HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 KALAND - Kasza Kontra Kőfal

Go down 
SzerzőÜzenet
Kuzan

avatar

Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTárgy: KALAND - Kasza Kontra Kőfal   Pént. Aug. 14, 2015 12:28 am

Kasza Kontra Kőfal

Kaland hossza: | Rövid | Közepes | Hosszú |
Kaland nehézsége: | Könnyű | Közepes | Nehéz |
Résztvevő játékos: Sanders D. Reigen, Edward Skyler
Határidő: Heti egy poszt minimum

Sanders D. Reigen - Nem sok idő telt el, körülbelül pár nap, hogy megszerezted új fegyveredet. Szinte teljesen más embernek érzed magad, azonban érzed, hogy valami nem stimmel a kaszával. Magad se tudod megmondani miért, de olyan, mint ha a kaszád nyugtalan volna, akár egy kisgyerek a vidámpark előtt. Majd rá jössz: vér kell neki. Méghozzá nem is akármilyen, tengerész vér. Ideje volna már felavatni a kaszádat. Ezekkel a gondolatokkal ülsz az egyik Turkeen Island-i fogadóban. Egyszer csak három csuklyás férfi odajön az asztalodhoz, és leülnek veled szemben.
- Elnézést, Sanders D. Reigenhez van szerencsénk? Nagy szükségünk volna... nos, az Ön szakértelmére egy bizonyos dologban.

Postod addig tartson, hogy elfogadod vagy sem a dolgot.

Edward Skyler - West Bluen hajózol, amikor éppen kihozzák neked a heti újságot. A pletyka rovatban olyasvalamit olvasol, hogy állítólag a Lázadók főként South Blueban aktívak mostanság. Meg nem erpsített források szerint az egyik célpontjuk Woodstone szigete lehet, mivel az ottani város rendkívül fontos a világkormánynak, azonban eléggé távol esik a központi tengerektől és mindenfajta kereskedelmi útvonaltól, így ideális célpont bármilyen támadásnak, mivel a legközelebbi erősítés több szigetnyire van, melyekről ráadásul csak pár osztaggal tudnák támogatni az ottani tengerészeti bázist. Jó ötlet volna végre szövetségeseket találni, így a tengeri vonat lenne a legbiztosabb és gyorsabb mód a sziget elérésére.

Postod addig tartson, hogy megérkezel a szigetre.
Vissza az elejére Go down
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 27
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Kasza Kontra Kőfal   Pént. Aug. 14, 2015 11:28 am

Két nap telt el, hogy Reigen megszerezte az új fegyverét. Újra Negura városában időzött, ahol pont az előző semmisült meg. Véletlen vagy talán a sors keze volt, hogy pont ide sodorta vissza az áramlás annyi hely közül, ezt nem tudhatta. Miután kikötött újra elment a barlangokhoz, de kihaltnak tűnt az egész hely. A kutatás végeztével fáradtan tért be a város közepén egy fogadóba. Valahogy a város hangulata is teljesen másnak hatott, mint mikor legutóbb itt járt. Mintha visszatért volna az élet az emberekbe. Az utcán rengetegen voltak, hatalmas volt a zsongás és a városlakók se leszegett fejjel jártak. A korábbi atmoszféra valahogy jobban tetszett neki, ez túl zajos volt számára.
Bent a fogadóban is igyekezett egy sötétebb, csöndesebb sarokba betelepedni és iszogatni. Valamiért furcsa érzés kerítette hatalmába napok óta, amit nem tudott hova tenni. Valójában több, mint tíz év elteltével talán először. Talán túl régóta érezte ezt az érzést és elfelejtette már milyen vagy csak épp nem merte magának beismerni, hogy az. Nem tudni melyik, talán egy kicsit mindkettő. De az biztos volt, hogy azóta érezte magát máshogy, mióta megszerezte az új fegyverét, a legendás kaszát, Rigor Mortist. A tökéletes mestermunka, melyről még ő maga sem tudta megmondani milyen fémből készülhetett, pedig kitanulta a kovácsmesterséget és sok fajta fémötvözettel találkozott már, de ilyet még ő sem látott.
Azonban nem csak a saját érzéseivel állt hadilábon. Valami más is bujkált a közelben. Mintha a kaszája nyugtalan lett volna, ami már csak azért is abszurdnak hatott, mert egy tárgyról volt szó. Ugyan sok kovácsmestertől halotta már, hogy a fegyvereknek is van lelkük, de ős sosem hitt ebben. Csupán tündér mese, aminek nincs helye a rideg és kegyetlen valóságban.
Azonban valamit mégiscsak érzett a fegyver felől, ami nem hagyta nyugodni. Olyan érzés kerítette a hatalmába, mintha évek óta nem ivott volna és tudná, hogy hamarosan egy patakhoz ér, amiből aztán kipukkanásig ihatna. A hallottakból tudta, hogy a fegyver már régóta nem vett részt igazi harcban, de ennek ellenére sem tudta elhinni az egészet.
Ekkor a fogadó ajtaja kinyílt és három fekete csuklyás alak lépett be. Öltözetük hasonlított Reigenéhez, azonban nekik az egész testüket eltakarta a ruha és a csuklya is mélyebben az arcukra volt húzva. Bárki kitalálhatta, hogy az alakok nagyon nem szeretnék, ha bárki is felismerné őket. Sanderst hidegen hagyta volna a jelenlétük, ha nem épp az ő asztala felé vették volna az irányt. Reigen belekortyolt az italába és ahogy a korsót letette az asztalra a másik kezét ökölbe szorítva készült egy esetleges támadásra.  
Ahogy megálltak az asztala előtt, az egyikük előrébb lépett.
– Elnézést, Sanders D. Reigenhez van szerencsénk? - kérdezte illedelmesen a férfi hang. Reigen lassan végigmérte mind a három alakot, bármi fenyegető után kutatva. Kizártnak tartotta, hogy tengerészek lettek volna. A fejvadász lehetősége futott még át az agyán, de a hang apró remegésén érezte, hogy nem fenyegető szándékkal közeledett, inkább a saját testi épségét féltette. Fegyvert nem látott a kezükben, de ez még nem jelentette azt, hogy a bő ruha valahol ne rejtett volna esetleg egy egész arzenált. Végül úgy döntött méltatja válaszra a kérdést, bár ő se értette miért, hisz az embereket általában levegőnek szokta nézni, még ha hozzá szólnak akkor is.
- Igen – hangozott a kurta válasz, majd újra az italába kortyolt, de a figyelme továbbra se lankadt.
- Nagy szükségünk volna... nos, az Ön szakértelmére egy bizonyos dologban.
Ahogy ezt meghallotta hirtelen eszébe jutott egy hasonló jelenet, ami nagyjából pont egy hónapja történt, mikor egy csapat rosszarcú idegen elment hozzá egy kocsmába, hogy kövesse őket a mesterükhöz. Az a történet csöppet se volt zökkenőmentes és abszolút nem volt az ínyére a történtek. Az egyetlen pozitívuma az egészből annyi volt, hogy lett egy hajója. Mivel az még mindig meg van neki, másra nem volt szüksége. Nem kért a dologból. Nem tudtak volna neki olyat ajánlani, amire szüksége lehetett.
- Nem érdekel – felelte, majd felállt, hogy otthagyja őket, de az egyikük megfogta a felkarját.
– Várjon!
A tetet egy fagyosan gyilkos pillantás követte, mire a férfi azonnal eleresztette rájővén, hogy nem volt jó ötlet, de legalább nyert pár másodpercet, hogy meggyőzze.
– Egy haditengerészek elleni akcióhoz szeretnénk a segítségét kérni - suttogta felé halkan. Reigen megtorpant. Hirtelen a hátán lévő kaszából, mintha izgatott érzés sugárzódott volna felé. Mint egy vadállat, aki tudja hamarosan enni kap és alig fér a bőrébe. Próbálta elhessegetni az érzést, ami kezdett rátelepedni. Ránézett a férfira, majd így szólt:
- Öt percet kapnak a részletekre.
Ahogy kiejtette a száján a szavakat visszaült a helyére és várt. Az ő szótárában ez már majdnem felért egy igennel. Kapott az alkalmon, hogy haditengerészeket ölhessen és az új fegyverét is kiakarta már próbálni élesben.
Vissza az elejére Go down
Edward Skyler

avatar

Male Hozzászólások száma : 10
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
100/500  (100/500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő10
Befolyás0
Intelligencia40

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Kasza Kontra Kőfal   Szomb. Aug. 15, 2015 4:07 pm

Alig telt el néhány nap, a két kezemen megtudtam volna számolni mennyi is indulásom óta. Egyszerűen pedig nem pillantottam meg egyetlen egy szigetet sem, sajnálatos módon, úti célom sem volt. A hullámok ringatásában élveztem az utat. Az eget kémleltem, a felhőket figyeltem. Jól esett, így a semmin tengődni, egyszerűen nem gondoltam semmire, élveztem a sóval itatott levegőt. Meleg volt, de kellemesnek mondható. A vitorla helyzetben volt, de nem is tudtam merre is megyek, annyit viszont igen, hogy délre. Egy madár száll el, mire feleszméltem már itt sem volt, a fajának beazonosítására sem érkeztem, egy repülő újságra viszont felfigyeltem. A heti újság. Nem is gondoltam, hogy erre is lehet kapni ilyet, ezek szerint Nibelheimtől már messze vagyok, sajnos. Szerettem azt a helyet, mindene megvolt mindenkinek. Én választottam ezt, segítenem kell, hogy mások is hasonló helyzetben legyenek.
Az újságot bogarásztam, volt miről olvasnom rendesen. A Shichibukai-okról, Yonkoukról. Remek minőségű képekkel rendelkeztek, de még néhányukról hírekkel is tudtak szolgálni. Az alvilág, a világi nemesek, de még a Whithe Oath-ról is tettek említéseket. Nem is értem, hogy engedélyez ilyesmit a kormány. Mondjuk lehet az egész csak hazugság, és amolyan megrettentés, de az is, hogy az egész illegálisan folyik. Gondolkoztam el rajta, majd egy „Pletyka” résznél akadt fenn a szemem, amely a hírek után kapott egy kisebb helyet, Sanders D. Reigen haditengerész tizedelése után. Ez pedig a Déli tengeren történt.
„ Egyes feltételezések szerint a lázadók csoportjai a déli tengeren aktívak mostanság. Woodstone város a célpontjuk, a déli tenger egyik szegletén helyet foglaló szigeten helyezkedik el, amely a kormány egyik igen fontos helyszíne, azonban az erősítés biztosítása nem épp biztosított, csak néhány közeli szigetről lehetséges néhány osztag kiküldése. ”
Déli tenger, érdekes. Lázadók, annál inkább. Talán nem ártana egy nagyobb szervezetbe szegődve ténykedni. Kihagyhatatlannak tűnik ez az alkalom, talán még oda is érek, ha sietek, igaz a világ másik oldala, de ez kit érdekel, semmi sem lehetetlen. Főleg, ha a céljaink beteljesítéséről van szó, és ezeknek a retkeknek az eltakarításáról. Nem vagyok valami nagy ember, de valamire csak mennek velem is. Elmélkedtem tovább, kiterülve a hajó padlóján. Helyes, pont jó irányba tartottam végig, a tenger járó vonat. Legalább lesz haszna is annak a jegynek, amelyet az utamra kaptam még a munkahelyemről, amely feljogosít egyszeri bérmentes utazásra, mindenestül együtt. Elvetemültnek tűnik és veszélyesnek tűnik az ottani helyzet, de valamiben meg kell halni.
Felültem és elővettem cigaretta tartó dobozom, kikaptam a dobozból egy szálat, majd a gyújtót is. Rágyújtottam majd lazultam el, a nem dohánnyal teli cigarettától.
Volt nálam ilyesmi, otthon nem volt nehéz beszerezni, főleg nekem, aki ilyen növények között kereste a mindennapit.
A vonat nem sokkal indult is mikor állomására értem, valahol a semmi közepéről. Hazám a hátam mögött hagytam. Nem volt szívet szorongató, nem is ez a szülőföldem, az jelenleg az egekben lebeg. Talán édesanyámhoz kötött némi szál, de kell némi távolság kettőnknek is. Az utat, alvással töltöttem, a Red Line belsejében a látni való sem sok, a sötétségen kívül. Majd rendeltem némi élelmet. Ezekkel gyorsan el is telt az idő. Itt is voltam, gyorsabban mint gondoltam, nem rossz találmány ez a járgány. A hajóm a vízre állítva újra dolgozhatott. Két napi utazás után, amelyet pangással töltöttem, oda is értem. Woodstone városa, nem volt hatalmasnak mondható a sziget, amelyen elterült, de kicsinek sem. Kikötöttem, majd lassan idejévé vált az indulás is. A Süvítő Bagoly rendbe rakása a fosztogatás ellen megtörtént, semmi akadály nem lépett ezek után elém.
Vissza az elejére Go down
Kuzan

avatar

Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Kasza Kontra Kőfal   Szomb. Aug. 15, 2015 4:49 pm

Sanders D. Reigen -

A három férfi elővesz egy térképet, melyen egy város található: Woodstone. Lehet, hogy hallottál már róla, de az is lehet, hogy most találkozol ezzel legelőször.
- Röviden, lázadók vagyunk. A világkormány ellen küzdünk, hogy a tenger egy szebb és jobb hely legyen. Ezt a várost a világkormány birtokolja, s egy tengerész bázist húztak fel a város ellenőrzésére. Az itt lévő embereket pedig rabszolgasorba űzték, és dolgoztatják őket a város bányáiban. Azonban a várost számunkra túlságosan is jól védett. Itt jönne a képbe Ön. Tudjuk, hogy nagy előszeretettel harcol a tengerészek ellen. Ezért szeretnénk a segítségét kérni. Többet viszont csak akkor tudunk elárulni, ha elvállalja a küldetést. Akkor egy biztonságosabb helyen elmondanánk mindent részletesen.
Ha elfogadod akkor elvezetnek egy kisebb búvóhelyre egy lepukkant házba. Kb a postod addig tartson, hogy eléred a házat.


Edward Skyler -

Szabad kört kapsz. Derítsd fel a várost, kutass lázadók után. A városra az alábbi dolog a jellemző:
Hatalmas kőfal veszi körbe, s a tetején tengerészek járőröznek. A városba egy dupla vaskapun lehet bemenni.
Első kapun bemész, ott bezárják mögötted a kaput. Szigorú motozás és ellenőrzés, és ha minden rendben kinyitják a második kaput, ahol már a város található.
Vissza az elejére Go down
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 27
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Kasza Kontra Kőfal   Szomb. Aug. 15, 2015 5:43 pm

A középső férfi hátra nézett és intett a bal oldalán lévő társának, aki benyúlt a köpenye alá. Reigen hátranyúlt és rámarkolt a kaszája nyelére, de a fickó csak egy térképet szedett elő és terített az asztalra. Gyanús pillantások után eleresztette a fegyverét és jobban szemügyre vette a papírt. Egy szigetet ábrázolt, amin egyetlen város állt. A térkép sarkán a Woodstone nevet firkantották, de Reigen nem ismerte a várost. Enyhén ismerősen derengett számára, mintha hallotta volna már a nevet valahol kiejtve, de semmi egyebet nem tudott.
- Röviden, lázadók vagyunk. A világkormány ellen küzdünk, hogy a tenger egy szebb és jobb hely legyen. Ezt a várost a világkormány birtokolja, s egy tengerész bázist húztak fel a város ellenőrzésére. Az itt lévő embereket pedig rabszolgasorba űzték, és dolgoztatják őket a város bányáiban. Azonban a várost számunkra túlságosan is jól védett. Itt jönne a képbe Ön. Tudjuk, hogy nagy előszeretettel harcol a tengerészek ellen. Ezért szeretnénk a segítségét kérni. Többet viszont csak akkor tudunk elárulni, ha elvállalja a küldetést. Akkor egy biztonságosabb helyen elmondanánk mindent részletesen.
Körbe tekintett és egyet kellett értenie, hogy ilyen helyen nem érdemes lázadásról és kormány elleni összeesküvésekről beszélni. Így is már gyanús lehet, ahogy négy csuklyás férfi sugdolózik egy sötét sarokban. Érdekelte az ügye. Egy friss bázis, ami még nem forrt ki igazán. Ideális célpont lenne a fegyvere felavatására, ráadásul az ilyeneket még a csírájában kell elfojtani.
Reigen válaszként némán bólintott és felállt a helyéről, majd intett, hogy vezessék el arra a búvóhelyre. A három férfi ment elől, Reigen pedig mögöttük. Nem beszéltek egymással, de az egyikük olykor-olykor hátrapillantott, hogy mögöttük van-e. Sanders nem szokott túl sokat agyalni, de valami szöget ütött a fejében, ami nem hagyta nyugodni. Még ő maga sem tudja, mikor hol köt ki és melyik szigetnél áll meg vagy halad tovább. Az a három lázadó mégis pontosan tudta, melyik szigeten, melyik városának, melyik kocsmájában lesz.
– Megérkeztünk - szólt hátra Reigennek a középső férfi, amint megálltak egy romosabb ház előtt a város szélénél.
- Mielőtt még bemennék, egy dolgot áruljanak el. Mégis honnan tudták hol találnak meg?
Vissza az elejére Go down
Edward Skyler

avatar

Male Hozzászólások száma : 10
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
100/500  (100/500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő10
Befolyás0
Intelligencia40

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Kasza Kontra Kőfal   Vas. Aug. 16, 2015 3:41 pm

Sivár, ezzel az egy szóval jellemezhető a tengerpart környéke, jól látható a kőfal, amellyel körbe vették a várost, csak is fentről lehet belátást nyerni. Ámbár nekem bejutni sem könnyű, mint ’egyszerű’ polgárnak, gondolom. Az utam nem keresztezte semmi különös azon a pár szál haldokló füvön kívül. A fal tetején, járőröztek, kivehető volt a jellegzetes ruhájukból a haditengerészet. A vaskapu egyből szemet szúr az egyhangú szürkeségen, egyértelműen itt lehet bejutni. Elég visszataszítónak tűnik, de nincs más lehetőség főleg, ha már itt vagyok. Elbaktattam odáig, éreztem, hogy figyelnek. A kapuhoz érve azonnal elém pattant két haditengerész.
- Ki maga?
- Egy egyszerű kalandor, a készleteimet szeretném feltölteni. Van rá itt lehetőség?
- Ez meg mi a fene? Nem láttam még angyalokat, de ez most lesokkolt! – súgta a másik tengerész a társának, ámbár feleslegesen, mert így is hallottam.
- Ömm, igen fel tudja tölteni. – kapott észbe az, amelyikkel tartott a párbeszédem.
- Nem erről a tengerről származik te marha! A Grand Line-ról jöhetett. – súgta vissza válaszként társának. Az pedig csak bólogatott. Majd az előzőleg értetlenkedő oda lépett hozzám és jól átvizsgált, fogdosni kezdett. Ez most komoly? El jövök idáig, hogy egy férfi fogdosson. Átnézett tetőtől talpig még jó, hogy a végbelembe nem akart benézni, bár nem lepődtem volna meg, hisz akkora érzéssel tapogatott. Mikor végre, elismétlem végre végzett, egy hatalmas örömtől teli mosollyal közölte, hogy mehetek. Nem kellett kétszer mondani. Ez után gondolom gyors lejelentette mit is talált nálam, bár a furulyán és a dobozon kívül más nem volt a zsebemben, máshova meg nem igazán tudtam volna pakolni.  Intett a ferdehajlamú nyegle tengerész, erre pedig nyílni kezdett a hatalmas vaskapu, látszott, hogy nem csak egy rétegű, néhány pillanat múlva a másikat is felhúzták. Átsétáltam, bent pedig újabb őrök fogadtak, kik most nem mondtak egy mukkot sem, de minden lépésem figyelték. A város lepukkant volt, ám bár rendezett. Az emberek szakadt és kopott ruhákban tengődtek. Ez lenne a nagy világkormány? Falak mögé rejti az igazságot. A város utcáin sétálva is figyelmes lettem még néhány megfigyelőre. Csönd volt, mindenki komoran és búslakodva végezte dolgát. A piacon sétálva is inkább silány termékeket láttam, mint egészségeset. Ez a helyzet nekem még mindig annyira felfoghatatlan a megszokotthoz képest. Nibelheim-nek is az az egy a szerencséje, hogy a kormány nem üti bele a dolgát a gondjaiba. Mint a mai korok színhelyére kellett mennem, a fogadóba. Hol máshol repkedne annyi pletyka, mint ott. Így hát keresni próbáltam egyet. A fogadó helyett egy lányba ütköztem, nem szó szerint érve. Egy szatyrot cipelt magával, ami csurig volt pakolva, a füle alig bírta a strapát. Megbotlott, a táska tartalma mindenfelé hevert a poros úton. Senki nem indult meg segítséget nyújtani. Én azonban igen.
- Jól vagy? – léptem oda hozzá, majd hajoltam le, hogy segítsek neki. Ő pedig csak nézett rám furán mint, ha én nem lennék normális, majd pirultság bújt elő sápadt arcán.
- Fura vagy. – én csak pislogtam, talán ennyire nem normális itt az egymásnak való segítség nyújtás. – Angyalok léteznek? – kérdezte érdeklődően. Ja ez le sem esett, mindig elfelejtem, hogy a világ nagy részén nem minden amolyan hétköznapi.
- Nem tudok róla. – pakolásztam továbbra is a rengeteg zöldséget, gyümölcsöt. – Lehet ilyen minőséget is kapni itt? – fogtam a kezembe egy almát, amin csak úgy csillogtak a napfényei.
- Látom átutazóban vagy. Ezek csempészáruk. – monda csöndesen, majd mosolygott. – Mi járatban vagy itt? Elég ritkán szoktak ide jönni, általában csak feltöltik készleteiket és lelépnek. –igazgatta haját, amely két fonatban volt, mindkettő előre helyezve vállán.
- Keresek valamit.
- Ohh! Akkor azt hiszem tudok segíteni. Gyere velem! Tudod van egy ismerősöm, aki mindent tud, amit tudni akarsz. – csillant fel a szeme, de nem a rossz szándék sugárzott belőle, épp ellenkezőleg.
Megragadtam a szatyrot, majd követtem a leányázót, útközben síri csend volt. Én pedig a környéket vizsgáltam, minden egyes tekinteten a sanyarúság tükröződött, de nem értettem miért.
- Eliza vagyok. – törte meg a némaságot.
- Edward. Öö… megkérdezhetem, hogy mi okozza ezt a lelombozottságot a városban? – Eliza megtorpant, mellém állt, majd közelebb hajolt a fülemhez.
- Kimerültség, a kormány rabszolgái vagyunk, legalábbis mi így nevezzük magunkat. – súgta a fülemben. Jól sejtettem, bűzlött itt valami.
- Látod azt a hegyet? – mutatott felfelé, én bólintottam. - Rengeteg nyersanyaggal rendelkezik. Egyébként megjöttünk. – szögezte tekintetét az épületre, amely előtt álltunk. Rendezettnek tűnt. Az étterem felirat szemet szúrt az ajtó felett. Beléptünk, abban a pillanatban Eliza megbillent és zuhanni kezdett éppen, hogy reflexemnek köszönhetően megbírtam ragadni. Egy férfi lépett elő azonnal a pult mögül.
- Hozd hátra! – legyintett utánam, miközben hátat fordítva sietett előre.
Időm sem volt körbe tekinteni a vendéglőben, de már is egy szobában találtam magam, amely onnan nyílt.
- Fektesd le! Hozok vizet és ételt.
- Mi történt vele? – kérdeztem az idegentől.
- Kimerült, 12 óra megállás nélküli munkától maga is kifáradna.
Fektettem le az eszméletlen lányt, hajzuhatagja szét terült, fonatja szét hullott, lenge ruhája pöffent egyet, nem épp a legjobban húsban volt. Hófehér bőre, már-már hipóval áztatottá változott.
Tért vissza a fekete szemű férfi azokkal a tárgyakkal, amit beígért.
- Aludnia kell először is. Ellenben magában kihez lehet szerencsém? Üljünk le oda kint, ne zavarjuk Elsát.
- Elsát? Nem Elizának hívják? – kérdeztem a kifelé a szobából.
- Bizalom, abból erre felé keveset talál, gondolom megérti. Most már tényleg furdal a kíváncsiság. – vett szemügyre.
- Edward Skyler. – nyújtottam a kezem ez kézfogásra.
- Maliknak ismer mindenki. – viszonozta a kézfogást. - Mi járatban van erre? – fordult meg a pultnál, én pedig az egyik pult széken ültem. Ténykedni kezdett.
- Keresést végzek, úgy hallottam maga elég sok mindenről tudatosult.
- Igen? Bár, ha Elsa hozta ide magát, akkor azt hiszem nem kell tartanom. Igazat mondott, tudok néhány dolgot az itteniekről. Még is maga mint idegen, hol érdeklik az itt folyó dolgok? – tett elém egy kávét. – A helyében óvatos lennék, biztos figyelik magát, a fajtája, ha mondhatom így már elég figyelemfelkeltő, valamint az is, hogy idegenként segített egy helyin, maga cipelte a lány cuccait ugye bár, nem?
- A lázadókról lenne szó. Meg kell találnom őket, egyedül nem vagyok képes csodákra… - Malik, csak sóhajtott, de válaszra kész volt.

/Kuz a válasz a te asztalod. ♣ /
Vissza az elejére Go down
Kuzan

avatar

Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Kasza Kontra Kőfal   Vas. Aug. 16, 2015 11:46 pm

Sanders D. Reigen -

- Igazából csak felismertük. Pontosabban, olyan embereket kerestünk, aki mindenképpen a tengerészet vesztét akarja. A kocsmába benéztünk, és Terry barátom felismert. Mondjuk úgy, hogy ez a sors keze.
Bent a kis bázisban még volt egy fél tucat ember. Nem tűntek olyasvalakiknek, akik mögött sok harci tapasztalat állt. Sőt, némelyikükről még az is leíródott, hogy kardot se fogott még életében. Nem csoda, hogy szükségük volt rád, hiszen a te harci erőd messze meghaladja az övéjüket.
- Akkor a terv. Woodstone-t egy Al-Admirális irányítja, akinek a neve nem más mint Kanji Dreamer. Biztos forrásokból tudjuk, hogy jelenleg nem tartózkodik a szigeten, így a helyettese Ezral Eclipse kapitány van szolgálatban. A várost egy hatalmas kőfal veszi körbe, melyen átjutni szinte lehetetlen, ha valakinek vérdíj van a fején. Itt jövünk képbe mi. Kereskedőnek álcázva magunkat bejutunk a falon belülre, és kinyitjuk Önnek a kapukat. Onnantól pedig már csak azt kell tennie, amihez ért. Végezni az Összes mocsadékkal akin tengerészeti egyenruha van.

Ha elfogadod a küldetést akkor a postod addig tartson, amíg hajóra nem szálltok és el nem éritek a partot. Ott kiköttök és elindultok a város felé.

Edward Skyler - A férfi hirtelen a szád elé teszi a kezét.
- Pssssssszt! Hallgas, te kölyök! Azt akarod, hogy mind a hármónk bitófán végezze?!
Feláll utána, bezárja az ajtót, s az ablakokra is ráhúzza a függönyt. Utána visszajött hozzád.
- itt még a falnak is füle van... de ami azt illeti tudok valamit. A fiam Terry pár hete csatlakozott hozzájuk, és annyit mondott, hogy valamikor a napokban megpróbálják felszabadítani a szigetet. Azok a bolondok. Esélyük sincsen. Ez a város egy erőd. Egy kisebb hadsereg kéne ide, nem pár suhanc akik megakarják váltani a világot... Ha rám hallgat, akkor már elhajózik erről az istenverte helyről. Mondanám, hogy vigye magával Elsát... de sajnos az itt lakóknak tilos a falon kívülre menniük. Terryt is csak a vakszerencse mentette meg, mikor kicsempészte magát a városból...

Ismét egy szabad kör fajta. Ismerkedj tovább a szigettel. Próbáld feltérképezni az őrállásokat, hol mennyi őr van. És, hogy hogyan is bánnak itt az emberekkel a tengerészek.
Vissza az elejére Go down
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 27
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Kasza Kontra Kőfal   Hétf. Aug. 17, 2015 9:05 am

- Igazából csak felismertük. Pontosabban, olyan embereket kerestünk, aki mindenképpen a tengerészet vesztét akarja. A kocsmába benéztünk, és Terry barátom felismert. Mondjuk úgy, hogy ez a sors keze. - hangzott a válasz és bár nem volt túl meggyőző Reigen számára, de elfogadta és belépett az épületbe.
Bent még legalább öt embert látott, többségük egy asztal fölött állt, mások pedig tették-vették a dolgukat. A járásukból, a testtartásukból Reigen látta, hogy nem katonák, talán meg fegyvert se fogtak a kezükben. Biztos volt benne, ha ezek próbálnák meg lerohanni egy tengerészeti bázist, még az első sortűzig se bírnák ki. Előbb botlanának meg egy kőben és dőlnének bele a saját kardjukba.
Nem sok ideje volt felmérni komolyabban a terepet és a bent tartózkodó embereket, mert a férfi, aki eddig tájékoztatta, most elé lépett és folytatta tovább, amit korábban nem tudott a körülmények miatt.
- Akkor a terv. Woodstone-t egy Al-Admirális irányítja, akinek a neve nem más, mint Kanji Dreamer. Biztos forrásokból tudjuk, hogy jelenleg nem tartózkodik a szigeten, így a helyettese Ezral Eclipse kapitány van szolgálatban. A várost egy hatalmas kőfal veszi körbe, melyen átjutni szinte lehetetlen, ha valakinek vérdíj van a fején. Itt jövünk képbe mi. Kereskedőnek álcázva magunkat bejutunk a falon belülre, és kinyitjuk Önnek a kapukat. Onnantól pedig már csak azt kell tennie, amihez ért. Végezni az összes mocsadékkal, akin tengerészeti egyenruha van.
Igen csak Reigen kedvére vált az utolsó mondat. Belül a lelke mélyén, még talán egy mosolyt is megengedett, ami azonban a kinti, zord ábrázatára nem hatott át.
Ezután a forradalmárok még egyeztettek pár dolgot, majd összepakoltak mindent és kivonultak a kikötőbe, ahol már várta őket egy hajó. Reigen ragaszkodott hozzá, hogy kössék az ő vitorlását a hajójuk mögé ő pedig majd azon utazik. Próbálták biztosítani afelől, hogy úgy is visszahozzák a szigetre, de nem érdekelte. Nem akarta ott hagyni a nehezen megszerzett vitorlását és inkább utazott egyedül, mint társaságban. A szedett-vetett csapat látta a csuklyás hajthatatlanságát és inkább belementek, meg aztán nekik nagyobb szükségük volt rá, mint Reigennek rájuk.
A hajóút alatt lényegében két gondolat járt Reigen fejében. Egyfelől folyamatosan a harc körül lengtek a gondolatai, ahogy elbán majd a haditengerészekkel és folytathatja a bosszú hadjáratát. Másfelől viszont aggódott a csapat miatt. Nem voltak túl meggyőzőek a számára. Nem tudta elképzelni, hogy fogják belülről kinyitni neki a kapukat, ha annyira őrzik, ahogy állítják. Sorra vette magában az alternatív lehetőségeket. Köztük szerepelt a falon való átmászás lehetősége, illetve maga a fal átvágása. Persze a legegyszerűbb, de legbotorabb lehetőség is megfordult a fejében, mégpedig a kapun való betörés erővel.
Megérkezve a város kikötőjéhez, Reigen elvágta a vontató kötelet és bekormányozta a vitorlását, majd kikötötte a mólóhoz. Csatlakozott a forradalmárokhoz és együttesen indultak a város felé.
Vissza az elejére Go down
Edward Skyler

avatar

Male Hozzászólások száma : 10
Kor : 29
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
100/500  (100/500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő10
Befolyás0
Intelligencia40

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Kasza Kontra Kőfal   Kedd Aug. 18, 2015 2:46 pm

Malik keze a szám előtt teremt egyről a kettőre, a sóhajtás után.
- Pssssssszt! Hallgas, te kölyök! Azt akarod, hogy mind a hármónk bitófán végezze?! – lett egyről a kettőre hevesebb, egyben mérgesebb hangulatban. Feláll, besötétít, az ajtóban elhelyezkedő kulcsot elfordítja, majd visszatér a poziciójába.
- Itt még a falnak is füle van... de ami azt illeti tudok valamit. A fiam Terry pár hete csatlakozott hozzájuk, és annyit mondott, hogy valamikor a napokban megpróbálják felszabadítani a szigetet. Azok a bolondok. Esélyük sincsen. Ez a város egy erőd. Egy kisebb hadsereg kéne ide, nem pár suhanc akik megakarják váltani a világot... Ha rám hallgat, akkor már elhajózik erről az istenverte helyről. Mondanám, hogy vigye magával Elsát... de sajnos az itt lakóknak tilos a falon kívülre menniük. Terryt is csak a vakszerencse mentette meg, mikor kicsempészte magát a városból...
- Rendben, köszönöm szépen hálás vagyok! – vágtam közbe a mondatába. – Akkor azt hiszem nem is zavarok, nem akarok se magának se Elsának problémát. Terry ugye? – csak nézett rám. – Igen-igen jól jegyeztem meg, várni fogom! – ittam meg gyors a kávénak utolsó kortyait, majd tettem vissza az asztalra. – Viszlát, remélem még találkozunk! – nyitottam ki az ajtót, hisz benne volt a kulcs, léptem ki az utcára, mint akivel mi sem történt. Egy őr sétálgatott az utcán jól szemügyre vett járás közben, majd folytatta útját. Követtem a példáját, nem volt jobb dolgom, mint szemügyre venni jobban a várost, bár már az előzőekből levettem rengeteg dolgot, így nem érhetett sok újdonság.
- Haladj már, te haszontalan! – halottam üvöltéseket nem messziről, arra siettem.
- Anya! – visszhangozta be az egész utcát a szó.
Oda értem, de tisztes távolságban kellett maradnom. Szemtanúja voltam, ahogy bilincsbe verve, előre taszigálva rángatnak ki házából egy nőt. Nem lehetett túlzottan öreg, de arcán látszott a megviseltség.
- Maradj bent úgy, ahogy megbeszéltük. Kérlek! – mosolygott gyermekére boldogan az édesanya, de látszott az elfojtottság, hisz melyik igazi szülő szereti kimutatni sanyarúságát.
- Szajha! – rúgott belé még egyszer, de most erősebben a tengerészruhát viselő egyén. – Ki mondta, hogy beszélhetsz, majd beszélhetsz, akkora ha eleget tettél nekünk. – mire célzott, nem tudom pontosan, de sunyi és perverz mosolya tükrözhette is mire gondol. A gyermek sírva szaladt be a házba. Oda siettem, valahogyan biztos bejuthatok, szerencsére a sok kis sikátort kihasználva sikerült is. A kormány embere már távol volt, mit se törődve szegény gyermekkel. Beléptem a házba.
A kislány egy késsel rohant felém, nem volt nehéz megakadályozni megfogtam gyenge kis kezét. Ezzel megállítva őt, elejtette a kést. Ő csak ijedten figyelt rám. Átöleltem. Magányában és összezavarodottságában viszonozta azt majd sírni kezdett.
- Te is egy áldozat vagy, de ne félj nem sokára megváltozik minden. – nem nagyon érthette mit is zagyválok neki, de helyet vert fejében a mondat.
Körbe néztem, minden rendelkezésére állt, biztosan nem fog meghalni.
- Ismered Malikot? – kérdeztem tőle, mikor már elengedett, bólintott.
- Keresd meg őt, ha szükséged van valamire.  – fordultam meg és folytattam utam.
Visszapillantva a fiú egy fehér tollat szorongatott kezében, majd becsuktam az ajtót. Összetört teljesen, egy darabig így is lesz, de itt mindenkiben ott van a kitartás. Többet nem tehetek, egyelőre. Malikra pedig lehet számítani Elsa sem az ő gyermeke ez biztos.
A házból kifelé menet már kezdett sötétedni. Visszatértem a kőfalhoz, ahonnan indultam, ledőltem ez egyik fal szélében és vártam. Vissza kell térnie minél hamarabb már régen elment.
Az őrök látványosan fogytak, ahogy váltotta fel a napot az éjszaka. A főőrtornyokban látszódott némi fény, amely a város közepén és szegletein helyezkedett el, innen tökéleten beláttak mindent. Az utcákat már-már kevés, két kezemen megszámolható őr ha szelte.
Vissza az elejére Go down
Kuzan

avatar

Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Kasza Kontra Kőfal   Pént. Aug. 28, 2015 12:18 am

Sanders D. Reigen

A kikötő ahová megérkeztetek az a várostól pár mérföldre helyezkedik el. A kikötő kijáratánál viszont tengerészek őrködnek, s átmotoznak minden ki és be menő embert. Nincsenek sokan, és nem is komoly ellenfelek. Két opciótok van:

A, Átsurrantok valahogyan. (A megoldást teljesen a fantáziádra bízom)
B, Harcképtelenné teszitek őket valahogy, azonban ekkor fenn áll annak a veszélye, hogy tudomást szereznek a városban arról, hogy megtámadták őket.

A fa dokk végén egy kisebb sorompóval állják el a szekerek útját, illetve két tengerészt láthattok akik le ellenőrzik az árut és az embereket. Továbbá ott van egy kisebb kis épület is, ami ilyen porta vagy őrház képen szolgálhat. Egy hatalmas üveg ablak mögött szintúgy egy tengerész van, aki kezeli a sorompót, illetve Den Den Mushival értesíti a várost, ha bármi gond van.  

Akárhogyan is döntötök, a postod úgy érjen véget, hogy eléritek a hatalmas kőfalakat. A társaid kezedbe nyomnak egy Den Den Mushit, és arra kérnek, hogy addig várj amíg nem szólnak neked a készüléken. Végül a lázadók bemennek a falakon belülre a hatalmas fémkapukon keresztül.

Edward Skyler

Élveznéd a csöndes estét, amikor egyszer csak az egyik tengerész észrevesz. Kiderül, hogy lassan nyolc óra és kijárási tilalom van onnantól. Tehát, ha nem akarod az estét börtönbe tölteni, akkor sürgősen keress szállást. Akát fogadót is kereshetsz, vagy visszatérhetsz Malikhoz. Postod addig tartson, hogy eldöntöd hol töltöd az éjszakát. Másnap pedig dönts, hogy hol nézel szét a városban ismét. (Utolsó szabad kör Very Happy)

Vissza az elejére Go down
Sanders D. Reigen

avatar

Male Hozzászólások száma : 33
Kor : 27
Tartózkodási hely : Déli Tenger

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2300/3100  (2300/3100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás80+50
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Kasza Kontra Kőfal   Pént. Aug. 28, 2015 12:31 pm

A forradalmárok által vezetet akció máris lesiklott a zökkenőmentesség pályájáról. A kikötő elkülönülve épült a várostól, ráadásul ellenőrizték az áthaladást. A kikötő végében egy fabódé állt, mellette az egyetlen út vezetett el, amit egy sorompó zárt le. A bent lévő tengerész kezelte, kint pedig másik kettő állt és vizsgált át mindenkit, aki csak át akart haladni.
Éppen egy kereskedő szekerén végeztek egy meglehetősen alapos vizsgálatot. Minden ládát kinyitottak, beletúrtak. A kereskedőt, pedig átmotozták. A behatolós csapat érezte, hogy bajban vannak. Nem volt nagy forgalom, csak előttük állt a szekér, amivel hamarosan végeztek a haditengerészek, mögöttük pedig nem volt már senki.
– Hogy fogunk átsurranni az ellenőrzésen? - kérdezte az egy lázadó az akció vezetőjétől, de Reigen válaszolt helyette.
- Nem fogunk
Ahogy kimondta meg is indult a haditengerészek felé. Hátra nyúlt a kaszájához és leemelte a hátáról. Ekkor emelték fel a sorompót és engedték tovább a kereskedőt a szekerével. Vidáman intett az őröknek, hogy minden rendben találtak és tovább engedték, majd kézzel eljelelt a „Köszönöm tengerész urak” mondatot és elindult a város felé. Bizony, szegény kereskedő süket-néma volt, így nem hallhatta a fájdalmas kiáltást, ahogy átlósan kettévágták az egyik őrt és utolsó leheletével felüvöltött.
A kasza valósággal vibrált a gyönyörtől, ahogy újra vért ízlelhetett a pengéje. A másik haditengerésznek arra sem maradt ideje, hogy előrántsa a kardját, máris a földre hullott a tőből levágott keze. Rögtön követte mellé a feje is, ami a porba hullt.
A bódéban lévő tengerész egy kommunikációs eszközhöz nyúlt, hogy azonnal értesítse a központot a történtekről, de mielőtt még végezhetett volna a tárcsázással egy kasza penge állt bele a hátába és bukkant elő a hasfalából. Remegő kézzel fogott rá a véres pengére és engedte el a kagylót. Aztán ahogy Reigen kihúzta belőle a fegyverét, a férfi ernyedt testel omlott össze.
A lázadó csapat elborzadt arccal bámulta a jelenetet. Izzadságcseppek gyöngyöztek végig az arcukon, amit félelem tarkított. Az egyik gyengébb idegzetű, aki még soha nem találkozott a halál fogalmával a szájához kapott és az útszéléhez rohant. Ott megtámaszkodva egy fába az előtte lévő bozótba adta ki az előző étkezés átdolgozott, pasztás formáját.
– Fújjuk le az akciót! Ez…ez teljesen irányíthatatlan!
– Ez egy szörnyeteg!
– Most, hogy fogunk bejutni, rá fognak jönni, hogy jövünk! Miért kellett ezt csinálni?!
- Azt csináltam, amiért hívtak. Haditengerészeket ölni – válaszolt nyersen Reigen, majd a kaszáját az egyik tengerész ruhájába törölte, majd vissza tette a hátához.
– Mindenki nyugodjon meg. Kenny szedd össze magad, ez csak egy kis…vér
A nyugtatása nem igazán bizonyult hatásosnak, ugyanis csak újabb öklendezési hullám indult meg, ahogy a lelki szemei előtt újra lepörögtek az események.
- Charles, tüntesd el a testeket, a többiek, meg takarítsanak fel. Mitchell, tiéd a bódé. Te itt maradsz és ha hívnak fogadod a hívást. Próbáld meg tartani a rend látszatát, ameddig csak lehetséges. Ha lebuksz azonnal jelents nekünk, aztán pedig tűnj innen.
– Vettem.
Sikerült összeszedni magát mindenkinek - Kenny-t kivéve – és hozzá láttak a kapott feladathoz. Közel negyed óra múlva minden nyom eltűnt és Kenny gyomra is megnyugodott, de valamiért tartotta a távolságot a csuklyás alaktól és igyekezett mindig más mögött haladni.
Mitchell-t maguk mögött hagyva indultak tovább a város felé. Már jó távolról láthatták maguk előtt a települést körül ölelő hatalmas kőfalat.
Ahogy elértek megtorpant a csapat. Az osztag vezetője belenyúlt a zsebébe és előhúzott egy bébi Den Den Mushit, majd Reigen kezébe nyomta.
– Mi bemegyünk a terv szerint. Addig várjon itt kint, míg nem szólunk.
Reigen válaszként csak mormogott valamit, de felfogható volt egy „rendben”-nek. A lázadók ezután elindultak a fémkapukhoz.


Marine Kills Count: 3      
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Kasza Kontra Kőfal   

Vissza az elejére Go down
 
KALAND - Kasza Kontra Kőfal
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Helyszínek :: South Blue :: Egyéb helyszínek :: Woodstone-
Ugrás: