HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Kurt Bozek

Go down 
SzerzőÜzenet
Kurt Bozek

avatar

Male Hozzászólások száma : 29
Tartózkodási hely : Flah sziget

Karakterlap
Tapasztalatpont:
1425/2000  (1425/2000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő80
Befolyás20
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Kurt Bozek   Kedd Aug. 25, 2015 12:13 am

Félszeg részeg pénze

- Hogy meséjek negtek egy történtet. Egy olyan csuda kalanosat? Megmondom én nektek az igazat barátocskáim. A teljes igazat. A szívem tele is van vele! Haj de jó kedvem van, talán nincs is ilyen történetem. Meg hát a torkom is ki van száradva igazán… Csak egy kupára hívjatok meg barátocskáim nem bánjátok meg olyan történetem van egymás ujját is megnyaljátok a nagy gyönyörűségtekre.
- Na így már sokkal jobb, látjátok szemetekkel tisztul az agyam, és már a nyelvem is jobban forog. Na szóval ha jól tartatok az éjszaka engemet, olyan történetet mesélek, mit még nem hallhattatok sohasem. Volt vagy tíz éve, hogy ilyen szörnyű nagy hőstett lett végrehajtva. A South Blue-n se szeri se száma a hősi történeteknek, de ilyet nem minden szárazföldi zsivány hajt végre az életében. Tudjátok-e hogyan történt. Itt volt, itt ahol most állok… ülök. A Választóvonalon. Tíz éve se nézett ki szebben, talán kevesebb mocsok volt, de nem is voltak ilyen csudálatos építmények, mint ez a kocsma. Na szóval ismeritek a környéket? A fenéket ismeritek ti. Na én igen, én itt születtem, itt éltem le életem nagy részét, és kevés olyan emberrel találkoztam kit érdemes lenne megemlíteni. Na de hát akiről most regélek nektek az nem is ember csak félig. Tudjátok egy a félvérek közül, kinek segge mindig a vízben lóg, hogy legalább kapjon levegőt.
- Na ez a fickó, de még milyen fickó. Ő a nagyvilági barátom, mindent tud erről a porfészekről, és amit nem azzal én kisegítem. Hát igen ilyen jó cimbora vagyok. Na szóval ez a Kurt mert hát úgy hívják, kissé hivalkodóan, hogy fordítva horgya a nevét, de hát nincs ezzel gondom. Szóval Kurt Bozek, a félvér fattyú ki ember anya pottyantott ebbe a mocsokba. Na szóval vagy tíz éve lehetett, de lehet megvan annak már vagy tizenkettő is. Ebben a Választóvonalnak hívott moslékban dagonyáztunk. Nem voltunk túl jó kölykök, de hát itt ki az. Ki szívén viseli sorstársai dolgát, annak vagy felkopik az álla, vagy egy bökőt talál a bordái között. Mi egyiket sem szerettük volna. Ő olyan volt mint a testvérem lenne, mint valami rút kistestvér, igaz tudom nem rendelkezhet mindenki ilyen csudálatos ábrázattal. Na szóval már kis korában is ocsmány volt, most sem éppen szépség. Gyerekként még fura volt a takonyzöld bőre, de most már szeretek minden egyes darab pikkelyt rajta.
- Ha már így belecsaptam a történet közepébe igazán jöhetne az a következő korsócska ezt valaki megitta, de még az ital elpárolgását sem tartom kizártnak. Szóval ez a világi cimborám, kit nem átallok sokszor testvéremnek szólítani, olyan nekem mint a kisöcsém. Tudják óvom mindentől, vigyázok rá, csak nehogy baja essék. Hát az a nap is valami hasonlóval indult. Megszabadult anyjától, de szerintem említettem már rendelkezett eggyel. Ilyen helyen nőtt fel mint ez, egy kocsmában. Ott dolgozott sokat, csak hát kevésért. Nem volt a legjobb hely, és a Halpiac mellett meg aztán tényleg nem szeretik az olyan embernémbereket, akik tengerharcosokkal szűrik össze a levet. Na szóval ott tartottam, hogy a helyzetük legalább annyira szaglott mint mostanság a Gödör. Elmentünk a napi ßelinket megkeresni, csak hogy teljen egy kis erre, egy kis arra. Erre pedig egy tizenforma belevaló kölyöknek, mint én voltam, a Választóvonal a legjobb célpont. Mellettem persze ott lihegett a kis taknyom. Mármint tudják nagysága a Kurt, az a félvér, akiről már beszéltem. Én csak így kedvességből becéztem, hogy Takony. Tudják mikor először megláttam, adtam neki ezt a nevet. Hát az micsoda történet. Ne meséljem el inkább azt? Ne? Na jó rendben van, szóval vagyok én erőm teljében tizenéves ficsúr, meg mellettem a Takony. Csak járjuk a Választóvonalat, elejétől a végéig. Ezzel szórakoztunk, még törpék voltunk rendes munkához, hát kerestünk valami olyan ßelitbuzit, kinek volt fölöse.  Nem lopásról beszélek, nem én. Tudják nagyságai az bűn, és mi kerültük azt. Inkább a javak újra elosztásában hittünk, már ha lehetséges az ilyen ebben a megátalkodott mocsokban. Mármint a javak, tudják az arany, meg ilyenek. Nem tanultak maguk? Ilyen furcsa egy népséget.
- Szóval ott tartottam, hogy kiszáradt a torkom. Igen azt a habos kupát igazán megrendelhetnék, még szinte nem is ittam semmit. Úgy ki vagyok száradva, mintha nagyon ki lennék száradva. Értik nem? Na így már jobb. Szóval ődöngünk a városban, még az egyik pillanatban semmi különös, minden szokásos, majd a következő sarkon befordulunk.  Takony nyakon ragadott, igaz magam is lehúztam volna a fejem, de hát had örüljön a kis prücsök. Szóval egy méretes üvegdarab száll el a fejem felett. Látják-e felett. El tudják képzelni nem? Valahogy így, jött és csak éppen nem szabadított meg tökfödőmtől. Na ott tartottam, szembe találtuk magunkat vagy fél száz morcos tengerharcossal. Életemben soha nem féltem, de azért a látványtól megremegett a lábam. Megannyi csáp, fog, és furcsa végtag tört utat magának a sikátorban.  Nekünk sem kellett több, mint a csikóhal úgy iszkoltunk onnan. Futottunk míg csak a tüdejét ki nem akarta köpni a vakarcs mellettem.  Szóval lihegek, mintha ez lenne az utolsó levegővételem, mikor egy kifejezetten nagy bakancs toppant mellettem. Hát majd behu… akarom mondani úgy meglepődtem, mikor Takony nyakamba ugrott, és elrántott . Egy csapat írotthátú volt, tudják zsernyákok, mármint tengerészek. Fel voltak fegyverezve, csak úgy csillogtak, csöpögött róluk a fegyverzsír, és az elégedett pofájukat látva, még mindig ökölbe szorul a kezem. Mint valami patkány úgy iszkoltunk volna, mikor rájöttünk nincs hová menni. Két tűz közé kerültünk, és mikor eldördült az első lövés meg is kóstolhattuk helyzetünk keserű ízét. Úgy ástuk be magunkat a szemétbe, minta a legkényelmesebb dunyha lett volna. Mire biztonságos lehetett volna leszabadult a pokol.
- Huh micsoda csata volt. Még mindig emlékszem, a főtengerész rontott előre. Ekkor láttam először azt a fickót. Feje olyan volt, mint valami elnyújtott kalapács, és olyan karja volt, mint amekkora derekam. Friggens "Pöröly" Mack akkor ő volt az úr a Halpiacon, mármint én nem tudtam akkor sem, de Takony csak a fülembe súgta. Mindig olyan okostóni, tudják az a arcodba mászó fajta, kinek nem árt néha a verés.  Szóval a csata… Kard villant, penge csendült, és mint valami vihar közepén lennénk úgy durrogtak a fegyverek. Az első pár vércseppet észre sem vettem, de mikor Pöröly kettéharapott pont előttünk egy tengerészt földbegyökerezett a lábam. Úgy sikolt…ott Takony mintha nyúznák. Alig tudot…tam legfogni, hogy fogja már be, mert még rossz vége lett. Szóval mindkét oldalról hullottak mint a legyek, de volt pár köpcös pikkelyes alak, kik nagyon tudtak verekedni. Házakat döntöttek az írotthátúakra, és már láttam hogy ennek vége van. A tucatnyi földön fekvő nyöszörgésén keresztül is láttam Halpiac ma növekedni fog. Pöröly minden ütésével letaglózott egyet ellenfelei közül, és még a főtengerész sem tudta felvenni vele a harcot. Mikor minden veszni látszott, mármint nekem nem. Tudják én mindenhol megélek, nekem nincsen semmi gondom ezekkel a hidegvérűekkel, de azért jobb ha ők a víz alatt maradnak. Szóval ekkor bújt mellénk Craggs… Nem tudják ki Craggs, hát megmondom én lelkecskéim, ő a hírhedt Kampókezű. Na így már dereng, csak hát akkor még nem volt kampókeze, még ha elég kacska is volt, mi kinőtt a karjából. Szóval odajött hozzánk, mi meg majdnem elhánytuk magunkat. A harc csakcsak, a hullák, és a vért is kibírtuk nagy nyelésekkel, de mikor ez a pöceszagú odajött, hát felfordult a gyomrunk. Megbabonázva nézte a csatát. Le se tudta venni Pörölyről a szemét, és folyamatosan motyogott. Nem tudom mit, nem hallottam, de Takony tán igen. Na mindegy is, annyira fontos nem lehetett, míg az a kis surmó azt nem mondta „Szerezd meg ha annyira kell, de fog már be a pofádat”, mármint az a hat évet is alig betöltött kölyök egy felnőttnek. Egy lázadás kellős szélén. Volt vér a pucájába. Craggsnak sem kellett több. Kacsintott, vagy pislogott nem tudom mindig mit csinálnak ilyenkor a félszeműk. Ott tartottam ha jól emlékszem hogy a leendő Kampókezű felpattant, minket is majdnem elsodort. A látvány olyan lehetett, mint valami madárijesztő, és legalább úgy is viselkedtek. Mocskos volt, nem kicsit, és büdös is, na és az a vigyor, akkor még több foga volt, de a mosolya már akkor is inkább ebédelőhívó volt. Előrerobogott, senki nem állította meg, senki nem ütötte le. Szalad, és nem gondolta sem a tengerharcos brancs, sem a tengerész díszes kompániája, hogy agyon kéne ütni azt az őrültet, ki egy lázadás közepébe beront. Na szóval Pöröly éppen azon volt hogy két haditengerészt egymásba dugjon, mikor Craggs elé lépett. Valamit mondhatott neki, mert Pöröly úgy kitárta száját, mintha csak fizettek volna érte. Hát a kalózpótléknak sem kellett több, ugrott egyet, és máris a szájában volt. Ekkor hallgatott el minden, mint valami sóbálvány úgy bámulta mindenki az abszurd látványt, ahogy egy negyven kilós emberke, a két méter magas  másfélmázsás tengerharcos szájába mászik. Pöröly nem tudta mi van. Láttam rajta fel sem éri ésszel. Hát Craggs benyúlt a szájába, és mindenki szeme láttára elkezdte ütni öklével a csillogó aranyfogat. Mi? Ja hogy még nem mondtam hogy aranyfoga volt Friggensnek. Na most mondom, a megannyi Halpiaci bunyó miatt kicsit erősített fogsorán. Hát mi mással mint arannyal. Tudják olyan mint a trezor, csak ha ebbe belenyúl az ember, akkor nem teszi többször. Na hát a kalózpótléknak nem jutott el az agyáig a dolog. Ha jól számoltam hatot öklözött bele a méretes szemfogba. A hatodik volt mikor láttam, hogy a megdöbbenés, meghökkenésbe csap át Pöröly fejében, és még mindig öntudatlanul, de összecsattintotta halálos fogsorát. Csak hát már későn.
- Jajj miért kell mindig mondanom, ha megszomjazom, csak adják már azt a korsót, míg emlékszem a történetre. Na így már jobb. Hol is tartottam? Az aranyfognál? Ja igen már emlékszem szóval Kurt sok szenvedés után csak kénytelen volt odaadni Kampókéznek. Azóta valamiért nagyon szeretik egymást… Mi? Hogy itt még nem tartottunk… Jaaaa tényleg, hát miért nem mondták hamarabb. Szóval az aranyfog csak repül, mintha soha le se akarna szállni. Pöröly szájából spriccel a vér, Craggs meg sem szólal csak megbabonázottan nézi a repülő aranytömböt. Ekkor parancsszóra felrobbant a világ körülöttünk. A tengerészek elvesztették a fejüket, és valami bombát vetettek be. Nem tudom, csak a szerencsének na meg persze az okos előre látásomnak volt köszönhető, hogy túléltük. A csata innen már inkább mészárlás volt, a tengerészek összeszedték magukat, Pöröly még nem tudott nyugodni, mi történt. Nem hitt a szemének mikor Kampókezű lemászott róla, és rohant is a fogért. Nem törődött az semmivel, szerintem még golyót is kapott a hátába. Na de mindegy is míg nem én kapom. Egy szó mint száz a tengerészek halomra lőtték szegény tengerharcosokat. És mielőtt még vége lett volna a nagy tülekedésbe pontosan ennek a Bozek gyereknek a lába elé gurul a fog. Hát nem volt mit tenni rá kellett lépnie. Nem tudom meddig állt ott, de már este lett, mire eltakarítottak mindent. Bennünket is beleértve. Mármint én elkotródtam, és csak később mesélte Takony, hogy ő maradt. A tengerészek hülyén nézték, mit áll dermedten a fattyú órák hosszat, de nem foglalkoztam vele különösebben. Mire mindenki levonult már este volt, Takony már indult volna, mikor megjelent Craggs. A jussát kérte, csak egy szeme van, de az aranyat bárhova is rejtsék látja. Öcsikém tudta hangot nem adhatnak ki, mert az írotthátúak azonnal jöttek volna. Hát Craggs odaállt vele szembe, még az orruk is összeért úgy képzelem. Így álltak, és Craggs minden szörnyűségnek elhordta kedvenc testvérkémet, majd elkezdte ütlegelni, de csak nem mozdult. Végül a végső fegyveréhez nyúlt Kampókezű. Nagy levegőt vett, és beterítette szagával az egész utcát, napokig nem lehetett odamenni. Én már csak tudom soha meg sem próbáltam. Takony nem tehetett mást, ez elé nem lehetett eléállni. Hátat fordított és már ment is. A fog feltűnt, és a fene se gondolta volna, hogy ebből a méretes cápafogból alapozza meg jólétét. Még valami olyasmit odaordított cimborámnak, hogy nem felejti el arcát, és megkapja még  ami jár. Hát nem tudom hogy értette, de jó barátok lettek. A lázadást leverték, a fog megkerült, egy kampó került Craggs kézfeje helyére, Bozek testvérkém meg ha megszorult mindig talált valami munkát a Gödörben. Na hát nem csudálatos történt volt. Szerintem a volt, a kocsmáros is egyetért velem, még legalább három kupa jófajta ital járna nekem….



A hozzászólást Kurt Bozek összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 31, 2015 5:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Kurt Bozek

avatar

Male Hozzászólások száma : 29
Tartózkodási hely : Flah sziget

Karakterlap
Tapasztalatpont:
1425/2000  (1425/2000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő80
Befolyás20
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Re: Kurt Bozek   Pént. Aug. 28, 2015 2:22 pm

Az egyetlen pontos óra


- Aaaaaaz semmi. Én sokkal jobb történetet tudok. Figyeljetek csak. – A megannyi suhanc közelebb húzódott a tűzhöz. Nem szokott hideg lenni szinte soha Flah szigeten, de most kissé mindenki megborzongott. Borzas történetei mindig szíven ütötték a hallgatóságot, és nem eresztették sokáig. Talán pont azért, mert mind igazak voltak. A város mocskából születtek, és naponta látta őket az ember, ami még rosszabb egyre jobbam meg is ismerte őket.
A tábortűz furcsa alakokat vetített a kalyiba falaira. Az árnyékok megmozdultak, minden egyes szellőre vad táncba kezdtek. A gyerekek mert hát voltak vagy tucatnyian is, meredt tekintettel bámultak a nagy mesélőre. A nagy hantásra, ki csak szórakoztatja őket tudásával. Ez a tudás fiatal kora ellenére is igen csak méretes, mármint amikor a szigetről van szó.
- Na hát a történetem egy viharos éjszakán kezdődött. A szél felkorbácsolta a hullámokat, az eső szakadt, akkor cseppekben esett, ha valaki nem vigyázott pillanatok alatt csurom vizes lett. A tajtékzó tengeren egy gálya úszott Flah sziget kikötője felé. A legénységnek hatalmas feladat volt az ide-oda dobált hajót az öbölbe juttatni. Szerencsén, vagy a tengerek szeszélyének köszönhették csak a partot érést. A hajót kikötötték, és a vihar kellős közepén, az éjszaka sötétjében elkezdtek kirakodni. Senki nem tudta mi volt a rakomány, senki nem is merte megkérdezni. A marcona matrózoknak még csak a közelébe sem mentek. Ahogy megjelentek úgy nyelte is el őket a kékség. A vihar csak mikor már a horizonton is túl járt a hajó akkor csendült el. Mire a nap felvirradt, egyetlen láda maradt a kikötőbe.
- Egyet láda. Egy méterszer méteres láda a kikötő közepén maradt. Nem nyúltak hozza senki sem tudta kinek a tulajdona. Egy a biztos, amikor jött a hajó, még nem volt ott, mikor távozott meg már igen. A nap fennen pózolt az ég legmagasabban pontján. Mikor az alvilági tolvajbandák egyik tiszteletbeli tagja szemet vetett rá. Senki sem foglalkozott vele, csak a csatornapatkány, ki remélte a nagy fogást. Odasomfordált, a legegyszerűbb megoldást választotta, mintha az ő tulajdona lenne. Egy méretes vasdarabot dugott a láda fedele alá, majd ránehezedett. Recsegve ropogva engedett az erőszaknak. A nagy fogás elmaradt a várakozásoktól. A láda tartalma egy azaz egy egész darab suttyó kölyök volt. Rossz szagú, mosdatlan, sőt kifejezetten állatias. A tolvajnak sem kellett több, már a következő sarkon járt mire a szerszáma engedve a gravitáció törvényeinek az utas fején koppant. Hangos kiáltás, majd csapkodás, és a harmadik dübbenésre a láda szilánkjaira robbant. A kölyök ott ált a vasdarabbal a kezében. Nem lehet tudni mióta volt a ládában, nem lehet tudni előtte milyen szörnyűségeken ment keresztül, vagy egyáltalán hol élt. Már a Flah szigethez tartozott.
- A betevő falatokért bármit megtett, az ereje megvolt hozzá. Ha éhét csillapítani akarta nem tudott útjába állni senki. Ami megtetszett neki elvette. Úgy mesélik agya tompa volt, az ösztönei vezérelték. Akár egy megvadult vadállat a város közepén. Lassan megismerte mindenki a kikötőben. A vadkölyök, csak így hívták. Ruha már alig volt rajta, csak élt nap-nap után. Evett aludt, ahol csak akart, és ki megpróbálta feltartóztatni az pórul járt. Az első tulajdona mindig nála maradt. A vasdarab mivel a rabló kiszabadított. A teste meghosszabbítása lett, szinte hozzánőtt a kezéhez. Nem egyszer használta felháborodott üzlet tulajdonosok ellen. Láttátok már ti is, azt a vasdarabot, olyan mintha egy vadállat végigharapdálta volna, és a vége már meg is hajolt. –
A kis csapat értelmesen bólogat, mintha mindent értettek volna eddig. Azonban a hanglejtés, és a környezet nem ereszti a hallgatóságot.
- A sokadik súlyos verés után már az írotthátúak is felfigyeltek rá. Úgy beszélik majd egy tucatnyian rontottak rá teljesen felfegyverkezve. A csata rövid és véres volt az akkor még vadkölyök egyetlen vasdarabbal félholtra verte a csapatot. A lassú felfogásával az első találatig fel sem fogta mi történik. A fájdalom és az ellenséges hangulat kihozta a sodrából. Csak megemelte a méretes vasdarabot, és minden egyes csapással leterített valakit. Azok küzdöttek ellene, se golyó, se acél nem fogott rajta. Megannyi sebből vérzett már, de akkor sem dőlt el. Állatias erő hajtotta, és addig nem állt le míg az összes tengerésszel nem végzett. A legenda szerint az egyik menekülni akart, futott akár a nyúlt, de Tiktak azzal a lassú tempójával követte. Nem tévesztette el soha merre is ment a tengerész. Mielőtt elérte volna a Börtönvárost (tengerészeti negyedet) utolérte. Amiért megfuttatta, vagy mert rabolta az idejét, úgy megverte hogy a falról kellett levakarni a fickót. Hetekig ott volt még a nyoma.
- Erre a tettre nem csak a város, de a sötét szervezet is felfigyelt. Kiket nem nevezünk nevükön elragadták, hónapokig nem látta senki a vadkölyköt. Amikor újra feltűnt, tiszta volt, rendezett, nadrág volt rajta, és hátán a koponyás mellény. A változásnak örültek az emberek, azt hitték most már figyelnek rá, megzabolázták. Azonban a lassú elme nem változott. A gyermeki tudta, a nehéz felfogás miatt, mindig noszogatni kellett, mindig utasítani a legkisebb dolgokra is. Számára magától értetődő dolgok nem léteztek, amire nem utasították azt nem tette meg. Ez az apró hiányossága még eltörpült volna a karjai vastagsága mellett, azonban az eddig életmódja nem segített az újban. A megbeszélésekre sorra elkésett, ha egyáltalán eljött, a feladatokat vagy korábban, vagy már akkor végezte el mikor már nem is volt rá szükség. Előre nem tudott tervezni, amire utasították annak azonnal nekikezdett, és soha nem állt le míg vége nem lett. Bármennyi időbe is került számára. Fáradhatatlan volt, ezt elismerte mindenki. Az állapota tarthatatlan volt. Egyszer csak egy óra került a kezére. Hatalmas számlappal.
- Ember nem tudja kinek az ötlete volt, de bevált. A számokhoz értett, olvasni nem tudott, de a legegyszerűbb dolgokkal tisztában volt. Ha azt mondták neki, amikor a mutató négy órát mutat, menj és verj össze valakit, de mire négy óra öt perchez ér, már tűnj el onnan megcsinálta. Csak a korlátokat kellett felállítani neki, és máris működött a dolog. Ettől a pillanattól kezdve soha nem késett, és soha nem hibázott. Az is igaz, váratlan dolgokra nem lehetett felkészíteni. Ha nem minden az időpontnak megfelelően alakult, akkor sem volt mit tenni. Hát így lett a neve Tiktak.
- Ettől kezdve minden jól ment. Már amennyi jól mehetett mindent. Ha valakit meg kellett verni, akkor Tiktak megtette, ha nem jelent meg a fickó az adott időben, akkor azt verte meg aki megtette helyette. Ha be kellett törni egy boltba, és elhozni a pénzt, akkor megtette, még ha pont egy perccel hamarabb is vitték el a kasszát az orra előtt. Ha egy hajót kellett kirámolni, és nem volt a kikötőben, hát azt rámolta ki amelyik ott volt. Az óra mutatta meg neki, mindig mit kell tennie. Ha mutatta az időt cselekedett. Tiktak hírneve szárnyalt. Az emberek kerülték igaz, de tisztelték is egyben. Akár az óramű úgy teljesítette minden feladatát, soha nem állt meg, akár a ketyegés. Ahogy telt múlt az idő az életritmusa is megváltozott, a szavakat az óra ketyegésének megfelelően ejtette ki, ha összevert valakit, minden egyes tikre egy pofon válaszolt. A léptei ruganyosak voltak, mindig ugyanakkorák, mindig ugyanolyan gyorsan. Soha senki nem tudta kizökkenteni ebből a ritmusból. Nem tudja senki, ki adja az utasításokat, de Tiktak bármit is kapjon megteszi. Ugyanúgy ha lopni, rabolni kell, mint amikor ivást, vagy szórakozást parancsolnak neki. Mindent a megadott időben tesz, és csak a határidőig. Hát ő lenne Tiktak, ki a Szárnyas Koponyák végrehajtója.-
Hűűű, meg hááá ámuldoznak a kölykök. A következő napokban mikor meglátták a robusztus alakot, mindannyian elkezdtek számolni. Kissé kacagva, kissé félve de mind megegyeztek. Ez az alak félelmetesen pontos. Soha egy mozdulatot nem tesz, anélkül, hogy ne lenne kimért, és szabványszerű.
Vissza az elejére Go down
Borsalino

avatar

Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Kurt Bozek   Szer. Szept. 02, 2015 9:41 pm

Hát akkor csapjunk a lecsóba! Persze étel pazarlása nélkül lehetőleg. Szóval... A stílus kifejezetten tetszett, terjedelemmel sem látok problémát alapvetően, bár a karaktered nem túl sokat tett a történet alatt. Megegyezhetünk egy 150 TP-ben remélem.

_________________
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Kurt Bozek   

Vissza az elejére Go down
 
Kurt Bozek
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Naplók-
Ugrás: