HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Kenichi pályázatai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kenichi

avatar

Hozzászólások száma : 42

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2150/3000  (2150/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő130
Befolyás10
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Kenichi pályázatai   Pént. Aug. 07, 2015 8:55 pm

Egy furcsa feladat.
Avagy nagy az Isten állatkertje.
(Augusztusi munkapályázat.)

Mint azt már bizonyára meg szoktátok éppen a kellemes hős vízben lubickoltam gondtalanul nem is sejtve milyen borzalmak fognak nemsokára a nyakamba szakadni. Fejem fölött sirályok lebegtek egyhangúan. Talán egyesek irigykedhettek rájuk én azonban megelégedtem, hogy az tenger az én birodalmam. Mindig is úgy tartottam, ha a teremtők azt akarták volna, hogy repüljek akkor szárnyakat adtak volna. Némi fickándozás után váratlanul egy szigetbe botlottam. Úgy döntöttem eleget áztattam magamat egy kis kirándulásra megyek a felszínre. Először egy szép erdőben találtam magamat, amikben hatalmasra nőttek a fák. A kisebb bokrokon mindenféle színes bogyók teremtek, amikből falatoztam kedvemre. Bele sem gondoltam, hogy netalántán mérgező is lehet az a finomság. Szerencsémre gond nélkül túléltem a tudatlanságomat és még gyomorrontást sem kaptam. Jólesett volna a lakoma után egy kis víz azonban sehol nem láttam a közelben. Így hát letöröltem a számról a gyümölcsök levét majd folytattam az utamat némi frissítő után kutatva. Nemsokára egy kisebb falucskába értem, ami mindösszesen tíz rendezett házikóból állt. Az emberek szorgalmasan végezték a minden napos teendőjüket. Valaki öntözte a virágait, másik a veteményes gyomláltak megint mások pedig az utcát seperték. Különös módón nem láttam közülük egy züllött vagy iszákos alakot sem. Az szinte saját otthonuk tükörképei voltak. Mindenki tiszta ruha feszült sehol egy kosz folt vagy egy szakadás. Még a gyermekek is makulátlanul néztek ki, ami nem egy könnyű mutatvány. A figyelmemet három öreg hívta fel kik egy fa árnyékában leltek menedéket a meleg elől. Normál esetben nem törődtem volna, velük ám látszott rajtuk nagyon figyelnek, nehogy valaki meghalja őket. Ahogyan közeledtem a beszélgetésük néhány foszlánya az én fülembe is eljutott, ami az én gyanúmat támasztotta alá.
- Én mondom………  háromfejű … nem mehet így……
- Bizony….. szörny…. szeszéjei.
Sajnos nem tudtam meg, többet mert addigra odaértem melléjük ők pedig elhallgattak. Titkos beszélgetések kihallgatásából volt még mit tanulnom. Természetesen jártas voltam az emberekkel való beszélgetésben és a kínos információ kinyerésében. Egyiküket megragadtam az ingénél fogva és felemeltem a fejemmel egy magasságba. Durva erőszakos arcot vágtam, hogy ennek köszönthetően még több dogot áruljanak el nekem.
- Miről pusmogtatók az előbb?
- Sssemmiről. az éggatta világon semmiről?
- Miről?
- Esküszöm az égre nem csináltunk semmi rosszat. Könyörgöm, ne egyél meg engem.
- A palotáról beszéltek.
Hirtelen megfordultam és egy fiatal fiút találtam, aki egy fának támasztotta a hátát.
- Minden nap itt sutyorognak, és közben azt hiszik, senki nem halja őket. A palotában van három fafej és azok okoznak némi zűrt nálunk.
Ezt halva elengedtem az öreget, aki halk koppanással ért földet. Köszönet és búcsú nélkül elindulta a várba azonban két lépés után megtorpantam, mert nem tudtam merre is lehet.
- Ott fen a szirten a szakadék közelében. Régebben a másik oldalon is volt egy falu ma már nincsen.
Különös módon a kölyök egy kicsit sem félt tőlem ám nem igazán izgatott. Csak a szörnnyel foglalkoztam, ami a palotában bujkált és terrorizálta a majmokat. Úgy számoltam, ha sikerülne végeznem a veszedelemmel haszonra és némi hírnévre tehetek szert. Sose halottam előtte még háromfejű szörnyeteget ám örültem, hogy új tapasztalatokat szerezhettem. Ahogyan baktattam felfelé nem messze a kastélytól egy különös szakadékra lettem figyelmes. Mikor közelebbről szemügyre vettem majdnem leesett az álam a csodálkozástól. Egy hatalmas földdarab szó szerint leszakadt a szigetről. A szörnyeteg otthona éppen csak megúszta ám pár év és az is a mélység foglyává válik. A váron egy különös jelképre figyeltem fel, amit sehol máshol nem láttam azelőtt. A fiú elmondása szerint itt egy másik falú állt így már értettem mi történt vele. Felérve megrugdostam a kaput és kis várakozás után egy őr lépett elő.

- Mit akarsz?
- A szörnyhöz jöttem.

Először olyan képet vágott, mint aki nem érti, miről van szó majd kikerekedett a szeme és mosoly futott végig az arcán.
- Á az urakat keresed. Egy hete elutaztak ám nemsokára kell megérkezni a hajójuknak. Ha ma nem is holnap mindenképpen megérkeznek.
Szó nélkül távoztam és visszamentem a tengerben folytatni, amit eddig csináltam. Nem voltam valami türelmes alkat ezért inkább harc helyett inkább utazgatni mentem. Azt nem értettem, hogy a szörnyről miért beszélt többes számban azonban azt sejtettem, hogy a három fej miatt lehetett. Nem sokáig tudtam bosszankodni ugyanis pár kilométerre odébb rémült kiáltásokra lettem figyelmes.

A találkozás

Egy nagyobb hajót megtámadott egy kisebb ám annál gyorsabb. A nagyobbikon különös embléma díszelgett akárcsak a kastély falán és a sziget felé tartottak. Magamtól is rájöttem, hogy a szörnyeteget támadták meg hisz onnan jött a rémült sikoly. Nem tartottam valószínűnek, hogy egy háromfejűt leverhetne pár hétköznapi kalóz. Ennek ellenére fortyogott bennem a düh, amiért megpróbálták ellopni a prédámat. Amilyen gyorsan csak tudtam a hajóhoz úsztam majd körmeim segítségével elkezdtem felfelé mászni. Alig egyetlen perc alatt fölértem mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Mikor felértem aklozókat láttam, akikkel bátran szembeszállt a legénység ám nem mentek sokra. Az egyik rosszfiú elém lépett és jó alaposan végignézett rajtam. Nem tudta eldönteni, hogy barát vagyok vagy pedig ellenség. Ezen a problémáján készségesen segítettem ugyanis megragadtam a hónaljánál fogva és behajítottam a tengerbe. Ezt természetesen látták a társai és azon nyomban rám vetették magukat. Sajnálatos módon még mindig nem tudtam rendesen harcolni ám azok ellen a puhányok ellen még ez is bőven elég volt. Az egyik kalóz késsel a kezében toppant elém én pedig alulról beleöklöztem az álkapcsába így Földkörüli pályára állítottam. Ezután hárman jöttek felém puszta kézzel méghozzá ordítozva. Gondoltam csatlakozom ezekhez az idiótákhoz és teljes erőmből elüvöltöttem magamat. A három jómadár rémült nyusziként rohant vissza a hajójukra miközben hangosan üvöltöttek.
- Mindenki meneküljön. Egy szörnyetegük van!
Ezzel az összes kalóz átszállt a kisebb hajóra majd nagysebességgel eltűztek. Én még hadakoztam volna bennem sok úgy tombolt az adrenalin azonban néhány elégedetlenkedő vékony hang megzavart.

- Látunk már verekedést. Úúúúúnnalmassss!
- Igaz nem halemberrel, de én is láttam már ennél jobb verekedést.
- Szerintem pedig igenis is fantasztikusan csinálta.
Három gyerek vitatkozott egymással és mindegyiküknek ugyan olyan volt az arca. Egyetlen módon lehetett őket megkülönböztetni méghozzá a pólójuk segítségével. Az első sárgát a második pirosat a harmadik pedig kék színűt viselt.

- Éhes vagyok! Hol van a pudingom?
- Szomjas vagyok! Hol a vizem?
- Fáradt vagyok! Mikor érünk már haza?

- Ti meg kik vagytok?
- Annak a szigetnek a hercegei vagyunk.
- Mi hármas ikrek vagyunk.
- És miénk a titokzatos láda.

Egyedül a ládás dolgot értettem valamelyest ám azt sem teljesen.
- Éhes vagyok! Hol van a pudingom?
- Szomjas vagyok! Hol a vizem?
- Fáradt vagyok! Mikor érünk már haza?

- Miféle ládáról is van és miért mondtátok, hogy nem csináltam jól?

- Van egy ládánk és senkinek sem mondtuk el mi van benne.
- Lehet, hogy csak egy alma, de lehet, hogy akkora vagyon egy királyságot is meg lehetne vásárolni belőle.
- Az a lényeg, ha valaki mutat nekünk olyat, amit mindhármunk lenyűgözőnek tartunk, megkapja a ládát.

~ Ez egy idióta játék vajon kinek képzelik magukat?

- Ha szeretnéd, még egyszer próbálkozhatsz?
- Igen addig, míg el nem megy, a kedved vagy nem tudsz minket lenyűgözni.
- Hé, az ott mi?
Mindnyájan a hajó oldalához rohantunk és egy nagy harangszerű tárgyat láttunk a vízben.
- Az egy búvárharang. Arra való, ha lemerülnek többen a víz alá, akkor is kapjanak levegőt. Az oldalán van, egy kis ablakon azon keresztül tudnak bámészkodni. Bizonyára a kalózok hagyták el, amikor elszeleltek.
A tengerész magyarázatától egy ötlet kezdett körvonalazódni a fejemben. Rájöttem, hogy ez a három nyafogó kölyök tényleg olyanok, mint egy szörny. Azonban ha sikerülne levennem őket a lábukról, akkor, megkaphatnám a kincset. Azzal a búvárharanggal megvolt az esélyem arra, hogy megszerezhessem a titokzatos kincset. Némi győzködés után sikerült rávennem a kölyköket, hogy tartsanak velem egy kis tengeralatti kirándulásra. Merülés előtt természetesen még elutaztunk ahhoz a helyhez ahol a sziget egy részét felfalta a tenger.

Most ugrik majom a vízbe.

Mindhárman fölvettek olyan ruhát, ami nehezebben ázik át. Mikor már mindannyian bent volt egy kötél segítségével elkezdtem lefelé húzni a harangot. Szép lassan csináltam nehogy a hírtelen nyomásváltozás kárt okozzon bennük. Néhány percen belül kopogást halottam a bronz vacak belsejéből. Lágyan odalebegtem az ablakhoz majd pedig megpróbáltam benézni mi lehet benn a gond. A kölykök egyszerre kiáltottak, hogy így sokkal jobban halhassam, mit akarnak.

- Nem látunk semmit! Sötét van!
- És én mit csináljak?! Nem tudok világítani!

Erre elkezdtetek mutogatni, hogy menjük vissza a felszínre. Nem igazán értettem mire készülnek ám attól kezdtem félni, hogy lőttek a második esélyemnek. Mikor megérkeztem kinyitották az ablakot a legénységtől kértek néhány világító Dialt. Nekem halványlila gőzöm sem volt arról mi is lehet az. Elmesélték, hogy ez a kagylószerű valami magába gyűjti a fényt és világít a sötétben. Így végre még egyszer nekivághattunk a természetjárásnak illetve úszásnak. Amint egyre mélyekbe érkeztünk a közelben szétdobáltam a kagylókat, amik mindent bevilágítottak. Megmutattam nekik milyen egy falu a víz alatt. Az utcákon nem emberek császkáltak, hanem különféle egzotikus halak. Az egyiküknek egy csáp lógott ki a fejéből, ami világított. Nem ez volt rajta az egyetlen elképesztő ugyanis kicsivel volt nagyobb, mint egy átlagos görögdinnye. Kissé kótyagos mozgással haladt nyílegyenesen előre. Az egyik ablakon egy királyrák könyökölt ki mintha a világ összes ideje az övé lett volna. Az épületeket különféle tengeri növények vonták be jó vastagon. A víz hullámzása a fénynek némi misztikus hatást kölcsönzött. Ilyen látványban csak nagyon kevés embernek lehetett része. Egy nagydarab cápa közeledett felénk méltóságteljes sebességével. Egy-két méterrel tőlünk megállt nézegetett minket pár pillanatig majd békésen elcsúszat mellettünk. A kölykök tisztán láthatták a ragadozó éles fogait és hatalmas kopoltyúit. A kis kiruccanás mindőszesen fél óráig tartott majd elindultunk vissza a felszínre. Egyesével segítettem őket visszarakni őket a hajóra majd én is csatlakoztam hozzájuk és vártam az ítéletet.
- Ez fantasztikus volt!
- Mehetünk még egy kőrt?
- Megőrült? Borzalmas volt! Soha eddig nem féltem ennyire4 Az a cápa fel is falhatott volna minket!
Úgy tűnt elvesztettem az esélyt, hogy enyém lehessen a láda titokzatos tartalma. Ez felidegesített ugyanis elég sokat tettem a siker érdekében. Váratlanul valami piszkálni kezdte az orromat lenézve láttam meg, hogy egy csiga mászott rá. Hogy megnyugtassam magam kinyújtottam a nyelvemet lehúztam a puhatestűt az orromról majd bekaptam. A gyerekek egyként néztek rám csodálkozó tekintettel.

- Hogy csináltad?
- Hogy csináltad?
- Hogy csináltad?

- Mit hogy csináltam? Talán ezt az orommal?

Mindhárman vadul bólogattam ezért megismételtem a kedvükért. Igyekeztek utánozni ám az ő nyelvük nem érte el az orruk hegyét sem. Annyira tetszett nekik, hogy örömükben kezembe nyomták a ládát és kinyilvánítottak győztesnek. ezután nem zaklatták a falusiakat követelve a legfantasztikusabb dolgot. honom alá kaptam a nyereményemet majd beugrottam a vízbe és reménykedtem soha többé nem fogok találkozni a háromfejű szörnyeteggel.
Vissza az elejére Go down
Kuzan

avatar

Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTárgy: Re: Kenichi pályázatai   Szomb. Aug. 08, 2015 2:42 pm

/Az írásod jó, és ami kiváltképp tetszett, hogy egyedi. Nem a harcra és egyéb dologra fókuszáltál, hanem inkább arra, hogy vicces legyen az amit írsz, ami mellesleg sikerült is! Tehát gratulálok!/

A háromfejű "szörny" boldogan oda adta neked a ládát, amit te kisebb idő múlva kinyitottál és látod, hogy egy szép kis summát tartalmaz. Egészen pontosan 130.000 ß pénzt számolsz össze. Használd jól! Smile

/Ui: Azért volt benne pár apró elírás, gépelési hiba, ami inkább a figyelmetlenségre utal, mint rossz írói készségről. Pl: "Megőrült? Borzalmas volt! Soha eddig nem féltem ennyire4 Az a cápa fel is falhatott volna minket!". Nagyon kevés mennyiségű a dolog, és egyáltalán nem rontotta az olvasási élményt, csak gondoltam megjegyzem, hogy legközelebb tanulj ebből. Smile /
Vissza az elejére Go down
 
Kenichi pályázatai
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Judy Noxia pályázatai
» Snowcat pályázatai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Pályázatok-
Ugrás: