HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Hoekstra Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hoekstra Felix

avatar

Hozzászólások száma : 14

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3100/4500  (3100/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő180
Befolyás20
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Hoekstra Felix   Csüt. Május 28, 2015 12:50 am


Név: Hoekstra Felix

Faj: Ember

Nem: Férfi

Kor: 22

Születési dátum: Június 9.

Kaszt: Polgár, Kalóz (lesz)

Rang: Még nincs

Származási hely: Egy nyílt tengeren lévő hajó

Felszerelés: Képességének hála nem kell fegyvereket magával vinnie. Ennek ellenére egy kis kés mindig akad nála. Ezen és a ruházatán kívül azonban tényleg semmi mást nem hordoz.

Kinézet: Körülbelül 190 centiméter magas, vékony, szálkásan izmos. Fehér haja és vörös szeme van, ijesztő külsőt adva ezzel neki. Ruházata egyszerű, sosem fordított nagy jelentőséget ilyesmi holmikra.

Személyiség: Egy megtört férfi jellemét adja, akit belülről teljesen legyőztek, megsemmisítettek. A megrázkódtatás, szerettei elvesztése, olyan űrt hagyott benne ami talán sohasem lesz teljességgel pótolható. Kifelé azt mutatja, hogy nagyon erős, megtörhetetlen és kegyetlen, de ez csak egy segélykiáltás, hogy befogadják valahova, megint részese legyen egy csapatnak egy családnak, valaminek. Bosszúvágya az egyetlen dolog ami most a szeme előtt lebeg, ezért képes akárkin átgázolni, bármit megtenni. Nem fog nyugodni amíg be nem teljesíti akaratát.

Technika: Itt


Az előtörténet verbálisan explicit kifejezéseket, történéseket tartalmaz.


A családunk már generációk óta az Indigo nevű szervezet tagja. Üknagyapám egyike volt a tíz alapítónak, ezáltal a családunk minden tagja beleszületett ebbe a hagyományba. Az Indigo különlegesen képzett harcosokból áll, kiket már egészen kicsi koruktól kezdve edzenek. Nem csak fizikális, de szellemi edukációra is nagy igényt tartanak, minden tagnak magas erkölcsi morált tanítanak széles lexikális tudás mellett. A szervezet célja pedig, hogy magánlétesítmény lévén önszelleműen fenntartsa az egyensúlyt a világkormány (vagyis a haditengerészet) és a lázadók illetve kalózok között. A tíz vezető (vagy ahogy nevezni szokás rektor) folyamatosan górcső alatt tartja a különböző tengerek szinte összes szigetét, és ahol olyan problémát észlelnek, ami veszélyt jelenthet az egyensúlyra, akkor közbeavatkoznak. Ez a közbeavatkozás legtöbbször egy ember kiiktatása valamilyen módon (nem feltétlenül gyilkossággal sőt az Indigo kódexének egyik alaptézise, hogy „egy másik ember életének elvétele, csak végső keretek között alkalmazolandó” ) de volt már példa arra, hogy két törzs közti háborút valamilyen rögös úton szüntettek be, béketárgyalásokkal. A szervezet munkája sokrétű, minden eset külön eljárást igényel melyet a rektorok határoznak meg. Minden adatot ami szükséges a küldetéshez eljuttatják a végrehajtókhoz (hozzánk) akik már másnap indulnak is az adott helyre.  Az Indigo egyik alapvető szabálya a titoktartás. A szervezet a hírek felszíne alatt mozog, sosem fedik fel valódi céljukat. Ezzel együtt azonban, a rektoroknak rengeteg kapcsolata van különböző kalózokkal és tengerészekkel, ami így megkönnyíti a munkát, ugyanis anyagi támogatás is gyakran folyik be. A hazugság, a megtévesztés életünk fontos része, de mind tudjuk, hogy mi egy nagyobb jót szolgálunk; a békét.

Hoekstra Kior, a nagyapám, Rektor volt akinek fennhatósága az East Blue több mint száz szigetére terjedt ki. Édesapám, Hoekstra Don Tribel és jómagam az ő jogköre alatt dolgoztunk végrehajtóként, több mint ötven emberrel egyetemben. Édesanyám még kiskoromban elhagyta apámat mert nem bírta elviselni ezt a fajta életformát.

Tizenhat éves koromig apámmal dolgoztam, ő tanított engem mindenre, tanoncként segítettem őt ahol tudtam. A harctechnika melyet használt teljesen egyedi volt, a Supreme Aura technika, melynek alapjait hatalmas nehézségek árán tanított be nekem. Ebben az időben rengeteg szigetet megjártam, különböző kultúrákat és embereket ismertem meg, különleges szokásokkal és törvényekkel. Mindenhol segítettünk ahol csak tudtunk, azonban gyilkolásra soha nem került sor. Lehet azért mert védelmezve fiát és unokáját, nagyapám direkt a könnyebb feladatokat adta nekünk.

Tizenhat éves koromban megkaptam az első ügyem, és saját csapatot választhattam magam mellé mely négy főből állt. Jeremy Loin, Katuun Reso és Miranda Haileen. Az egyetlen, akit direkt választottam egy lány volt, akit már kiskoromtól kezdve csodáltam. Gyönyörű volt a szó minden értelmében, okos és bátor. Miranda Haileen. Lehet szerelem volt első látásra, nem tudom. A lényeg, hogy tudtam, együtt akarok vele dolgozni, a közelében akarok lenni, amikor csak lehet.

A nap már lenyugvóban volt mikor megérkeztünk a szigetre. A feladatunk az volt, hogy móresre tanítsunk egy haditengerészt aki önkényes módon élt vissza a hatalmával, megfélemlítve az ott élő lakosokat. Ilyenkor általában tárgyalásokat kezdeményeztünk az illető feletteseivel, tudatva a problémát de ez itt nem vezetett sikerre. Úgy tűnt, hogy az egész sziget egy korrupt és elnyomó hatalom árnyékában tengődik. Így nem maradt más opció minthogy személyesen hatástalanítsuk ezt a bizonyos tengerészt, név szerint Pergo-t, bedobva valamilyen tömlöcbe és a helyére egy általunk megfigyelt és elfogadott utódot kinevezni a helyére. Jeremyvel, az egyik társammal egy kis téren leptük meg Pergo-t míg Haileen és Reso hátul maradtak ha valami balul sülne el.

- ~Gathering~– suttogtam és nagy koncentrációval összegyűjtöttem magam köré az energiát melyből egy gömböt formáltam.
Elálltuk Pergo útját.
- Hát ti meg mi a francot akartok? – kérdezte agresszív hangon.
- Jeremy, most – szóltam a társamnak aki azzal a lendülettel megiramodott és kardjával Pergo irányába csapott.
A haditengerész egy könnyed mozdulattal kitért a penge elől és azzal a lendülettel előhúzta a saját kardját és szúrt, megsebezve ezzel Jeremy vállát. A fájdalomtól a fiú felüvöltött. A gyomrom összeszorult. Egyikőnk sem volt még ilyen szituációban azelőtt. Ebben az esetben az apánk vagy az adott mentorunk általában egy csapással leterítette ellenfelét. Most ez nem így volt.

Pergo nem volt rest és rám nézett. Immár nem kérdezett semmit, tudta, hogy veszély fenyegeti és támadóul lépett fel. Felém ugrott és suhintott. Nagy nehezen ugrottam el a kard elől a földön landolva. Gyorsan feltápászkodtam és ránéztem a körülöttem keringő energiagömbre. Rengetegszer csináltam már, de sosem ember ellen. Mindig fákon vagy néha vadállatokon gyakoroltunk. Azonban most nem volt időm ilyesmin gondolkozni.
- ~Kades~ – üvöltöttem és az energiagömböt megragadva ellenfelem irányába lőttem. Célt is talált, nagy robbanással taszította hátra Pergo-t.
Oda ugrottam, hogy megbilincseljem az ájultnak tűnő haditengerészt. Azonban átvert, nagyon is éber volt és mikor fölé hajoltam kardjával szúrt. Még pont időben észleltem és kitudtam térni annyira, hogy csak a vállamat szúrja telibe a hideg vassal. Szédülten hátratántorodtam. Pergo ismét felemelte a kardját és súlytani készült.

Haileen és Reso lesből támadtak rá, Pergo mit sem sejthetett, hogy nem csak ketten vagyunk. Reso felöklelte hatalmas furkósbotjával Haileen pedig szúrni készült a késeivel. Pergo elkáromkodta magát és sikerült kitérnie a vészesen közeledő pengék elől. Először Reso-t szemelte ki magának, elé ugrott és egy könnyed mozdulattal leterítette a földre. Haileen próbált neki segíteni de Pergo ekkor már végzett Resoval. Amikor megindult a lány felé teljesen elvesztettem minden önuralmam és logikámat.
- ~Supreme Aura: Baphomet~ – morogtam és egy bot alakot kreáltam az energiából. Az gyorsan megszilárdult és én előreugrottam.
Hátulról támadva, keresztülszúrtam Pergo testét. Felköhögött egy kis vért majd holtan esett össze. A holtsápadt Mirandára néztem. Akkor és ott tapasztaltuk meg első ízben a halált.

Teltek múltak a hónapok és ezután a bevetés után szinte csak könnyű feladatokat kaptunk. Nagyapám elismerte a hibáját, rosszul mérte fel ellenfelünk erejét ezért lemondott a Rektori címről. Sokan marasztalták volna, de ő makacsabb volt ennél, egy kis szigetre hajózott és ott letelepedett. Bizonyára élete végéig marcangolni fogják őt egyetlen rossz döntésének következményei.

Egyre közelebb kerültem Haileen-hez. Nap mint nap beszélgettünk és egyre jobban megismertük egymást. Egy bálban ittas állapotban vettem a bátorságot és megcsókoltam. Attól kezdve én voltam a világ legboldogabb embere. Egyik nap egy dombtetőn lévő padon ülve néztük a holdat. A holdfény megcsillant a szemén és gyönyörű szőke haján. Lassan, mit sem szólva térdre ereszkedtem.
- Miranda Haileen –  könnybe lábadt, tágra nyílt szemekkel bámult rám. – Hozzám jönnél feleségül?
- Igen! Igen! Persze! – mondta majd elkezdett ölelgetni és csókolgatni.

Még azon a héten megtartottuk a ceremóniát és megültük a lagzit. Haileen a barátnőivel csevegett én pedig egyedül ültem egy darabig egy padon. Úgy éreztem picit le kell nyugodnom mert nagyon a fejembe szállt az alkohol. Reso-ra gondoltam. Talán ha hamarabb cselekszem akkor…
- Felix. – mondta egy ősz hajú nagyon magas úr és leült mellém.
- Rektor úr. – biccentettem. Kleeno Yviil volt a friss Rektorunk ki nagyapám után lépett szolgálatba.
- Gratulálok – mondta széles mosollyal. – Miranda nagyon szép lány… és ért a harchoz is.
Bólintottam.
- Figyelj… - fordította komolyra a szót. – Lenne egy ügy – kezdte – apádnak azt ígértem egyedül intézheti el mert érzelmi szálak kötik hozzá. De szeretném, hogy te is vele menj. Veszélyes fickó.
Egy dossziét nyomott a kezembe. Kinyitottam és lassan lapozgatni kezdtem. Ismertem az illetőt. Seth Baltazar, kalóz. Egyre nagyobb ütemben kezdi felvásárolni a környező szigeteket, rabszolgasorba hajtva annak lakosságát.
- Azt hittem az ilyen ügyekkel a világkormány foglalkozik. – vontam fel a szemöldököm.
- Ez a Baltazar aljas egy fickó. Lefelé tapos, felfele nyal. Egyes forrásaink szerint több haditengerészt lefizetett vagy a bizalmukba férkőzött. Most kell még lekapcsolnunk amíg nincs túl nagy hatalma.
- Értem. – válaszoltam.
- Na! De most elég ezekből a bizalmas ügyekből! Irány ünnepelni! – nevetett rám Yviil.

Haileen sehogy sem akart beletörődni abba, hogy nem jöhet velünk. Érveik százait sorakoztattuk fel de logikai úton úgy tűnt nem lehet meggyőzni. A Rektor hivatalosan kikiáltott tiltása ellen azonban már nem vitatkozhatott. Így hosszú és romantikus búcsú után ott hagytam kedvesemet, újdonsült feleségemet a szigeten.
Teljesen más volt most már apámmal utazni mint régen. Huszonegy éves voltam, felnőtt férfi, egyenrangúnak éreztem magam. Nem volt már meg az az egyértelmű alárendelt viszony, ellenben még mindig, tiszteletből, teljesítettem minden kérését, parancsát. A szigeten éjjel kötöttünk ki. Az egész térséget elhagyatott gyárak borították. Átutazóban lesz csak itt Baltazar ezért a terv az volt, hogy másnap este lepjük meg. Hogy biztosan titokban maradjon a küldetés, ezért nem mentünk be (az egyébként szigeten lévő egyetlen) városba szállást keresni. Az ég alatt aludtunk el.

Robajra ébredtem. Egyből kivágódott a szemem és láttam, hogy apám idegenekkel harcol. Egyből elkezdtem magam köré gyűjteni az energiát de már késő volt.
- Felix vigyázz! – üvöltötte apám mire valaki hátulról egy zsákot húzott a fejemre. Hurcolni kezdtek és én sehogy sem tudtam enyhíteni a szorításon. Nem sokáig rúgkapáltam, mert valaki, valami hatalmas tárggyal fejen csapott, amire elájultam.

Egy emlékem teljesen kiemelkedik a többi közül. Folyamatosan vibrál az elmémben, és még a legrosszabb pillanataimban is előtudom kaparni onnan, hogy lenyugodjak. Körülbelül négy éves lehettem mikor apám elvitt az első hajóutamra, és együtt kiültünk az orrcsúcsra. Én az ölében voltam, szorosan átkarolt engem nehogy egy szeleburdi mozdulattal belezuhanjak a habokba. A sós szél belefújt a számba, felborzolta a hajamat és én széles mosollyal meredtem előre, ahogy a hajó szélsebesen suhant, és liftezett fel-le.

Most nem ez volt. Ahogy lassan kinyitottam a szemem és eszméletemre ébredtem szörnyű látvány fogadott. Apám és én egy kis helyiségben voltunk mindketten kikötözve. Olyan vérszag terjengett a szobában, amit soha nem fogok elfelejteni. Akkor vettem észre, hogy rajtunk kívül még egy alak ott van. A körözési plakátról egyből felismertem. Seth Baltazar.
- Ébredeztek? Igen? Ha? – mondta és belerúgott egyet apámba.
- Hé te mocskos… - üvöltöttem mire ő rám szegezte a tekintetét.
- Pajti, hogy beszélsz?! Felix ugye? Te vagy ennek senkinek a fattya, mi? Te ölted meg az egyik legjobb beszállítóm és leghűbb alattvalóm.
- Fogalmam sincs miről beszélsz. – mondtam.
- Pergo. Megvan? Ugye? Emlékszel? Lyuk hasi tájékon? – mondta és megütött. Kiköptem a számban összegyűlt vért. – Figyi öcskös, senki sem baszakodik velem. Okés? Figyelsz?
- Baltazar…hagyd…a fiút – köhécselte apám. – Neked én kellek egyedül.
- Óhó, nem. Tévedés! Egy darabig csak te kellettél. Te ez az egész Indigo maszlagos marhaság keresztbehúzta a számításaimat. Most komolyan azt hiszitek nem tudok erről az istenverte szervezetről?! Kérlek…
- Kinyírlak – sziszegtem.
- Ilyen egy rühes famíliát. Először az apja kinyírja az apám, majd a fia kinyírja a legjobb beszállítóm. A-a ezt nem ússzátok meg. – szeme ijesztően csillogott. Sosem láttam még ehhez hasonlót.
- A fiú nem tudhatta. Feladatot teljesített. Legyen eszed. Ha mindkettőnket megölsz az Indigó nem fog békén hagyni sohasem.
- Hahaha – észveszejtően hangos kacajjal nevetett fel Baltazar és apámhoz lépett. Az órájára nézett. – Áhh..hááát… az Indigó tagjai valószínűleg már halottak. Lehetséges, hogy rájuk állítottam egy kivégző osztagot. Velem... Nem... Baszakodtok. – mondta kimérten.

Folyamatosan próbáltam kiszabadulni a csomók közül de képtelen voltam. Apám azonban jóval rutinosabb volt ebben. Eloldozta az őt fogó köteleket és Baltazarra vetette magát. Sokáig verekedtek. Alig bírtam nézni. Segíteni akartam apámnak de nem tudtam.

- Te mocskos kutya – sziszegte Baltazar, felemelte a kardját és szúrt. A szablya apám hasába fúródott. Azonnal összeesett.
Baltazar megtörölte a vért az arcáról és köpött egyet. Könnyek között néztem a haláltusáját vívó apámat. Egy darabig vergődött majd minden porcikája ellazult. Nem volt szép halála.

- Ami pedig téged illet. – mondta és odalépett elém. A nyakamhoz szorított egy kést én pedig felszegett fejjel vártam a halált. Azt sajnáltam a legjobban, hogy Haileen-t…a drága Miranda Haileen-t soha nem láthatom többet. – Ezt akarod mi? Jó lenne ha megölnélek, az tetszene? Olyat adok neked, amit én is kaptam. Meg egy kis bónuszt.
Őrült mosollyal rám vigyorgott, elvette a nyakamtól a kést majd az ajtóhoz lépett.
- Hozzátok be a lányt. – mire két hatalmas fickó lépett be a szobába közrefogva Haileen-t. A szemem elkerekedett, izzadni kezdtem és úgy éreztem teljesen összeomlok.
- Felix – dadogta miközben a szolgák kikötözték – Én nem akartam… - halott apámra nézett és sírni kezdett.
- Nos, most, hogy így összegyűlt a család. – mondta és intett a két szolgának, hogy hagyják el a helyiséget. – Mulathatunk egy jót. Rendben?

Közel lépett hozzám és suttogni kezdett. Az összes izmom megfeszült, de még így se tudtam engedni a kötelek szorításából. Képtelen voltam nyugodtan átgondolni a helyzetet.
- Most itt szépen megfogom erőszakolni azt a lányt. Itt előtted. És te végig fogod nézni. Majd miután az aktus megtörtént, megölöm őt is, és téged meg szabadon engedlek. Az egész életedet arra fogod áldozni, hogy megtalálj engem… de hát… - sóhajtott - tudod… az élet igazságtalan. És elárulhatom, hogy engem most látsz utoljára. Rendben?
Arcon köptem mire ő megütött. Az történt amit elmondott. Haileen-t leütötte majd megerőszakolta. Aztán egy késsel elvágta a torkát. Egy szolgának azt a parancsot adta, hogy két óra múlva oldozzon el. Mikor ez megtörtént én a szolgát brutálisan meggyilkoltam. Utána több órán keresztül keservesen sírtam a tetemek fölött.

***

Több éven át kerestem Baltazart, eredménytelenül. De úgy érzem sosem adom fel. Nem nyugszom bele, amíg nem fekszik vérbe fagyva a lábam előtt. A szeretteim és a klánom halála teljesen megváltoztatott. Olyan vagyok mint egy bomba, mindenhol pusztítást hagyok magam után csak egy céllal a szemem előtt. Nem érdekel semmi és senki más. Vajon Haileen és az apám mit mondana? Nem tudom, de nem is érdekel. Egy sérült eset vagyok tudom. De ki ne lenne az, ilyen helyzetben?


A hozzászólást Hoekstra Felix összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 15, 2015 1:03 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Z
Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 111

Karakterlap
Tapasztalatpont:
100/100  (100/100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő
Befolyás
Intelligencia

TémanyitásTárgy: Re: Hoekstra Felix   Pént. Május 29, 2015 7:12 pm

Nem kertelek. A megbeszéltek tükrében Elfogadom!


Szinted: 2
TP: 2320
Vagyonod: 50.000ß

Erő: 180
Befolyás: 20
Intelligencia: 70
Vissza az elejére Go down
http://onepiece.hungarianforum.com
 
Hoekstra Felix
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Felix Hasting

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Előtörténetek-
Ugrás: