Minden egyes épület ugyanabból a fajta fehér kőből épült. Bár a legtöbb utca is levolt kövezve, egyes helyeken még látható volt a mediterrán éghajlatra jellemző vöröses talaj.
Reigen figyelmét azonban nem az építészet, vagy az éghajlati jellegzetességek fogták meg, hanem az emberek. A város méretéhez képest nagyon kevesen voltak az utcán és azok is lehajtott fejjel jártak, mintha valamit keresnének, vagy épp valami nagyon érdekeset láttak volna a földön. Senki nem nézett fel rá, mindenki a lefelé nézéssel volt elfoglalva. Nem mintha zavarta volna a kaszást az ilyen viselkedés, talán még valahol örült is neki. Nem úgy örült neki persze, hogy mosolyt is csaljon az arcára, csupán csak így kisebb az esélye, hogy felismerik. Nem kedvelte, ha polgárokkal kerül összetűzésbe. A haditengerészek ellen folytatott hadjáratának meg van a saját böjtje. A folyamatosan emelkedő vérdíja miatt, egyre több helyen találkozott a plakátjával. A világkormány pedig bűnözőként bélyegezte meg, amire nagyon sokan félve reagálnak. A félelem pedig szörnyű dolgokra kényszeríthetik az embert. Az ilyen szociális viselkedés mellett viszont úgy érezte nem kell tartania ettől. Habár furának tartotta, nem igazán érdekelte az oka.
Egy pillanatra felerősödött a szél és valami port vagy pollent hozhatott magával, amit pont belélegzett Reigen. Iszonyúan elkezdte marni az orrát, ami végül odáig fajult, hogy egy hatalmasat tüsszentett. Az utca összes ember kétszeresére növelte a sebességét és felszívódtak a mellékutcákban. Ha Reigen zsebében lapult volna egy furcsaságmérő műszer, ezután biztos ugrott volna egyet a mutatója.    
Tovább haladt pár utcát és zajongásra lett figyelmes.
– Kérem ne! Nem megy olyan jól mostanában a bolt! Hadd fizessek később! Könyörgöm! - feküdt a porban egy középkorú, szemüveges férfi. Őt három másik alak állta körbe, akikről sütött a bűnözői mibenlét. A középső kardot szegezett a bolt tulajdonos mellkasának, a másik két társa pedig fenyegetően fogták a saját fegyvereiket. A jobb oldalinál szintén egy kard volt, a bal oldali pedig egy pisztolyt markolászott.
– Ezt mondtad a múlt héten is! Elegünk van a szánalmas kifogásaidból. Fizetsz most vagy megdöglesz! - fenyegette tovább.
Reigen nem állt meg a jelenet láttán. Nem az ő dolga volt. Tovább sétált elhaladva a jelenetben résztvevők mögött.
– Kérem! Semmim sincs! Amim volt, már mind odaadtam!
– Akkor ideje elbúcsúznod…
– Könyörgöm ne! Gyerekeim vannak!
Reigen megtorpant. Lehajtotta a fejét, beolvadva a helyiek közé, majd sóhajtott egyet.
– Vigyenek, amit akarnak a boltból! Bármit, csak hagyják meg az életem!
- Nekünk pénz kell, nem szaros kézműves cuccok! Ha nincs pénz, akkor… - megakadt a mondandójában, mert észrevette az árnyékokból, hogy valaki megállt mögötte.
– Mit akarsz? Húzz innen, nem látod, hogy elfog… - újfent nem bírta befejezni a mondandóját. Ezúttal azért, mert a sötét alak. aki mögé állt, iszonyú erővel orrba vágta, ahogy felé fordult. A közelben mindenki hallotta a porctörést, a bandita pedig az ütés erejétől hátratántorodott, de útban volt neki a földön fekvő bolt tulajdonos. A fizika törvényeinek megadat magát és felbukva benne a földön kötött ki. Az orrából csak úgy dőlt a vér.
A bandita két társa sem volt rest. Az akció láttán egyből próbáltak fellépni az idegen támadó ellen. A pisztolyos már emelte a fegyverét, hogy lőjön, de Reigen megelőzte. Rámarkolt a csuklójára és eltolta a saját irányától a fegyver csövét, ami ezután el is sült. A sötét idegen felől érkezett egy szorítás a csuklóra és elkezdte csavarni egy olyan szögben, ami felé már nem igazán tudott volna természetes módon fordulni a csukló. A fickó felszisszent fájdalmában, a pisztoly pedig kiesett a kezéből. Válaszként a szabad kezével próbált egy ütést mérni az idegenre, de az kivédte a lengő csapást. Félre ütötte a kezét és behúzott egyet, közben elengedte a csuklóját, így a fickó is hanyatt esett.
Érkezett hátulról az ordító roham, amit nemes egyszerűséggel egy hátra induló egyenes rúgással honorált. Nem volt szüksége, hogy hátra nézzen, a bandita hangoskodásából pontosan tudta a helyzetét. A rúgástól a fickó megtántorodott, de összeszedve magát újra a magasba emelte a fegyverét és lesújtani készült. Reigen elkapta a fegyvertartó csuklóját, majd gyomorszájon térdelte. Nem sejtette, hogy az ellentámadása ilyen sikert arat, de a fickó elejtette a szablyáját és négykézlábra a földre rogyott, közben a bal kezével a gyomrát markolászta. Az arca több színárnyalatban is pompázni kezdette, majd megállt a zöldnél és kiadott mindent, ami a gyomrában volt.
Visszafordult az első gazemberhez, aki vérző orral mászott a földön a kardja után nyúlva. Reigen odament és rálépett a pengére, ahogy a fickó megfogta a markolatot. A szabad lábával állon rúgta, majd lehajolt érte és felrángatta a porból. Kapott egy gyomrost, majd nekilökte a pisztolyos fazonnak, aki a legkevesebbet kapta.
- Takarodjatok – mondta nekik fenyegetően.
Vissza az elejére Go down
Borsalino

avatar

Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A bánya réme - LEZÁRT   Csüt. Jún. 04, 2015 10:44 pm

Ezzel a kisebb mutatvánnyal természetesen egy kis tömeget is össze sikerült csődítened. Természetesen a tulaj akit megmentettél megállás nélkül csak hálálkodott, de a felépült tömeg nagyobbik része inkább csak panaszkodott. "Miért kellett ezt?", "Most vége mindennek!" és további hasonló jajongásokat hallhatsz. Itt kérdezhetsz a helyzet felől a tulajtól, készségesen válaszol mindenre, amiről tudomása van, mert csak így tudja megfizetni a tartozást.
Itt rajtad múlik, hogy mi is legyen: kérdezgetsz és meghallgatod a pontos helyzetet, avagy inkább tovább mész a dolgodra. Amennyiben meghallgatod persze még nem jelenti, hogy köteles vagy segíteni nekik, azt követően is tovább mehetsz járkálni a városban.
Ez most így egy rövidebb kör lesz, az irány csak rajtad múlik.
Vissza az elejére Go down
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 26
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A bánya réme - LEZÁRT   Pént. Jún. 05, 2015 11:00 am

– Bég vizzatélünk! - kiáltott vissza erős orrhanggal az egyik bandita, majd rövidesen eltűntek a horizonton. Időközben rengeteg városlakó gyűlt az utcára és eddigi viselkedésük ellenére, ezúttal egyenes fejtartással meredtek előre és mind Reigent bámulták. Többségük elkezdett sugdolózni egymás között.
- Miért kellett ez?
- Most mindennek vége!
- Mi lesz így velünk!
- Mind meghalunk!
Érkeztek a különféle hálátlan jajgatások. Ezzel ellenben a bolt tulajdonosa másképp vélekedett a kialakult helyzetről.
– Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - hajlongott a férfi a földön, majd térden csúszva egyre közelebb ért a megmentőjéhez. Amint elérte átölelte a lábát, mintha a világ császára jött volna a poros kisvárosába személyesen.
– Köszönöm, hogy megmentette az életemet! Örökre az adósa leszek!
– Eresszen! - próbálta lerázni a lábáról a férfit. Elég kellemetlenül érezte magát és nem sok kellett hozzá, hogy egy erőteljes rúgással szabaduljon meg a kellemetlenségtől. A bolttulajdonos szerencséjére, azonban a második rázásra elengedte az imádott lábat.
– Bármit kérhet! Annyira köszönöm! - hálálkodott tovább.
– Nem érdekel. - felelte hűvösen. Nem törődve a boltossal és az utcán összegyűlt csőcselékkel, sarkon fordult és tovább indult az úton. Nem akart belefolyni senki ügyébe. Hidegen hagyta mindez. Csupán azért mentette meg a fickó, mert nem akarta, hogy a gyerekei az apjuk nélkül nőjenek fel, ahogy neki kellett. Ezekkel a gondolatokkal haladt tovább.
Vissza az elejére Go down
Borsalino

avatar

Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A bánya réme - LEZÁRT   Hétf. Jún. 08, 2015 11:50 am

Hát, szerencsétlen boltost hamar ott hagytad, a reakcióid alapján pedig a lakosok is csak habogni tudtak. De hát ők nem ismernek, mi mást lehetne tőlük várni?
Szépen, komótosan járod a várost, fogadót vagy szállást keresvén éppen, netán valami mást, ez mind csak tőled függ. A város szíve felé viszont sajnos amikor befordulsz a sarkon olyanokba futsz, akiket nem hittél. Egy kisebb csoport haditengerész cseveg a sarok mellett. Rájuk is támadhatsz, vagy el is próbálhatsz osonni onnan, de bármit is szeretnél, a harc elkerülhetetlen lesz "sajnos" (elvégre ők könnyen fel tudnak már ismerni). Öten vannak a csoportban, egynél puska (közelharcban is ügyeskedik a tussal), háromnál szablya (ők is jól bánnak a fegyvereikkel), egynél pedig dobókések akadnak (természetesen közelről is elég jól tudja forgatni). A helyzet adott, jó mulatságot!
Miután el sikerült bánnod velük már sötétedésre áll az égbolt, így kénytelen leszel egy helyet keresni, ahol megpihentetheted csontjaid. A város széle felé hamar találhatsz is egy kissé leépített fogadót, de itt kevesen lehetnek, még kisebb eséllyel ismernek fel, így kell ennél jobb hely? (Természetesen a hely belülről sem szebb állapotú, mint kívülről.)
Az éjjel közepén egy ablakcsörrenésre hallasz, ugyanis valami beszállt az ablakodon, ami történetesen egy kés volt. A kés markolatán pedig egy üzenet van neked címezve:
"Üdvözlet, Mr. Reigen, habár kétlem, hogy az ismertség viszonzott lenne egyelőre.
Egy ajánlatom lenne: miért nem keres meg az egyik elhagyatott bányarendszerben? Szívesen felmérném erejét azok után, hogy néhány eldobható bábumat csak úgy leselejtezte. Ezek után kénytelen voltam tőlük megszabadulni... Mily' pazarlás. De hát ilyen az élet. Szóval meghívom személyét némi mókázásra.
Üdvözlettel,
Egy hű hódolója.

U.I.: Elutasítást nem fogadok el. Gondolom tudja, hogy mi vár Önre, ha megpróbálna a közeljövőben távozni ahelyett, hogy engem keresne."

A döntés csak rajtad áll, hogy mi legyen!
Vissza az elejére Go down
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 26
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A bánya réme - LEZÁRT   Kedd Jún. 09, 2015 3:32 pm

Ahogy Reigen nemes egyszerűséggel sarkon fordult és elsétált, minden lakosnak elakadt a szava. Bár kívülről azt mutatták, hogy az idegen tettei csak még rosszabbra alakította a helyzetüket, az erejét látva lelkük mélyén valahol reménykedtek benne, hogy talán a magmentőjük lehetne. Érdektelensége és passzívsága azonban hidegzuhanyként hatott rájuk.
Reigen egy utcából a másikba fordult át. Nem sietett sehova, bőven volt még ideje találnia egy fogadót, ahol meghúzhatja magát és ehet is. Útközben egy boltot keresett, ahol majd másnap visszafelé feltöltheti a készleteit. Bár valószínűnek tartotta, hogy a boltos, akit megmentett ingyen is a segítségére lett volna, de inkább fizetett volna másnak, mintsem átélje azt a viselkedést még egyszer.
Így haladt keresztül a városon, egyre mélyebben benne. Ahogy aztán befordult az egyik sarkon egy nem várt dologra bukkant. Öt haditengerésszel találta szembe magát, akik épp egy csigafonon beszéltek, feltehetőleg a felettesükkel. A tengerészek úgyszintén meglepődtek a találkozáson és nem kellett sokáig agyalniuk, hogy felismerjék a Kaszás néven ismert kalózt, akit a Déli tengeren elég sokat emlegetnek azokban a körökben.
– Te jó ég! Itt van Sanders D. Re-
Befejezni nem tudta, mert Reigen abban a minutumban előkapta a hátáról a kaszáját és meglendítve, egy sötétszínű félhold alakú vágást lőtt előre a kaszája pengéjéről, ami telibe kapta a kommunikációs eszközt tartó férfi, aki egy majdnem méteres nyílt felsőtesti sebbel esett hanyatt. Társai azonnal fegyvert rántottak. Rengeteg rémtörténetet hallottak erről az alakról. Mindannyian tudták – főleg az imént meghalt társuk és barátjuk után -, hogy nem az elfogása miatt szálnak harcba, hanem az életükért.
Az egyik tengerész célra tartotta a puskáját és tüzelni kezdett, míg a mellette álló kitárta a kabátját és láthatóvá váltak a testére erősített megannyi dobókés, amit mesteri ügyességgel kezdett dobálni.        
Reigen az első sorozat elől félre vetődött és a gurulásból féltérdelésbe érkezve megpörgette maga előtt a kaszáját azzal védve magát a lövedékek és kések ellen. Éveken keresztül gyakorolta, hogyan tudja elkerülni a lövedékeket. Nem akart abba a hibába esni, mint az apja, hogy egyszerűen lelőjék, mint egy kutyát.
A tengerészek folyamatosan lőtték, de rá kellett jönniük, hogy haszontalan, amit tesznek, mert minden egyes golyót és kést hárított a fegyverével. Abba hagyták a tüzelést és a dobálást és másik két társukkal, akik közben előhúzták kardjaikat, támadásba lendültek.
Az első kardcsapást Reigen félre ütötte a kaszájával, a második támadót gyomorszájon rúgta egy egyenes rúgással, majd kihasználva a lendületét a rúgólábára támaszkodva átfordult és egy hátulról indító köríves rúgással a csizmája sarkával oldalba rúgta a késdobálót, aki ettől oldalra borult a földre. Tovább használva a lendületét az utolsó tengerészre is lecsapott, aki épp a tussal készült ütni. Reigen oldalra lépett a puska elől, és megfordítva a kasza pengéjét alulról vágott felfelé, kettészelve átlósan a katonát. A tengerészek létszáma ezzel három főre csökkent.
A katonák, akik földre kerültek a fájó testrészüket markolászva fölkeltek a földről és támadásba lendültek újra. Élükön a korábbi első volt, akinek csak félre ütötte Reigen a csapását. Ezúttal egy szúrással próbálkozott, reménykedve, hogy azt nehezebb lesz az ellenfelének a kaszájával hárítania. Egy gyakorlatlan kaszaforgató esetén valóban, így lett volna, de a sötét hóhér más kisgyerek kora óta tanulja a használatát és folyamatosan fejleszti képességeit. Az ellenfél lebecsülése ezúttal a tengerész kardforgató kezébe, majd a második csapásnál a fejébe és ezzel az életébe került.
A negyedik tengerész két kézzel rámarkolva a szablyájára, dühödt ordítással ugrott a magasba és sújtott le Reigenre, aki hátraszökkent és a kasza bot részével arcon ütötte, mint egy dákóval a billiárd golyót. Az esemény a tengerész két metsző foga bánta, amik közül egy hátra szaladt a torkához. Elejtette a fegyverét és a torkához kapott vérző szájjal. Reigen elengedte az egyik kezével a kaszáját és ökölbe szorítva a jobb kezét, ormótlanul orrba vágta a férfi. A vérző száj mellé így már egy vérző orr is dukált, az ütés erejétől pedig hanyatt vágódott, mint egy krumplis zsák.
Ahogy a földre ért, Reigen meglátta az utcán menekülő ötödik tengerészt. Hátra húzta a kaszáját, majd minden erejét belevetve előredobta. A fegyver pörögve haladt előre, majd csapódott bele a katona hátába, aki elesett és végig csúszott a földön. Pár pillanatig még életben volt és próbált előre kúszni a földön, de mire Reigen odaért, hogy kihúzza belőle a fegyverét, már csak egy élettelen testből tehette.
Lehajolt és a tengerész fehér kabátjának az ujjába törölte a kaszája véres pengéjét. Vissza akasztotta a hátára a fegyverét és tovább indult az útján, mintha mi sem történt volna, pedig egy halott testekkel teli véres utcát hagyott maga mögött. Az ég addigra már narancsos árnyalatot vett fel a lemenő Nap miatt. Kezdett esteledni, Reigen pedig haladt tovább a városban egy fogadót keresve. Mire a város szélére ért már csak a lámpások fénye világított. Talált egy meglehetősen régen felújított fogadót, de neki pont megfelelt. Nem voltak nagy igényei. Bőven beérte egy ággyal, ami fölött még akadt tető is. Ráadásul feltételezte, hogy itt kevesebben lehetnek. Meglepetésére a külső korántsem tükrözte a belsőt. Azonban abban nem tévedett, hogy kevesen lesznek, sőt rajta kívül egy vendég se tartózkodott épp az épületben. Gyorsan kifizette a szállást és felvonult a szobájába lepihenni. Hosszú ideig forgolódott az ágyban, mire sikerült álomba szenderednie. A rémálmokig nem juthatott el, ugyanis egy hangos ablakcsörömpölés felébresztette. Reigen oldalra gurult az ágyon és megragadva a kaszáját harckész állapotba vágta magát. Hosszú pillanatokig nem történt semmi. Megfeszített teste elernyedt és a törött ablakhoz sétált. Óvatosan kinézett, de nem látott senkit se az utcán, semmilyen mozgást nem vett észre és a környező házak ablakánál, vagy tetején nem volt semmi furcsaság. Amint megfordult észrevette mi is okozta az ablaktörést. Egy kés repült át rajta és állt bele a faszekrény ajtajába. Közelebb lépve kihúzta a bútorból a fegyvert és észrevett rajta egy papírt, rajta egy üzenettel.



Nem kellett különösebb éleslátás, ahhoz, hogy bárki kitalálhassa ki lehetett az üzenet feladója. Habár Reigent hidegen hagyták az efféle dolgok, el kellett gondolkodnia rajta. Normális esetben első olvasás után összegyűrte volna a papírt, visszafeküdt volna aludni és ignorálva az egészet másnap a bevásárlás után elhagyta volna a szigetet. Azonban volt pár apróság, ami miatt számításba kellett vennie alternatívákat. A feladó ismerte névileg, Reigen pedig nem tudta, hogy ez esetleg a plakátokról eredeztethető, vagy valahonnan máshonnan. Nem fél a fenyegetéstől, a saját testi épségét se féltette. Attól azonban tartott, hogy a címző lenne olyan elvetemült, hogy elpusztítja a hajóját, amivel kénytelen volt a kikötőben horgonyozni. Az ilyen helyzetekért utálta a kikötők használatát.
A döntés végül megszületett, még ha nem is volt a kedvére. Magára kanyarította a köpenyét, arcába húzta a csuklyáját és a kaszával a kezében lesétált az emeletről. A kulcsot a pulton hagyta és kilépve az ajtón a sziget sziklás része felé vette az irányt, feltételezve, hogy arra lehetnek a bányák.
Vissza az elejére Go down
Borsalino

avatar

Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A bánya réme - LEZÁRT   Vas. Jún. 14, 2015 8:42 pm

A bányákhoz vezető út egy kisebb erdős szakaszon vezet át, bár itt nem történik semmi említésre méltó, hacsak nem éhezel meg némi farkashúsra, ugyanis páran kísérnek a távolban. Támadni nem mernek, csak figyelnek, feltehetőleg az az ő területük.
Lassan kiérsz, és a sötétben el is értél a hegy egy meredekebb részéhez. Több bejáratot is látsz, ám csak egyetlen egy van könnyen elérhető magasságban, és feltehetőleg úgyis kapcsolódnak egymáshoz, így hát minek erőlködj mászással, ha nem feltétlen lesz gyorsabb az utad?
Betérsz az alagútba, odabent bizonyos távolságonként égő fáklyák világítják meg az utad, így feltehetőleg jó helyen jársz. Némi kacskaringós, de monoton séta után hangokat hallhatsz egy forduló után. Ott öten ülnek egy tűz mellett, és éppen panaszkodnak, hogy miért kell próbára tenni azt az utazót, ha már úgyis el lett ide hívva. Igen, feltehetőleg rólad beszélnek, és téged várnak. Ám ha nem rontasz rájuk azonnal meghallhatod, hogy az életükkel játszanak, és ha átengednének téged meghalnak, így szinte fanatikus módon kell harcolniuk az életükért, duplán. Persze, ha fejjel mész egyből a falnak, akkor ezt hagyd ki.
És jöjjön egy kis testmozgás! Ketten szablyát, ketten kétkezes kardot, egy pedig két rövid kardot használ harchoz. Fegyvereik masszív, erős fémből készültek, így azokat eltörni igencsak nehéz, és az akaratuk hasonló erősségből áll a fent leírt indokoknak hála. Fanatikus módon harcolnak, semmit nem féltenek, minden adandó alkalommal meg akarnak téged sebezni vagy éppen egy az egyben megölni. Fegyvereikkel kifejezetten jól bánnak, és csapatmunkájuk is rendkívüli, így nem lesz könnyű feladatod!
Miután nagy nehezen legyőzted őket haladhatsz is tovább, vagy azonnal vagy kicsit megpihenve, ezt te tudod. Közel tíz perces vándorlás után egy elágazáshoz érsz. Három alagút van, egyiken egy felhő, másikon egy láng, harmadikon pedig egy tornádó van. Azzal zárd a postod, hogy valamelyiken elkezdesz haladni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 26
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A bánya réme - LEZÁRT   Vas. Jún. 28, 2015 9:46 am

A városból kiérve Reigen egy kisebb erdőszakaszba ért. A távolban még mindig látszódtak a hegyek, így feltételezte, hogy továbbra is jó irányba halad. Ahogy haladt a távolban a fák között árnyakat vélt elsuhanni és elfogta egy rossz érzés. Mintha valaki, vagy valakik figyelnék őt. A hátáról előhúzta a kaszáját és erősen rámarkolt. Felkészült bármilyen támadásra.
A feszültség hamar megenyhült, ugyanis kiderült, hogy farkasok követik tisztes távolból. Közelebb egyik sem ment hozzá, és két-háromnál nem is voltak többen. Nem akart egyikük se támadni, csupán a területüket őrizték és kisérték figyelemmel a betolakodó útját. Nem voltak éhesek, mivel nem rég ejtettek el egy szarvast, amiből az egész falka jól lakott és különben is egy ekkora sötét jószághoz a falka többi tagja is szükséges lett volna. Ahogy az idegen kiért a fák sűrűjéből a farkasok még egy darabig figyelemmel követték az útját, majd visszafordultak az erdőbe.
Reigen tovább haladva elért az első hegy lábához, amin rögtön észre is vett több bejáratot is. Ezzel biztossá vált számára, hogy jó irányba indult el. Többségük elég magasan volt és körülményes lett volna az oda jutás, azonban észrevett egy járatot a szélén, ami egész alacsonyan ékeltek a hegybe és az oda vezető sziklafal dőlésszöge sem volt nehezen megmászható.
Amint felért és elindult az alagútban már az első kanyarnál pislákoló fényre lett figyelmes. Újra rászorított a fegyverére és óvatosan közelebb ment, majd lassan kinézett a fordulóba, de csak egy közönséges fáklyát vett észre a járat oldalához erősítve. Tovább haladva rengeteg ilyennel találkozott. Szinte egy labirintusban érezte magát, noha nem futott bele egyetlen elágazásba se, csupán kanyarokba.
Reigen nem tudta eldönteni mióta halad már a járatban. Lehetett akár öt perce vagy negyed órája is. Az unalmas egyhangúság azonban megszűnt. Hangokat vélt hallani a közelből. A falon pedig árnyékok mozogtak. Lelassított és a következő kanyar előtt megállt a falhoz simulva.
- …de miért?
– Nem mindegy?
– Meg kell csinálni és kész.
– De olyan felesleges, ha már egyszer a Főnök meghívta…
-  Azt a parancsot kaptuk, hogy teszteljük le.
– Azért azt ne hagyd ki, hogy mi vár ránk, ha átsurran közöttünk…
– Hogy surranna már át? Azért annyit nem ittunk.
– Csak én érzem úgy, hogy ez egy öngyilkos küldetés?
– Igen.
– Inkább ez a fickó, mint a Főnök. Ellene még van esélyünk, hisz öten vagyunk.
– Én azt hallottam, hogy Den csapatát puszta kézzel intézte el és egyedül.
– Ez baromság.
Reigen úgy döntött eleget hallott már és szükségtelen tovább várakoznia. Az eddigi hangok alapján nagyjából felbecsülte mindenki helyzetét. Lecsúsztatta a kezét a kaszája végére és meglendítve kicsapott vele a folyosóra mellkason találva a hozzá legközelebbi alakot. A férfi még nyögött egyet, aztán kilehelte a lelkét. Nem kellett sok hozzá, hogy a kis táborban eluralkodjon a pánik. Mindenki felpattant a helyéről és a fegyveréért nyúlt. Reigen kirántotta a fegyverét a tetemből és előrecsapott. A kasza pengéjéről egy sötétszínű penge vált le és repült a leghátul lévő ember nyaka felé. Megpróbált lehajolni előle, de nem volt elég gyors. Csak annyit sikerült elérnie, hogy a nyakszegés helyett megskalpolták. Ezzel az öt fős csapat száma majdnem a felére csökkent a konkrét harc előtt. A sötét ruhás halálosztó tovább próbálta fokozni a számot és folytatta tovább a támadást. A magasba szökkent és lesújtott a kaszájával. Meglepetésére azonban kivédték a támadását. Az ellenfele magasba tartotta kétkezes kardját és a másik kezével megtartotta a kard végét. Úgy tűnt Reigen addig a pontig tudta kiaknázni a meglepetés előnyét. Addig kell ütni a vasat, míg meleg. Ezt a kovácsmesterséget elsajátító Reigen pontosan tudta és ő az utolsó szikrát is kisajtolta ebből a helyzetből.
Nem volt ideje elábrándozni ugyanis a másik két bandita, már előre is tört és két oldalról felé vágtak. Fölemelte a kaszáját és hátra szökkent, de még így is az utolsó pillanatban. A két penge belekapott a köpenyébe.    
Nem hagyták élni a csuklyás férfit. Ahogy megmenekült egyből utána eredtek és támadták. Remek volt köztük az összhang. El sem tudta volna képzelni mi lett volna, ha mind az öt rátámad egyszerre. Nem akadályozták egymást, és mindig a megfelelő pillanatban időzítettek. Reigen csak a védekezésre tudott figyelni. Egyszer balról érkezett egy csapás, amit hárított, majd jobbról, aztán szemből. A heves mozgások hatására keltett légáramlatoktól valósággal lobogtak a közeli fáklyák. Acél találkozott az acéllal és szikrákat hánytak. Egyre jobban hátrálásra kényszerült. Az egyik szablya pedig a bal oldalán egy szúrás kíséretében felsértette az oldalát. Reigen néma grimaszt vágott a fájdalomra, majd közelebb lépve ráfogott a támadó csuklójára nem eresztve. Oldalról már érkezett is az ikerpengés banditától, mire Reigen hátraszökkent magával rántva az előző támadóját, aki felfogta a kardcsapásokat a testével. A férfi lassan felfogta, hogy mit tett a társával, ezzel már meg is bomlott a koncentrációja, ami végzetes lehet egy csatatéren. Reigen elengedte a férfi kezét és a mellkasába rúgva eltaszította magától, a kaszáját pedig bele mélyesztette a két kardot forgató banditába. Gyorsan kirántva a fegyvert maga mellé rántva blokkolta az utolsó bandita támadását. Az elővetkezendő másodpercekben vad fegyverpárbaj alakult ki, de abszolút Reigen dominálta a tempót. Egyedül már nem jelentett számára kihívást, ráadásul látta az ellenfele szemében a félelmet és a bizonytalanságot. Miután a társai is elhullottak tudta, hogy rá is ez a sors vár és ez a gondolat bélyeget is nyomott a végzetére. Egy figyelmetlen pillanatában a kasza pengéje utat talált és végig metszette a felsőtestét. A férfi kezéből kiesett a kard és hangos csattanással ért földet. Remegő kézzel a mellkasához nyúlt, majd ránézett a kezére, amit vér borított. A látása homályosodni kezdett, végül térdre rogyott és előreborult a porba.
Reigen lihegve engedte le a kaszát tartó kezét. Végigmérte a terepet, mind az öt test mozdulatlanul és élettelenül hevert a földön. Megnézte az oldalán lévő sebet. Csak a húst vágta fel a penge, szerencsére nem volt elég mély a vágás, hogy szervet érjen. Reigen szótárában ez csak egy karcolásnak számított. A biztonság kedvéért azért az egyik bandita nyakából lerángatta a sálat és azzal kötötte át az oldalát a ruha alatt. Ahogy ezzel végzett egyből tovább is indult. Egyre jobban bosszantóvá vált számára a dolog és minél hamarabb pontot akart tenni az ügy végére.
Nagyjából további tíz percig haladt a kacskaringós folyosón. Nem találkozott több ellenféllel, azonban ekkora egy elágazáshoz ért, ahol az út három eltérő irányba haladt tovább. Mindegyik járat hordozott egy jelet. A baloldalin egy felhő alak látszódott. A középsőn egy láng, a jobb oldalin pedig egy tornádó állt. Reigen nem tudta, hogy van-e ezeknek bármilyen jelentősége, vagy nem. Nem is gondolkodott sokat, egyszerűen jobbra fordult és haladt tovább.
Vissza az elejére Go down
Borsalino

avatar

Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A bánya réme - LEZÁRT   Szer. Júl. 01, 2015 8:26 pm

Akkor hát irány a tornádó jelölésű alagút! Természetesen itt is egy eléggé hosszú folyosó vár rád elsőként, fáklyákkal megvilágítva. Majd olyan közel tíz perces séta után elérsz egy nagyobb részhez. A végén egy vasajtó áll, előtte pedig egy testesebb férfi. Nem tűnik túl beszédesnek, ugyanis elég lényegre törően közli, hogy ha tovább akarsz jutni le kell győznöd. Ezzel meglenget a kezében egy kulcsot, feltehetően a vasajtóét, majd zsebre vágja azt. Így nincs már hátra, mint előre! A férfi ereje némileg átlagon felüli, ütései és rúgásai erősek, fegyvert viszont nem használ. Cserébe alap szinten képes soru-t használni. Jó szórakozást!

Miután legyőzted és kinyitottad az ajtót ismételten egy folyosó vár, ki hitte volna. Ám ez már eléggé ki van világítva, nem csak elszórva láthatsz fáklyákat. Szerencsédre itt már nem vár rád olyan hosszú séta, ugyanis hamar egy hatalmas teremhez érsz, közepén egy hatalmas trónnal, azon pedig egy szakállas férfival. Az első lépés amivel kilépsz a folyosóról, és beteszel a terembe felkel a helyéről és széttárja karjait.
-Üdvözlöm, Mr. Reigen! Örülök, hogy nem kellett csalódnom önben, és elért idáig. Reméltem, hogy ez lesz. - közölte erős és markáns hangon, miközben cigarettáját még ki sem vette a szájából. -Ám amennyiben nem bánja még jómagam is próbára szeretném tenni, mielőtt elmegyek innen. Sajna ha önhöz fogható erősségű emberek járnak erre akkor már sok hasznot nem csikarhatok ki innen. Gyengék ezek a bábuk, túlontúl gyengék - rázta a fejét, majd először kivette szájából a szinte teljesen elszívott füstrudat. -Akkor, szabad egy táncra? - és ezzel lassan megindult feléd.
Nos hát akkor ezek szerint itt a végső harc ideje.

Képességek (amiket használ):
 


Ezek alapján láthatóan nem egy súlycsoportban vagytok, így csak vergődni tudsz sajnos leginkább az evidens vég előtt. Postod az összeeséseddel záruljon!
Segítség jellemileg a harchoz: szeret veled játszadozni. Azon fog ügyködni, hogy a lehető legtöbbet kihozza belőled.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 26
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A bánya réme - LEZÁRT   Vas. Aug. 02, 2015 9:51 am

Látszólag semmi különösebb változás nem történt. Reigen ugyanúgy egy fáklyákkal megvilágított folyosó haladt hosszú perceken keresztül. Mióta belépett a barlangrendszerbe biztos volt benne, hogy már több kilométert is legyalogolt. Aztán ahogy már több, mint tíz perce haladt ugyanazon a szakaszon elért egy részhez, ahol a járat hirtelen kiszélesedett. A végét egy termetes vasajtó zárta le, előtte pedig egy Reigennél fejjel magasabb, nagy darab férfi állt. Bár kerekded zsíros hasa volt, még is látszott rajta, hogy harcedzett és erős ember. Felső testét szabadon hagyta, csupán egy bézs színű nadrág és egy fapapucs. Fejét kopaszra borotválta, szőrzet a testén, csupán a mellkasán és a karjain, illetve az arcán szakáll formában volt. Összefont karokkal állt és amint megpillantotta Reigent leengedte a karjait és elővillant a jobb kezében egy vaskulcs.
– Ha át akarsz jutni, előbb győzz le, kölyök. - morogta, komoly arccal, majd a zsebébe gyűrte a kulcsot – Már ha letudsz… - tette hozzá és küzdő állást vett fel.
Válaszként Reigen megpörgette maga előtt a kaszáját és rohamra indult. Elérve a férfit lesújtott, de csak az árnyékára csapott le, az alak eltűnt. Zavarodottan nézett körbe, de sehol se látta, aztán hirtelen egy ormótlan ütést érzett a hátán.
Előre bucskázott és a vasajtó fogta meg. Sziszegve nézett hátra és az őr állt ott küzdő állásban kinyújtott, ökölbe tartott kézzel. Lassan visszahúzta maga mellé és várt, mintha tudatosítani akarná, hogy nem támad, csak védekezésből. Talán nem is olyan meglepő, hiszen őr volt, akinek csak annyi a dolga, hogy a kapun ne jusson át, akinek nem kell.
Reigen eltávolodott az ajtótól és megpörgetve a kaszáját újra rohamra indult. Ahogy elérte a termes férfit suhintott a fegyverével, de csak a hűlt helyét vághatta ketté. Szinte azonnal egy ütés érkezett a hátába. Számítva rá már megfeszítette a hátán lévő izmokat, így sikerült redukálnia az ütés erejét és csak előre lépett egyet. Azonnal a háta mögé suhintott a kaszájával és fordult vele, de semmi nem talált el, helyette a másik oldalról egy köríves rúgással oldalba kapták és elvetődött. A bal kezére érkezve tovább lendítette magát, majd a földön csúszva a lábára érkezett és az oldalára markolt, ahol korábban megütötték.
Újra neki rontott, amit egy újabb ütés követett a hátán, majd így tovább. Egyszer aztán már fogcsikorgatva suhintott előre, de nem fölülről, hanem oldalról irányítva és nem állt meg, ahogy átvágott a semmin, hanem a lendületet megtartva tovább vágott egy teljes kört megtéve. Nem érkezett ezúttal támadás hátulról és máshonnan sem. Reigen megfordult és ott állt mögötte a jól megtermett férfi, ám nem moccant. A nyakán megjelent egy vércsík, amiből csorogni kezdett a vér, majd a hatalmas test hanyatt vágódva elborult a fej pedig végig gurult a helyiség végébe.
A holttestet látva Reigen dühe kezdett alábbhagyni a folyamatos fogócska után. Hiába támadt, valamilyen technika folyamán, mindig a háta mögé került és megütötte. Nem is a menekülése inkább az bosszantotta fel, hogy ellenfele nem is vette komolyan. Az ütéseiből érezte, több is volt a fickóban, mint amennyit mutatott.
Belenyúlva a fejetlen test zsebébe kihúzta a kulcsot és a vasajtóba illesztette. Hangos kattanással nyílt ki a zár, aztán nekigyürkőzve elkezdte kitárni az ajtó szárnyait. A tömör vas nehéznek bizonyult és jól megkellett veszítenie az izmait, hogy egyáltalán megmoccanjon. Az egész testével tolta. A lábaival megtámaszkodva a kemény földön tolta az ajtókat az egész törzsével és hátával támogatva a karjait tolta, míg végül alapos verítékezés után kitárult a kapu annyira, hogy átférjen rajta.
Lihegve lépett át rajta és törölte az arcát a ruhájába. Egy fáklyákkal kivilágított folyosóra ért. Nagyon kezdett már elege lenni a helyből és magából a szituációból. Pár perc alatt végig is ért a folyosón és egy jókora terembe élt, aminek a közepén egy vasból tákolt trónus állt. A trónon pedig egy férfi ült unott, várakozó testtartásban.
Fekete öltönyt viselt, világoskék inggel és fekete nyakkendővel. A szetthez egy kalap is tartozott, ami mélyen belógott a szemébe, teljesen elárnyékolva az arc nagy részét. Egy vérbeli gengszter kinézetét kölcsönözte neki a ruházat. Arcszőrzet gyanánt az állán volt egy kisebb szakáll, ami mintha csak a pajesz meghosszabbítása lett volna. Szájában egy cigaretta volt, aminek a parazsának a villanása olykor megvilágította a kalap takarását, de csak egy pillanatra.
Ahogy Reigen belépett a férfi arcán mosoly terült szét és az unott testtartás izgatottá vált. Felállt a trónról és széttárta a kezét.
- Üdvözlöm ó, Mr. Reigen! Örülök, hogy nem kellett csalódnom Önben, és elért idáig. Reméltem, hogy ez lesz – szólalt meg a férfi egy erős, markáns hanggal. A cigaretta közben végig a szájában maradt és az állkapcsával együtt mozgott, de a szájából nem esett ki, mintha teljesen az alsó ajkához ragadt volna.    
– Ám amennyiben nem bánja, még jómagam is próbára szeretném tenni, mielőtt elmegyek innen. Sajna, ha Önhöz fogható erősségű emberek járnak erre, akkor már sok hasznot nem csikarhatok ki innen. Gyengék ezek a bábuk, túlontúl gyengék - kezdett bele egy fejrázásba, majd a szinte már teljesen elszívott cigarettát kivette a szájából – ezzel rácáfolva, hogy bárminemű ragasztóval lett volna a szájához erősítve a dohánytermék – és elnyomta a csikket a trón karfáján, majd elpöccintette a távolba.
– Akkor szabad egy táncra? - kérdezte sejtelmes mosollyal az arcán, aztán a választ meg se várva elindult a csuklyás idegen felé. Nem volt szükség a válaszra, már Reigen jelenléte maga a válasz volt. Ráadásul kiderített már róla elég információt, hogy tudja, amúgy se az a beszédes fajta.
Reigen megpörgette a kaszáját maga előtt, majd felvett egy támadó állást. Amint a gengszterfőnök kinézetű alak közel ért hozzá, előre lépett és lesújtott, de ellenfele nemes egyszerűséggel elhajolt előle. Tovább lépet előre és újra előre csapott. A férfi ugyan hátrálni kezdett, de a támadást ugyanúgy kikerült. Reigen tovább sorozta válogatott csapásokkal egyre gyorsabban és gyorsabban, ahogy csak az erejéből és képességeiből tellett, de egyszer csak sikerült eltalálnia, még csak meg se tudta karcolni. Olyan szinten sikerült ellenfelének mindig időben elkerülnie a támadását, hogy attól kezdett tartani, a férfi olvas a fejében. Megtörve a mintát az utolsó pillanatban oldalról csapott a törzsére célozva, de a férfi nemes egyszerűséggel lement hídba, majd tovább lendülve állcsúcson rúgta a csuklyás kaszaforgatót és kézállásból hamar átfordult és a lábára érkezett.
Reigen hátra tántorodott, majd idegenes előre csapott a kaszájával.
– Ōgama Giri!
Egy fekete köríves vágás hagyta el a kasza pengéjét és száguldott a férfi felé, akinek látszólag semmi esélyes se volt a kitérésre. Arcán is a meglepettség ábrázata futott végig, majd az utolsó pillanatban egy magabiztos mosolyra váltott át.
– Dark Slide - a férfi lába alatt egy sötét csík jelent meg a földön, amin egyszerűen arrébb csúszott, a sötét vágás pedig néhány centivel mellette zúgott el és vágódott be a terem végén a falba egy jókora mélyedést hagyva maga után.
– Kiváló! Kiváló! - kezdett el tapsolni – Csak így tovább! Tudtam én, hogy érdemes Önre figyelni. Van még ilyesmije? - kérdezte vigyorogva.
Az arroganciája és hanghordozása egyre inkább fel idegesítette Reigent. Felordítva folyamatosan csapkodni kezdett a kaszájával és minden egyes suhintással egy a korábbihoz hasonló sötét vágást lőtt le a kaszája pengéjéről. A támadások csak úgy záporoztak. Az öltönyös alak elismerően füttyentett, majd újabb sötét színű csík jelent meg a lába alatt és csúszkálni kezdett a teremben körbe-körbe, mintha csak egy lankás hegyoldalba kezdene síelni. Egyetlen egy sem találta el, ellenben a barlang belülről kezdte nagyon megsínyleni. Az alak egyre közelebb és közelebb csúszott Reigen felé, aki folyamatosan záporozta a fekete vágásokat, amikor pedig elég közel ért, hirtelen a levegőbe ugrott és felhagyva a távolsági támadással közelharcra váltott. Minden erejét beleadva lesújtott, de a fickónak esze ágában sem volt kitérni. A jobb karja elfeketedett és fölemelve könnyűszerrel megállított a kaszát, mintha csak egy gyermek csapott volna felé, egy papír hengerrel. Rámarkolt a pengére és megszorítva szilánkosra törte az acélt.
Reigen szeme elkerekedett. Egyszerre lepte meg a jelent, realizált benne a kettejük közti erő szakadékról és konstatálta a kaszájának a pusztulását, ami talán titkon még valami emocionális érzetet is keltett benne. A három közül egyikre se volt ideje végig gondolni, vagy épp átérezni, ugyanis a fickó bal könyöke színeződött be ezúttal feketére és átfordulásból gyomorszájon könyökölte Reigent, aki hanyatt vágódott és jó pár métert szállt. Úgy érezte magát, mintha egy üllőt vágtak volna hozzá. A gyomorszáját markolászva próbált meg feltápászkodni a földről. Vértköhögött fel és ahogy a kasza maradék bot részére támaszkodva felkelt egy meleg érzés járta végig az oldalát. Ahogy lenézett észrevette, ahogy a korábbi sebe helyénél a ruhája már csurom vér. Nagyon úgy festett, hogy a seb csúnyán felnyílt.
Felnézett maga elé és elrettenve látta, ahogy ellenfele a fekete csíkon csúszva közeledik felé. Felkapta a botját és az alak felé csapott vele, de ő mint egy veterán limbó táncos egyszerűen hátrahajolt és úgy csúszott el alatta. Ahogy átért felegyenesedett és kanyarodva már is előre ütött a csuklyás felé.
Reigen megpörgette a botját és maga elé tartva hárította az ütést. Az ellenfelének a keze nem színeződött el és ahogy sejtette, így nem volt olyan erős a támadása. El lökte a gengszter kezét, majd szúró mozdulatokba kezdett a megmaradt bottal. Folyamatosan ütötte a bottal, de minden egyes szúrás elől elhajolt, akármilyen gyorsan is végezte.
– Nagyon jó! - hangzott az elismerés, ám Reigen számára ez inkább gúnyolódásnak hatott, amitől csak még idegesebb és dühösebb lett. Egyre jobban vesztette el az eszét és kezdte a harag irányítani a mozdulatait.
Felhagyott a szúró támadásokkal és egy oldalsó ütéssel megkísérelte kiütni a lábait, ám ellenfele könnyedén felugrott és a bot elzúgott a lábai alatt. A földre érkezve pedig orrba vágta Reigent, aki egy pillanatra hátratántorodott, de felordítva újra támadt. Nem érdekelte az orrából ömlő vér, ami elöntötte a fél arcát. Csak támadt ösztönösen, mint egy sarokba szorított vadállat. A mozdulatai egyre inkább ösztönössé válták, már nem is gondolkodott csak ütötte, szúrt, csapott, ahogy érte. Egyik sem találta el a férfit, aki egyre kiszámíthatóbbnak látta a támadásokat. Arcáról fokozottan halványodott a mosoly, a kezdeti izgalom alábbhagyott, már nem talált semmi szórakoztatót a küzdelemben. Újból feketévé színezte a karját és a következő csapás elől nem tért ki, hanem felemelve a kezét az alkarjával védte ki. A megkeményített testrészén pedig széttört a kasza maradványa is. Reigen azon nyomban elengedte a csonka botot és puszta kezes küzdelemre váltott. Jobb egyenes, bal egyenes, újabb jobbos, bal köríves ütés. Egyik sem talált célt, sőt a mozdulatai egyre lassabbá válták. Az oldalából csorgott lefelé a vér, már teljesen átáztatva a lábán a ruhát. A következő ütésénél már az alak minden komolyabb erőkifejtés nélkül egyszerűen elhajolt és rámarkolt a karjára.
– Dark Touch - ahogy kiejtette a száján a szavakat, Reigen karja teljesen elgémberedett és képtelen volt felemelni, csak lógott, mint egy darab hús.
– Sajnálatosan, eddig tartott a móka. A végére kissé kiábrándító lett. Talán majd legközelebb.
A következő pillanatban Reigen mögött teremt és a feketére színeződött karjával tarkón csapta, a csuklyás alak előtt pedig elsötétült a világ és eldőlt, mint egy krumpliszsák.
Vissza az elejére Go down
Kuzan

avatar

Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A bánya réme - LEZÁRT   Vas. Aug. 02, 2015 6:24 pm

Több órával a harc után ébredsz, s a kezedben egy levél fogad, amit valószínűleg az ismeretlen férfi írt. A levélben az áll, hogy a férfi lát benned potenciált, s ez az egyetlen szerencséd, hogy életben tart. Továbbá reméli, hogy hamarosan felérsz az elvárásainak. Végül egy kisebb összeget hagyott ott (120,000 ß), amely fedezi az orvosi költségeidet. A postod kb addig tartson, hogy elhagyod a szigetet. /a levél stílusát és tartalmát teljes mértékben rád hagyom/

Mindezek mellett gazdagodtál 150 TP-vel.
Vissza az elejére Go down
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 26
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A bánya réme - LEZÁRT   Hétf. Aug. 03, 2015 1:34 pm

Reigen csak órákkal később tért magához. Az orrából eleredt vér az arcára száradt, az oldalát pedig bekötözték, hogy ne vérezzen el. Körülötte ott hevert a földön a kaszájának a maradványai, kezében pedig egy borítékot talált. Az öltönyös fickót sehol se látta. Egyértelmű volt számára, hogy felszívódott. Összegyűrte a borítékot és a ruhája zsebébe tömte.
Elindult a kifelé vezető úton, hogy elhagyja a barlangot. Az odafele vezető út is hosszúnak tűnt, de valahogy visszafelé egy örökkévalóságnak hatott. A nap a horizonton már kezdett előbukkanni és Reigen lassan elért az vitorlásához. Eloldozta a kötelet és valósággal bezuhant a hajóba. Iszonyatosan fáradt volt. Eszméletlen volt ugyan, de ezt nem lehetett egyenértékűnek beszámítani egy alvással. Kifeszítette a vitorlát és elrúgta magát a mólótól hajóstul. Lefeküdt és a szélre bízta magát. Eszébe jutott a kezében talált levél és elővette e gyűrött borítékot a zsebéből. Eszébe jutottak a tegnap történtek és az indulatok ismét szabad utat kaptak. Dühösen darabokra tépte és hátradobva a tengerbe szórta a borítékot és tartalmát, ami feltehetőleg egy levél volt. Nem akarta tudni mi volt benne. Dühös volt, csak az nem volt egyértelmű számára, hogy kire. Az öltönyös fickóra, amiért nem vette el az életét és szánalomból megkegyelmezte, vagy épp saját magára, amiért nem volt elég erős. Talán mindkettőre egyszerre. Kavarogtak a gondolatok a fejében, de végül egyre nehezebbé és lassabbá vált a fejében tomboló örvény, épp ahogy a szemhéjai is súlyosabbak lettek. Egyszer csak teljesen behunyta és elnyomta az állom.
Vissza az elejére Go down
Kuzan

avatar

Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A bánya réme - LEZÁRT   Hétf. Aug. 03, 2015 6:00 pm


Pénzjutalom: 120.000ßelly
Tapasztalatpont jutalom: 150TP
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A bánya réme - LEZÁRT   

Vissza az elejére Go down
 
KALAND - A bánya réme - LEZÁRT
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Lezárt kripta Curtis tulajdonában
» [Lezárt] Kérelmek/kérések a Ninja Tanács felé
» [Küldetés] Állati kaland
» Új mutánsok (párhuzamos állandó - ingyen njk kaland)
» Szimmetria ügy (ingyen njk kaland)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Helyszínek :: South Blue :: Egyéb helyszínek :: Turkeen Island-
Ugrás: