HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Alucar D. Lance

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Alucar D. Lance

avatar

Hozzászólások száma : 10
Tartózkodási hely : South Blue

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3100  (2000/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő130
Befolyás10
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Alucar D. Lance   Pént. Május 29, 2015 2:12 pm

Név: Alucar D. Lance
- Titulus: Earl
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 22
Kaszt: Fejvadász
Származási hely: Ismeretlen (Grand Line)
Tartózkodási hely: South Blue
Felszerelés: egy doboz cigaretta, öngyújtó, orvosi felszerelés
Képesség: Anatómiai ismeretek, gyógyszerkeverés

Kinézet
Tipikusan az a titokzatos, rejtélyes alak, aki, ha betéved egy fogadóba, egészen biztos, hogy felhívja magára a figyelmet a magabiztos, megközelíthetetlen szférával, ami folyamatosan körüllengi. Nem egy bizalomgerjesztő, barátságos külsővel rendelkező illető, sokkal inkább tűnik magányos farkasnak - teljesen jogosan. Átlagos testalkatú férfi; foglalkozását ismerve azt hinné az ember, hogy az évek alatt megedződött - ez valóban így van -, ám ennek nyoma sincs testén. Fekete haja és sötétbarna szeme van, fekete csuklyája azonban arca majdnem egészét elrejti, csak a száját látni, amelyről általában egy halvány mosolyt lehet leolvasni. Szájában szinte mindig izzó cigaretta látható. A köpeny alatt fehér, hosszú ujjú inget, melynek feltűri ujjait, valamint fekete, szintén hosszú nadrágot és fekete csizmát hord.

Jellem
Azt szokták mondani, ne ítéld meg a könyvet a borítójáról - nos, ebben az esetben a borító nagyon is tükrözi a tartalmat. Nyugodt, higgadt férfi, aki ismeretlen emberekkel keveset beszél, akkor is igyekszik csak tőmondatokban. Nem egy társas lény. Jóformán mindig egyedül utazik, egyedül dolgozik, egyedül tölti a szabadidejét, s ezt cseppet se bánja, sőt még hálát is ad az Égnek, amiért nem kell vigyáznia senkire se. Mer nagyot álmodni, bár múltja homályos, jövőjét tisztán látja, mindig előretervez, és az esetek többségében tartja magát a tervhez. Tudja, hogy vannak olyan céljai, melyeket egyedül képtelen lesz megvalósítani, de úgy gondolja, még nem jött el az ideje annak, hogy szövetkezzen bárkivel is, előbb meg akar erősödni. Magabiztos, testét önbizalma láthatatlan köpenyként öleli körbe, ezt a tulajdonságát nem sokan díjazzák, mivel kissé arrogánsnak tűnik miatta.


- Lance! Kisfiam! Lance! - szólongatta zokogva Mary a fiát, ám az már nem figyelt az édesanyjára. Bezárta maga mögött az ajtót, elfordította a kulcsot, majd a beteghez lépett. Mindig ez történt, mikor a fiúnak orvosként kellett cselekednie - ilyenkor a külvilág megszűnt számára létezni, csak Ő volt és a beteg. Sosem vitt bele érzelmeket a hivatásába, úgy gondolta, az a gyengeség és a tapasztalatlanság jele, Ő pedig profi volt. Gondolataiba merülve felsorolta a tüneteket, majd azokat betegségekhez párosította; felidézte magában a szakirodalmat, és addig keresgélt elméjének legmélyebb zugaiban, rejtekeiben, míg meg nem találta azt a nyavalyát, ami leginkább illett a tünetekhez. Végül racionálisan döntött; precíz volt és gyors. Hidegen hagyta, hogy ki fekszik a műtőasztalon, sohasem érdekelte, kinek az életét tartja a kezében… Titkon még imponált is neki a tudat, hogy ebben a teremben Istent játszhat, élet és halál ura lehet. Erősnek érezte magát, legyőzhetetlennek.

- Milyen gyorsan telik az idő. Már egy év telt el azóta, hogy megöltelek. - sóhajtott fel halkan Alucar D. Lance, miközben mélykék szemeivel a földből kiálló gránittábla irányába pillantott. A táblára egy név volt írva és két évszám. Egy sírkő volt, mely Lance apjának, Alucar D. John-nak a nyughelyét jelölte. A férfi fiatalon halt meg, mindössze negyvenöt esztendős volt, mikor tragikusan, egy orvosi hibának köszönhetően lezárult életének története. Az eset rutinműtétnek indult, ám temetés lett belőle. Ez volt az egyetlen olyan eset, mikor Lance hibázott. Talán a sors iróniája, talán a végzet - bármi is volt, ezek után édesanyja többé nem szólt a fiához. „A mai napon a férjemmel együtt a fiam is meghalt.” - jelentette ki kegyetlenül, szavai láthatatlan pengékként hasítottak Lance elevenébe. A fiú még aznap elhagyta a családi fészket, és a falu szélére, egy rozoga, kétszobás házba költözött. Legszívesebben azonnal maga mögött hagyta volna a szigetet, és Világot látni indult volna, ám Ő volt az egyetlen orvos a szigeten, s bár ezután nem szívesen keresték fel Őt a helyiek, még így is sok munkája volt. „Tarts ki! Csak addig, míg elég pénzt nem szerzel ahhoz, hogy újrakezdhesd valahol máshol.” - mindig ezzel biztatta magát, e szavakkal öntött lelket újra és újra magába, többé - kevésbé sikerrel… Habár rendkívül élvezte az orvosi hivatást, mégis többre vágyott: kalandokra, hírnévre, vagyonra. Eme hármast pedig csak utazással szerezhette meg, jól tudta, épp’ ezért nap - nap után a térképeket bújta, keresve a szigetet, ami a nagy utazás első állomásául szolgálhatott.
Hirtelen lépések hangjára lett figyelmes, aminek hatására azonnal, gondolkozás nélkül térdre rogyott. Szemei szinte azonnal csillogni kezdtek a könnyeitől, miközben kezeit ökölbe szorítva kísérelte meg visszanyerni önkontrollját.
- Miért nem tudtad Őt is megmenteni?! Miért hagytad meghalni?! - vonta felelősségre egy rég nem hallott hang. Lance sejtése beigazolódott, már egészen biztosan tudta, az imént kinek a lépéseit hallotta; az anyja állt mögötte, akit édesapja halála óta nem látott. Igazából John halála óta nem is kereste Mary-t, túlságosan szégyellte magát ahhoz, hogy az anyja szemei elé kerüljön, s mára már egészen hozzászokott a helyzethez. Elfelejtette, milyen az, mikor szeretik az embert, már nem vágyott az anyja törődésére. Nem akarta Mary siránkozását hallgatni, felegyenesedett, és szó nélkül elindult.
- Lance... kérlek, maradj velem. - suttogta a nő halkan, ám a fiú, mintha meg se hallotta volna édesanyja szavait, elhagyta a temetőt és hazaindult. Az anyja nem értette, hogyan válhatott ilyenné szeretett fia. Hiszen mindent megadtak neki, talán még el is kényeztették. A legjobb tanítókat fogadták mellé, mikor elég idős lett, majd az alapműveltség megszerzését követően John kezdte el oktatni Lance-et az orvostudomány legkülönfélébb praktikáira. Tizennyolc éves korára a fiú - az apa elmondása szerint - túlszárnyalta még Őt is, mégis Mary-t valami rossz érzés fogta el valahányszor munka közben látta Lance-et. Mikor orvosként volt jelen a fiú, olyankor teljesen elhagyta önmagát, mintha a szívét civil énjével egyetemben maga mögött hagyta volna. Sokkal inkább gép volt, mintsem ember, érző lény. Csakhogy megmentette még a legkritikusabb állapotban lévő betegeket is, ezért jobbnak látta nem szóvá tenni. Ezzel rontott el mindent. Ha nem engedi, hogy orvos legyen, akkor még most is boldog családként élhetnének… legalábbis Mary ebben a hitben élt.

Lance, miután belépett a kicsiny házba, hangosan felsóhajtott. Kis híján már megint elárulta édesanyjának a titkot, melyet lassan másfél éve őrzött. Örök hallgatást fogadott, de időről időre úgy érezte, minden rendbe jönne, ha nem egyedül hordozná tovább a titkot. Akkor talán ismét a bizalmukba fogadnák a falusiak, talán nem kéne elhagynia a szigetet, ami eddig a Világot jelentette számára. Jéghideg vizet töltött egy pohárba, leült az egyik székre, majd az ajkaihoz emelte az italát, és belekortyolt a frissítőbe. A hideg folyadéknak köszönhetően képessé vált ismételten hideg fejjel, higgadtan gondolkozni: már nincs visszaút, nem táncolhat vissza; most, hogy lassan véghez viszi mindazt, amiért lassan egy éve harcol, semmiképpen sem. Ugyan azt még nem tudja, hova fog ezután menni, az elmúlt hónapokban elég pénzt gyűjtött össze ahhoz, hogy egy ideig akár munka nélkül is kihúzhassa, úgy két - három hónapig biztosan. Először a Grand Line-t tűzte ki célul, de aztán rájött, még nem elég erős ahhoz, hogy egyedül átvészelje az ott uralkodó zord viszonyokat. Eldöntötte: előbb erőt gyűjt, csak aztán hódítja meg a tenger azon részét, ami minden hódító álmainak tárgya…
- Ideje továbbállni. - motyogta alig hallhatóan, miközben kiürítette a pohár tartalmát. Körbenézett. A szoba teljesen üres volt, csak egy táska volt az ágyon és néhány papír az asztalon. Lance a plakátokra pillantott, melyek tetejéről egy ismerős arc pillantott vissza rá, alatta minimális szöveggel: Alucar D. John - Dead or Alive. Nem egy orvosi hiba okozta az apja vesztét, hanem Lance valódi foglalkozása: a fiúból Fejvadász vált nem sokkal azelőtt, hogy John megbetegedett. Lance ekkor tudta meg, hogy az apja már a kezdetektől fogva hazudott az anyjának, illetve az egész falunak arról, kicsoda valójában. Döntenie kellett: végez a férfival, akinek oly’ sok mindent köszönhet, és valódi Fejvadásszá válik, vagy pedig örökre némaságot fogad, s fülét - farkát behúzva megpróbálja elfelejteni azt, hogy mi is az apja. Az utóbbi opció szóba se jöhetett… és mikor lehetősége nyílt rá, Lance átsegítette az édesapját, Alucar D. John-t a túlvilágra, majd a temetést követően kiásta a férfi élettelen testét, és a legközelebbi tengerészbázison felvette az érte járó jutalmat, amely' egész szép összeget jelentett. Ezt a döntést pedig sose bánta meg, hiszen ez volt az a momentum, mikor Lance igazi élete kezdetét vette…
Vissza az elejére Go down
Z
Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 111

Karakterlap
Tapasztalatpont:
100/100  (100/100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő
Befolyás
Intelligencia

TémanyitásTárgy: Re: Alucar D. Lance   Pént. Május 29, 2015 6:03 pm

Ismét egy szép előtörténet! Tapsot Lance-nek!

Ja... Szia!
Ugye elnézed ha rögtön a tárgyra térek? Kicsit sietősre veszem a figurát.

Nem volt itt semmi kivetnivaló a leírtakban. Óvatosan kidolgozott, finom munkát sejtető Előtörténet ez.

Na, el vagy fogadva, nyomás játszani!

Szinted:
2
TP: 2310
Vagyon: 50 000ß

Erő: 130
Befolyás:10
Intelligencia: 70

Jó szórakozást.Smile
Vissza az elejére Go down
http://onepiece.hungarianforum.com
 
Alucar D. Lance
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Előtörténetek :: INAKTÍV KARAKTEREK-
Ugrás: