HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Asuhara Hisano

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Asuhara Hisano

avatar

Hozzászólások száma : 5

Karakterlap
Tapasztalatpont:
1200/2000  (1200/2000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő60
Befolyás10
Intelligencia90

TémanyitásTárgy: Asuhara Hisano   Kedd Aug. 11, 2015 11:18 am

Név: Asuhara Hisano
Faj: ember
Kaszt: Kalóz (hivatalosan)
Neme: nő
Kor: 16 (dec. 5)

Szakmája: -
Mestersége: Kínzómester
Rangja: rab

Származási hely: Sourth Blue // Baterrilla

Tartózkodási hely:  East Blue // Shells Town

Képességek:
Mámorító Fájdalom: A nevéhez híven a Hisano mazoista mi voltjának köszönhetően élvezi, ha fáj. Minél durvább a sérülés, ő egyre jobban élvezi. Bár a gyomorszájra ütés, illetve izmok, inak elvágása ugyanúgy megviseli a testét, ő mégse negatívumként éli meg, hanem mámorító érzésnek, ami miatt kínzással szinte nem is lehet őt megtörni, illetve az emberek többsége a fájdalom miatt lesznek harcképtelenek, ő sokkal tovább képes talpon maradni, és folytatni, amit éppen csinál, mint mást, persze ez nem menti meg az elvérzéstől, haláltól.

Felszerelések:
- eléggé megviselt póló és nadrág
- a haját kúp alakban tartó gumik

Kinézete: Lilás szem, fekete hajzuhatag. Haja lapockájáig ér, és több helyen is be fan festve hajfestékkel, illetve a füle mögött a feje tetején két oldalt gumikkal csúcsos „szarvakat” font magának. Arcán, több helyen is piercing található, mely meglepő módon még jól is áll neki. Jobb szemét gyakorta eltakarja frufruja, de őt, cseppet sem érdekli. Szinte bármilyen ruhát elhord, sőt akár pucéran is mászkál bárhova, attól függ, milyen lelki állapotban van jelenleg. Átlagos méretű keblei vannak, de nem hord melltartót, mert nincs türelme felvenni, ahogy alsóneműt is elfelejt néha venni. Arcán általában mindig egy perverz, önelégült mosoly játszik, és szeme üvegesen mered a világra, melybe csak ritkán látni valami életet.

Jellem: Szadista, perverz nőszemély, aki ezek mellett imádja, ha fáj, és nem csak a másiknak. Rendelkezik mazoizmussal, ami elsőre nem tűnhet olyan vészesnek, de ő igazából megszállottan keresi azt. Szinte kielégülést érez, ha bántják, vagy ha hallja, ha ordít valaki kínjába. Bár ezeket a jellemvonásait drogok miatt szerezte, az eredeti jelleméből, szinte semmi sem maradt. Az éveken tartó fogsága nyomán beleőrült, és így lett az ami. Gyakorta kísértik a Hangok, melyekkel, bár nem kommunikál, könnyebben ráveszik egy-két alantas húzásra. Legyen férfi, nő, gyerek vagy öreg, számára mindegy. Ha üvölt, könyörög az neki már jó, sőt néha a kínzott személyen (legyen az élő, vagy már holt), még nemi vágyait is kielégíti, kortól, nemtől függetlenül. Bár akadnak nyugodt percei, ha rájön az öt perc, szinte bármit megtesz, hogy kínozhasson, vagy ölhessen. A zavart elméje ellen is tudja, mikor van olyan helyzetben, hogy mikor érdemes megölni, és mikor kínozhatja meg az ellenfelét. Ezek mellett a legdurvább jelleme mégiscsak a kannibalizmus, ugyanis bármennyire is hihetetlen lazán képes megenni más embertársait, főzve, sülve, vagy akár nyersen is.

Előtörténet:


Elolvasás csak saját felelősségre >.>

Hogy mit jelent nekem az élet? Őszintén? Semmit. Vagy talán… mégis. Fájdalom, kín és erotika. Ez az én szent háromságom. Bár nem mindig volt ez így. Én is ugyanolyan kis törpe voltam, mint minden kiskölyök, aki éppen kibukkant anyjából. Bőgtem, és hangoskodtam, na meg ettem. Akkor még ez volt a szentháromság… anyám és apám bánatára. Persze szerettek, hisz miért ne szeretnék a gyermeküket. De az volt a helyzet… hogy nem szerettek engem igazán. Felneveltek, próbáltak a kedvembe járni, vettek nekem édességet és játékokat. De amikor a legjobban kellettek volna… eldobtak maguktól, mint egy szemetet. Hogy mi történt? Egyszerű, és gyorsan elmagyarázható. Egy kisebb faluban szálltunk meg egyik nyaralásunk alkalmából, amely első ránézésre nyugodt volt, és békés. Én kis csünti voltam még csak nagyjából 10-11 éves, de sokak szerint nagyon aranyos, és tündéri lány voltam. Talán emiatt volt ilyen nagy pechem. Éppen a szállásunkra tartottunk a tengerparttól. Épp fürödtünk, és én, mint az egész nyaralást, nagyon élveztem. Azonban ott volt a gond… hogy mikor én előreszaladtam, hogy én legyek az első a szállodában… valaki elém lépett.

Nagyot borulva estem hátra, és bár fájt hamar talpon voltam, és meghajoltam az idegen felé.
- Bocsánat uram, nem vettem észre. – kértem elnézést illedelmesen.
Kiegyenesedtem és az idegenre néztem, és mikor felnéztem az arcára halálra rémültem. Szemkötős, szakállas és látszott rajta, hogy nem törvénytisztelő polgár. Mielőtt bármit tehettem volna ökölbe szorított kézzel akkorát ütött belém, hogy elterülve a földön szinte eszméletlenség, ébrenlét között vergődtem félúton.
- Te nyomorult szuka, hogy merészelsz belém jönni! – ordítja rám, és csizmájával gyomromba rúg.
- Hisa! – sikítja anyám rémülten, miközben én fájdalmasan üvöltöttem.
Remegő végtagokkal, ködös tekintettel szüleim felé néztem. Arra számítottam, hogy apu megment, anyu meg a segítségemre siet. De ők csak ott álltak a távolban, és nézték rémülten a férfit. Gyávák voltak.
- Höh szóval a ti fattyatok ez mi? Akkor nektek kell fizetni. – mondja kapzsi mosollyal a kalóz, majd az övéből előhúzta fegyverét, és szüleim felé tartotta – A kölykötök belém jött, így fizetnetek kell kártérítési adót. na mi lesz már!
- A…nya… - erőltetem ki magamból, egy újabb erőtlen kiáltást, azonban a férfi ezúttal fejbe rúgott.
Alig bírtam, már nyitva hagyni a szemem, de éreztem a fejemen a folyó vért, és az alattam elterülő meleget… majd egy újabb rúgást a gyomromba.
- Te átkozott szuka összehugyoztad a csizmámat! Ezért még… hé! Hé! Jöjjenek vissza!
Még látom, ahogy a férfi anyámék után lő, akik hanyatt homlok menekülni kezdtek engem hátrahagyva, majd minden elsötétült.

Bár emlékszek nagyjából egy-két kisebb rövidebb szakaszra, ahogy a lábamnál fogva a földön vonszoltak, de nem voltak tiszta emlékeim. Az első, amire tisztán emlékszem, hogy egy kemény ütés térített magához, és az előbbi férfi magasodott felém egy sötét szobába… meztelenül. Mire feleszméltem a kábulatból, csak akkor tűnt fel, hogy testemről leszabták a ruhát, és ott alul valami bizsergés jár át. Rémülten próbálok hátrébb húzódni, de a lábamhoz rögzített vasgolyótól, csak erőtlen rángás futotta.
- Maradj nyugton kis korcs, tudod milyen nehéz egy kölyköt felizgatni?! – ordít rám, majd a torkomnál megragadva a földhöz nyom. 10 éves voltam… hiába sikítottam, nyögtem, könyörögtem… a fickó csak még inkább bevadult. Mint mondtam… 10 éves voltam… és a férfi miatt, már egyáltalán nem voltam ártatlan… semmilyen értelemben. Akkor éjjel a földhöz passzírozva valami eltört bennem. Másnap reggel minden mozdulatom fájt, még a légzés is. Csípőm, mintha szét akart volna hasadni, lábam közt még mindig folyt a vér, és arcom alatt szinte tócsa állt a könnyeimtől. Nem tudtam aludni, de nem voltam fáradt. Rémült, reszkető, megtört lélekkel hevertem ott a földön, miközben éreztem a tenger hullámzását. A fickó horkolva aludt az ágyán, és én rettegtem tőle mi lesz, ha felkel. nagyjából egy fél délután telt, el mire felébredt, és ügyet sem vetve rám, aki próbált távolabb menekülni tőle kisétált az ajtón, és távozott. Talán szerencsének is hívhatnám, de az elkövetkezendő két napban a férfi csak aludni járt be, és nem foglalkozott velem. Bár nem kaptam ételt, és már kopogott a szemem, nem mertem megszólalni. Féltem, hogyha megszólalok, ismét rám fekszik… Szerencsém a következő napig tartott. A férfi szinte betört a szobájába, és valami kártyacsalókról beszélt, akik elnyerték az összes pénzét. Bevágta az ajtót, és olyan erővel ráncigálta le a lábáról a csizmát, hogy azt hittem, hogy eltöri a lábát, azonban talán véletlenül, de a férfi pont engem talált el a csizmával, amikor dühében eldobta. Fájdalmasan kiáltva kaptam a fejemhez. Könnyes szemeimen keresztül láttam a férfit, aki elgondolkozó arccal néz rám, mint aki nem tudja, mit keresek ott, azonban egy idő után elmosolyodik, és pár pillanattal később a nadrágja lehullt. Másnap az előző napnál is rosszabbul voltam, a szemeim égtek, és bevéreztek, szinte mindenhol kék-zöld folt voltam, néhol már kérgesedve rám száradt valami fehér anyag. Azt hittem ott fogok meghalni… azonban nem volt ilyen szerencsém. Nem jött el a várva várt halál. Egy hajó orvos jött a segítségemre ételt, és italt adott, és drogokkal nyomta el a fájdalmat, amely mellé furcsa émelygés, és hallucináció is jártak. Bár a férfi ezeket úgy csinálta végig, mintha csak egy állat lennék, én ebből semmit sem érzékeltem. Ettől a naptól kezdve rájöttem, hogy a férfi próbált titokban tartani. Bár elején azt hittem, örülök, hogy végre felfedeztek, és egy másik szobába szállították át, azonban nem tudhattam, hogy ez rosszabb lesz, mint ez idáig bármi.

4..5..talán 6 év telt el így. Rabszolga voltam a hajón. A lábaim lévő láncok mostanra eltűntek, de a hajót soha sem hagyhattam el. Én voltam a hajó örömlánya. Hozzám jött minden kanos kalóz, és rajtam élték ki a legperverzebb énjüket. Gyakorta adtak be drogokat, amiket ők is beszedtek az aktus előtt, de igazság szerint már nem volt rájuk szükségem. Az évek során annyira összetörtem, hogy szinte már élveztem, amikor erőszakoltak, vagy bántottak. Nem éreztem magamban már semmit, ha fojtogattak, vagy vertek… egyedül a mámort. Elvesztettem minden emberségem. Már csak egy szörny voltam, akinek fejében láthatatlan hangok beszélnek még tovább fokozva őrületét. Azonban.. a változás szele jött el. Egyik nap az elfogóm volt soron. Mivel úgy tűnt meddő voltam, már gyakorta nem fogták vissza magukat, és a vég előtt sem váltak szét. Már annyira megszokták, hogy nem ellenkezek, hogy gyakorta hozták be a fegyvereiket, egyéb dolgaikat, mintha tényleg csak egy tárgy lennék. Azonban… ez okozta a vesztüket.

Fogva tartóm lihegve feküdt rajtam, miután elsült, és én csak feküdtem alatta, és üveges szemmel néztem jobbra-balra, miközben a férfi csípőjét átfogva lábammal én továbbra is mozgattam saját csípőmet finoman le-föl.
~ Hisano. – szólít meg a Hang a fejemben, mint már oly sokszor – Élvezd! Ez maga a mámor! Élvezd, míg lehet! De tudod, hogy lenne még jobb?
A hangra figyelve hirtelen abbahagyom a fészkelődést, és fülelek.
~ Nézd azt a kardot. Igen arra! Fogd meg és végezz vele Hisano! Végezz vele, és tedd magadévá! Gondold el milyen mámorító érzés lesz… Gyerünk Ölj!
Szemeimmel a kardot nézem, és érzem, ahogy kitágul a pupillám.
~ Ölj! – buzdít a Hang.
Kezem gyengéden nyúl a kardmarkolat felé, és némán körülzárja azt. A férfi ekkor mozdult, és elvállt tőlem, hogy oldalra gurulva felüljön.
- ÖLD MEG HISANO! – ordítja a Hang.
- A móka még csak most kezdődik… - mondom őrült mosollyal az arcomon, mire a férfifurcsálló tekintettel néz rám.
Egy üvöltésre futotta tőle, és megpróbálta kivenni a pengét a kezemből, azonban mielőtt elérhette volna azt a penge átmetszette a torkát. Nagyra nyitott szemekkel hátrált a falhoz a nyakából ömlő vért markolva, próbálva levegőt venni, de nem tudott. Furcsa, bizsergő érzés fogott állt, és éreztem, ahogy légzésem felgyorsul.
- Még… még… vért…. még… - motyogom magam elé.
A fickó már fél kába volt, mikor ismét beleszúrtam a pengét. Kihúztam, és visszadöftem, ki és be, ki és be. Akárcsak alig pár perce… ő is belém hatolt… csak kihúzta és visszadöfte, csak ki és be… Éreztem a húsba maró acélt, és nem bírtam ki vele. A férfi már halott volt, és már fél tucat sebből vérzett. De engem nem zavart. Meggyaláztam a testet, és élvezettel nyaltam le a vért a sebekből. Mámorító volt. Jobb, mint máskor, talán az eddigi legjobb. Határozott dörömbölés, és ordítozás volt hallható kívülről, majd az ajtó reccsenése, ahogy betörték az ajtót.
- Kapitány, kapitány haditengerésze…. sze… KAPITÁNY! – ordítja rémülten a hajó orvos.
Hátrálva nézett rám, miközben én őrült kacajjal, és tekintettel néztem rá.
- Vér…. jó.. Nagyon jó. Még! MÉG! – ordítom, és az orvosra vetem magam.
Az orvosra vetettem magam a kard már nem volt a kezemben, így puszta kézzel ragadtam meg a torkát és a falnak toltam, és egy határozott mozdulattal a falhoz csaptam a fejét. Bár bekábult a fojtogatástól, és a csapástól, de még éber volt. Sokkal jobb volt a fizikuma, mint nekem, és bár engem fűtött az adrenalin, és a mámor iránti vágy, egy erős jobbhoroggal, végül a földre küldött. Arra számított, hogy ettől majd kifekszek, de én csak felkacagtam hisztérikusan, és ismét rá vetettem magam. Karmoltam, vágtam, haraptam. Az orvos hiába csapott meg többször is, hiába vérzett már az orrom és a szám, éreztem, hogy egyre inkább elragad a mámor. Végül egy szerencsés ütéssel szétzúztam a gégéjét, és a saját vérébe fulladt meg. Éreztem a lábamon lefolyó vágycseppeket, és a testemet uraló extázist. Nagyjából öt percig tartott, mire a következő személy beért, aki azonban már egy haditengerész volt, egyike azoknak, akik rajtaütöttek a hajón. Azonban, amit látott, attól felordítva, hanyatt esett. Ez idő alatt, míg ő ideért én ismét akcióba léptem a karddal. Szinte miszlikekre vágtam a testét, és a hasát is szétcincáltam. Csupa vér és belsőség voltam mindenhol, kezemben pedig a doktor egyik szerve, látszatra a belei, és a közelben lógó gyomor miatt kikövetkeztethető, hogy a vékonybél eleje. A bél több helyén is harapás nyomok voltak láthatóak, és a földön lévő félig megevett szív és máj is arról árulkodott, hogy azokat is megették. Barátságos mosolyom, amit a férfi felé intézek eléggé bizarr volt, tekintve hogy arcom és hajam csurom vér, és a számból béldarabok lógtak. Bár mosolyom viszonylag őszinte volt szememből őrület sugárzott.
- Tengerész…. nézze doki tengerész… jöttek, hogy megmentsenek engem… Jöttek, hogy végre kiszabadítsanak. 5 év nyomorúságom, és végre vége… Mi az doki.. miért nem szólsz… mi a baj? – kérdezem kíváncsi hangon felemelve a doki széttrancsírozott fejét – Mindegy te már halott vagy, de azért ég veled.
Egy csókot nyomok a férfi szájára, aki már annyiszor magáévá tett, és most itt fekszik alattam kibelezve, félig felfalva. A tengerész nem bírta tovább elfordult, és okádni kezdett, és mire visszafordult, már ott álltam a közelébe. Rémülten tágra nyílt szemmel esett hátra, és hátrált négykézláb hátrálva a falhoz, remegő kezével az arcát védve.
- Mi a baj megmentőm… azért jöttél, hogy hazavigyél igaz… azért hogy megments… - mondom, majd az ölébe ülve a lába közé nyúlok, és elkezdem masszírozni, és arcommal a szája felé közeledek, hogy csókot adjak neki. Azonban ő rémült ordítással fejbevágott, amitől lefordultam róla, és a földre estem.
~ Látod? Ő is ugyanolyan, mint ezek. Ő is csak bánt, ő is csak kihasznál. Egyedül vagy a világon! Ölj meg mindenkit, akit csak akarsz, ez a világ már úgyis rothadt!
Egy idő után felálltam, és komor arccal indultam el. Sosem járhattam szabadon a hajón, hiába nem volt bilincsem, attól a szobám nem hagyhattam el. De nem érdekelt. Arra mentem, amerre a férfi menekült, és hamarosan kiértem a fedélzetre, ahol a hajó legénységei vagy hallva, vagy fogolyként volt jelen. Nagyjából 7-8 tengerész volt jelen. Az egyikük éppen azzal beszélt, akivel előbb találkoztam.
- Az a nő egy őrült! Meg kell ölni! – ordítja.
- Ő csak egy fogoly matróz! És ha a társuk is, nem akarok egy nőt holtan látni ezen a tetves hajón.
- De hisz… - kezdett majdnem ordítani, ám azonban hirtelen észrevett, és hátrálni kezdett – Itt van.. itt van… Te rühes k*rva dögölj meg! – ordítja, miközben kardjával felém rohanva a kapitánya parancsának ellenére, gyilkos szándékkal közeledve felém.
A pengéje a hasamba fúródót, és én a falhoz szögeződtem. A fickó lihegve markolta a pengét, és a többi matróz döbbenten nézte a fejleményeket. A döbbenetből a kapitány tér magához elsőnek.
- Matróz! Mi a francot csinál! Azt hiszem megmondtam, hogy…
- Ez fájt… - mormogom lehajtott fejjel vékony vércsíkkal a számon kifolyva – Ez fáj… ez fáj… ez.. olyan… izgató.
Lángoló tekintettel, és őrült kaccajal kapok a férfi felé, aki bár ő még mélyebbre szúrta kardját, én még inkább felizgultam, megragadtam a hajánál, és magamhoz rántva lefejeltem, és mielőtt elmenekülhetett volna a számmal megharaptam a torkát, és szinte kitépve a gégéjét kiharaptam belőle egy darabot. Mindez szörnyű hanggal járt, melytől egész testem bizsergett. Miután a fickó holtan esett össze, én elrágcsáltam a porcot, majd lenyeltem, végül a kardot kihúzva a hasamból a többiek felé néztem.
- Gyerünk fiúk… mindjárt elmegyek… még… még… - mormogom, ám végül elvesztettem a vérveszteségtől az eszméletem, és a fedélzetre dőlve elájultam.

Mikor magamhoz tértem először azt hittem meghaltam, hisz fekete volt minden. Azonban egy férfihang szólt hozzám.
- Bocsáss meg nekem hölgyem, de fő az elővigyázatosság. Sajnálom, de ön megölte az egyik emberemet, így kalózként kell kezelnem. Remélem, megérti, hogy nem szabad hagynom, hogy mást is megöljön, vagy magában is kárt tegyen, amíg a törvény nem dönt. – végül egy ajtócsukódás, és többé nem szólt senki. Testem több helyen is meg volt láncolva, szememet valamilyen bőr anyaggal eltakarták számban meg egy olyan gömb pecek volt, hogy ne tudjak beszélni, és üvöltözni. Éreztem, hogy nem voltam fekve… bár valamilyen kábító hatású szertől nem tudtam tisztán gondolkodni, nagyjából tisztában voltam a helyzettel. A lábaim és a kezeim szorosan kifeszítve, több helyen súlyt rám aggasztva, hogy mozdulni se tudjak, a lában közé egy csövet dugva be, hogy vizeletemet elvezesse. Szinte még a fejemet sem tudtam mozgatni, de mivel ennek ellenére éreztem, hogy ringat valami rögtön tudtam, hogy egy hajón vagyok, és nagy valószínűséggel egy fogolyketrecben úton a börtön felé… ez olyan… izgató volt…
Vissza az elejére Go down
Z
Adminisztrátor
avatar

Hozzászólások száma : 111

Karakterlap
Tapasztalatpont:
100/100  (100/100)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő
Befolyás
Intelligencia

TémanyitásTárgy: Re: Asuhara Hisano   Kedd Aug. 11, 2015 2:18 pm

Szia!


Nagy tapsot a visszatérésem alkalmából! *cirip, cirip* Senki? Oké. Na lássuk csak.


Azok kedvéért akik a véres brutalitást nem szívlelik, összefoglalom tömören Hatsumi történetét. Adott a szegény kislány, aki elrabolnak, majd az éveken át tartó erőszak és drogoztatása kis híján teljesen kikezdi az elméjét, aminek hatására egy rakás szörnyűséges, tébolyult szokás rabja lesz.


Szomorú sztori, de kevés út vezet egy őrült karakter jó megalkotásához. Na persze ez nem a végállomás, csak egy a karakter életének sok megállója közül. Akartam ide egy jó vasutas mondattekervényt, de helyette be kell érned azzal, hogy azt mondom, elfogadom.
Na gratula, irány Adatlapozni, és lehetőleg vidd magaddal minden testnedvedet, mert a takarító szabadnapos. Smile


Kaszt: Kalóz
Szint: 3
TP: 800


Erő: 60
Inteligencia: 140 90
Befolyás: 10 (Lássuk be, az adottsága megvan hozzá.)
(Ezek az értékek még nem biztosak, ne vedd még biztosra. Az új rendszert még én is csak kóstolgatom, majd tudatom ha jó.) Ok, Kuzan segedelmével javítottam .Smile



Edit: Külön kérésre a játékostól. ÉS már a sokadik alkalommal....Smile
Nem maradt más hogy jó játékot kívánjak.Smile


A hozzászólást Z összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 11, 2015 9:21 pm-kor. (Reason for editing : Z)
Vissza az elejére Go down
http://onepiece.hungarianforum.com
 
Asuhara Hisano
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Előtörténetek-
Ugrás: