HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Sanders D. Reigen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 26
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Sanders D. Reigen   Szer. Május 27, 2015 11:10 am

Ōgamaryū
(大鎌流)
Scythe Style

Neve: Ōgama Giri (大鎌斬り) Scythe Slash
Típusa: távolsági
Hatótáv: 8 + (szint*1) m
Használata: A kaszaforgató suhint egyet a fegyverével és 1 méteres nagyságú, félhold alakú vágást lő előre. A lökéshullám olyan erejű és élességű, mint maga a fegyver pengéje.

Neve: Ōgama wagiri (大鎌輪斬り) Scythe Ring Slash
Típusa: távolsági
Hatótáv: 6 + (szint*1) m
Használata: A kaszaforgató kitartja előre a kaszáját – a pengét oldalra fordítva – és villámgyorsan pördül egy nagyot, mire egy vágás indul meg gyűrű alakban körülötte és lök hátra mindent és mindenkit, vágási sebet ejtve.

Neve: Tantō Tatsumaki(短刀龍巻) Blade Tornado
Típusa: távolsági
Hatótáv: 9 + (szint*1) m
Használata: A kaszaforgató maga elé emeli a kaszáját és elkezdi pörgetni, majd mikor eléri a kellő sebességet egy vízszintes tornádót indít el, ami több ezer apró szél pengéből áll.
Hátránya: A használathoz, folyamatosan fent kell tartani a fegyver pörgetését. Ha a használó abbahagyja, a tornádó is szertefoszlik abban a pillanatban.

Neve: Dai Ōgama Giri (大大鎌斬り) Giant Scythe Slash
Típusa: távolsági
Hatótáv: 17 + (szint*1) m
Használata: A kaszaforgató suhint egyet a fegyverével és 5 méteres nagyságú, félhold alakú vágást lő előre. A lökéshullám olyan erejű és élességű, mint maga a fegyver pengéje.
Hátránya: Pár másodperces koncentrálást igényel.

Neve: Kaihō Rashomon (開放羅生門) Open Gate
Típusa: közelharci
Hatótáv: Közvetlen közel
Használata: A kaszaforgató felkészül a támadásra, majd előre suhint a fegyverével és kettévág bármilyen keménységű (tengerkövet és tömör acél azért nem) tárgyat, utat törve magának. A támadás csak a közvetlen közelébe hat, ám ha a célpont felé ugrik, vagy dobják, akkor a vágással úgy szeli ketté, mint forró kés a vajat.
Hátránya: Néhány másodperces koncentrációt igényel. Csak élettelenre használható.

Neve: Hissatsu: Shinigami (必殺死神) Finishing Movement: God of Death
Típusa: közelharci
Hatótáv: Közvetlen közel
Használata: A kaszaforgató megkezdi a fegyveréves a rituális mozdulatsort, amivel felkészül a támadásra és közben egy halotti imát mormol. Olyan ellenfél ellen használatos, akit a kaszaforgató tisztel, és úgy véli megérdemli, hogy a másvilágon egy jobb helyre kerüljön. A rituálé után nekifeszül és egyetlen gyors, szemmel alig követhető mozdulattal kettéhasítja az áldozatát.
Hátránya: A használat előtt igényel egy 5 másodperces rituális mozdulatsort a kaszával.


A hozzászólást Sanders D. Reigen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 27, 2015 12:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Z
Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 111

Karakterlap
Tapasztalatpont:
100/100  (100/100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő
Befolyás
Intelligencia

TémanyitásTárgy: Re: Sanders D. Reigen   Szer. Május 27, 2015 12:30 pm

Ōgama Giri és Ōgama wagiri Kezdőtecnnikaként rendelkezésedre áll, ezen módosítások javaslatával.

Neve: Ōgama Giri
Hatótáv: 15 m 8 + szint méter

Neve: Ōgama wagiri
Hatótáv: 10 m 6+ szint méter


A többi viszont fejtörést okozott. Jó technikák ezek. Kidobni sem kell feltétlen, csak értéket módosítani és árazni.

A többi technikánál ezen módosításokat javaslom az értékek cserélésére.
15 m -> 9 + szint m
10 m -> 8+szint:2 m
25m -> 17+ szint m

Az árakat pedig így javaslom.

Tantō Tatsumaki(短刀龍巻) Blade Tornado
Ár: 35.000

Dai Ōgama Giri (大大鎌斬り) Giant Scythe Slash
Ár: 65.000

Kaihō Rashomon (開放羅生門) Open Gate
Ár: 50.000
Megjegyzés: Emellé még a vágóképességet is korlátoznám, a pályázott játékosi tárgyak kivételek közé sorolásával.

Hissatsu: Shinigami (必殺死神) Finishing Movement: God of Death
Ár: Nos, ez inkább valamiféle rituális gyilkosságnak tűnik számomra. Semmi extrát nem látok benne, azt kivéve hogy a vallásosabbak és babonásabbak ettől maguk alá csinálnak. Szerintem ezt is megkapod.Smile
Vissza az elejére Go down
http://onepiece.hungarianforum.com
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 26
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: Sanders D. Reigen   Szer. Júl. 29, 2015 10:07 am

Bűn és bűnhődés
Munka Pályázat
(július)


E.E. 12 óra (előtörténet előtt 12 órával)


Reigen közeledett a vitorlásával az öbölhöz. Szándékosan nem a város kikötőjében horgonyzott le, hanem attól körülbelül egy órányi járóföldre. Szerencsére az öböl, amit talált elég elszigeteltnek tűnt számára. Ahogy a partra ért el is indult a város felé. Úgy döntött, itt száll meg majd estére. Tisztában volt vele, hogy milyen feltűnő jelenséget kelt a fekete ruhája, az arcába lógó csuklyája és a hátán lévő kasza, épp ezért tervezte a város határát körbe járni és, majd miután lenyugszik a Nap betér egy fogadóba.
Átvágva a sziget erdején a város temetőjénél kötött ki. Talált egy ösvényt, ami feltételezhetőleg keresztülvezet rajta, így elindult azon.  
Egy kislány halk pityergése ütötte meg a fülét. A tíz éves forma, lila hajú lány három sírkő előtt ült és kezébe temetett arccal szipogott. Reigen megtorpant, egy pillanatra gondolkodóba esett, majd lassan megszületett egy döntés és letérve az ösvényről a lány felé vette az irányt. Ahogy mellé ért ránézett a sírokra. Két lány és egy fiú név szerepelt rajtuk. A családnevük megegyezett. A legelkeserítőbb azonban az évszámok voltak. Mind a hárman rendkívül fiatalok, még kisgyerekek voltak, akik már sosem érik el a felnőttkort. Feltételezte, hogy a lány lehetett az idősebb testvérük. Egy pillanatra lesütötte a szemét kegytiszteletből, aztán leült a lánymellé törökülésben. Ő ekkor eszmélt csak rá, hogy van mellette valaki. Szipogva felnézett az idegenre a kezeiből és elkerekedett a szeme, a sötét, csuklyás alak láttán. A legnagyobb meglepetésre azonban a látvány ellenére mégse borzongott meg. Szemei nem sugároztak félelmet, csupán megannyi, kínt és fájdalmat. Valahol mélyen pedig a megnyugvásra való vágyakozást. Könnyes szemeit beletörölte a ruhájába.
– Te vagy a halál? - kérdezte gyermeki ártatlansággal.
– Egyesek számára igen - felelte Reigen nyílt őszinteséggel gondolva a haditengerészekre.
– Értem jöttél? - kérdezett tovább a lány.
– Nem. – hangzott a kurta válasz.
– Akkor?
– Miért akarnál meghalni? - kérdezett vissza a férfi, figyelmen kívül hagyva a lány kérdését.
– Hogy együtt lehessek a testvéreimmel és megmondjam, hogy sajnálom - felelte, szemeibe pedig lassan újra könnyek szöktek. Újra beletörölte a ruhája ujjába, amin már több volt a nedves folt, mint a száraz.  
– Mi történt?
A lány felnézett a sírokra, majd a távolba révedt. Csönd ült a temetőre, csak a szipogós szuszogása hallatszódott, végül a némaság megtört és belekezdett.
– Négyen voltunk testvérek. Én voltam a legidősebb. Én vigyáztam mindig rájuk. Utánam a legidősebb Anna volt, aztán Sedrick, a legkisebb pedig Eva. A szüleinknek jól ment minden, ezért egész tehetősek voltunk. A házunk félórányi járásra van innen. Úgy néz ki, mint egy hétvégi ház. Pont ma egy éve történt. A szüleink nem voltak otthon. Néhány férfi a házunknál ólálkodott. Maszkot húztak a fejükre. Már ránézésre lehetett tudni, hogy gonosz emberek. Az egyiküknek volt is egy koponya tetoválás a jobb kézfején. Úgy gondoltam, hogy legidősebb testvérként az én feladatom, hogy megvédjem a többieket. De ez lehetetlen volt, nem igaz? Mit csinálhattam volna, igaz? - kérdezett vissza folyamatosan, mint aki megerősítést várna, de folytatta tovább egyből – Természetesen pénzt akartak. De nem találtak semmit. Jól éltünk, de nem volt soha megtakarított pénzünk, amiről tudtam volna. Kitörték az ablakokat, összetörték a bútorokat és megrongáltak mindent. Egyre dühösebbek és dühösebbek lettek. Aztán magukhoz rángattak. Biztosak voltak benne, hogy én tudom, hol lehetnek az értékek a házban. Pedig nem tudtam semmi ilyesmiről. De hiába mondtam nekik, nem hitték el. Azt mondták, hogy mennyek el és keressek valamit. És ha nem találok semmit elbúcsúzhatok a testvéreimtől. - itt egy pillanatra elcsuklott a hangja, de folytatta – Tíz percenként egytől. Azonnal elrohantam és kétségbeesetten forgattam fel mindent. A fejem majd szétrobbant. Émelyegtem, alig bírtam járni. De az életük forgott kockán. Valamit mindenképpen találnom kellett. Nem tudtam semmi értékesről, de tovább kerestem. Megnéztem a szüleim hálójában és apa dolgozó szobájában is. Nem tudtam mi lehet ott, ami nagyon sokba került. Aztán észrevettem az órát. Már majdnem letelt a tíz perc. Gyorsan találnom kellett valamit. Akkor vettem észre apa nagy vázáját, ami biztos értékes lehetett, hisz nagyon nagy és régi volt. Nagyon nehéz volt, de biztos voltam benne, hogy egy ilyen nehéz dolog sok pénzt érhet. Elindultam vele le a lépcsőn, de nem láttam tőle semmit és rosszul léptem előre. Megbillentem és leestem. A következő, amire emlékszem, hogy a földön fekszek a váza darabjai között. Minden véres volt körülöttem, de csak a kezemet sértette fel. Próbáltam összeszedni a darabokat, hátha úgy is jó lett volna, de késő volt. Túl sokáig voltam eszméletlen. A csendőrség ki ért, addigra viszont már csak én voltam életben. Csak én. Ez olyan igazságtalan. Hisz nem csináltunk semmi rosszat. Azon a napon a nővéri büszkeségemmel együtt, minden, amit megakartam védeni eltűnt harminc perc alatt. Hogy történhetett ez? Nem tudok megbocsájtani nekik. Azt kívánom, bárcsak megbűnhődnének azok a gonosz emberek, de a csendőrség azóta se kapta el őket, pedig biztosan itt vannak a városban. - fejezte be a lány. Egyszerre csengett a hangja szomorúsággal és gyűlölettel telin. Reigen jól ismerte ezt az érzést és szánta a lányt, amiért az ő sorsában kell osztoznia. Senkinek sem kívánta ezt az életet. Felemelte a kezét és a lányka vállára akarta tenni bíztatóan, de fél úton megállította a mozdulatot. Nem tudta eldönteni, hogy most segítene-e bármit is. Sose tudta jól használni ezeket, de mégis valahol zsigerből érezte, hogy meg kell tennie. Végül esetlenül, de befejezte a mozdulatot. Bátorítóan megérintette a lány vállát, aztán felállt a földről és elindult.
– Hova mész?
– Megbüntetni őket - felelte és elsétált.
Reigen a lány háza felé vette az irányt. Azon a kitaposott ösvényen indult el, amerre mutatta neki. Nem tudta találna-e ott bármit is, vagy segítene is bármiben is. Egyszerűen azt érezte, hogy látnia kell, még ha semmi értelme sincs. Közben a lány szavai jártak a fejében. Talán ő is pont annyi idős lehet, mint amikor elvesztette a szüleit, gondolta magában. Senkinek sem kívánt, hogy átélje azt, amit neki kellett. De valahol nagyra becsülte a lányt. Ő legalább próbált tenni valamit, hogy megmentse a szerettei. Ő próbált küzdeni a sors ellen. Még ha tudta is, hogy esélytelen, próbált tenni. Reigen megállt egy pillanatra és ökölbe szorította a kezét. Egy pillanatra saját magát kezdte el hibáztatni, amiért csak az ágy alatt bujkált és végig hallgatta, illetve nézte, ahogy a szülei egymás után halnak meg, az ő életéért cserébe. Tomboló szívében ismét felgyulladt a harag lángja és olyan erősen lobogott, mint az olajjal fellocsolt tábortűz. Felordított és a mellette lévő fa törzsébe ütött.  Nyomán egy jókora kéreg darab kiszakadt és szilánkokra törve szétszóródott. Valósággal fújtatott, de a légzése egyre jobban lassult. Ahogy kitöltötte dühöt a szerencsétlen fán, aki rosszkor volt rossz helyen, kezdett megnyugodni. Lassan visszahúzta az öklét és lerázta róla a kéreg darabkákat. Másik kezével ráfogott, hogy tompítsa a lüktető érzést, aztán tovább indult az ösvényen.
A több tíz percnyi séta után elért egy külvárosi lakóövezetbe. Nem túl sok házat látott, de azok elég távol voltak egymástól. Érthetővé vált miért nem tettek semmit se a szomszédok. Tudomásuk se lehetett róla. A lány története alapján Reigen felismerte a házat. Az volt az egyetlen több szintes ház. A kert elhanyagolt volt, látszódott az épületen és a telken, a lakóinak a fájdalma, gyötrelme és vesztesége. Ránézett a ház oldalán lévő hatalmas üvegajtóra. Feltételezte, hogy az lehetett a nappali és valószínűleg pontosan ott állhatott, ahol a négy rabló is állt, mielőtt betörtek volna. Elfogta az undor a gyáva, gerinctelen férgektől, akik csak akkor mertek akcióba lépni, mikor senki más nem volt otthon, csak kisgyerekek. Ahogy ezek a gondolatok jártak a fejében, csak kezdett megint dühbe gurulni. Nem akarta, hogy elfajuljon, így inkább tovább haladt az úton, ami elkanyarodott a város felé.
Pár utcát végig járt, míg talált egy kocsmát. Nem volt jobb ötlete, mint ilyen helyek átkutatása, hátha beléjük botlik. Ahogy belépett nem különösebben vettek róla tudomást a helyiek. Lefoglalta őket a saját italuk és történet, amit másoknak meséltek. Persze voltak, akik felkapták a fejüket a jövevény láttán, de nem ismerős cimbora láttán vissza is fordították. Reigen egy nagyobb kört tett meg lassan a pult felé, közben a jelenlévők kézfejét nézve, de senkién se vált felfedezni tetoválást. A pulthoz érve leült a bárszékre és rendelt egy röviditalt. A kocsmáros hátranyúlt az üvegért és kitöltött egy pohárnyit, amit aztán odacsúsztatott a sötét idegennek.
– Keres valakit? - kérdezte a jöttmenttől. A csapos volt az egyetlen, aki végig figyelemmel kísérte Reigent, ahogy belépett a helységbe. Látta, ahogy végigmérte a fogyasztó vendégit.
– Egy tetovált férfit. Koponya a jobb kézfejen. - felelte a csuklyás kurtán, nem köntörfalazva.
– Mi maga, csendőr? - húzta fel gyanúsan a szemét.
– Annak nézek ki?
A csapos még egyszer végig nézett az idegenen egy pillanatra, bár nem volt szükség igazából rá. Már első ránézésre is sok mindennek eltudta volna mondani, de hatósági szerv tagjának semmiképp.
– Jogos. Miért keresi? - érdeklődött.
– Át kell adnom neki egy üzenetet - váltott át Reigen egy kicsit titokzatosabb beszédbe. Nem mondhatta el miért keresi igazából, mert valószínűleg akkor sose találja meg, hacsak nem fut bele egy olyan emberbe, aki ismeri és utálja az illetőt.
– Értem. Sajnos nem rémlik, hogy láttam volna.
Reigen bólintott, aztán lehúzta az italát és fizetett. Felállt és épp indult volna, de a kocsmáros utána szólt.
– Várjon. Talán próbálkozzon Tetkó Tednél. Ő az egyetlen, aki ilyesmivel foglalkozik a szigeten. Talán emlékszik rá, ha ő csinálta.
– Hol találom?
– Az utca végén jobbra, aztán a második lehetőségnél balra - hajolt előre a csapos és magyarázott mutogatva az irányokat. - Higgye el, fel fogja ismerni a helyet.
– Kösz - felelte Reigen és kisétált a kocsmából.
Végigment a megadott útvonalon és amint befordult balra megértette, miért mondta a csapos, hogy fel fogja ismerni. A földszintes épület körül mindent tele plakátoltak különféle tetoválás sablonnal. Ráadásul igen csak figyelemfelkeltő lehetett bárki számára a bejárati ajtó fölötti hatalmas „Tetkó Ted Tetoválda” felirat, ami kicsit sem árulkodott a tulajdonos alliteráció imádata iránt.
Reigen belépett a szalonba és egy agyon tetovált, hosszú hajú, szakálas férfi látványa fogadta, ahogy ült a székében és rejtvényt fejtett egy újságból. Fölpillantott a jövevény láttán és levette az olvasó szemüvegét.
– Halihó! Tetkó lesz? - kérdezte jó kedélyűen a fickó és félre rakta az újságot az asztalára.
– Egy tetovált férfit keresek. Koponya a jobb kézfejen.
– Koponya a jobb kézfejen - mormogta magának ismételve és közben végig simította a kecskeszakállát – Koponya… koponya…koponya… jobb kézfej. Azt hiszem megvan. Ha jól emlékszem, Dave volt a srác neve. Olyan három éve járhatott itt. Mi újság vele? Jól van?
– Nem sokáig - csúszott ki halkan Reigen szájából.
– Tessék? Bocs nem értettem
– Mindegy. Hol találom?
– Gőzöm sincs, haver. Csak a nevét tudom. - vakarta a fejét Ted, aztán az asztalához sétált és a fiókjából előhúzott egy prospektust és meglengette Reigen előtt.
– Biztos nem akarsz egy tetkót? - kérdezte mosolyogva.
– Nem. - hangzott a válasz és a sötét ruhás alak sarkon fordult. Ted csak egyszerűen megvonta a vállát és visszaült a székébe, majd folytatta a rejtvényfejtést, mintha mi sem történt volna.
Reigen kilépve az ajtón, visszatért az elágazáshoz és gondolkodóba esett hogyan tovább. Tudta, már az egyik rabló nevét, de még mindig fogalma sem volt, hol találhatná meg. Végül maradt az eredeti felállásnál, hogy szétnéz a környező kocsmákban. Elvégre most már legalább egy nevet is tudott társítani a tetovált kezű férfihoz.
Nekiállt bejárni a környéket. Betért a másodikba, a harmadikba, de egyikben sem járt eredménnyel. A negyedikbe úgyszintén végigmért mindenkit, de senki sem felelt meg a leírásnak. Szokásos módon a csaposhoz lépett.
– Egy Dave nevű férfit keresek. Tetoválása van a jobb kézfején.
Közben egy csapat lépett be a bárba.
– Hallom engem keresel! - kiáltott előre a pulthoz a csuklyás alaknak. –Itt vagyok! – lépett előre a férfi, akinek a jobb kézfején ott díszelgett a koponya tetoválás, mögötte pedig szorosan követte őt három társa. A csehóban hirtelen csend söpört végig. Mindenki megállt az ivással vagy épp a beszéddel. Szemmel láthatólag itt már ismerték a csapatot az emberek, legalábbis Reigen ezt szűrte le, amint lassan szembefordult az érkezőkkel.
– Na, mi kéne, haver? - ért egyre közelebb a pulthoz.
– Egy éve megöltél három gyereket.
– Meglehet. Sok szarságot csináltunk. Ugye, skacok? - fordította enyhén hátra a fejét, mire a mögötte lévők hangos nevetésbe törtek ki. Reigen körmei pedig egyre jobban a tenyerébe mélyültek.
– De mit érdekel? Tán szeretnéd, ha neked is kicsinálnék hármat?
Újabb nevetés érkezett a bandától.
– Nem. Azt akarom, hogy bűnhődj. Gyerekekkel kezdeni meg gyávaságra és gerinctelenségre utal.
Hangos nevetés tört ki a Reigen előtt álló négy emberből, amit rövidesen követett a tömeg erőltetett röhögése.
– Milyen vicces fiú vagy! - kiáltott fel hahotázva.
– Komolyan mondtam - felelte Reigen továbbra is faarccal. A csapat lassan abbahagyta a nevetést, Dave szája pedig gúnyos mosolyra húzódott.
– Biztos új vagy még itt, így nem tudod, hogy velünk nem érdemes újat húzni. Az apánk a csendőr parancsnok. Bármilyen ügyet eltusol a kicsi fiainak. Ha pedig valaki nekünk nem tetszik, az megy a dutyiba, vagy az akasztófára. Apuci mindig talál valami okot - húzódott egyre szélesebbre a vigyor az arcán. A családi befolyás névleges hatalmat adott a kezébe, amit önkényes célokra használt. Annyira megrészegítette, hogy úgy érezte bármit megtehet, bárkit eltiporhat. A rablásokat se a pénzért tették, pusztán szórakozásból.
Reigent elfogta a hányinger, a mélyről felszínre törő undor. Már lassan a vele szemben álló férfi egy szinten állt a haditengerészekkel. Azonban, ahogy lenyelte az ingert, visszagondolt Dave szavaira. Többes számban utalt magukra, így biztos lett benne, hogy testvérek. Egészen idáig végig azon tanakodott magában, hogy mi lenne a megfelelő büntetés, hisz a halál egy ilyen féregnek nem ítélet lenne, hanem megváltás. Lassan kezdett kialakulni benne egy ötlet.
– Látod? Jobb, ha nem kezdesz velünk! De várj csak… Most jut eszembe, a három gyerek, akit az előbb kérdeztél… Igen, most már tisztán emlékszem. Nem bírtuk már a visításukat, ezért levágtam őket, mint a disznókat!
A provokálása célt ért, csak nem úgy, ahogy Dave várta. A nevetése, mint a táblán végig húzott kréta karistolás, úgy hatolt Reigen lelkébe. Egyre dühösebb lett, a fogait már valósággal csikorgatta. Oldalra nyúlt a pulton és rámarkolt egy sörös korsóra. Nem vágyott másra, csak hogy elhallgattassa végre.
Fölemelte a korsót a fülénél fogva és képen törölte vele Dave-et. Az üveg egyből széttört a férfi arcán és csak a fül maradványa maradt Reigen kezében, amivel egy újabb mozdulat keretében elvágta az egyik testvér torkát. Hörögve kapott a nyakához, próbálta elszorítani, de az ujjai közül előbugyogó vér túl soknak bizonyult. Egyre jobban sápadni kezdett, míg végül összeesett.
A testvér csapat egyik épp tagja előhúzott egy tőrt és könnyes szemmel ordítva döfött Reigen felé. Az amatőr mozdulat elől könnyedén kilépett és ráfogva a támadó csuklójára és megváltoztatva a támadás ívét egyenesen a másik tag hasfalába vezette. A tőr tulajdonosa megijedve elengedte a markolatot és lassan tudatosult benne mit is tett, noha nem ő maga irányította a kezét, de ő fogta a fegyvert. Reigen nem eresztette a férfi csuklóját, helyette a magasba emelte, olyannyira, hogy már lábujjhegyre kellett állnia, úgy legalább nem öntötte el a testét az az érzés, mintha mindjárt kiszakadna a karja. A csuklyás a szabad kezével ráfogott a tőrre és lefelé rántva kihúzta a másik férfi hasából, majd a kezében tartott tagnak az állkapcsába szúrta az álla alatti részen. A penge átszúrta a szájpadlást és elérte az agyat is. Reigen elengedte az élettelen testet és a összevagdalt arcú, földön fetrengő Dave elé lépett.
– A testvéreim! M-megölted őket! - nyögte ki, ahogy végignézett a három vértócsán és a közepükön fekvő három embert.
– Ahogy te is megölted, annak a lánynak a három testvérét.
- Ezért meg fogsz halni! Apám ezt nem hagyja, hogy megúszd!
– Nincs hatalmatok fölöttem - felelte Reigen és a gallérjánál fogva felemelte Dave-et, majd orrnyergen fejelte és fickó számára elsötétült a világ.

Egy órával később hatalmas tömeg csoportosult a téren álló fapillér köré. Többségük nem sokáig maradt, csak előre furakodott, hogy mégis mit nézhet mindenki, aztán ahogy meglátták, hamar öklendezve hátra is vonultak. A jó méteres vastagságú oszlophoz egy szanaszét szabdalt arcú férfit kötöztek. Az arcára rászáradt a vér, ami az orrából és a kis sebekből folyt ki. Felső ruházat nem volt rajta, csak a mellkasába karistolták egy hegyes tárggyal, hogy „gyerek gyilkos”. Zsebeit teljesen kipakolták, nem maradt nála semmilyen érték. Erőtlenül kalimpált segítségért két csonka karjával, amit tűzzel forrasztottak be, hogy ne vérezzen el. A hiányzó két kézfejét pedig a feje fölé szögelték. Bár ezen a szigeten nem volt jellemző, de számos Déli tengeren lévő birodalomban a tolvajok és rablók kezét levágták, hogy többször ne vehessék el azt, ami nem az övék.
Vissza az elejére Go down
Kuzan

avatar

Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTárgy: Re: Sanders D. Reigen   Szer. Júl. 29, 2015 1:37 pm

/Nos elérkezett az idő az első fizetési posthoz./

A helyiek nagyon jól tudták, hogy ez a férfi, aki Dave névre hallgat kicsoda, mivel nem egyszer keserítette meg az ő életüket is. Így a drasztikus önbíráskodásod valaki helyeselte. Ezért a városlakók egy kis összeggel meghálálták tetteted.

/Jutalmad, mivel a pályázatod jól megírt, ezért kicsit többet kapsz mint a fizetésed. Így tehát jutalomként 150,000 ß-t kapsz./
Vissza az elejére Go down
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 26
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: Sanders D. Reigen   Vas. Aug. 09, 2015 8:45 pm

Meito pályázat

Név: Rigor Mortis, a halálhozó

Kinézet:
Legenda: A legenda szerint több száz éve kovácsolták az Új Világ egyik vulkánjának a tüzében egy ismeretlen eredetű fémötvözetből. A megalkotása óta használták folyamatosan használták még se csorbult ki soha az éle, nem marta meg a rozsda és nem roppantotta szét az idő vasfoga. A tulajdonosai kivétel nélkül rengeteg áldozatot jutattak a másvilágra, ezért is ragadt rá a halálhozó név a fegyverre. Azt rebesgetik, hogy minden egyes áldozatának a lelkét a fegyver elragadja és ezáltal lesz a fegyver elpusztíthatatlan és sóvárog a vér után. Már több, mint egy millió élet kioltásáért felelős, csupán ez az egyetlen fegyver.

Képesség:A fegyver az ismeretlen fémnek köszönhetően gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Ez persze nem azt jelenti, hogy annyira kemény, hogy mindent elvág. Közel sem. Csupán a fém erős tartósságára. Állítólag csak annak a vulkánnak a tüzében semmisíthető meg, ahol kovácsolták.

Megszerzése: Az új fegyver


A hozzászólást Sanders D. Reigen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 10, 2015 10:40 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Kuzan

avatar

Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTárgy: Re: Sanders D. Reigen   Hétf. Aug. 10, 2015 9:48 pm

Nos újabb fegyver pályázat, érdekes képességgel és legendával. A hozzá megírt pályázat a naplóban pedig jól megírt. Bár kissé egyszerűen jutottál hozzá eme nagyszerű kaszához. No, de akkor az ára: 200.000 ß És használhatod akár 4. szinten is. Továbbá kezdésképpen a kasza 300 befolyással rendelkezik. Csak rosszra használd! Smile
Vissza az elejére Go down
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 26
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: Sanders D. Reigen   Kedd Aug. 11, 2015 12:21 am

NJK Pályázat

Név: Outlander Dahlia
Faj: ember
Nem:
Kor: 21
Kaszt: kalóz
Szakmája / Mestersége / Rangja: Navigátor / Mesterlövész
Bandája / Szervezete: -
Származási hely: Déli tenger
Tartózkodási hely: Déli tenger
Képességek: Rendkívüli intuíciókkal rendelkezik. Néha olyan, mintha előre látná a jövőt, de közel sem ilyen egyszerű. Nem tud konkrétumokat, csapán érzések jönnek elő, ahogy ránéz valamire, vagy valakire. Az idők folyamán ezt megtanulta használni, hogy mikor érdemes erre figyelni és mikor ignorálja egyszerűen.
Felszerelések: Egy mesterlövész puska, lőszer, iránytű, ruhák, nyaklánc, napszemüveg, pipere cuccok, térképek
Személyiség: Mindig mosolygós, örök optimista lány, meglehetősen vadóc és ami a szívén az a száján. Mindig csábítják a kalandok és ki nem állhatja az unalmat, vagy ha beakarják zárni és nem tudja azt csinálni, amihez kedve van. Szeret főnökösödni, még ha beosztott pozícióban van, akkor is. Kedvence az ember fagyi. Ha bármilyen galibába kerül igyekszik furfanggal megoldani, sőt ha lehet inkább a baj előtt jár két lépéssel. Már ha épp nem ő maga üldözi puszta kalandvágyból.
Kinézet:
Előtörténet:
Dahlia nem ismerte a szüleit, egy árvaház lépcsőjén találtak rá. Ott nevelkedett, de sose tudott igazán beilleszkedni, mindig is ő volt a csodabogár, az árvaház fekete báránya. Különcnek számított, így nem voltak barátai sem. A többi gyerek mind elkerülte, az árvaházban Dahlia pedig úgy érezte magát, mint egy börtönben.  Miután eltervezte a szökését hónapokig figyelte az ott dolgozókat kiismerve a rutinjukat. A végére már azt tudta, ki mikor melyik folyosó szokott lenni, vagy mikor mennek épp a mosdóba. Az összes kulcsnak a helyét is tudta és mikor, melyiket a legkönnyebb észrevétlenül elcsenni. Ezeknek az információknak a birtokában pedig gyerekjáték volt megszökni.
Az utcán élt tovább, ahol minden nap küzdelem volt a túlélésért, de legalább szabadon élhetett. Egyedül a telek jelentettek számára gondot, mivel alig volt ruhája, de mindig túlélte valahogy. Egyszer aztán évekkel később a szigeten egy eddig soha nem tapasztalt tél köszöntött be. A hőmérséklet jócskán a megszokott alá esett. Állandóan havazott és borzalmasan erősen fújt a szél. Dahlia biztos volt benne, hogy akkor és ott halálra fagy az utcán. Nem várt módon azonban egy férfi lépett hozzá, mielőtt a hidegtől elájult volna csak egy fénylő aurát látott körülötte, mintha csak egy megmentő angyal lett volna. Valójában csak a lámpa fénye elé állt az idegen.
Dahlia egy hajón ébredt meleg paplan alatt, az ágy mellett pedig finom reggeli fogadta. Azonnal behabzsolta az egészet, mint aki már vagy egy éve nem evett volna semmit. Az ágy szélén talált tiszta ruhákat és kapva az alkalmon azonnal ledobta magáról a rongyait és belebújt a divatos, tiszta ruhába. Kilépve a kabinból egy nyüzsgő, élettel teli fedélzet fogadta rengeteg kalózzal.  A látvány teljesen magával ragadta, korábban is halott már a kalózokról és mindig is csodálta a függetlenségüket. Ahogy azt csinálnak, amit csak akarnak, persze sokan visszaéltek ezekkel, de ahogy az átlagember között is vannak jó és rossz emberek, ez ugyanúgy a kalózokra is igaz volt szerinte. Kisvártatva megismerte a megmentőjét, aki maga a kapitány volt, Shark. Utána pedig szép sorjában a legénység többi tagjait is. Életében először tapasztalta meg, hogy valahol befogadják és nem közösítik ki, mert más, mint a többiek. Egy csapásra beleszeretett a kalózéletbe és nem akart tágítani a hajóról. Eldöntötte ott marad. Először persze nem akarta Shark, de aztán belátta, hogy nem tud túlnőni Dahlia makacsságán.
Itt kezdődtek Dahlia legszebb évei. A navigátor, Tom, megtanította a mesterség fortélyaira. Alexander a mesterlövész puska használatára és karbantartására. Az évek folyamán mind a navigálásban, mind pedig a lövészetben nagy tehetségként jeleskedett. Shark sokszor magával vitte a városokba az ügyek intésére. Nagyon ritkán kerültek ez idő alatt harcba, de Dahlia gyanította, hogy csupán azért mert ő is a hajón van, Kezdte zavarni, hogy a kapitány hímes tojásként bánik vele, miközben ő egy belevaló lány és nem hátrál meg a kihívásoktól. Egyszer ez aztán egy hatalmas veszekedésig fajult a kapitány és Dahlia között. Túl sokáig időztek már a Déli tengeren és vissza akartak térni a Grand Line veszélyes vizeire, de Shark nem akarta magával vinni a lányt, mondván, hogy túl veszélyes.
Miután kezdtek enyhülni a kedélyek Shark elküldte a városba a lányt, egy barátjához, Benhez, hogy egyeztessen vele, mikor tudja megnézni a hajót. Mire visszaért azonban a kikötőben már nem horgonyzott ott a hajó. Ahogy csalódottan nézte a horizontot, ahol valószínűleg már a távolban hajóztak a Shark kalózok, valósággal tombolt a haragtól. Néhány hónap alatt lecsillapodott és belátta az ő érdekében tette a kapitány, amit tett. Megértette, de nem fogadta el. Mindenképpen beakarta bizonyítani, hogy Shark tévedett és igen is elég talpra esett, hogy megállja a helyét a nagy világban, legyen az akár a Grand Line is. Beköltözött Ben házába, de nem tervezett hosszútávra, csupán addig, amíg nem talál valakit, aki segítségével eljuthat a Grand Line-ra és megtalálhatja Shark kapitányt.


Szint: 3
Tulajdonságpontok:
  • Erő: 30
  • Befolyás: 30
  • Intelligencia: 120
Vissza az elejére Go down
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 26
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: Sanders D. Reigen   Hétf. Aug. 17, 2015 4:46 pm

Nem kívánt feladat
/ 1. rész /
Munka Pályázat
(augusztus)


E.E. 1 hónap


A Déli tenger legnagyobb kontinensén, egy távoli, sötét eldugott helyen, egy csapat gyanús külsejű alak álldogált az esőben egy kocsma bejárata előtt. Mindegyikük dobogós helyet érdemelt volna egy rondasági versenyen. Arcukon leginkább a gyötrelem nyomai látszódtak, akikkel az élet nem bánt kesztyűskézzel. Többüket meglehetősen zömök testtel áldotta meg a sort, amolyan igazi nehéz fiú kinézettel.
– Mi az, hogy belépőt kell fizetni? - kérdezte háborogva a legelöl álló férfi. Arcát, mintha egy részeg fazekas formálta volna agyagból, amit másnap tiszta állapotában eldugott volna a világ elől. Borostája csak pár naposnak tűnt, igazából távolról fel se tűnt volna senkinek.
– Benne van a szabályzatban. Balrog kocsmáros döntése. Kell a pénz egy új cégér táblára. - felelte a kocsma előtt álló mélynövésű ember, dörmögő hangon.
– Új cégér tábla? Mi a baj a régivel? - vágott közbe a csapat vezetőjének a bal oldalán álló alacsony termetű alak, vékony, cincogó hangon. Kinézete is hasonlított egy egérre, már ha csak a megnagyobbodott metszőfogait nézte az ember, amik kilógtak a szájából, még ha az csukva is volt. Szerencsétlen se árt sorba, amikor az attraktív külső jegyeket osztogatták. A feje búbján kopasz volt, alatta viszont foltokban vállig ért neki. Főleg hátul és a füle előtt volt jellemző. A vékony archoz és hosszú, lógó orrhoz, apró, gonoszul néző szempár tartozott.
– Kussolj, Büdi! Majd én elintézem! - hordta le a mellette állót a vezér és a kampós kezével hátrébb tolta a tömegbe.
– Egy új cégér tábla? Mi a baj a régivel? - nézett vissza a törpére és emelte magasba a kezét reklamálva. A mögötte álló csapat pedig elismerő tapsolásba kezdett, ahogy kezelte az ügyet.
– Azt mondta rosszul lett megírva. - mutatott fel a táblára, ahol a „Kurvák Mellbimbója” név díszelgett. A vezér az állát vakarászva tézte a cégér táblát és azon gondolkozott, melyik részét írhatták rosszul. Igaz hiányos volt az írás és olvasás ismerete, de neki mindkét szó helyesnek tűnt.
– Hmm. Mit írtak rosszul?
– A kocsma neve a „Sárkány Térdkalácsa”.
– Az istenit, ez nem az a hely! - kiáltott fel a kampókezű és nézett hátra a többi emberre összeszűkített szemmel. A csőcselék erre hangos zajongásba kezdett és megindult az egymásra mutogatás és a másik hibáztatása.
– Te! - ragadta meg a törpét a ruhájánál fogva és emelte fel a földtől néhány centire – Azonnal mondd meg nekem hol van a Disznó Pofája kocsma! De gyorsan, vagy az utolsó dolog, amit az életedben látsz, az a rozsdás húskampóm lesz, ahogy beleáll a retinádba! - azzal fenyegetően felemelte a kampó kezét és lassan elkezdte tolni a törpe szeme felé.
– Három háztömbre le, a baloldalon - bökött hátra a kisnövésű ember kétségbeesett tekintettel.  

A Disznó Pofája nevű kocsmában hirtelen kicsapódott az ajtó és az utca felől egy csapat férfi jelent meg. Az ajtó hangos csattanással ütközött a falnak, közben pedig a kint tomboló viharban egy villám csapott le a távolban megvilágítva egy pillanatra a jövevényeket. A kocsmában minden éppen folytatott tevékenység megszakadt és rájuk szegezték a szemüket.
– Jó estét! - emelte meg a bőr sisakját a vezető, mire mindenki érdektelenül visszafordult a dolgára. Folytatták az ivászatot, az evést, a kártyázást, vagy épp csak a csevegést.
– Oké. Menjünk. - suttogta a fickó, majd őt követve a többi egy masszaként elcsoszogtak egy üres asztalhoz, ami mellett aztán megálltak.
– Éééés, leülni. - hangzott a parancs, de a többi csak meredten bambult előre és a környezetet figyelték.
– Mondom leülni! - ismételte meg hangosabban és fenyegetőbben, mire mindegyikük azonnal észbekapott és rohant egy üres székhez. Egyedül Büdi maradt olyan szerencsétlen, hogy nem maradt neki üres szék és körbe-körbe kezdett rohangálni, hátha valahol még akad egy ülőalkalmatosság a számára. A vezér ingerülten nézte, ahogy futkározik, majd ráordított:
– Büdi!
Neve hallatán összerezzent és levágódott az asztal sarkához, az egyik lábát berogyasztva, a másikat pedig a térdén keresztbe téve, mintha egy láthatatlan széken ülve.
– Igen, ülök. - érkezett a válasz remegő hangon, mivel az ülés imitálása elég megterhelő feladat volt a gyenge kis lábainak.
A vezér előredőlt és a vendégeket kezdte el mustrálni. A többiek hasonlóképpen tettek, mintha kerestek volna valamit, vagy valakit.
– Mondtam, hogy nem lesz itt - panaszkodta az egyikük.
– Átkozott ajtónálló, biztos…
– Utoljára mondom, hogy kuss! - robbant ki a bőrsisakos főnökből és emelte fel fenyegetően a kampó kezét.
– Várj. Ott van. - mutatott az egyik zömök testű, hosszúkás arcú férfi a kocsma egy sötét sarkába. Ott ült egy fekete, csuklyás alak egy korsó sörrel a kezében. Nem csoda, hogy nem vették észre, valahogy teljesen beleolvadt a környezetébe. Nem csak a ruhájával, valahogy a kisugárzása is olyan volt, hogy az ember figyelme elkerülte.
– Az Ő lenne?
– Büdi! Menj és beszélj vele! - parancsolt rá a vezér, miközben az alakot bámulta és a homlokán gyöngyözni kezdett az izzadság.
– Uhm, de mi van a szabállyal? - kérdezett vissza reszkető hangon. A vezér csak morogva visszafordította a tekintetét az asztal felé és a szemét forgatva belenyúlt a zsebébe. Onnan előhalászott egy huszonnégy oldalú dobókockát és egy darab papírt. Megrázta a kockát, majd az asztalra dobta.
– Kilenc - hangzott a megfigyelés.
– Kilenc… - ismételte meg és kezdte keresni a lapon az eredményt. A papírra számokat írtak. Az első sorban egytől háromig szerepelt, mellette Büdi nevével. A további sorokban ugyanígy egy számbontás szerepelt és Büdi neve, kivéve a legalsó sort, ahol az utolsó huszonnégyes számot írták. Az mellett a „dobj újra” szöveget olvashatták.
– Lássuk csak… Büdi!
– Nem ér… mindig ő nyer…
Büdi beletörődve a sorsába felállt, megnyújtóztatta a lábait, majd elcsoszogott a sarok felé. Halkan egy imát mormogott el és egyre lassabb tempóban haladt az alak felé, reménykedve, hogy talán sosem ér oda. Néhány méterrel előtte megállt és verejtékezve hátrafordult, hátha kap valami segítséget. A vezér csak fenyegetően felé bökött jelezvén, hogy mozduljon már.
Nem volt mit tenni, Büdi hatalmasat nyelt és megtette a maradék lépést és megállt az idegen mellett, aki tudomást se vett a létezéséről.
– Üdvözletem, uram. - kezdett bele remegő hangon, de a sötét csuklyás még csak fel se nézett rá.
– Öhm, Maga ugye Sanders D. Reigen, nem igaz?
Az alak továbbra se mutatta érdeklődését az alacsony, nyúlképű illető iránt. Hirtelen aztán megmozdult, mire Büdi összerezzent és védekezésképpen az arca elé emelte a kezét, hogy ne legyen még rondább a képe a fejét mért ütések következtében. Ám semmi ilyesmi nem történt, csupán a korsóját emelte fel Reigen és kortyolt bele egy nagyot.
– Nézze uram, azért küldtek ide minket, hogy elvigyük a Mesterünk színe elé. És mint látható a Mesterünk egy nem igazán kedves ember, így… - nézett fel Büdi, de addigra már nem ült ott senki. Körbe tekintett és Reigen már a pultnál áll. Szomorúan kullogott vissza az asztalukhoz a sikertelensége miatt. Jutalma egy arcon csapás lett a csürhe vezetőjétől.
A pofon kiosztása után felállt az asztaltól és úgy érezte, ideje kezébe venni a dolgokat, ha eredményt is akar látni.
– Na idefigyeljen, uram! Most azonnal velünk jön és így fog a legjobban járni mindenki! - lépett oda fenyegetően Reigen mellé a pulthoz, de ő válaszra se méltatta az üres szavakat.
– Csendterápia, mi? Nos megvannak a módszereink, hogy elbánjunk veled! - emelte fel a hangját és közben valósággal fröcsögött a nyál a szájából. Ekkor azonban a kocsmáros lépett oda a csuklyás elé.
– Itt a söre, Sanders. De az az utolsó, ami még kijött a pénzéből. - rakott le elé egy újabb korsó sört, az üreset pedig elvitte magával. Reigen még csak hozzá se tudott érni, a vezér kapkodva rákapott a korsóra a rendes és a kampókezével, majd felkapva a földhöz vágta. A fémkorsó nem sínylette meg a becsapódást, de a habzó seritalt a föld itta meg a kő repedésein keresztül.
A művelet után büszkén összefonta a mellkasa előtt a karjait, hogy ezúttal sikerült felkeltenie a sötét csuklyás figyelmét. A célját elérte, csak nem egészen úgy ahogy az neki jó lett volna.
Reigen fogcsikorgatva ragadta meg a férfi fejét és vágta bele a pultba teljes erővel, majd ránehezedve építette be még jobban. Az arc feszült, a csont recsegett.
Abban a pillanatban a csapat többi tagja egy emberként pattant fel a helyéről és rohant segíteni a főnöküknek. Az első érkező, egy vékony, kopasz, harcsa bajszú férfi előkapta a hosszú kését és Reigen hasfala felé szúrt. Reigen arrébb lépett, csúsztatva a leszorított fickót is magával, aki így temérdek szálkát is sikerült adaptálni az arcába, majd a támadó csuklójára ráfogott. A kezét beleverte a pult szélébe, így kiverte a kezéből a fegyverét, majd közelebb rántva magához orrnyergen fejelte. A bajuszos férfi vérző orral vágódott hanyatt, amint elengedték a csuklóját.
Egy újabb késes bukkant fel, aki felülről irányuló szúrást kísért meg. Reigen elkapta a csuklóját és tovább irányítva a kezét a férfi saját combjába döfte a pengét, majd egy erőteljes gyomorszáj rúgással őt is a padlóra küldte.
A következő alak, aki ordítva rohant felé egy nagyobb fejszével szaladt, mint saját maga. Előresuhintott, de célt tévesztett és Reigen mellett tíz centivel állított bele a pultba, de kihúzni már képtelen volt. A csuklyás alak egyszerűen orrba vágta, majd mielőtt még hátratántorodott volna elkapta a ruhája nyakát és vissza rántotta. Ezt egy újabb fej ütés követte, aztán visszarántás, végül ütés. Ezt addig ismételte, míg a támadó feje lényegében a felismerhetetlenségig torzult. Több helyen felrepedt az arca, feldagadt a szeme, kihullott a kevés fogának is a fele és betört az orra. Krumpliszsák módjára borult el hangos csattanással a földön.  
– Te! - bukkant fel egy Reigen termetű, barbár kinézetű fickó és bökött ingerülten a csuklyás felé. Bőrnadrágot és állati szőrméből készült felsőt viselt, ami lényegében csak annyit takart, mint egy sál. Füleiben és karján fémékszereket hordott. Másik kezében pedig egy láncos buzogányt tartott.
– Meg fogod bánni, amit tettél ma. Azt is bánni fogod, hogy megszülettél. És hogy nem maradtál az anyád méhében, ami meleg volt, biztonságos és nedves. Olyan kínokat mutatok neked, aminek még a létezéséről sem tudtál. A kínok egy egész új skáláját fogod megismerni. Mint a szivárvány!
– Jól beszélsz, Skrotus! - bíztatta az emberét a főnök, de utána már csak jajgatni tudott, ahogy Reigen ingerülten még jobban a pulthoz szorította az arcát és újabb csont ropogás hallatszódott.
– De ez a szivárvány, nem olyan, mint a szokványos szivárványok, ez…
Ez volt az a pont, ahol Reigen megelégelte a műsort. Nem érdekelték a szivárványok, sem hogy mit akar az egészből kihozni a fickó. Ráfogott egy literes rumos üvegre a pulton és széttörte a fickó fején. Először csak pislogott, mint aki fel se fogta mi történt, de aztán a szemei hátrafordultak az üregükbe és hanyatt vágódott a többi ember közé.
- Mit akarsz?- fordult Reigen a vezérhez és kérdezte fogcsikorgatva.
– Azért jöttünk, hogy elvigyünk a Mesterhez.
- Nem érdekel – mondta, majd elkezdte jobban nyomni az arcát.
– Várj. Pénz! - préselte ki a száján a szavakat és utolsó erejéből előhúzott a zsebéből egy kis zsák pénzt. Reigen összeszűkítette szemekkel nézett rá. Nem az a fajta ember, aki pénzért úgy pattog, ahogy mások fütyülnek, de be kellett ismerni nagy szüksége volt rá. Elfogyott az utolsó belije is, ráadásul közelébe sincs, hogy hajót szerezzen és el tudja hagyni a kontinenst.
- Rendben- engedte el a kampókezűt és vette el tőle a zsákot – Vigyél a mesteredhez.
Vissza az elejére Go down
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 26
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: Sanders D. Reigen   Kedd Aug. 18, 2015 5:02 pm

Banda és Hajó Pályázat



Banda neve: Reaper / Kaszás kalózok
Jolly Roger:
Kapitány neve: Sanders D. Reigen
Tagok neve és a társulásban betöltött rangjuk:

  • Sanders D. Reigen – kapitány
  • Outlander Dahlia – navigátor




Hajó neve: Kharón
Banda tulajdona: Reaper kalózok
Kinézet:
A rászánt összeg bontásban:

  • 0. szint - Ingyenes
  • 1. szint - 100,000 ß
  • 2. szint - 200,000 ß (50% kedvezmény elhasználása) --> 100.000 ß
  • 1. szintű NJK hálószoba – 50.000 ß
  • 1. szintű Jolly Roger – 50.000 ß
  • 2. szintű Kapitányi szoba – 100.000 ß
Vissza az elejére Go down
Kuzan

avatar

Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTárgy: Re: Sanders D. Reigen   Szer. Aug. 19, 2015 12:58 am

A pénz amit a fickó adott neked, hogy találkozz a mesterrel 125.000 ß! Használd jóra, akarom mondani rosszra Smile

A hajót és a bandát ezennel elfogadom! A pénzt pedig levontam a vagyonodból. Az adatlapra pedig majd kérek egy külön részt a hajódnak, ahol a hajóbeli változtatásokat vezeted.

Outlander Dahlia nevezetű NJK-t elfogadom! Smile
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Sanders D. Reigen   

Vissza az elejére Go down
 
Sanders D. Reigen
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Pályázatok-
Ugrás: