HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Sanders D. Reigen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 26
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Sanders D. Reigen   Kedd Május 26, 2015 11:37 pm


Név: Sanders D. Reigen

Faj: ember

Nem: férfi

Kor: 23

Születési dátum: Július 29.

Vércsoport: F

Magasság: 196 cm

Kaszt: Kalóz

Szakma: Kovács – Kaszaforgató

Rang: Kapitány

Származási hely: Déli Tenger – Kazagurama Sziget

Tartózkodási hely: Déli Tenger

Képességek: Mesteri szintű kasza használat, fejlett puszta kezes harcmodor, hajózási ismeret

Felszerelések: Ruházat, kasza, iránytű, egy személyes vitorlás hajó.

Kinézet: Magas robosztus testalkatú, izmos férfi. Kreolszínű bőre és ében fekete haja mediterrán éghajlatú származására utal. Ruházata egy pár sötét bőr csizma, fekete, buggyos nadrág és egy sötét színű felső ruházat. Általában egy köpenyt hord hozzá és a csuklya részét, mindig az arcába húzza. Tekintete komor és hűvös.

Személyiség: A gyerekkorában átélt lelki megrázkódtatás óta keveset beszél, csak ha muszáj. Határtalan gyűlöletet érez, minden haditengerész és bárki más iránt, aki csak hordozza a szimbólumukat. Általánosságban mindenkivel hűvös és távolságtartó. Sosem nevet, legalábbis nagyon régóta nem látta már senki még csak mosolyogni sem. A hideg külső réteg mögött, azonban valahol nagyon mélyen mégis van egy emberséges rész. Nem bírja elviselni a gyerekek szenvedését és bár csak tengerészeket öl, ha valaki gyermekeket bánt azt kíméletlenül megtorolja. Nem hisz a tengerészek igazságában, bosszantja, ha csak kiejtik az álszent szájukon azt a szót.
Ágyúlövések szakították meg az éjszaka csendjét. Egy kreol bőrű kisfiú, ijedten rezzent össze az ágyában és ült fel. Újabb sortűz hallatszódott és ezúttal már be is csapódott néhány lövedék nem messze a háztól. A fiú hevesen ledobta magáról a takarót és bele se bújva a papucsába az ablakhoz sietett és lábujjhegyen pipiskedve kilesett az ablakon. Egy következő adag dörrenés hallatszott a kikötőből, ahol két csatahajó horgonyzott le. Mindkettőn a haditengerészek szimbólumai látszódtak a telihold fényében.
Az ágyúgolyók becsapódtak a család kovács műhelyébe, utánuk hatalmas robbanások rázták meg a partot. A fiú ijedten hátrált az ablaktól és az ajtóhoz rohant. Ahogy kinyitotta a szüleivel találta szembe magát. A magas, robosztus testalkatú szakállas férfi jobb kezében egy handzsárt, a másikban pedig egy olajlámpást tartott. Az anya ijedt tekintettel nyúlt a fiú után és szorította magához. Látszott mindkét szülőn, hogy sietve szaladtak oda, hisz még mindig a hálóruhájukban voltak. Nem bíbelődtek felöltözéssel. Érezték, hogy nincs idő az efféle luxusra. A katonák már közel járhattak és habár a műhely dolgozói felvették velük a harcot, olyan mértékű túlerővel szemben nem húzhatták sokáig. A munkások mind jól forgatták azokat a fegyvereket, amit készítettek, de elsősorban kovácsok voltak, nem pedig harcosok.
A szülők gyermeküket védelmezve elindultak a lépcsők felé, hogy majd a hátsó ajtón kilopóznak és elmenekülnek a közeli erdőben. Ahogy azonban az első lépcsőfokra tette az apa a lábát hallatszódott, ahogy betörik az ajtót. Kifutottak az időből. A férfi intett, hogy menjenek vissza. Amint beértek a szobába, átadta a nőnek a lámpást és szorosan magához ölelte és valamit a fülébe súgott. A nő könnyes tekintettel és remegő ajkakkal bólintott és válaszolt. A férfi ezután lehajolt és a kisfiút szorította magához. Beletúrt a fiú ében fekete hajába és megsimogatta a fejét, utána a vállára tette a kezét. Magyarázni kezdett, de a fiú nem hallott semmit, csak az apja szája mozgását, de hangot nem tudott társítani hozzá.
A férfi ijedten nézett hátra. Felállt, még egyszer a feleségére és a fiára nézett, aztán kiment a folyosóra és becsukta maga után az ajtót. A nő elfordított a kulcsot és egy székkel eltorlaszolta az ajtót. Ferdén eldöntve betámasztotta a kilincs alá. Hátra fordult és ráparancsolt a fiára, hogy bújjon be az ágy alá.
Kívülről dulakodás zaja szűrődött be. Acél találkozott az acéllal. Fájdalmas halál sikoly, ahogy valakin átszúrnak egy kardot. Egy ember lezuhant a lépcsőn. Újabb acélcsattanás. Fabútorok törésének a hangja. Testek dőltek el a padlóra. Megint kardpárbaj hang. Aztán egy lövés dördült. Egy pillanatnyi csend után folytatódott kintről a dulakodás hangja, majd újabb lövés érkezett, ezúttal három egymás után. Valaki elejtette a fegyverét, ami hangos csörömpöléssel érkezett a földre. Még egy lövés dördült el, ezúttal jóval közelebbről, aztán egy súlyos test csapódott a padlóra.
Néma csend lepte be a folyosót. Beszéd és menetelő lépések zaja törte meg. A folyosón sorban nyitották ki az ajtókat és vonultak be a szobákba. Egy ajtó azonban zárva volt. Köré gyűltek a katonák, majd rohamozni kezdték. Nem kellett hozzá sok idő, hogy áttörjék. Az asszony az első tengerészhez hozzá vágta a lámpást, ami összetört rajta és felgyújtotta. A férfi sikoltozva futott hátra.
A következőnek pedig az egyik szekrényről felkapott dísztőrrel esett neki, mint egy felbőszült anya oroszlány, aki a kölykét védi. Kovács és fegyverkereskedőként a ház számos helyén álltak fegyverek, legtöbbjük ugyan esztétikai dísztárgyként, de az ilyen helyzetben még ezek is jól jöhetnek. Igaz a tőrnek nem volt éle, de szúrni még lehetett vele. Egy harcos amazonként küzdött, de nem győzhetett. Egy lövés dördült és hátra tántorodott. Újabb lövés és kiejtette a kezéből a tőrt, majd hanyatt dőlve elterült a padlón. A szájából vér buggyant elő és egyenesen az ágy alatti fiúra nézett, aztán lángok leptek el mindent.
Reigen verejtékben úszva, zihálva ült fel az ágyon. A szörnyű rémálom képe még mindig előtte volt, hiába ébredt fel. Bár nem is igazából álom volt, inkább egy szűnni nem akaró emlék, ami hosszú évek óta kísértette. Nagyon rég történt már, hogy a tengerészek elvettek tőle mindent, amit csak szeretett.
Megtörölte az izzadt homlokát a takaró huzatával és lassan felkelt. Még mindig az éjszaka közepe volt, talán csak néhány órát aludt, úgy saccolta. Az ablakhoz sétált, hogy egy kis friss levegőt szívjon és kiszellőzzön a feje, mielőtt újra álomra hajtja a fejét és ismét elmerül a felkavaró emlékek víziójában. Felnézett az égre. Egy emlékkép villant be neki. Ugyanolyan telihold nézett le rá az égről, mint a mészárlás napján. Inkább elfordította a tekintetét. Nem is akarta látni. Abban a pillanatban észrevett az utcán néhány árnyékot, ahogy a fogadóba menetelnek. Tudta, hogy rátaláltak a tengerészek. Szerencsésnek érezte magát, hogy az álom miatt felébredt, mivel eléggé megnehezítette volna a helyzetét, ha álmában törnek rá. Igazából meg se lepődött ezen a gyáva magatartáson, amit a tengerészek produkáltak. Becsukta az ablakot, mintha semmi különös nem történt volna és a székről levette sötét ruháját. Felöltözött és az ágy mellől kezébe vette a kaszáját és várt.
Halk lépések nesze ütötte meg a fülét. Hallotta, ahogy az ajtaja előtt felsorakoznak. Fejére húzta a csuklyáját és, amint lassan elfordult a kilincs berúgta az ajtót, mielőtt még kinyithatták volna. A bejárati eszköz teljesen kiszakadt a falból és maga alá temette a szerencsétlen tengerészt, akinek kihagyott egy dobbanást a szíve is, úgy megijedt. A csuklyás férfi rajta átlépve rontott ki a szobából. Suhintott egyet a kaszájával és a legközelebb lévő meglepett arcú haditengerészeknek felmetszette a hasfalát. Visszarántotta a fegyverét és egy mellette lévőnek vágta a mellkasába, egy következőnek a fejét szelte le. Izzott benne a düh és a gyűlölet. Bár kívül mindig higgadt és hűvös volt, belül a pokol legmélyebb lángoló haragja tombolt. Újabb vágás történt és egy test vállból lett ketté metszve, mögötte a falat beterítette a kispriccelő vér. Oldalról egy katona felé vágott, de maga elé kapta a kaszáját és kivédte. A szabad kezével nyakon ütötte és bezúzta a torkát. Hörögve lépett hátra, mire Reigen egy vágással megszabadult a férfi fegyverfogató karjától, aztán egy következő vágással az életétől is.
Egy lövés dörrent, ami súrolta a vállát. Ösztönösen oldalra vetődött és a következő lövés egy tengerészt talált el. Megfordult és villámgyorsan végig cikázott a folyosón megcélozva a lövészt. Meglendítette a kaszáját és alulról vágta a mellkasába. Felemelte a testet és meglendítve a felé futó katonákra hajította. Egyből ugrott is utána és mindhárom leterített férfinek megadta a kegyelemdöfést.
Hátulról egy kardvágás érkezett, ami elől egy oldallépéssel kitért, majd a válla fölött félig hátra nézve orrba könyökölte a támadót. Hasba szúrta a kasza bot részével és a szemből érkező támadást, a fegyverét visszarántva blokkolta. Egyenes rúgással válaszolt a katona gyomorszájába, majd egy vágással kettémetszette és a mögötte lévő vérző orrúval is hasonlóképp cselekedett.
A korábban makulátlan falak most vérben úsztak, a padlón pedig megcsonkolt testek hevertek. Már alig maradtak páran a tengerészek soraiból, akik inkább menekülőre akarták fogni a dolgot. Reigen viszont ezt nem hagyta, aki jelenhelyzetben egyszerre volt a bírájuk és a hóhéruk. Utánuk rohant és előredobva a kaszáját beleállta a legközelebbi hátába, aki még egy utolsó kiáltást ejtett meg, végül elhasalt a földön. A sötét ruhás férfi a test mellett elfutva kitépte a hátából a fegyvert és tovább üldözte a menekülőket, akik elérve a folyosó végét, a lépcső felé vették az irányt. Reigen meglendítette a kaszáját és beleakasztva az egyik menekülő combjába visszarántotta. A húzással egyszerre kiszakadt a penge is, teljesen szétroncsolva a tengerész jobb lábát. Egy köríves rúgással pedig állon találta és nekicsapódva a fakorlátnak átszakította és lezuhant a földszintre. Utána ugrott, megelőzve az utolsó menekülőt, aki ekkor ért le a lépcsőn. A megszeppent tengerész remegő kézzel kapta elő a puskáját és lövésre készen előre tartotta. Reigen oldalra mozdult és egy suhintással elmetszette a puska csövét. Tovább pörgetve a kaszát hasba vágta a végével, majd ahogy hasához kapva összegörnyedt a férfi hátába vágta fölülről a kasza pengéjét.
Csend ült a fogadóra, Reigen egyedül a saját fújtatását és zakatoló szívét hallotta. Leült a tengerész holteste mellé és kifújta magát. Mindet elintézte ugyan, de nem sokáig bírta volna, ha többen vannak. Még így sem volt megelégedve a teljesítményével, hisz egy lövedék súrolta a vállát. Ha jobb lövésszel lett volna dolga, súlyos sérülés is kerekedhetett volna belőle, zsörtölődött magában.
Zörgés hallatszódott a terem végéből, mire Reigen hirtelen felpattant és kaszával a kezében ugrásra kész volt. Azonban, amint meglátta a fogadóst, elernyedt a megfeszített teste. Leengedve a kaszáját elindult felé. A pocakos férfi reszketve hátrált a falhoz és könyörgött az életéért. A csuklyás férfi nem felelt semmit, csak tovább haladt felé. Belenyúlt a zsebébe és előhúzott egy kis zacskó pénzt, amit a pultra rakott.
- Ez fedezi a rongálásokat. Elnézést, a kupiért – felelte kimérten, majd ott hagyta az értetlenül néző, remegő fogadóst. Belevetette magát az éj sötétjébe. Ma sem lelt nyugodt estére, de mindig kielégítő volt számára, ha tengerészek vérét onthatta. Miután minden elvettek tőle, már csak a bosszú maradt. Sanders D. Reigen, a zord kaszás. Így emlegették a tengerészek maguk között. Legtöbbjük nem vette komolyan, és csak viccelődve ugratta vele a barátját, de aki látta már és a szemébe tekintett, onnan csak a halál nézett vissza.
Vissza az elejére Go down
Z
Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 111

Karakterlap
Tapasztalatpont:
100/100  (100/100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő
Befolyás
Intelligencia

TémanyitásTárgy: Re: Sanders D. Reigen   Szer. Május 27, 2015 11:40 am

Brrr... Zord kaszás. Találó, annyi szent.

Látom te sem vagy a sors kegyeltje. Téged is értek zord dolgok és a halál is bőségesen aratott körülötted, nagy sajnálatomra.
Hát mit is lehetne erre mondani? Szörnyű.
Viszont ennek is meg van a pozitív oldala. Enélkül nem lennél az, aki most vagy. Talán azt sem mondhatnám hogy Elfogadtam az előtörténetedet.

Bizony ám. Ilyen sietve tovább engedlek. A hosszú ET után jár csak hosszú rizsa, a rövidre csak ennyi jár, meg egy hátba veregetés.Smile

TP: 2780
Szint: 2
Pénz: 50 000ß
Vérdíj: 1 000 000ß
Indoklás Mert egy veszélyes eleme vagy a társadalomnak, akit mindenféleképp kézre kell keríteni és bebörtönözni, majd eldobni a kulcsot!

Erő: 120
Befolyás: 80
Intelligencia: 80

Nos, ennyi lenne.Smile Jó játékot kívánok Very Happy
Vissza az elejére Go down
http://onepiece.hungarianforum.com
 
Sanders D. Reigen
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Előtörténetek-
Ugrás: