HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Mikael Mazino

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Mikael Mazino

avatar

Male Hozzászólások száma : 4
Tartózkodási hely : West Blue

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3100  (2000/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő130
Befolyás10
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Mikael Mazino   Vas. Május 31, 2015 10:43 pm

Név: Mikael Mazino

Faj: Ember

Nem: Férfi

Kor: 20
Születési Dátum: Március 3.

Kaszt: Lázadó

Születési Helye: Nem tudja, vándorló életet éltek kiskorától kezdve, de feltehetőleg West Blue.
Tartózkodási Hely: West Blue

Képességek: Különleges képessége igaz nincs, de közelharcban jeleskedik. Harcstílusa leginkább a Muay Thai-hoz hasonlítható.

Felszerelés: Némi cigarettán és a dohányzáshoz szükséges öngyújtón kívül semmi.

Kinézet:  Fehér hajával és kissé vöröses árnyalatú szemeivel könnyen kitűnik a tömegből, főleg hogy az átlagnál némivel magasabb is. Testén meglátszik a folyamatos edzés, de nem hajlik még a nagyon izmosak felé. Ruházatra a kényelmesebb és lazább fajtákat preferálja, amikben szabadabb marad a mozgása.

Jellem: Kissé életunt, ám fő célja, hogy több gyerek ne eshessen át azon, amin ő. Ennek köszönhetően célja az emberek mihamarabbi „felszabadítása”, és egy jobb élet megteremtése számukra, bármi áron. Nem riad el ezért sem a gyilkolástól, sem a lopástól, amíg úgy érzi, hogy ez a nagyobb jó érdekében van.

Előtörténet

Amióta az eszem tudom, mindig költözgettünk. Egy helyen egy-két évnél többet sosem voltunk, így sajnos velem egyidős barátaim sem nagyon akadtak kiskoromban. Bár ennek hiányát nem is érezhettem igazán, mindig egyik szülőm, vagy Joe bácsi játszott velem, mesélt érdekes történeteket vagy érdekes helyekről.  Összességében élveztem a gyerek korom.
Tíz éves koromtól kezdtem leginkább érdeklődni, hogy mit is csinálhatnak a szüleim, bár egyhamar ezt sem tudhattam meg. Még Joe bácsitól is folyamatosan megkérdeztem.
-Joe bácsi, miért kell ismét elköltöznünk innen? Végre kezdtem volna hozzászokni az itteni levegőhöz. – panaszkodtam kissé hisztis módon.
-Hát sajnálom Mika, a munka kötelezi őket. Nekem is dolgom van, így nem tudok veled lenni folyamatosan, egyedül pedig nem hagyhatnak itt, hogy időközönként visszanézzenek rád. Értsd meg ezt. – mondta sajnálkozó tekintettel, miközben fél térden velem egymagasságból beszélt.
-De mit dolgoznak a szüleim? Akárhányszor kérdezem őket, mindig kikerülik a témát. Már unalmas, hogy semmit nem tudok, csak fogadjak el mindent. – vágtam oda kissé durcásan, amire ő csak egy erőltetett mosolyt tudott az arcára erőltetni.
-Maradjunk annyiban, hogy sokaknak segítenek... Ennél többet sajna nem mondhatok, amíg ők nem akarják veled közölni. – ezzel felegyenesedett és kinyújtotta a kezét. -Gyere, inkább járjunk egyet a faluban, így utoljára még.
És nem tudtam meg többet tízenhat éves koromig... Azt, ami azon az éjszakán történt, soha nem fogom elfeledni.

Álmomból riasztott valamifajta távolból jövő dörrenések, csörgések és sikoltások. Nem tudtam hirtelen mi a helyzet, csak ültem az ágyamon értetlenül, hogy mi lehet ez, amikor édesanyám berontott a szobámba.
-Mika, öltözz gyorsan, sietnünk kell! – lihegte, amint pár rohámat mellém dobta.
-Miért, mi történik kint? Mi ez a dörgés, csörgés és kiabálás? – értetlenkedtem, kissé még félkómás állapotban.
-Most ne kérdezgess, csak tegyél ahogy mondtam! – kiáltott rám, ami közel sem volt tőle megszokott, így ijedtemben gyorsan fel is öltöztem. -Na akkor gyere most velem, gyorsan! – kiáltotta kezét nyújtván, szinte már kétségbeesett arcot vágva.
Megijesztett ez az egész helyzet, a hangokkal, édesanyám viselkedésével, és az ablakból látható lángokkal, így gyorsan megfogtam a kezét és ezzel a lendülettel el is indult. A házunktól nem messze lévő erdőbe kezdtünk behatolni, egyre csak mélyebbre és mélyebbre, amit nem tudtam felfogni, a jelenlegi helyzet pedig nem segített, azzal amit átéltem az utóbbi pár percben.
Az erdő közepén volt egy hatalmas tisztás, amiről eddig nem is tudtam, pedig igencsak sokar jártam a fák között. Anyám elővett egy sípot és megfújta, ami csak növelte a fejemben motoszkáló kérdések számát. Hamar meglett a hatása a sípnak, ugyanis Joe bácsi jött elő egy bozótos mögül.
-Nem követtek titeket, Margareth? – nézett szét óvatosan Joe bácsi.
-Nem hinném, még azelőtt elértem Mikához, hogy a dulakodás elérte volna a házunk. – sóhajtott édesanyám, bár ő is eléggé félve nézett szét a rengetegen körülöttünk.
-Rendben, szép munka volt. De nem számítottunk arra, hogy valaki a helyiek közül rájön a dolgokra és elárul minket... – mondta egy nagy sóhaj mellett. -Mit szeretnél, vigyelek ki titeket? Még sikerülhet, mielőtt teljesen körbezárják a szigetet.
-Nem, sajna az nem lehet, rólam jó eséllyel tudják, hogy itt vagyok. – rázta a fejét anyám. -De Mikáról jó eséllyel nem. Őt mentsd ki, könyörgök! – esedezett anyám Joe bácsinak.
Nem értettem miről beszélnek pontosan. ~Engem menteni? Elárulás? Mi van?~ néztem bután a párosra. Joe bácsi csak sóhajtott, miután végigmérte anyám, majd lehajtott fejjel válaszolt.
-Rendben. Sajnálom... Mindent sajnálok. – motyogta kissé elcsukló hangon.
-Ugyan, mi választottuk ezt, inkább köszönjük, hogy lehetőséget kaptunk arra, hogy embereken segítsünk. De most vidd Mikát, kérlek! – ezzel fogta meg anyám a vállam bal kezével, jobbal végigsimította az arcom, végül pedig Joe bácsihoz lökött.
-Mi...? – értetlenkedtem.
Persze nem voltam olyan hülye, tudtam hogy rossz dolgok vannak a faluban, anyám pedig fel akarja az embereket tartani, hogy én megmenekülhessek. Jó eséllyel apám pedig most tartja fel őket, hogy anyámnak megadja ezt a lehetőséget. Mélyen, legbelül, értettem ezt, de nem voltam képes felfogni a pontos helyzetet ettől függetlenül. Joe bácsi megfogta a vállam, maga mellé húzott, majd még egy utolsó mondatot közölt még anyámmal.
-Rendben, ő mindenképp meg fogja úszni ezt a mocsok helyzetet, az életemre esküszöm. – majd meghajolt anyám előtt.
Ezt követően megfogta a felkarom, és elkezdett rángatni erőltetet menetben. Hiába esdekeltem, kiabáltam anyámért, választ már nem kaptam senkitől, csak haladni lehetett előre.
Hamar egy homokos strandra értünk, ahol egy csónak volt. Beültetett Joe bácsi, és elkezdett evezni egy sziklás nyúlvány irányába, amit megkerülve egy hajót pillantottam meg. Ezzel csak nőtt a fejemben zúgó kérdések száma, és már kezdtem rosszul érezni magam ettől az egész helyzettől, azon túl is, amit anyám most előttem tett.
Felmásztunk a leeresztett kötéllétrán, ahol több ember nyüzsgött, középpontban egy balonkabátban, kapucnit az arcába húzott férfival.
-Mazinoék? – tette fel a kérdést a levegőbe, bár feltehetőleg Joe bácsinak címezte, aki válaszolt is egyből.
-Hátramaradtak a fiukért. Tudták, hogy értük jöttek, és megtalálhatják a hajót a többieket is veszélyeztetve, de Mikaról jó eséllyel nem tudnak, ezért őt mentsük inkább. – jelentette azonnal.
-Kár... – csettintett a nyelvével a férfi, majd felemelte a hangját. -Vitorlát bonts, horgonyt fel, mihamarabb elhúzunk innen! – és a szavaira az embertömeg azonnal munkába is állt.
Ezzel odafordult hozzám, miközben rágyújtott egy cigarettára. A sötétben a cigi által adott fényben láttam meg egyedül egy kis arcvonását, ami ráncokat és szakállat jelentett, többet nem sikerült kivennem.
-Mi lesz a szüleimmel...? Menjünk vissza értük! Még elhozhatjuk őket! – kezdtem erősködni, de a csuklyás férfi csak kivette a füstrudat a szájából és az enyémbe nyomta.
Természetesen erős köhögőroham kapott el amint megpróbáltam cigarettával a számban levegőt venni. Joe bácsi futott mellém és kérdezte meg az idegent.
-Ezt miért kellett a szájába nyomni?!
-Segít lenyugodnia ideiglenesen. Vidd le egy kabinba és magyarázd el a helyzetet és a lehetőségeit. Már felesleges titkolni előle bármit. – közölte egy olyan hangnemben, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, majd miután még egyszer végigmért a tekintetével elment valamerre.
Ezt követően le lettem kísérve egy kabinba, leültem a fotelre, majd Joe bácsi kinyitotta a kabinablakot, mert a cigaretta a számban lógott továbbra is. Sokat köhögtem tőle, de úgy éreztem valamit elnyom az agyamban és kissé szabadabb vagyok.
-Na ez most tömény lesz Mika, így kérlek figyelj rám. A szüleid a felszabadítók között voltak, mint ahogy én is, meg ez a hajó is az ő tulajdonuk, hogy egy jobb életet biztosíthassunk az embereknek. Hogy megszabadítsuk az elnyomottakat, és ne csak a felső réteg élvezhesse a dolgok nagytöbbségét, hanem tettekkel bárkinek lehetősége legyen. Persze többen vannak, akik azonnal ki akarják iktatni a haditengerészetet, míg akadnak olyanok is szép számmal, akik az emberek segítését helyezték előtérbe. Ilyenek voltak a szüleid is. Sajnos el lettek árulva egy olyan által jó eséllyel, akinek segítettek, és ezért rohanta le mihamarabb a szigetet a haditengerészet. Az életük áldozták az ügyért, és mindenek előtt, Érted. – eme röpke monológot közölte velem, majd a tekintetem fürkészte bánó tekintetével. Tisztán látszódott, hogy ő is nagyon bánja ezt az egészet.
-De ha ők csak segítettek embereknek... Akkor azt miért bánják? Ezt nem értem. Teljesen logikátlan. – értetlenkedtem kissé, bár sejtettem, hogy mi lehetett a probléma.
-Igen, épp ez a baj ezzel a rendszerrel. Ők segítettek embereknek, de olyanoknak is, akikre ráhúzták, hogy közveszélyesek, habár nem tettek semmit. Ezzel ők is közveszélyesek lettek, és így egy egész csoporton rajta tudtak ütni. – mondta egy óriási sóhaj kíséretében.
- És akkor most velem mi lesz? – kérdeztem félve.
-Neked két választásod van. Félig felnőtt vagy már, így jogodban áll dönteni mit is akarsz. Választhatod azt is, hogy csatlakozol hozzánk, és harcolsz a világkormány ellen, vagy éppen segíted a rászorultakat mint ahogy a szüleid is tették, avagy külön utat keresel magadnak. Persze utóbbi esetben elválnak útjaink, mert én ide tartozom, de te nem leszel mindig potenciálisan veszélyben. – vázolta fel nagyvonalakban a lehetőségeket.
Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy melyik utat is válasszam.
-Ha van rá lehetőség csatlakozni akarok. Nincs más, amit akarhatnék ebben a helyzetben. – válaszoltam határozottan.
-Szüleid nyomdokaiba akarsz lépni?
-Nem. Pontosabban félig. Szívesen segítek a rászorultakon, ha lehetőségem van rá, de elsődlegesen azt akarom, hogy megfizessenek, akik ezt a helyzetet akarták. Azt akarom, hogy ők is átessenek azon, amin én is átmentem. Bújkálniuk kelljen míg végül eléri őket a vég, míg ennek hála megmentem a többi embert ettől a sorstól. – jelentettem ki határozottan egy kisebb köhögés mellett, amit az utolsó slukktól kaptam.
-Féltem, hogy ezt fogod mondani Mika... A bosszúvágy könnyen a veszted is jelentheti. De egy férfi nem vonja vissza az ígéretét, magadnak választhattad az utad, már csak segíthetek abban, hogy növeljem a túlélési esélyeid. – válaszolta egy közel sem őszinte mosollyal, de én értékeltem, hogy mellettem állt.
Ezt követően harci edzést kaptam, némi fegyverhasználatot is rámerőltettek bár azokat nem szerettem. Jobb szerettem közvetlen érzékelni a harcok következményét, akármi is legyen az. Persze az az éjjel folyamatosan előjött rémálmaimban, volt olyan, hogy napokig alig tudtam aludni. ennek hála elég erős láncdohányos lettem, de ez legyen a legkisebb gond. A lázadó élet amúgy sem garantálja, hogy megélem azt, amire igazán érzem a dohányzás hátrányát.
Így telt el négy év, folyamatos edzések mellett, mire elérhettem, hogy nem csak kisebb segítségként számítsanak rám...
Vissza az elejére Go down
Trafalgar Law
Adminisztrátor
avatar

Male Hozzászólások száma : 40
Tartózkodási hely : New World

TémanyitásTárgy: Re: Mikael Mazino   Vas. Május 31, 2015 11:37 pm

Kedves Mika!

Ünnepélyesen bejelentem, hogy te vagy az első lázadó az oldalon, gratulálok! Az előtörténetedbe semmi kivetnivalót nem találtam, kisebb hibák akadnak de ez nem olyan indok amiért el kéne utasítanom az előtörténeted.

Így tehát az előtörténeted ELFOGADOM!

Szinted: 2
Tapasztalatpontod: 2050
Vagyon: 50,000 ßelly

Erő: 130
Befolyás: 10
Intelligencia: 70
Vissza az elejére Go down
 
Mikael Mazino
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Mikael Mikaelson
» Mikaelson család kunyhója

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Előtörténetek :: INAKTÍV KARAKTEREK-
Ugrás: