HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Loniel "Blue-eyes" Wolfir

avatar

Female Hozzászólások száma : 20

Karakterlap
Tapasztalatpont:
1750/2000  (1750/2000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő70
Befolyás20
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   Szer. Május 27, 2015 2:37 pm

Csizmáim talpai sűrűn kopognak a kikövezett utakon. Rég volt már, hogy ennyire kellett szaladnom, most pedig nem tudom eldönteni, hogy jól esik, vagy rosszul. Már hiányzott a rohanás, a sebesség kihívása, mely a különböző tárgyak és emberek kikerülésével jár, ugyanakkor a mellkasom egyre csak sajog, miközben számban fémes ízt kezdek érezni torkomból, s lassacskán tüdőm is neheztelni kezd rám. Egyik részét élvezem, a másikat nem, ez azonban alighanem az én hibám. Nem, nem is az enyém, sokkal inkább felettesemé, ki lassan, komótosan kanyarította a betűket a papírra, melyet át kell adnom a rám aligha váró hajó kapitányának. Egyik kezem a hozzá rendelt kard markolatán pihen, megakadályozva a fegyvert abban, hogy folyamatosan combomhoz csapódjon, miközben másik kezemmel poggyászom pántját szorongatom, nehogy elhagyjam azt. A parancsnokság és a kikötő között elég nagy a táv. Máskor talán eszembe sem jutna, hogy teljes felszereléssel végigloholjak rajta, most azonban ez az egyetlen lehetőségem. Mostanság nem fog újabb hajó indulni innen, legalábbis olyan nem, mellyel el is vitethetném magam. Szerencsére azonban már nincs hátra nagy táv. A nehezén már túl vagyok, így pihenésképp némiképp lassítok is. Nem sokkal, csak annyival, hogy kényelmesebben kikerülhessem a kikötői forgatagot.
Melyik is volt az a hajó? Álom… Álomporond. Igen, az lesz az! Most már csak meg kellene találnom. Egy pillanat alatt megtorpanok, hogy jobban szétnézhessek. Annak semmi értelme, ha össze-vissza kezdek el loholni, mint valami félőrült, keresve valamit, amit talán egy helyben állva könnyebben megtalálok. Nem telik el túl sok idő és kezdem érezni a rohanás eredményét lábaimban. Lüktetve kezdenek el sajogni, cseppet sem sajnálva engem, ugyanakkor igencsak sajnálva saját magukat. Ez az ő bosszújuk, na meg az enyhe remegés, mely igencsak kellemetlen az én helyzetemben. Egy kis lihegés és ki is egyenesedem, hogy jobban körülnézzek. Néhány lépés oldalra, majd a másik irányba, mígnem megpillantom az épp távozni készülő hajót. A köteleket már kioldották, így nem maradt más, csak a palló, melyen épp két ember sétál felfelé. Nincs más választásom, újra rohannom kell, mégpedig olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudok. Mázli, hogy nincs olyan messze, így talpaimmal még pont elérem a palló végét, egy erőteljesebb elrugaszkodást követően, ahonnan még egy ugrással a hajókorlátnál találom magam, hol karjaimmal megkapaszkodva húzom be magam, valószínűleg mindenki nagy meglepetésére. Nem baj, elértem! Most már csak tisztáznom kell magam a dolog miatt. Hova is tettem a levelet?


A hozzászólást Loniel "Blue-eyes" Wolfir összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Május 29, 2015 9:50 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Percival

avatar

Male Hozzászólások száma : 35
Kor : 23
Tartózkodási hely : Marineford

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3150/4500  (3150/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő85
Befolyás90
Intelligencia165

TémanyitásTárgy: Re: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   Szer. Május 27, 2015 8:43 pm

Tempós léptekkel haladok végig az utcákon fogaim alatt szitokszavakkal illetve a vezetőség begyöpösödött, ostoba tagjait, kik ennyire elhúzták a gyűlést. Ki nem állhatom a találkozókat, főleg ha Den Den mushin keresztül kell tiszteletemet tennem.
Egyre gyorsabban szedem a lábam a hajóm felé, ugyanis poénnak szánt kijelentésem nem várt bajokba keverhet.
"Ha nem érnék vissza két órán belül, menjetek nélkülem"
S bizony hajlamosak komolyan venni a mondandómat.
Kiérek a kikötőbe, s idegességem nem volt alaptalan, ugyanis a hajóm már a horizont határában szelte a vizet, s ennek a fele se tréfa...
***
Jó bő fél óra múlva teljesen kifulladva, csurom vizesen kapaszkodom fel a fedélzetre. Körülöttem vigyorgó emberek sokasága, s én gyilkos mosollyal ragadom meg a fél bandát s hajítom be a vízbe.
Hatalmas termetemmel az emberek felé magasodom s bizarr mozgásommal elég ijesztő lehetek, mert jó páran remegve esnek hátra. Mintha nem tudnák, hogy ez csupán a szokásos vicc része.
Még mindig nem szoktam meg teljesen a nadrágban s zakóban való járást, a kesztyű hordását, viszont megkönnyebbíti a mindennapi életet.

Hirtelen gyönyörű fürtöket pillantok meg a szemem sarkából, s meglepő sebességgel a lány felé hajolok, kit csak ekkor vettem észre.
Arcával egy vonalba hajoltam s csupán centikre volt szemünk ekkor egymástól. gyönyörű, azúrkék szemei valahogy rögtön jobb kedvre derítettek, számra széles, barátságos vigyor került miközben levettem a kalapom.
- Üdvözletem a fedélzeten szépségem. Kegyedben kit tisztelhetek?

A legkellemesebb modoromat erőltettem magamra de eldöntöttem, akármilyen gyönyörű, ha az ifjú hölgy is egy beképzelt, begyöpösödött haditengerész palánta kitekerem a nyakát. Túl sokan vannak, s túl unalmasak. De legalább a kosztümje egyedi, igényes és szép.
Vissza az elejére Go down
Loniel "Blue-eyes" Wolfir

avatar

Female Hozzászólások száma : 20

Karakterlap
Tapasztalatpont:
1750/2000  (1750/2000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő70
Befolyás20
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   Szer. Május 27, 2015 9:46 pm

Amint stabilan állok a hajón, azonnal a levelet kezdem el keresni, levéve vállamról poggyászomat. Közben egyik kezem türelemre intően felemelem, mintegy jelzésként a legénység felé. Remélhetőleg nem löknek idő előtt vissza a tengerbe, hogy aztán rákényszerítve ki kelljen úsznom a partra. Zsákomban szerencsére nincs túl sok dolog, így elég hamar előkerül a levél. Amint megvan, kiegyenesedve szemlélődöm a legénység tagjai között. Mégis melyik a kapitány? Azt hallottam, hogy igencsak termetes alak, mégis, nem tudnám megmondani, melyik is lehet az. Azt hiszem, nincs mit tenni. Ruházatom szoknyarészét hátrébb söpröm, hogy nadrágom zsebébe nyúlva néhány előre megírt kártyát vehessek elő. Az egyiken használt nevem, azaz becenevem szerepel, mellette rangjelzésemmel, míg a másikon egy egyszerű felirat: „A hajó kapitányával kell beszélnem.” Ha szerencsém van, még el is tudják olvasni, azonban ez azt hiszem, elfogadható feltétel egy haditengerészeti ladikon is. Amint a készre írt lapokat átadom, meglobogtatom kezemben a felettesem által írt levelet is, mit neki címeztek. Ezt azonban nem adom át az ittenieknek. Csupán egyetlen lépést oldalra lépek, hogy nekitámaszkodhassak a korlátnak. Batyumat lábammal húzom magam elé, hogy az se legyen útban senkinek, miközben nézem, mit művelnek a többiek.
~ Nincs itt?! Mi az, hogy nincs itt, mikor kifutott a hajó? És mégis mit jelentsen az, hogy nem kell emiatt aggódnom, mert hamarosan itt lesz? Mégis hogyan?~ futnak át a gondolatok hamarosan elmémen, mikor is tálalják nekem a helyzetet, mindezt szélesen vigyorogva. Egészen elképedek a hallottaktól, vissza azonban már nemigen fordulhatok. Ha azt mondják, hamarosan jön, akkor várhatok még egy keveset. Legalábbis azt hiszem, arról nem is beszélve, hogy kénytelen leszek. Ha akarnék se mehetnék máshova, ha száraz akarok maradni. Ujjaim akaratlanul is a nyakamban lévő medálra siklanak idegességemben. Dühös vagyok, nem is kicsit, ráadásul már most nem merek belegondolni, mekkora idióta lehet az a kapitány, aki ezt a hajót vezeti.
A továbbiakban csak félre állok egy olyan helyre, hol nemigen zavarhatok senkit és várok. Közben csendben figyelem a hajó mellett fodrozódó vizet és a horizontot, mi a távolban csalogat. A nyakamban lógó követ továbbra is ujjaim közt forgatom, elmerengve néhány dolgon. Idővel még az idegességről is megfeledkezem, ahogyan olykor hátra-hátra pillantok a mögöttem ügyködőkre. Egészen addig megy ez így, mígnem valaki jötte meg nem zavarja az egészet. Az egész hajó hangulata egyszerre változik, miközben a legénység fele a vízben köt ki. Ajkaim egy pillanat alatt nyílnak résnyire, s maradnak is tátva a látványtól. Nem sokáig tart felfognom, hogy miért is nem kellett aggódnom az alak késése végett. Önkéntelenül fordulok felé, majd simulok a mögöttem lévő korlátnak, tartva attól, hogy talán én is a vízben kötök ki. Nem mondanám, hogy félek tőle, csak meglepett. Nagyon meglepett, arról nem is beszélve, hogy mekkora. Tényleg hatalmas.
Mikor közelebb hajol, zavartan pislogok rá, először szinte fel sem fogva kérdését, mikor azonban sikerül, igyekszem gyorsan előkeríteni újra a levelet, hogy átadhassam neki. Úgy tudom, abban minden szerepel, többek között az is, hogy ki vagyok. Na meg az is, hogy nem szokásom beszélni. Valamiért azt mindig megemlítik az általam vitt levélben, mintha idővel nem tudnák meg maguktól az emberek.
Vissza az elejére Go down
Percival

avatar

Male Hozzászólások száma : 35
Kor : 23
Tartózkodási hely : Marineford

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3150/4500  (3150/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő85
Befolyás90
Intelligencia165

TémanyitásTárgy: Re: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   Csüt. Május 28, 2015 1:14 am

Hivatalos levél, rajta a pecsét melyet nekem címeztek. Unalmas. Olvasatlanul összegyűröm a levelet s a tengerbe hajítom.
- Hivatalos parancs senkit nem jogosít arra, hogy a hajómra lépjem. - Mondom mosolyogva.
- Ez egy új világ ahol nem számít a múlt, nem számít a jelen és nem számít a jövő. Nem számít ha ember, állat, halember, vagy a négykönyökű fajva tartozik. Nem számít, ha valaki kalóznak vallja magát, és az sem ha tengerésznek, lázadónak. Sőt még a nemesek is csak átlagos népek itt. Persze csak ha betartják a szabályokat.
- Elviszlek ahová csak szeretnéd, s ha elviselsz minket,ó felőlem hosszútávon is itt maradhatsz. És hogy miért mondok el neked ily nyíltan, ily tengerészet erkölcsivel ellentétes dolgokat? Mert ha olyan dolgot teszel, vagy csak olyan cselekedetet tanúsítasz ami nem tetszik, úgyis meghalsz.

Hirtelen ennyi volt minden amit mondani szerettem volna így elégedetten összecsaptam a "kezeim"
- Egyébiránt Loniel tizedes, a főnökök már tájokaztattak egyről s másról magácskával kapcsolatban. Loniel, Loniel... Valahogy nem áll nyelvemre a név. Azure jobban tetszik, ráadásul ilyen szép, élénk szempárhoz jobban is illik.
Hallottam azt is, hogy igencsak szószátjár leányzó vagy, nos ez itt senkit nem fog zavarni s ha mégis, jelented s az ügy meg van oldva.


-Minthogy hölgy vagy, csak nem aludhatsz a többiekkel, így a szobát mit az esetleges civil "védenceknek" tartunk fenn, megkaphatod s saját szájízed szerint berendezheted

- Nos, ha minden tiszta akkor körbevezethetlek?
Vissza az elejére Go down
Loniel "Blue-eyes" Wolfir

avatar

Female Hozzászólások száma : 20

Karakterlap
Tapasztalatpont:
1750/2000  (1750/2000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő70
Befolyás20
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   Csüt. Május 28, 2015 4:53 pm

A parancs elég hamar a vízben köt ki, én pedig csak meglepetten, enyhén tátott szájjal figyelem a mozzanatot, miközben jobbom a hozzá tartozó kard markolatára vándorol. Mégis miféle tengerész ez? A hivatalos parancsra ügyet sem vet, sőt, a tengerbe dobja azt, még olvasás előtt. És ezek a megjegyzések... Első hallásra nem sokkal jobb, mint egy kalóz. Sőt, talán valójában az is, engem pedig jól átvertek. Mégis kinek szúrom ennyire a szemét, hogy ide küldjön? A haláltól egyáltalán nem félek, ugyanakkor, ha meghalok, nem tudom teljesíteni azt, amiért élek. Ezt pedig nem engedhetem. Sem most, sem pedig a közeli jövőben. Ilyen helyzetben egyébként sem tudnék mást tenni, mint elfogadni a körülményeket, melyek alighanem adottak. Itt vagyok egy rakás férfival egymagam és egy magát igencsak nagyra tartó valakivel, ki láthatóan fittyet hány a világban kialakult szabályokra. Máskor talán eltekintenék ettől, most azonban én vagyok ennek a beképzelt halembernek a látóterében és ez nagyon is zavar. Alig várom, hogy vége legyen ennek a beszélgetésnek és békén hagyjuk egymást a hajó két végében. Mert ez a szándékom, vagyis az, hogy elkerüljek bármiféle felesleges érintkezést. Az a dolgom, hogy teljesítsem a parancsot, nem pedig az, hogy magukat tengerészeknek vallott akárkikkel barátkozzam.
Feszült merengésemből a kapitány kezeinek összecsapása rángat ki. Pislogok néhányat, ujjaimat pedig meglazítom kardom markolatán. Jobbára azért, amit mond. Ha igaz a történet, akkor valamennyire érthető, hogy miért nem olvasta el a levelet, ugyanakkor mégsem elfogadható, lévén egy feljebbvaló pecsétje volt rajta. Az is lehet, hogy tartalmazott mást is az úttal kapcsolatban, melyről nekem és neki sincs fogalma. Ez a pillanatnyi megnyugvás azonban nem tart soká, csupán addig, míg új nevet nem akar nekem adni. Mégis kinek képzeli ő magát? Ujjaim újra megszorulnak, kardomon és medálomon is, majd egy sóhajt követően elernyednek izmaim. Nem lehetek ideges, most nem. Ha túlontúl elragadtatnám magam, abból csak baj lenne, semmi más. Így is csoda, hogy idefelé nem következett be… Elengedem mindkét önmagam nyugtatására szolgáló tárgyat, majd újra zsebemben kezdek matatni, akárcsak akkor, mikor felértem a hajóra, hogy elővegyem azt a kártyát a nevemmel és rangommal. Először csak felé fordítom, hogy jól láthassa, majd letépek róla néhány szót, hogy végül csak egyetlen név szerepeljen rajta, jobban mondva becenév: „Blue-eyes”. Hogy hangsúlyozzam, hogyan is kell hívnia, kezébe, vagyis kesztyűjébe nyomom a megmaradt darabot, hogy alaposan tanulmányozhassa és megjegyezhesse.
Most pedig, hogy ezt tisztáztuk, vállamra kapom csomagomat és ellépek mellette, de nem megyek messzire. Úgy egy lépéssel megállok mögötte és kérdőn fordulok felé, várva, hogy meginduljunk és megmutassa végre a hajót, vagy legalább azt a helyet, ahol meghúzhatom magam, amíg ki nem kötünk a megfelelő kikötőben. Jut eszembe, azt még közölnöm kell vele, hogy hova kell mennünk. Azt azonban nem itt és nem most. Idővel megtud úgyis mindent a legénység, annak viszont megvan a maga rendje és ideje. Nem nekem kell őket beavatnom. Nekem csak a kapitánnyal kell „beszélnem”.
Vissza az elejére Go down
Percival

avatar

Male Hozzászólások száma : 35
Kor : 23
Tartózkodási hely : Marineford

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3150/4500  (3150/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő85
Befolyás90
Intelligencia165

TémanyitásTárgy: Re: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   Csüt. Május 28, 2015 9:59 pm

Vidáman figyelem amint a kissé pipa kis hölgy meglepődött, mogorva modorában elindul, s egy két másodpercig figyelem, mikor is megáll, felszólítván, hogy kövessem. Kiadom a parancsokat a legénységnek, majd felugrok a hajó korlátjára, s azon sétálva követem eme kék szemű angyalkát.
Szép, komótos léptekkel haladok előre, mozgásom esetlen mint mindig főleg, hogy most egy vékony útvonalon haladok, ám egy pillanatra sem billenek ki az egyensúlyomból. Mikor mellé érek lenézek rá s mosolyogva megszólalok.
- Nos Akkor Blue-Eyes tizedes, engedelmével körbevezetném.

Pár pillnatig csöndben haladtunk, majd mily meglepő én törtem meg a csendet, ám immáron kissé komolyabb, tiszthez méltóbb hangnemet ütöttem meg.
- Idővel majd megszokod az ilyesfajta közjátékokat, mint a korábbi. Tudod mi ikább vagyunk itt család, mint csak a munka miatt összegyűlt harcostársak. És én vagyok itt a bohókás, mókás szórakoztató nagytestvér. Nagyon sokan kritizálták már ezt, s rengeteg panaszt kaptam feljebbvalóktól. Ám dícsérő szót is.
Ezen a hajón mindenkit értek csalódások, veszteségek, komoly fájdalmak az életben. A Grande Lineon az életük csupa szenvedés és harc. Így itt, a "leggyengébb tengeren" nem csoda, hogy élvezik ezt a kicsiny kis szabadságot. Sok ellenségünk van a tengeren, az összes frakcióban. Ám legtöbben csak a nevet gyűlölik.
Sokakat küldtek kémkedni a hajómra, sokakat küldtek hogy megöljenek engem. S mára, mind a legénységem tagja. Megszerették az itteni életet, s áthelyeztették magukat. Ciririririri
- Hallattam ekkor bizarr nevetésem, s folytattam - "A Tengerészet Bermudája." Ezen a néven illette sok ember a hajómat, s valahol igazuk is van.

Kis csönd.

- Bármit tehetsz ezen a hajón, az összes ajtó nyitva áll előtted mindaddig, amíg nem ártasz nekünk.

A mondandó közben végigmegyünk az egész hajón, meglátogatjuk a konyhát, ahol kikérik a lány véleményét s amennyiben szeretné meg is kóstolhatja az étket, mit szakácsunk külön az ő tiszteletre készített. A fedélzeten az emberek felmosóvödrökkel rohangálnak, takarítanak, portalanítanak, levakarják az algákat. Egyszóval női szemnek konfortosabbá teszik az egész hajót. Megmutatom a férfiak hálókörletét, a raktárat, a kapitányi szobát, s az ottani hatalmas könyvespolcomat, ha esetleg olvasni szeretne. Megmutatom a szeszes italos pincét, az ágyúk helyzetét, s egy listát a hajó egyéni stratégiáiból esetleges támadás esetére. Mindenre felkészítem, már ami egyedi a hajóban. Végezetül a "női" lakosztály felé kísérem, ahonnan épp a hajó ezermestere jön ki, majd büszkén mutatja önfejűségének termékét.
A vendégek hálója viszonylag nagy, több menekült, vagy éppen fontos személy számára van fönntartva, s most függönnyel ketté van választva, belülre pedig sebtében egy piszoár és egy zuhanyzó lett felszerelve.

" Mégsem használhatja a kisasszony a közös termeket" -mondta, majd önnön tettétől zavartan elinall, mintha bűnt követett volna el.

A szoba maga nem valami komfortos, ám így is a hajó legszebb része. Ágy, szekrény, tükör s minden mi kellhet megtalálható benne.

- Nos, akkor Tizedes, nem is zavarom tovább, pihenje ki az általam való találkozás fáradalmait. Pár óra múlva megszólal majd a vacsorához hívó csengő. A legénység ünnepséget szeretne a tiszteletére, még ha nincs is hozzá kedve egy kicsit ugorjon be, s egyen pár falatot. Ha kellenék a hajóorrban leszek

Azzal még egyszer meghajoltam a kis hölgy előtt, s búcsúzóul hozzátettem:
- És ne feledje el egyetlen korábbi szavamat se.

Hosszan morfondíroztam, majd nagyot sóhajtottam mikor kellő messzeségben voltam a leányzótól. Kifáraszt ez az egész. Fáradtan, inkább siklottam mint jártam a hajó elejébe, ott felmásztam az orra s beleültem kis, kényelmes, rozzant székembe, s néztem a horizontot.
Néztem a a végtelen vizet, az egyetlen látványt mely képes lecsitítani s nyugalomra bírni. Csak egy pillanatra hunytam le a szemem, s mikor kinyitottam gigantikus alakja szinte letaglózott, amint a végtelen magasságával kinyúlt a vízből s engem bámult. Félelmetes vörös pofája felém nézett, támadott, s verejtékezve keltem föl. Csak rövid időre nyomhatott el az álom ám a félelem így is mélyen a szívembe hatolt, s a hátam szinte elviselhetetlenül fájt.

- Hát igen... suttogtam. Mindenkinek megvan a maga csomagja...
Vissza az elejére Go down
Loniel "Blue-eyes" Wolfir

avatar

Female Hozzászólások száma : 20

Karakterlap
Tapasztalatpont:
1750/2000  (1750/2000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő70
Befolyás20
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   Csüt. Május 28, 2015 10:42 pm

Pillanatnyi haragom nem tart sokáig, elvégre elméletileg mindketten értelmes emberek vagyunk, arról nem is beszélve, hogy tisztek, nyilván felfogta, hogy mit szeretnék. Azt, hogy ne hívogasson mindenféle kitalált néven, mikor van sajátom is, s most már azt is tudja, hogy melyiket szeretném használni ittlétem alatt. Egész lassan indulok meg a korlát mentén, végig a rajta haladó fickót figyelve, készen arra, ha esetleg borulni kezdene. Bár nem kezdődött valami fényesen ismeretségünk, azért mégsem szeretném, ha baja esne. Így azonban még magasabb, mint eddig, nem is csoda hát, hogy nem lesek oly sokáig felfelé és inkább lábaim elé kezdek nézni. Megjegyzésére csak bólintok. Természetesen arra várok, hogy elkezdje a körbevezetést, lévén a fedélzetet volt elég időm szemlélni. Több mint fél órám, ami azt illeti, hiszen ennyi ideig kellett várnom arra, hogy megérkezzen a maga bravúros módján. Mivel pedig moderálja magát, egészen láthatóan és hallhatóan, nekem is így kell tennem, félredobva a megmaradt indulatfoszlányokat.
A körút hamar megkezdődik, miközben jó ideig hallhatom a kapitány hangján megszólaló újabb történeteket. Fogalmam sem volt arról, hogy így emlegetik ezt a hajót. Hogy őszinte legyek, arról sem volt fogalmam egész tegnapig, hogy létezik ilyen nevű hajó, nemhogy arról, hogy milyen néven terjedt el a világban. A mese után azonban, egy kicsivel jobb szemmel nézek az itteniekre. Valahol tényleg olyannak tűntek, mint egy család, vagy egy nagyon jól összeszokott társaság. A többi hajón, melyeken eddig voltam, valahogy sokkal ridegebb volt minden. Valószínűleg ezért is volt ennyire furcsa elsőre az itteni közeg, s furcsa még most is. A konyhába érve nem röstellek belekóstolni az elém tolt ételbe. Néhány pillanatra megállva ízlelgetem, miközben tekintetem körbefuttatom a helyen, figyelve, hogy miféle hozzávalók vannak kéznél. Néhány fűszert oda is tolok a tányér mellé, majd a szakács vállára helyezem kezem és lágyan mosolyogva bíztatom használatukra. Utána el is veszem róla kezem, hogy mutassam, nem kell belőlük sok, csak éppen egy kevés és minden tökéletes lesz.
A kis közjáték után mehetünk is tovább. Igyekszem odafigyelni az útvonalakra és az emberekre, kikkel szembetalálkozunk. Mivel velük leszek egy ideig, nem árt tudni, hogy ki kicsoda, még akkor is, ha nem áll szándékomban barátkozni. Mégis, valamiért kezdem szokatlanul érezni magam. Főleg azok után, hogy megpillantom a rögtönzött fürdőt, mit láthatóan most eszkábáltak össze. Egy gyors biccentéssel igyekszem megköszönni a sebtében elillanó alaknak, remélve, hogy még felfigyel rá, majd beljebb lépek újdonsült lakrészembe. Vállamról egyszerűen csak leteszem poggyászom a fal mellé, utána pedig Percival felé fordulok, hogy tovább hallgassam mondandóját.
~Ünnepség? Erre semmi szükség!~ mondanám ki a szavakat, ha nem állnám meg a beszédet, miközben kezeimmel zavartan kezdek el magam előtt hadonászni, jelezve, hogy nem kellene miattam ilyesmivel vesződni. Persze eszembe jut, hogy ilyesmit nem kellene visszautasítani. A legénységnek bizonyára jól esne némi szórakozás, nekem pedig nincs jogom meggátolni őket ebben, főleg, hogy mostantól engem is el kell viselniük. Beletörődve a dologba megeresztek egy kisebb sóhajt, majd hajamba túrva bólintok egyet.
~Ott leszek.~ Mondhatni ezt jelenti ez az egy biccentés. Na meg egy gyors köszönömöt is. A kapitány távoztával ellenőrzöm, hogy minden megvan-e és nem hagytam-e el semmit rohanás közben. Szerencsére semmi nem hiányzik, így batyum visszacsomagolva az ágy mellé teszem azt, mielőtt még elhagyom a szobát. A fedélzeti sürgölődés addigra alábbhagy. Most én vagyok az, ki felugrik a korlátra, hogy azon sétálva haladjon a hajó orra felé, itt-ott megkapaszkodva egy-egy kötélben, újra bámulva a horizontot. Hajam közben néha igazgatásra szorul. A tengeri szél kedvesen simít végig arcomon, belekapva szőke tincseimbe, én pedig olykor le is hunyom szemeim, hogy úgy élvezzem azt és a napsütés melegét. Csak valamivel később veszem észre a kapitányt, kinn a hajóorr végén, egy széken üldögélve. Nem megyek oda hozzá, inkább valamivel távolabbról figyelem, hátha rájövök, mit kellene gondolnom róla.
Vissza az elejére Go down
Percival

avatar

Male Hozzászólások száma : 35
Kor : 23
Tartózkodási hely : Marineford

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3150/4500  (3150/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő85
Befolyás90
Intelligencia165

TémanyitásTárgy: Re: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   Pént. Május 29, 2015 3:20 am

Hosszasan csak ültem, s a vizet bámultam mozdulatlan. A legénység már megszokhatta ezt, hisz eme tevékenység teszi ki napjaim jelentős hányadát. Éppen ezért volt evidens, hogy a szempár mit magamon érzek csakis egyetlen személytől származhat. Nem igen foglalkoztatott a dolog már megszoktam, hogy figyelnek. Az emberek mindig tanulmányozzák azt, amit nem ismernek.
Hirtelen megütötte az orromat valami különleges, elképesztően kellemes illat, s ez viszont már képes volt mozgásra bírni, ráadásul ahogy megfordultam már hangzott is a kong, s legénységem minden tagja elhajította amije éppen volt, s rohant a fedélzet közepére, ahol a szakács s akik épp a közelben voltak egyetlen hosszú, terített asztallal várták a legénységet, kiemelt helyen az asztalfő, oda várták pedig a vendéget.
- Nos, Tiezedes, - húzom ki előtte a széket. - tessék helyet foglalni.

Ezután a legénység tizenkilenc tagja odajött bemutatkozni és köszönni a lánynak. Voltak köztük magabiztosabbak, pirulósabbak, volt aki rögtön valami pikáns viccel kezdte, s volt aki emiatt lekorholta a másikat. Ám összegészében kellemes volt hangulat. Csupán a huszadik ember volt, aki szúrós szemmel nézett a jövevényre, sőt a egy tállal szedve az étekből, el is vonult.

A vacsora csodálatos volt, a legénységből többen sírva fakadtak örömükben. Állítólag a szakács jól főzött mindig is, ám a fűszerezést mindig elrontja. /Hogy mit esznek, azt rád bízom/ Bensőséges, családias beszélgetés folyik, miközben mesélnek magukról, s téged is faggatnak, egy papírt terítve eléd. Ám csak finoman bánnak a kérdésekkel s ha látják hogy kellemetlen témához érnek abbahagyják.

Én magam meglepő módon, csupán csöndben ülök s falatozok, közvetlenül a vendég mellett, egy sorban a többiekkel. Nehéz megállni, hogy ne beszéljek s ragadjam ezzel magamhoz a figyelmet, ám ezúttal ez nem rólam szól. Jókedvűen falatozgatok s közben remélem, minél tovább tart az étek.
Csupán a huszadik ember az, aki kicsit aggasztott, s lopva fel, felnéztem az árbockosárba, ahol magányosan ült s falatozgatott.
Vissza az elejére Go down
Loniel "Blue-eyes" Wolfir

avatar

Female Hozzászólások száma : 20

Karakterlap
Tapasztalatpont:
1750/2000  (1750/2000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő70
Befolyás20
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   Pént. Május 29, 2015 1:57 pm

Itt állva és nézve őt, egész emberinek tűnik, holott nagyon tudom, hogy nem az. Saját szememmel láttam mifélékre képes, s ha még tisztában is vagyok vele, hogy nem egy ember bír átlagfeletti képességekkel, a csápok akkor is igencsak árulkodók. Most sehol nem látni azt az egoista férfit, kivel kezdetekben találkoztam, vagy a hivatalos hangnemű kapitányt, ki parancsokat osztogat és körbevezet, ahogyan azt kell. Csak egy egyszerű embert látok, ki a vizet nézve ül egy széken, a hajó orrán. Távoli, mégis ismerős kép. Hank jut eszembe róla, szívem pedig el is szorul egy pillanatra. Rá kell jönnöm, hogy a kapitányok is csak emberek, holott igyekeztem elfelejteni ezt a tényt. Azt, hogy néha ők is képesek érzelmekre, hogy mennyi mindent tartanak magukban a legénységük elől elrejtve, nehogy eluralkodjanak rajtuk sajátos problémáik. Mert Hanknek is voltak, többek közt én is, és biztos vagyok abban, hogy Percivalnak is akad néhány gondja. Valaminek történnie kell, hogy az ember olyan legyen, amilyen. Valamit még neki is éreznie kell, miközben a tengert bámulja…
A kongatásra felfigyelve a sürgölődők felé fordulok, majd leugorva a korlátról, magam is közeledni kezdek feléjük. Csak lassan, figyelve a mozgolódást, mígnem összeáll a kép, s eszembe jutnak a kapitány szavai a vacsorai zajkeltésről. Néhány lépésnyire megállok az asztaltól és onnan nézem, hogy mi van az asztalon. Nem mintha nem tudnám, elvégre magam már kóstoltam is, remélhetőleg a fűszerezés előtt. Nem vagyok én olyan válogatós, a jó ételt azonban nem vetem meg. Ha pedig lehet segíteni egy étken, akkor segítsünk rajta, hogy az még jobb legyen, mint előtte volt. Fogalmam sincs arról, hogy mikor haladt el mellettem a kapitány, de felszólalására azonnal felé fordulok, majd megeresztek egy köszönő biccentést és helyet foglalok a számomra kihúzott székre. Ez az egész helyzet kicsit feszélyez. Nem szoktam hozzá, hogy így bánjanak velem, ahhoz pedig főleg nem, hogy ennyi ember jöjjön ide hozzám üdvözölni és faggatózni, a figyelmességről nem is beszélve, mely az elém terített papírt illeti. Figyelmem nem kerüli el az egyedüli személy, kinek viselkedése valamiért aggaszt. Nem szeretném, ha miattam lenne széthúzás a legénység köreiben, márpedig nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az az egy személy miattam nem ült a többiek közé. Rá is kérdeznék valahogyan kilétére, már ha hagynának, csakhogy egyszerűen megrohamoztak, elérve, hogy azt se tudjam igazán, melyikükre figyeljek. Amennyiben íróeszközt is kapok, szívesen válaszolok néhány kérdésre az egyedi történetek hallgatása közben. Persze a személyesekre nem igazán, inkább csak a hivatalosabbra és az egyszerűbbekre, mint például, hogy hány éves vagyok, miként szólíthatnak és hasonlók. Az enyhe, jobban mondva egyre növekvő zavaron kívül nem is okoz nagyobb kellemetlenséget ez az egész, pontosan addig, míg rá nem kérdeznek két igencsak kényes dologra. Arra, hogy miért nem beszélek és hogy miért lett belőlem tengerész. Néhány pillanatra el is merengek, magamba mélyedve. Erre nem válaszolok szívesen. Ez nyilván észrevehető is abból, hogy abbahagyom a válaszok papírra vetését. Ezt a két kérdést egy ideig lógva hagyom a levegőben, várva, hogy erőt vegyek magamon, végül néhány szót csak leírok. „Az apám miatt” Mindkettő az apám miatt történt, bár az más kérdés, hogy a kettő nem egy és ugyanazon személy. Nem is tudom eldönteni, hogy melyik volt igazán az apám. Hogy melyiket tekinteném annak, ha mindketten itt állnának előttem. Ez azonban nem lehetséges.
A papírt kicsit félre tolom és szedek egy keveset a raguból, hogy most már én magam is megkóstolhassam. A fűszerezés jobb lett, mint volt. Örülök neki, hogy valamit segíthettem legalább ebben, az étel ízletessége azonban nem akadályoz meg abban, hogy hamar befejezzem az étkezést. Az asztalnál ülve megvárom, hogy a mellettem ülő férfi is befejezze, s csak utána kelek fel, majd teszem el a papírt, melyekre a válaszokat írtam. Ha rám figyel, némiképp meglóbálom előtte a kezemben lévő papírtekercset, jelezve, hogy beszélnünk kellene. Gondolom sejti, hogy miről lehet szó. Arról, hogy merre kellene vennünk az irányt és hogy pontosan miért vagyok itt, ezen a hajón. Szerintem néhány percet igazán rám szánhat emiatt, utána pedig nem is zavarok többet.
Vissza az elejére Go down
Percival

avatar

Male Hozzászólások száma : 35
Kor : 23
Tartózkodási hely : Marineford

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3150/4500  (3150/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő85
Befolyás90
Intelligencia165

TémanyitásTárgy: Re: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   Pént. Május 29, 2015 3:45 pm

Ha menni kell hát menni kell, irány a kötelesség. Viszont nem hagyhatom a dolgokat jelen medrükben.
- Minden fontosabb feladat előtt, szeretném hogy találkozz valakivel...

Kettesben mentünk végig a sötét hajón, s ha nem hallattszódott volna a legénység vidám, lassan egyre ittasabb kacaja, azt hihetnénk, hogy szellem járt a fedélzeten.
A főárboc alá érve, felkiáltottam.
- Jácint, lefelé. - Sose érthetem meg, hogyan egy fiúnak ilyen nevet adni, de most nem ez a lényeg. Miközben a férfi mászott lefelé, némi információval láttam el a lányt, a jelen helyzettel kapcsolatban.
- Mint bizonyára észrevetted, nem mindenki tekintett rád oly vidám szemekkel. Jácintnak több oka is van, amiért nem szívlel. Az egyik, a kicsinyesebb, hogy mikor legutóbb egy csinos hölgyet engedtünk a hajónkra, az megölte a két ikertestvérét s őt magát is eléggé helybenhagyta. Előtte jó kedélyű, életvidám fickó volt bomlottak utána a nők, meg nem történt oly rég eme eset, hogy ténylegesen túl tudta volna tenni magát.
A másikok már érdekesebb, de arra úgyis rájössz. hamarosan.


Pont mikor befejeztem ért le Jácint, s kicsit mogorván biccentett felénk, miközben kérdőn nézett rám.
- Nem szeretnék feszültséget a hajómon emiatt itt az ideje, hogy megbeszéljétek ezt egymás között. - Azzal egyet hátrébb léptem, ám előtte adtam Jácintnak is egy ceruzát.
/Jácintot a legjóképűbb férfinak képzeld el, akit valaha láttál, ám arcát sebek milliója torzítja el, egyik szemére vak, s több foga is hiányzik/

A férfi ekkor elkérte a nálad lévő papírt, s írta:
~Üdvözletem! A nevem Jácint, s nem értelek...
Pár másodpercig sötéten figyelte a lányt, majd váratlanul kitátotta a száját, s a látvány borzalmas volt. Egy bizarr, ficánkoló, sebes csonk ott, ahol a nyelvének kellett volna lenni, fájdalmas volt már csak nézni is.

~ Én bármit megadnék azért, hogy beszélhessek, hogy halljam a hangom, hogy szép szavakat suttoghassak a hozzád hasonló lányok fülébe. Mint hajdanán. Épp ezért Miért? Ha te megteheted miért nem beszélsz?

Gyűlölöm az ilyen szituációkat főleg ha a részese vagyok, de azért maradok arra az esetre, ha szegény Jácint felkapná a vizet.

/A kövi reagban teljesen rendezd le az ügyet, s még abban beszéljük is le az útvonal részleteit./
Vissza az elejére Go down
Loniel "Blue-eyes" Wolfir

avatar

Female Hozzászólások száma : 20

Karakterlap
Tapasztalatpont:
1750/2000  (1750/2000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő70
Befolyás20
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   Pént. Május 29, 2015 4:31 pm

Nem tudom, hogy kivel kellene találkoznom, ugyanakkor van egy sejtésem, így hát követem a kapitányt a főárbochoz. Hamarosan meg is hallom a fent gubbasztó nevét, ki azonnal megindul lefelé, miközben én történetét hallgatom felettesétől. Nem egy kellemes esti mese, meg kell hagyni, ugyanakkor nem hiszem, hogy emiatt minden nőre neheztelni kellene, nézzenek ki akárhogyan. Ez tehát tényleg egy kicsinyesnek tűnő indok, még akkor is, ha maga az ok eléggé elkeserítő. Persze megértem a kétkedést, elvégre mégis melyik nő utazna egymaga szívesen egy halom hímnemű tengerész között? Nekem nincs vele túlzottan nagy problémám, mégis vannak kételyeim, holott már egészen hozzászoktam a dolgok ilyesféle menetéhez.
A férfi leérkezésekor én magam is biccentek egyet felé, mintegy viszonzásul a köszöntését. Azt viszont még mindig nem tudom, hogy miféle feszültségről van szó. Még életemben nem láttam ezt a fickót, nemhogy bajom legyen vele, vagy neki velem. Rövidesen azonban rájövök, hogy most én voltam kissé naiv. A papírt átadom neki és figyelem, hogy mit ír, mialatt kezd összeállni az egész kép. Ő valószínűleg tényleg nem tud beszélni, mikor pedig megmutatja nyelvének megmaradt csonkját szájában, egy pillanatra meg is fagyok. Nem csukom le szemeim, vagy fordulok el. Szembe nézek vele, hisz ennyit megérdemel, méghozzá nagyon is. Fájdalmas volt a látvány, nem vitás, ugyanakkor én most már kezdem őt érteni, vele ellentétben. Neki fogalma sincs az indokaimról. Arról, hogy miért nem beszélek szívesen. Őszintén szólva, nem tudom, hogy írjam-e, vagy mondjam. Talán annyit megérdemelne, hogy megszólaljak, ugyanakkor nem tudom, hogyan érintené a dolog. Az, hogy hallhatja egy olyan nő hangját, ki azért nem beszél csupán, mert nem akar, nem pedig azért, mert nem tud. Jobb tehát az írásnál maradni. A papírt visszakérem és megfordítom. Kezem remegve tartja magam előtt a lapot, s igyekszem nyugton megfogalmazni feleletem. Ezt most már nem kerülhetem el, attól azonban nem tartok, hogy a jelenlévők bárkinek is továbbadnák történetem.
„Mikor a többiek megkérdezték, miért nem beszélek, azt válaszoltam nekik, hogy az apám miatt. Régen imádtam beszélni vagy énekelni, anyám halála után néhány évvel azonban megutáltatták velem a saját hangom. Beletelt néhány évbe, de mégis sikerült. Apám arra kényszerített, hogy énekeljek. Nap mint nap, naponta többször is. Ha nemet mondtam neki, megvert. Nem érdekelte, ha lázam van, fáj a torkom, vagy akármi más bajom van. Őt csak az érdekelte, hogy megkapja, amit akar. Többször próbáltam a lábamra állni, mire sikerült. Az volt előtte az utolsó nemem, utána félholtra vert, majd beleestem a tengerbe. Azóta nemigen szólaltam meg, főleg nem mások előtt. Később mikor mégis megtettem, furcsa érzés volt és egyben ijesztő is. Az, aki miatt megszólaltam, teljesen megváltozott utána. Nem vált olyanná, mint az első apám és nem kényszerített beszédre, mégis másként viselkedett. Következőleg pedig mikor hallotta a hangom, annyira meglepődött, hogy meghalt. Az én hibámból… Azért, mert megszólaltam, ahelyett, hogy odarohantam volna, hogy elintézzem a támadóját. Nem tudom, hogy időben odaértem-e volna, de megvolt rá az esély, ahogyan arra is, hogy ha nem szólok hozzá, idejében észreveszi. Te szeretted a hangod, én viszont gyűlölöm a sajátom. Te sajnos nem tudsz újra beszélni, én viszont nem fogok, legalábbis egy ideig biztosan nem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyszer nem fogok, ha még lehetőségem lesz rá akkor. Kérlek, a lapot égesd el, ha elolvastad!”
Ennél többet nem hiszem, hogy tehetek. Visszaadom neki a papírt, miután letépem aljáról a még üres részt, hogy végigolvashassa nem éppen rövid irományom, majd a kapitányhoz lépek, jelezve, hogy intézhetjük a további ügyeket. Ha megindulunk befelé, én már út közben elkezdem neki írni a dolgokat az imént letépett laprészre. Azt hiszem, annyi is elég lesz rá, elvégre nem kell sok hely néhány szó leírásához. Sőt, néhány mondatéhoz sem.
„A hely, ahova mennünk kell, ez a hely a nyílt tengeren…” írom le mellé a koordinátákat, majd folytatom. „ Egy túszért megyünk oda és remélhetőleg vele, meg a váltságdíjjal együtt térünk vissza. A részletekbe majd idővel beavatom, a lényeg, hogy egy fontos ember családtagjáról van szó és egy igen értékes dologról, mi jelenleg is nálam van. A cserét magam fogom lebonyolítani. Előtte azonban kérnék valamit… Mivel ha minden igaz, úgyis arra vezetne utunk, szeretnék megállni Conomi Islands-on. Szét kell néznem ott egy faluban és megbizonyosodnom valamiről. Ez azonban inkább személyes ügy, így önre bízom a döntést! Ha nemet mond, akkor elfogadom.” írom még hozzá, majd átnyújtom a lapot, amint olyan helyre érünk, hol már csak mi ketten vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Percival

avatar

Male Hozzászólások száma : 35
Kor : 23
Tartózkodási hely : Marineford

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3150/4500  (3150/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő85
Befolyás90
Intelligencia165

TémanyitásTárgy: Re: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   Pént. Május 29, 2015 5:51 pm

Csöndesen figyeltem az egész közjátékot, s mikor a lány elkezdett írni félrenéztem. Eme történet nem rám tartozik, s ha úgy gondolja, egyszer majd úgyis elmondja. Az egész nem tartott tovább pár percnél.
Csak akkor néztem vissza, mikor Jácint felgyújtja a papírost, majd érzelemmentes arccal tovább ál. Gondolatait megtartja magának, s beleveszik a sötétségbe.
Ezután csöndben sétálunk, csak a ceruzája sercegése a papíron az, mely megtöri a csendet. Átnyújtja s elmosolyodok, majd odaordítok az ünneplő feleknek:

- Emberek, amint kiszórakoztátok magatok fordítsátok a hajót nyugatnak! Irány Coyomi szigete!

Azzal a lányhoz fordulok.
- Tizedes, ahogy mindenkinek itt a hajómon, csak kérnie kell s teljesítem. Örömmel elviszem a szigetre.
Vissza az elejére Go down
Loniel "Blue-eyes" Wolfir

avatar

Female Hozzászólások száma : 20

Karakterlap
Tapasztalatpont:
1750/2000  (1750/2000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő70
Befolyás20
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   Pént. Május 29, 2015 8:59 pm

Egész gyorsan beleegyezett a kis kitérőbe, én pedig csak meglepetten lesek rá, miközben szinte azonnal kiadja az utasításokat, amint olvasta azt a néhány sort. A döbbent ábrázatom hamar egy kisebb, hálával ötvözött mosolyra váltom. Nem áll szándékomban állandóan ilyesmit kérni. Ha ezen túl vagyok, felőlem haladhatunk is tovább. Sőt, mint azt már neki említettem is, ha nem egyezett volna bele, akkor is beletörődtem volna, hiszen nem köteles eleget tenni személyes kéréseimnek. Így is bőven eleget tettek. Annyi mindent, mint mások összesen nem. Innen is látszik, mennyivel másabb ez a hajó és legénysége. Egy pillantást még vetek hátam mögé, keresve tekintetemmel a félre vonult Jácintot.  Csupán egyetlen pillantást vetek felé, nem többet, majd megindulok saját szálláshelyem felé. Itt az ideje, hogy tényleg lepihenjek, lévén még nem szántam rá időt. Hosszú út áll még előttünk egyébként is, így úgy véltem, bőven lesz alkalmam pihenésre. Ha pedig támadásra kerülne a sor, jobb kipihenten harcba indulni, mint teljesen, vagy akárcsak félig kimerülve. Főleg, ha újra bekövetkezne az… Akkor tényleg jobb, ha kipihenten kerülök abba az állapotba, nehogy összeessek, amint vége. Az elég kellemetlen lenne, főleg ezek előtt az emberek előtt.
A kabinomba érve újra ellenőrzöm, hogy mindenem megvan-e. A lényeg egy bizonyos dolog, mit nem fogok oly sűrűn ellenőrizgetni, nehogy valakinek szemet szúrjon. Mint ahogy azt a kapitány mondta, elég sok kémet küldtek már a hajójára. Amennyiben ez igaz, jobb tartani az ilyesmitől, mintsem meglepődni, ha tényleg bekövetkezik. Amint mindennel végzek, az ágyon fekve igyekszem elaludni. Már ha az olyan könnyen menne, csakhogy ez a nap elég sok kellemetlen emléket felidézett bennem, melyeket előtte még jobb lesz rendezni. Addig nem hiszem, hogy sikerülne álomba merülnöm. Olykor fel-felvillan előttem az erősen megsebzett és megcsonkított Jácint arca. Az a komoly, elmélyült, értetlen tekintet, mellyel engem mustrált, s a kérdések, melyeket nekem szegezett. Miért? Mégis miért történnek úgy a dolgok, ahogy? Miért lett pont az a férfi és testvérei annak a nőnek az áldozata? Miért volt meg az esélye annak, hogy az apám olyan legyen, amilyen most és miért következett be? Az egész világ tele van ehhez hasonló kérdésekkel, válasz azonban nem sok van. Mindenkinek van egy oka, melybe kapaszkodik, és melytől nem tud megszabadulni. Nekem is van, ugyanakkor csak remélni merem, hogy a néma tengerész elég erősnek találta ahhoz, hogy megbékéljen miatta jelenlétemmel. Bár nem is értem, miért foglalkoztat ez engem annyira, azon kívül, hogy nem kellene megbontani a legénység összhangját, mi láthatóan megvan. Hiszen tényleg nem azért vagyok itt, hogy barátkozzam. Ha vége a munkámnak, valószínűleg jó darabig nem is fogjuk látni egymást. Arra is megvan az esély, hogy soha többé. Ez már csak így megy.
Vissza az elejére Go down
Trafalgar Law
Adminisztrátor
avatar

Male Hozzászólások száma : 40
Tartózkodási hely : New World

TémanyitásTárgy: Re: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   Szomb. Május 30, 2015 1:40 am


Üdvözletem!

Habár ezek nyugis napok voltak kalandos életetekbe és nem keveredtetek harcba, ettől függetlenül, mint admin, a szép irományokat és a kellemes olvasnivalót értékelem!

Ezért mindkettőtöknek fejenkét 20-20 TP-t írtam jóvá!
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)   

Vissza az elejére Go down
 
Kapitány és tizedes, avagy Percival és Loniel (Befejezve)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» Nariko - Avagy a verebek újra szállnak
» Kazuma (avagy egy zombi élete :P)
» Ki micsoda, avagy a foglalkozás lista
» A hírszerzés

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Helyszínek :: East Blue :: Nyílt tenger-
Ugrás: