HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Carue

avatar

Male Hozzászólások száma : 12
Kor : 18
Tartózkodási hely : Alabasta

TémanyitásTárgy: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Kedd Aug. 04, 2015 9:44 am

Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat

Kaland hossza: | Rövid | Közepes | Hosszú |
Kaland nehézsége: | Könnyű | Közepes | Nehéz |
Résztvevő játékos: Hirota Koutaru, Kenichi
Határidő: Heti egy poszt minimum

Újabb célpont. Valamiből meg kell élni, nemde? Thome Newfort, előkelőn hangzik. Ez bizony egy körözött plakáton szerepel és az azon lévő arckép nem túl vonzó. Ráncos arc, ősznek látszó haj, tömzsi test, szivar a szájban. Annyit tudtok, hogy polgár lélekről beszélünk, mondhatni. Hogy lenne körözött egy polgár? Az alvilág sok minden megmagyaráz. Thome-t az piszkos tevékenységei miatt, illegális kereskedelem miatt ítélték el, túl egyszerűnek hangzik, valami mocskosság azonban túl tesz ezen.
Az utatok egy Margaretre hallgató városba vezet, amelyet egy száraz, leginkább mezőség vesz körbe. Kosz, hulladék, szennyezettség e három szó jellemzi a várost. Sűrű benépesültség, alacsony biztonság, analfabetizmus, tehetetlenség.
A központban egy hatalmas szórakozóhelység áll, talán innen kiindulhattok, vegyük ezt célpontnak!

A posztotok addig tartson, míg megérkeztek, megtaláljátok a szórakozóhelységet és benyittok abba. (nem több, csak benyittok, a bent látottak már nem kellenek, az Crue-ra bízhatjátok). A körözési plakát megszerzésének apró története rajtatok áll, ha kiszeretnétek térni rá. Vegyük úgy, hogy ez a kaland már a harcotok után történik, így ismeritek egymást. Az rajtatok áll, hogy már találkoztok-e vagy nem, ha igen akkor beszéljetek össze, nemlegesség esetén pedig természetesen nem egyszerre fogtok megérkezni, kisebb csúszással.


A hozzászólást Carue összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 18, 2015 1:02 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Hirota Koutaru

avatar

Hozzászólások száma : 38

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2075/3000  (2075/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás10
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Kedd Aug. 04, 2015 5:30 pm

- Mit kérsz reggelire enni Eho? – kérdezem a „konyhapult” mellett, épp az élelmiszeres szekrényben kutakodva.
Eho, aki éppen a fejvadász plakátokat nézegette. Mostanság elég gyakran vizsgálgatta őket. Kíváncsi volt, hogy az előző kapitánya milyen szinten állt a többi hírhedt kalózzal együtt. Először meglepődött, hogy mennyivel lejjebb volt az átlagnál, de mostanra, már kezdte megszokni, hogy nagyon kevés dolgot tudott eddig csak.
- Jó lesz omlett is köszönöm. – mondja fel sem nézve a papírokból.
Lassan egy hete, mióta örök befogadtam ezt a lánykát, és ennyi idő alatt sikerült megtanítanom a köszönöm és a légyszives használatára. Ehi nem volt túl okos.. persze úgy értve, hogy nem tért el a korabeliektől nagyon, bár az átlag gyereknél sokkalta kevesebbet tud… de annak ellenére, hogy ennyi ideig volt kalózok között, szinte meghökkentő milyen gyorsan alkalmazkodik, és megtanulja a dolgok használatát. Bár azért egy-két alkalomkor még előfordul, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy elterveztem. Miután készlett az omlett adtam neki tányért, és evőeszközt, és hagytam had egyen, míg én is átnéztem a listát. Bár a számban volt a megszokott dohányom, most inkább kényszerből volt, mint, hogy szívjam. Kivételesen nem gyújtottam rá, mostanság próbáltam leszokni a zártabb helyiségekben való dohányzást, persze csak Eho miatt. Szegény elég rosszul bírja a dohányfüstöt, és az egyéb megterheléseket. Végül eltettem a szivart a zsebembe, és az éppen végző kislány mellé teszem a képet.
- Ő lesz, a mai célpont ő van jelenleg a legközelebb. Készülj fel 1 óra múlva megérkezünk.
Végül felhúztam a vitorlákat és a célsziget felé vettem az irányt.

A mólót elhagyva elég sok furcsálló tekintetet vonzhattunk magunkra. Egy talpig feketében lévő férfi két karddal a hátán, és egy apró kislány fejszével és gázmaszkkal. Persze… tudtam, hogy a több figyelmet Eho vonzotta, de ez nem is annyira gond. Nem érdekel a feltűnés, csak a munkára jöttem. A számból lógó szivar, most kivételesen meg is volt gyújtva. Egy kis kérdezősködés után végül rá is találtam egy megfelelő információgyűjtő helyre. Mielőtt benyitottam volna, rámosolygok Ehora, megdörgölöm a fejét, és belépek.
Vissza az elejére Go down
Kenichi

avatar

Hozzászólások száma : 42

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2150/3000  (2150/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő130
Befolyás10
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Szer. Aug. 05, 2015 6:13 pm

Nincs a szabadsághoz fogható mámorító érzés. Végre megszabadultam a mindig zsémbes nővéremtől és azt csinálhattam, amit csak akartam, amikor akartam. Példának okáért annyi tengeri herkentyűt ehettem amennyit nem szégyelltem a számba tömködni. na persze nem csináltam ilyesmi ugyanis nem akartam a remek erőnlétemet elveszteni. A tengeren, mélyén úsztam nyílegyenesen a legközelebbi szigethez, hogy némi információhoz jussak. Ott lent nem zavart senki csak én voltam a víz meg pár halacska. Természetesen jó párszor a felszínre kellett emelkednem és megnéznem a térképet merre is tartok pontosan. Sajnálatos módon minden egyes alkalommal rossz irányba tartottam a térképet így órákig tartott, míg az egyik szigetet elértem. A kikötőnél szálltam partra, amitől tátva maradt jó pár ember szája. Bizonyára egyszerű hajók látványához voltak szokva nem pedig halemberekéhez. Leráztam magamról a fölösleges vizet majd elindultam a sziget belseje felé. Odaléptem az egyik öreg halárushoz és megkérdeztem hol is vagyok jelenleg. Meglepetésemre nem oda érkeztem ahova indultam ám ott is találtam körözési plakátokat. Ismét belebotlottam a több százezer Belit érő emberek plakátjait. Az egyikük olyan vidám képet vágott, hogy semmi kedvem nem volt vadászni rá. Helyette leszakítottam egy öregebb ember képmását. A közelben találtam egy kis kocsmát ahová én magam is bementem némi információért. Szerencsémre egy csomó piti kis bűnöző volt benn és ki tudhatna egy többet egy bűnözőről, mint egy másik törvényen kívüli?
- Hé, ki tud erről a fickóról valamit?
Senki nem akart megszólalni ezért én még egyszer megkérdeztem kissé ingerültebb hangon.
- Még egyszer kérdem. Ki tud erről a férfiről valakit és nem akarja, hogy keresztbe lenyeljem?
Az egyik vézna erre rögtön beadta a derekát, hogy ő bízza, nem tud, semmit azonban egy másik szigeten egy bárban talán tudhatnak róla. Az a sziget nem volt olyan messze azonban az én tájékozódó képességemnek hála egy egész napig úsztam mire megtaláltam. Ott már gyerekjáték volt megtalálni azt a bizonyos szórakozóhelyet. Mielőtt bementem volna megláttam egy csinos lánykát ezért gyorsan az egyik ház mögé bújtam. Rossz tapasztalataim miatt kissé tartottam a gyengébbik nemnek tartott lényeket. Mikor tisztának tartottam a terepet én is bementem, hogy minél előbb végezhessek az információszerzéssel.


A hozzászólást Kenichi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 07, 2015 9:37 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Carue

avatar

Male Hozzászólások száma : 12
Kor : 18
Tartózkodási hely : Alabasta

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Szer. Aug. 05, 2015 11:00 pm

A megérkezési sorrendet vegyük a posztolási sorrendetek alapján. Elsőként megérkezett Hirota, másodjára pedig Kenichi. Az érkezési sorrendetek között olyan 5 perc lehetett!

Beléptek, a szemetek csak úgy káprázik a sok generált fénytől, valószínűleg Dialokkal oldják meg. Tüdőtökbe beáramlik a dohányfüsttel teli és alkohol aromáktól dúsított, frissnek nem mondható levegő, sőt akár már károsnak is mondható, fületeket dallam szeli át. Hatalmas tér nyílt meg előttetek, jobbra azonnal megpillantható a pult, ahol most kivételesen van szabad bárszék is. Balra rengeteg iszogatásra és társalgásra alkalmas ülőhely található, ezek perpillanat tömésig teli vannak. A bejárattal szembe a ülőhelyeken túl pedig a parkett, ahol pedig a tömeg másik fele épp mulatozik, ezek fölé pedig táncosnők emelkednek az egyik sarokban, amelyek a férfinépet szórakoztatják.
Talán a pultnál megtudhatok egy s mást, de akár leszólíthattok valaki mást is. Itt már a találkozásotok elengedhetetlen, igaz nagy a tömeg, de mindketten kitűntök kinézetetek vagy kísérőtök miatt.

Posztotokban térjetek ki a következőkre mindenképp: A beléptek lereagálására, a találkozásotokra, esetleg tőlem szórakozhattok is mielőtt Thomeról kezdtek kérdezősködni. (Felőlem akármire, minél színesebb, mármint történetileg annál jobb! Beszéljetek össze!)
Ezek után keressetek valami személyt a szórakozóhelyen, aki úgy tűnhet, hogy segíthet,(fentebb adtam tippeket is rátok bízom kihez fordultok) posztjaitok eddig tartsanak!
Vissza az elejére Go down
Hirota Koutaru

avatar

Hozzászólások száma : 38

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2075/3000  (2075/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás10
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Csüt. Aug. 06, 2015 5:38 pm

Kezemmel finoman betolom az ajtót, hisz nem szándékoztam semmilyen látványos belépőt, vagy hasonlót produkállni. Az ajtóban szinte lecsapott volna a bűz, ami bennt fogadok, de legnagyobb szerencsémre, szinte hatástalan rám a dohányfüst. Még ha a pia szag egy kicsit tömény is volt. Kezdem úgy érezni, hogy nagy mázlim van, hogy megkértem Ehot, hogy vegye fel a maszkját. Ebben az állott szagban tuti nagyon cudarul érezte volna magát. Kicsit hunyorogtam a fény miatt, de lassan hozzászokok, így lehajolok társnőm felé, és finoman megkocogtatom a vállát.
- Tartsad magadon a maszkod, és legyen mindig kezed ügyében a baltád. De addig ne támadj, senkire kérlek, amíg nem szólok.
- Rendben. – hallom vissza a maszk végett torzított hangját, miközben bólint.
Végül felállok, és kicsit beljebb vonulok, ám ekkor újabb ajtónyitás következik, és megpillantok egy ismerősebb személyt.
- Hehe, Kenichi te vén kutyaütő, látom felépültél. – mondom egy gonosz mosollyal az arcomon, majd jobb kezemet felé nyújtom, hogy kicsit megszorongassam a kezét, ha végül kezet fogunk – Szinte már egy hete mi? Jól harcoltál. Kár, hogy leléptél szívesen meghívtalak volna egy kis italra, de majd még ezt bepótoljuk, majd egyszer. Remélem nem gond, ha feltartottalak, de már megyünk is. A munka szólít. Gyere Eho ideje nyomozgatni.
És ha Ken nem mond semmit, akkor amilyen gyorsan letámadtam, olyan gyorsan el is hagyom, hogy aztán a pulthoz menjünk. Ehot a páncéljánál fogva megmarkolva felemeltem jobb kézzel, majd leültettem az egyik ülőkére, majd az övemből a körözési plakátot a pultra fektetve elmosolyodok (mint az avataron).
- Jó napot. Ezt az alakot keressük, mondja csak nem látta errefelé valahol?



// remélem nem gond hogyha már megkérdezést is belevontam Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Kenichi

avatar

Hozzászólások száma : 42

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2150/3000  (2150/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő130
Befolyás10
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Csüt. Aug. 06, 2015 10:35 pm

Körmöm hegyével megérintettem az ajtót és szép lassan elkezdtem tolni befelé. nem azért tettem, hogy megmutassam, milyen szuper figura vagyok egyszerűen ehhez volt kedvem. Az ajtó kissé nyikorogva kinyílt én meg beléptem egy majmokkal teli terembe. Azelőtt jártam már egy-két emberektől zsúfolt helyen ám ilyenhez még nem volt szerencsém. Nagy meglepetésemre kiválóan volt megvilágítva a hely és nem az ablakoknak volt köszönthető. Különböző alakú kis valamikből úgy áradt a fény, mint magából a napból. Azelőtt még soha nem halottam ilyesmiről, hogy valaki csapdába ejtette volna a fényt. Egyszer kétszer már láttam világító bogarakat ám azok teljesen más lapra tartoztak. Mivel már nem voltam gyerek így sikerült megőriznem a méltóságomat. Ahelyett, hogy vigyorogtam volna sikerült fapofával bevonulnom a szórakozó helyre. Pedig bőven lett volna okom a fintorgásra és homlokráncolásra. A különféle szagok keverék úgy megcsapott akár egy bivaly erős jobbhorog. Nem tudtam elképzelni hogyan bírják az itteniek ezt a rettenetes bűzt. Néhány alkotóelemét én is ismertem még abból a korszakomból mikor annak a bandának segítettem. Jómagam is párszor élveztem az alkohol mámorító hatását. Viszont annak az időnek vége és igyekeztem tisztességes életet élni amilyent az én drága nővérkém megszabott nekem. Füst szagot is éreztem és nem tudtam mi éghetett ennyire le. Egy-két helyen láttam tábortüzet azonban az közel sem volt ennyire kellemetlen illatú. Arról a zenének titulált nyikorgásról meg jobb is inkább, ha nem is beszélek. Legszívesebben kirohantam volna a helységből ám tovább álltam rezzenéstelen arccal csak egy nagyobb könnycsepp jelezte tiltakozásomat. Talán különös lehetett, hogy egy halember lép be hozzájuk ráadásul kerek két percig csak az ajtóban áll és néz ki a fejéből. A vendégek hétköznapi figuráknak tűntek kivéve az egyik sarokban ülő szőrös mellkasú melák. örömmel nyugtáztam, hogy egyetlen nőszemély sem tartózkodik a közelemben.  Úgy gondoltam eleget álldogáltam már ezért elindultam befelé. Az első asztalnál két idősebb szakálas ápolatlan férfi ült. Mindegyikük megvetős pillantással méregetett majd egyikük alkohol bűzős szájszagával megszólított.
- Nicsak nicsak ki az ki errefelé lubickol? Talán eltévedtél ebihal? Ez nem az óceán. Höhöhö.
A cimborája erre valami kis rúd alakú izét, dobot el, ami sercegve pattant le a mellkasomról. Nem szóltam egy árva szót, sem hanem egy lépéssel a hátuk mögé léptem. Még észbe sem kaptak már a fejük a kemény asztallapnak csapódtak. A többiek vagy azt hitték pusztán az italtól dőltek ki vagy egyszerűen nem érdekelte őket. Hírtelen valaki rám kiáltott mintha ezer éve ismert volna. Azon nyomban felismertem azt a férfit, akivel nem is olyan rég megverekedtem az egyik arénában. Mindketten keményen csépeltük a másikat azonban a végeredménnyel nem voltam megelégedve. egyrészt túl sok hibát követtem el más részt pedig túl korán feladta a küzdelmet. Valami olyasmiről beszélt, hogy dolgoznia kell ezért menni kell. Én ezt unott fapofával hallgattam végig várva mikor megy el végre. Egy alacsonyabb emberke társult ehhez az ütődötthöz, aki különös maszkot viselt. Alaposan szemügyre vettem a vörös haját és az egzotikus szemét. Szinte villámcsapásként ért engem a felismerés. Egy hangos Jiijjj szakadt ki a torkomból majd egy nagyobbat léptem hátrafelé. Nem akartam tiszteletlen lenni ezért azon nyomban köszöntöttem a kisasszonyt.
- Nagyon örülök kisasszony, hogy megismerhettem. Rendkívül csinosnak tetszik lenni.
Nem sok mindent tanultam a nővéremtől ám azt kellő képen belém verte, hogy viselkedje a gyengébbik nemmel. Szépen kell őket köszönteni és mindig hangoztatni kell menyire csinosak. Mind a testvéremnek mind Kittynek határozott tekintetük volt és mindketten félelmetesen erősek voltak. Nem is sejtettem, hogy egy ilyen lusta disznónak ilyen védelmezője lehet.  Éreztem amint az arcom szélén egy izzadság csepp folydogál lefelé és enyhén remegnek a lábaim. Szemem sarkából láttam, hogy Hirota egy körözési plakáthoz hasonló lapot mutogatott a csaposnak. Végig futott rajtam egy gondolat miszerint a riválisom meglehet maga is fejvadász. Én nem fárasztottam magamat azzal, hogy mindenkit külön- külön kérdezzek ki. Megvoltak erre a feladatra a saját bevált módszereim. Odaléptem a pult mellé levettem a falról a palatáblát, amelyre az árakat írták és végighúztam rajta a körmömet. Mikor végre mindenki rám szegezte a tekintetét felmutattam az én körözési plakátomat.
- Ő hol van?!
Vissza az elejére Go down
Carue

avatar

Male Hozzászólások száma : 12
Kor : 18
Tartózkodási hely : Alabasta

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Pént. Aug. 07, 2015 3:52 pm

Hirtelenjébe a fogat csikorogtató tábla kaparásra mindenki rátok figyel, a tánc parkett ördögei kivételéve. Az asztalnál ülők pedig egy pár másodperc után figyelembe se vesznek titeket, bár a halemberről és a maszkos lányról beszélnek néhány szót, nem nagyon hatjátok meg őket tovább. A csapos azonban mosolyog, miután ránézett a plakátjaitokra, majd megkezdi a várva várt válaszotokat.
- Én jól tudom ki az,sőt mindenki ismeri eme kis szigeten. Azonban nem hiszem, hogy nektek való ellenfél volna. – nevetett fel.
/Talán, ha ketten mennétek többre jutnátok./
Látta az arcotokon az elszántságot, tetszett neki nagyon.
- Remek csemegék! – szólalt fel a csöndből halkabban, majd a sunyi vigyor megint ott volt az arcán.
- Gyertek velem! Itt nem beszélhetünk erről! Lina vedd át munkát. – kiáltott befelé egy hátsó helységbe, amely csak is a pult mögül volt elérhető.
Megtudták a pultos nevét útközben, Den. Azonban nem mentetek messzire, csak egyenest ki szórakozóhelységből. A hátsó udvarába, az épület hát falának tövében pedig egy pince ajtó volt, pikánsan eldugva. Elmondása szerint ide lent tud számotokra információkat adni.

Két lehetőségetek van:
A) Lemenni Dennel a pincébe, itt azonban hatalmas a sötétség, a doh, és a pára. Néhány fáklya ad fényt.
Egyenest egy hatalmas, nagy fa ajtóig visz benneteket, ahova természetesen be kell mennetek. A postotok idáig tartson.
B) Még a szórakozóhelységből kifele menet szóra bírni Dent hátha itt mondana nektek bármit is. Azonban ekkor világnak küldene titeket, hogy menjetek és keressetek mást, aki segít. Ekkora pedig el kell indulnotok a városban, valami mást keresni, ez rátok van bízva.


Tessék legalább olyan hosszú postot írni, mint amilyen Kenichi legutolsója volt. Mindenképp térjetek ki, arra miért együtt mentek!
Tudom nem nagyon történt semmi, de néhány gondolattal és párbeszéddel simán meg van, esetleg a helyszín bemutatásával. Még a kaland elején kitértem arra a helyszínt milyennek is kell elképzelni.
Vissza az elejére Go down
Hirota Koutaru

avatar

Hozzászólások száma : 38

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2075/3000  (2075/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás10
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Pént. Aug. 07, 2015 5:38 pm

Kenichi nem volt túlontúl bőbeszédű, de társnőmre való reakciójára, kis híján felröhögtem. Hogy nem érezte magát hülyén az is jó kérdés, de legalább egy picivel jobban éreztem magam, mint eddig. Persze Eho a férfi kirohanására nem tudott semmit sem megmukkanni, hanem fejét kicsit megdöntve csodálkozó nézett Kenre, aki ugye ebből nem sok mindent láthatott hála az arcán lévő maszknak. Bár bánom egy csöppet, hogy nem tudtam sokkal több dolgot kihúzni belőle, mindenesetre ő baja. Ha nem akar dumálni, akkor nem erőltetem, elvagyok én anélkül is. Eho kíváncsian nézett körbe, és fel sem vette az egy-egy furcsállkodó tekintetet, ami felé irányult. Ő inkább a halemebert figyelte egy darabig, mert nem sokszor látott hozzá hasonlót.Kicsit aggódtam a kislányért, így lassabb tempót diktáltam, hogy a bámészkodás közepette is mellettem maradhasson a kis törpe. Végül, ahogy elérjük a pultot felültetem, majd a csapostól kérdezek barátságos, ám komoly hangon. Ez ideáig minden jól is ment, ám Ken barátunk csak nem bírt megülni a seggén, és miután egy kicsit rendetlenkedett a karmos ujjával nekiállt csikorgatni szegény táblát. Mire befejezte körülbelül a fejem kettéhasadt, és legszívesebben most eltörtem volna az egyik ujját, de inkább hagytam a francba. Viszont kérdésére odakapva a tekintetem, meglepve figyelem meg, hogy ő is ugyanazt a személyt keresi, akit én. Végül azonban a manus... akarom mondani csapos végül csak megszólalt. És én mosollyal az arcomon hallgatom. Persze mikor alábecsült minket, csak megforgatom a szememet. A legtöbb ember csak ránézésre tud saccolni, pedig a legtöbb embernél nem a látszat számít. A fickó végül azért csak hajlandó volt elárulni a dolgokat, és Kenichire ügyet sem vetve elgondolkoztam. Végül arcomon egy rideg mosoly fut át, és szememből kifut minden emberség.
- Legyen hát uram. De remélem megérti, hogy bármiféle csapdát állít nekünk, vagy megpróbál átejteni, kénytelen leszek megölni Önt. Nem szeretem, ha szórakoznak velem. Remélem megérti. Persze ezt ne vegye fenyegetésnek, csak elővigyázatosságnak. Nos szóval indulhatunk? - végül ismét szokványos arcvonásokra váltva lekapom társnőmet a székről, persze mikor leteszem a földre, mellé térdelve gyors odasúgok neki valamit - Ha lesből ránk támadnak, vagy megpróbálnak csapdába ejteni szabad kezet kapsz, szóval kitombolhatod magad.
Végül, követem a fickót hátra fele, nyomomba kicsit lemaradva Eho is, miközben kicsit megkörzöm fémcsuklóm, hogy nehogy a végén még megakadjon, ha harc keletkezne ki.
Vissza az elejére Go down
Kenichi

avatar

Hozzászólások száma : 42

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2150/3000  (2150/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő130
Befolyás10
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Szomb. Aug. 08, 2015 11:19 pm

Megfordult a fejembe, hogy az emberek tömegesen fognak rám támadni. Már az is különös volt, hogy senki nem próbált belém kötni leszámítva azt a két részeg vénséget. A szórakozóhely minden egyes tagja rám meresztette a szemét. Még a részeg mámorban fekvők és felemelték tekintetük néhány pillanat erejéig majd visszafeküdtek mintha misem történt volna. Minden vendég szinte varázsütésre elvesztette az irántam lévő érdeklődését és folytatták ügyes bajos dolgaikat. Már-már az járt a fejembe, hogy meg kell ismételnem a korábbi manővert ám végül valaki megszólalt. Azt hittem az a nagydarab férfi adja majd a tippet a sarokban ám nem így történt. A csapos tűnt megfelelő informátornak akit Hirota először kérdőre vont. Éreztem a tekintetét, ahogyan végignézett rajtam majd végül megszólalt. Arról mesélt, hogy a szigeten mindenki ismeri a plakáton lévő körözött személyt. Elmondása szerint túl erős ellenfél lenne számunkra. Kezemet ökölbe szorítottam, amitől az izmok hangosan ropogni kezdtek akár a száraz gallyak. Szemeimben az elszántság és a tettre készség lángja égtek. Azt sem bántam volna, ha minden jelenlévő emberrel meg kellett volna küzdenem az információért. Bár lehet ostobaság volt ám kissé rosszul esett, hogy ennyire lebecsült azonban igyekeztem túltenni magamat rajta. Csemegének nevezett minket a majom mintha gondolatai mögött sötét szándék lapult volna. Olyan érzésem támadt mintha egy fenevadnak akarnának feltálalni reggelire. végül azt mondta beszél, ám az a hely nem alkalmas ezért máshova kell mennünk. A pult mögül előjött egy másik nő ám a szemeibe nézve tőle nem kellett félnem. Én egyedül akartam menni, mert nem szoktam hozzá a csapatmunkához. Ráadásul ilyenkor nem kell aggódnom megsértek-e valakit vagy sem. Mindig is a magam módján szedtem össze a szükséges információt és nem szándékoztam behódolni senkinek. Azonban mikor a hölgy végignézett rajtam és kirázott a hideg tőle. A tekintetéből azonnal rájöttem ő is ugyanolyan akárcsak az én imádott nővérkém. Mindketten határozottak és hajthatatlanok, akik dühükben rendkívüli dolgokra képesek. Tenyeremet a mellkasomra helyeztem miközben hallhatatlan szavakat formáltam a számmal.
- Azt akarod, hogy veletek menjek?
Nem igazán értettem mi járhat a fejébe ám úgy láttam mintha enyhén bólintott volna. Úgy döntöttem szót fogadok az idegen leányzó parancsának, mert nem akartam, hogy egy kemény pofonnál átröpítsen egy másik szigetre. Hirota közölte a fickóval, hogy ha esetleg át akarja verni, akkor gondolkodás nélkül végez vele. Nekem is átfutott az agyamon, hogy orvtámadás esetén a másvilágra küldöm ám én nem akartam ezt vele tudatni. A hölgynek is súgott valamit a fülébe sajnos ezt nem hallotta valami jól. Bizonyára engedélyt akart tőle kérni, hogy követhesse, ahol megbeszélhetjük a dolgokat. A sok iszákos cseverészését hallgatva kifele megtudtam, hogy a férfit Den-nek hívják bár engem egy csöppet sem izgatott. Ahol bejöttünk ott is mentünk ki vissza az utcára. Nem is értettem, hogy nem vettem észre azt a sok koszt és mocskot, ami az utcákon hevert. Annyira el voltam merülve a vadászatban, hogy észre sem vettem mi is vesz körül. Ételhulladéktól kezdve az emberi székletig minden megtalálható volt odakint. Nem értettem valaki, hogy lehet ennyire igénytelen. A házak pont ugyan ilyen állapotban voltak, mint az utak. Az ablakokon alig lehetett belátni ujjnyi vastagon állt rajtuk a piszok. A szag sem volt valami kellemes és egy részem vágyott is vissza abba a füstszagú kis kocsmába. Ránéztem pár rongyos vézna emberre, akik céltalanul bolyongtak föl és alá. Tisztán leírt róluk, hogy teljesen tanácstalanok és fogalmuk sincs, mitévők legyenek. Egy úriember ilyenkor odament volna hozzájuk és fölajánlotta volna a segítségét. Én viszont nem voltam ember és megvolt a saját bajom. A szórakozóhely hátsó udvarába kellett mennünk egy régi ajtóhoz. Mikor kinyitotta áporodottság és dohszag csapta meg az orromat.
~ Na, tessék csöbörből vödörbe.~ gondoltam magamban.
Odalent alig lehetett látni valamit, csak néhány fáklya világított. Den szerint, ha válaszokat akarunk a kérdéseinkre, akkor le kell mennünk. Nem tetszett a helyzet azonban nem tehettem mást így én mentem elsőnek. miközben haladtam lefelé feszülten figyeltem minden egyes neszre, hogy ha kell, tudjam hova kell csapni. Egy darabig nyílegyenesen lefelé haladva egy ajtóhoz értünk, ami mögött úgy véltem hasznos hírekhez juthatunk. Szemem sarkából hátra néztem először Hirotára majd a kis hölgyeményre. Kíváncsi voltam, hogy felkészültek-e mindenre és úgy véltem igen.
~ Jöjjön aminek jönnie kell.~ gondoltam magamban majd megragadtam a kilincset.


(A karakterem nem valami beszédes fajta és nem irányítottam a kislány csak azt írtam amit Kenichi látni vélt.)
Vissza az elejére Go down
Carue

avatar

Male Hozzászólások száma : 12
Kor : 18
Tartózkodási hely : Alabasta

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Szer. Aug. 12, 2015 4:04 pm

Kenichi volt, elől, ő ragadta meg a kilincset mögötte Den, mögötte pedig Hirota és kísérője. Sötétség nyílik meg az ajtó után, Den noszogat titeket előrébb, bementek. Fények. Den sehol. Körülütetek, rácsok, amelyek elzárják a kilátó teret. Egy hatalmas nagy ketrecben vagytok. A fém darabok mögött pedig a nézőtér. Ketrec harc színtere, amely a mocskos emberek szórakozása. A nézőtér teli. Az ajtóra is húzódik egy rács, kitörni lehetetlenségnek tűnik.
- Üdvözlöm minden kedves vendégünket! A mai késő délutáni program, egy halacska és egy emberi lény és annak cselédjét foglalja körbe. Jó szórakozást! – szólalt meg egy erényes hang kívülről, ismerősnek tűnik…Den az. Elhalkulása után pedig a nézőtér ujjongásba kezd.
Sokkolnak titeket az elmondottak, de Hirota legalább biztosan tudja mi történik, ha Kenichi világi tudatlansága miatt mégse.
Az egyik sötét szegletből két hatalmas testű férfi jelenik meg. Nem óriások, viszont magasságuk jóval a megszokott felett van, akár fizikumuk. Egyikük ismeri a Kami-e nevű Rokushiki nevű technikát és az Ittoryiot. (ez lesz Hirota ellenfele) A másik pedig ütésekben és rúgásokban kiemelkedő, amolyan egyedi kis karate. (Kenichi ellenfele)
Az látszik egyenlőre az egyetlen menekülési útnak, ha megküzdötök ellenfeleitekkel!

Térjetek ki a belépés pillanataira, a feleszmélésre, hogy hol is vagytok. Ezek után a harcra szép részletesen, rátok bízom mi történik! (persze azért ne két csapásból intézzétek el az egészet, mert akkor újra irattatom.) A harcosok személyiségét, ha szükség van rá, akkor szabad kezet kaptok!

Vissza az elejére Go down
Hirota Koutaru

avatar

Hozzászólások száma : 38

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2075/3000  (2075/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás10
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Vas. Aug. 16, 2015 7:20 pm

Bár hal barátom is úgy döntött, hogy velünk jön, különösebben azért nem fogja megváltoztatni a dolgokat. Legalábbis az én dolgaimban különösebben nem számít. Keni ment elől, utána a fogadós, végül én és Eho. Nem különösebben voltam meglepve, amikor a fickó megállt, és előretessékelt minket, és bár egy kicsit meghökkentem, hogy rejtették el ezt az helyet, az arénára sem lepődtem meg túlságosan. Számoltam a csapda lehetőségével, és igazam volt, azonban úgy tűnt a vártnál hamarabb kell csatába indulnunk. Den hangját hallom, ahogy felkonforállja a meccset. Ellenfelünk két izomállat volt, akik nem tűntek túl könnyű ellenfélnek. Nem néztem a társam arcára, de én elmosolyodtam.
- Úgy tűnik koma. Most kifejezetten nagy bajban vagyunk. Enyém a bal, amelyiknek kardja van, ha nem gond.
Végül válaszát meg sem várva előhúzom a kardjaimat, és hegyüket az ellenfelem felé fordítom. úgy tűnt nem sokáig kell várnom a támadásra, ugyanis az ellenfelem támadásba lendült. Kardja hangos csattanással csapódott az enyémbe, és nagy eséllyel fel is taszított volna, ha nem támasztom meg a súlypontomat, így csak egy keveset lökődtem hátra.
- Eh… egész jó. – mondom vad mosollyal az arcomon.
- Remélem a pokolban is ilyen jókedvű maradsz. – röhög fel a másik, majd emeli fel a kardját.
Eho ekkor szökkent át a karom alatt, és baltájával egy hatalmas lendületet véve rohamozza meg a másikat. Bár ellenfelem kivédte a lány ereje meghökkentette, amitől kiesett egy picit az egyensúlyából, és bár nem esett el, hátrálásra kényszerült. Remélhetőleg ez idő tájt Keni is nekiállt a harcának. Míg ellenfelem összeszedte magát, én felé szökkentem, és kardjaimat felé suhintottam. Bár a mellkasán egy kis vágást ejtettem, sikerült arrébb ugrania a vágásom elől, és úgy tűnt eléggé fel is bosszantottam egy kicsit. Egy határozott ugrással azonban a fickó eltávolodott tőlünk, mire Eho felé vette az irányt. A fickó, már ugrás közben készült valamire, erre már akkor rájöttem, amikor háta mögé helyezte kardját, de mindaddig, míg támadni nem kezdett nem jöttem rá mit akar. De addigra túl késő volt. A vágás okozta légáramlat olyannyira erős volt, hogy Eho, bár védekezett a támadás felkapta, és teljes erővel nekicsapta a vasrácsnak. Láttam Eho elhomályosuló tekintetét, majd a lány erőtlenül zuhan a földre.
- Eho! – kiáltom a lány felé aggódva, de a fickó ismét támadni készült – Cöh.
A jobb karomban lévő kardot a elengedve az övembe nyúltam, és mielőtt a másik támadhatott volna előre szegeztem a pisztolyom, és lőttem vele. Bár pocsék lövész vagyok egy ekkora célpontot ilyen távolságból, még én se hibázhatok el. Legalábbis azt hittem. Szinte egy szempillantás történt, és a fickó mintha csak hirtelen összenyomódott volna, papírvékonyságúvá lett, elkerülve így a golyót.
- Cöh… Nyavalyás egy képesség. – mondom mogorván, majd elrugaszkodok.
Bár a támadásomat kikerülte, nem tudta befejezni a támadását, és bár valóba erős volt, a nagy teste miatt sokkalta lomhább volt, mint én. A jobb kezembe a pisztoly, a balban a kard, így rohantam neki, és folyamatosan próbáltam sarokba szorítani. Több kisebb sebbel lett feltarkítva, azonban egyelőre sikerült mindig épp megúsznia. Bár úgy tűnt ezek a sebek semennyire nem lesznek hasznosak, azonban… Ha elég sokáig elhúzom a meccset a testét még ezek az apró vágások is megviselik majd. Bár egy ideig valóban jól ment a dolog, azonban egyik komolyabbnak tűnő vágásom elől ismét papírvékonyságúra nőtt, és mivel én egy csöppet nagyobb erővel támadtam, így nem tudtam kitérni a támadása elől, amit mögém libbenve ismét normálissá változva, bár a kardját nem volt ideje használni egy hatalmas csapással engem is a ketrechez csapott. Olyan erővel csapódtam be, hogy egy pillanatra minden szusz kiszökött belőlem. Hunyorítva nézek az ellenfelem felé, aki magabiztos arccal nézett le rám, és kardját magasra emelve súlytott le. Az utolsó pillanatban gurultam el, azonban a csapás ereje akkora volt, hogy a földből törmelékek csapód6tak szét, és belém csapódva, csúnya zúzódásokat okoztak. Lihegve állok talpra, fél szememet behunyva pedig az ellenfelemet néztem.
- Na mi az törpe? Talán fáradsz? Tessék, adok egy medvepuszít hátha ez felpörget! – ordítja majd magasra emeli az öklét, hogy egyetlen ütéssel ismét a földre kerítsen… de ezt ugye nem hagyhatom. Egy halk *katt* és *klikk* jelezte, hogy aktiváltam a karomat. A bal kezemből a kardot a földbe szúrva átvettem a bal kezembe a pisztolyom majd én is megindítottam az ütést. Végül egy nagy durranással a mechanikus karom töltete berobbant és az ütésem felgyorsulva összetalálkozott az ellenfelem ütésével, aki a hang hatására összerezzent veszítve az ütés erejéből. Egy nagy fémes, bumm, és egy halk, reccs jelezte az összeütközést, és azt, hogy a férfi egykét ujja szilánkosra tört. Ordítva ragadta meg az ép kezével a sérültet, ami miatt a kardja a földre hullt, és egy pillanatra nem figyelt a védelmére ezt használtam ki. A kettőnk közti távolság minimális volt így könnyen ragadtam meg a jobb karját, és pisztolyommal a mellkasát célozva lőttem. Bár épp idejébe vette észre a támadásom, és ismét papírvékonyságúvá vált, már nem menekülhetett. Az ujjaim, amivel kezét fogtam összezárulva elkapták az összement karját, így nem tudott elszökni, és így mielőtt újra normális lehetett volna sor durrt követve a pisztolytáram kiürült. Mire a fickó visszaváltozott, már halott volt. A vékony teste, bár megvédte a közvetlen támadástól, ilyen távolságból, ráadásul rögzítve, már nem tud menekülni. Elengedtem a holttestet, ami hangosat puffanva esett a földre, majd a karjaimat elrakva Eho felé vettem az irányt, akit a karjaimba vettem. Eszméleténél volt, és már csöppet jobban volt, de pihennie kellett. A hátam, és mellkasom fájt a csapásoktól, és bár komolyabb bajom nem látszott szerintem szereztem egy-két törött bordát. Kenichire nézek, hogy hogyan áll a harca. Nem szándékoztam segíteni neki. Mindkettőnknek megvan a saját harcos becsülete, és nem szándékozom ezt elvenni tőle. Így amíg nem igényli, nem segítek. Eközben körbekémlelek, hol is találhatok magamnak egy kis sérült, vagy hibás részt a ketrecen.
Vissza az elejére Go down
Kenichi

avatar

Hozzászólások száma : 42

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2150/3000  (2150/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő130
Befolyás10
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Hétf. Aug. 17, 2015 1:32 pm

Azért én akartam elsőnek menni, mert így először tudhatom meg mi is van odalent. Kezeimet jó szorosan rákulcsoltam a kilincsre remélve, hogy azt nem fogom letörni ismét. Nem egyszer előfordult az évek során, hogy letörtem egy-egy kilincset, mert túl erősen rántottam meg. Persze nem estem kétségbe, hanem nemes egyszerűséggel berúgtam az ajtót. Ebben az esetben erre nem volt szükség és az ajtó gond nélkül kinyílt. Nem láttam semmit se azonban tettem pár lépést előre. A csapos a többieknek azt tanácsolta, hogy menjenek előre, amit gyanúsnak kellett volna tartanom. Bármerre nézhettem mindenütt a nagy üres semmi vett körül. Váratlanul fények gyúltak és minden világossá vált előttem. Egy hatalmas ketrecben voltunk ám nem értettem mit keresünk ott, mert az a bizonyos illetőt sehol sem láttam, aki állítólag információval látott volna el bennünket. Hátranéztem a többiekre és csak akkor láttam meg, hogy a Den nevezetű ember már nincs közöttünk. Úgy véltem ez egy újabb értelmetlen emberi szokás. Hirota és a védelmezője látszólag tisztában voltak a helyzettel ezért igyekeztem úgy tenni mintha én is mindenről tudnék. Valahol a távolban a csapos hangja zengett fel és mindent betöltött. Nem is gondoltam róla, hogy ilyen hangosan is tud beszélni egy majom. Eléggé lekezelően beszélt rólunk és egy bizonyos szórakozást említett. Amint elhallgatott emberek tucatjai kezdtek ujjongani és kiabálni örömükben. eddig fel sem tűnt, hogy a ketrecen kívül emberek ülnek szemükben tükröződött sötét vágyuk. Vért akartak látni, törött csontokat jó nagy adag fájdalmas kiáltással nyakon öntve. Börtönünk egyik fele sötétségben maradt melyből két ember lépett elő. Nem úgy néztek ki, amelyekkel az utcákon szokás találkozni. Jóval magasabbnak és erősebbnek tűntek bár azt már jól tudtam a látszat gyakran csal. Csak mikor az a két izomagyú felbukkant jöttem rá, hogy harcra akarnak minket kényszeríteni. Az álam egy pillanatra leesett a csodálkozástól ám rögtön magamhoz tértem és a szokásos magabiztos ábrázatomat öltöttem magamra. Dühös voltam, amiért így rászedtek és valakin ki akartam tölteni a dühömet. Másrészről szerettem kipróbálni a kepeségeimet. Hirota megkért, hogy a jobb oldalival foglalkozzak, míg ő a másikat veszi kezelésbe. Én mindkettővel el akartam bánni ám végül belegyeztem. Szavak helyett némán bólintottam majd igyekeztem elhatárolódni tőle. Szép lassan odasétáltam az ellenfelemhez és úgy karnyújtásnyira álltam meg tőle. Emlékeztem a korábbi harcaimra ezúttal nem szándékoztam lebecsülni az ellenfelet sem fejjel rohanni a falnak. A férfi majdnem olyan magas lehetett, mint én. Hozzám hasonló felülről meztelen volt a ő velem ellentétben nadrágot viselt. Hosszú barna loboncos haja úgy nézett ki mintha már jó ideje nem látott volna vizet. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül megemelte a jobb karját és a fejem felé csapott vele. Rendkívül lassúnak tűnt, amit könnyű szerrel ki tudtam védeni ám hírtelen valami váratlan dolog történt. Valami rettenetes bűz csapta meg az orromat, ami kizökkentett a koncentrációmból így keményen álba vágott. Hátrébb tántorodtam pár lépést és a sajgó álkapcsomat masszírozgattam. Az egyenesen ütése keltette légáramlat felém terelte a hónaljából áradó rettenetes bűzt.
- Mi az? Csak nem félsz tőlem? Akkor majd megyek én.
Bár ezúttal távolabb helyezkedtem el a szájából áradó szag így is megetette a magáét. Utolsó pillanatban az arcom elé kaptam a kezeimet így csak azokat csapkodta. Hírtelen valami zajra lettem figyelmes és, hogy Hirota kiabál. Szinte ösztönösen oldalra fordítottam a fejemet és megláttam a lányt amint ott hever a földön. Nem értettem, hogy egy nő, hogyan kerülhetett padlóra ilyen gyorsan. Úgy tudtam, hogy a másik nem képviselői hatalmas erővel rendelkeznek. Miközben gondolkodtam egy kis rés nyílt a kezeim között, amit az a hegyomlás ki is használt. Ezúttal a kemény ökle a homlokomnak csapódott, amitől úgy terültem el a földön, mint egy krumpliszsák. Ez a férfi bizonyára nem ismerte a tisztesség fogalmát ugyanis meg sem várta, hogy felkeljek máris rám akart taposni. Gyorsan oldalra gurultam majd felkeltem és vártam a következő csapást. Még nem használta minden erejét az ellenfelem így ezek nem tettek valami nagy kárt bennem. Valamit sürgősen ki kellett találnom, mert ez így nem mehetett tovább. Elkeseredésemben mikor a közelembe ért megeresztettem egy rúgást pont az ágyékába. Sajnálatos módon fájdalom helyett mindössze egy gúnyos mosolyt tudtam kicsikarni belőle.
- Az ilyen piszkos kis senkik és az ő kis piszkos kis játékaik. Azt hiszed nem találkoztam már ezzel az olcsó trükkel?
Egy forgó rúgassál halántékon talált, amitől vagy két métert repültem. Ez már egy erős támad volt csak csillagokat láttam magam előtt. Egy adag vért köptem a padlóra, mert elharaptam a nyelvemet. Tudtam, hogy nem maradhatok sokáig védtelen ezért kóvályogva felálltam majd ismételtem magam elé tartottam a kezemet és kissé összekuporodtam. Reméltem nyerek annyi időt, amíg magamhoz térek és kitalálok egy hasznos tervet. Rúgások sorozatait zúdította rám ám ezek ismételten apró szurkálódások voltak csak. Leginkább az oldalamat és a fejemet próbálta célba venni. Támadás közben óvatlanná vált és véletlenül megcsúszott az álltam kiköpött vérfolton. A fejem addigra már kitisztult és Hirotának hála tudtam, hogy mi a teendőm. Elkaptam a levegőben lévő lábat majd egy nagy kiáltás kíséretében megemeltem és a ketrec falának hajítottam. A melák nagy zajjal csapódott be majd puffant a padlóra. Nagy sajnálatomra azonnal talpra állt és úgy tűnt nagyon dühös lett. Hatalmas sebséggel kezdett felém rohanni akár egy magvadult vadkan. Az utolsó pillanatban félreálltam így ő fejjel rohant a ketrecnek és immár másodszor fogott padlót. Mikor felállt már nem tűnt annyira magabiztosnak, mint korában. Ide-oda imbolygott és elég erősen lihegett. Tudtam, hogy itt van végre az esély, amire vártam ám a lehelete még mindig veszélyes volt számomra. Vettem egy mély lélegzetet majd odaléptem hozzá és erősen képen töröltem. A feje oldalra rántódott ám úgy tűnt ez némileg helyre hozta, mert azonnal visszafordult és képen törölt. Két-három körig más se történt, mint én pofán csaptam majd viszonozta. Csak úgy repültek a nyálas vérfoltok a levegőben. Ezt a csapkodódást bírtam volna még egy darabig ám sajnálatos módon kifogytam a levegőből. Tudtam, ha még egyszer beszívom azt a bűzt, akkor nekem lőttek. Gyorsan jobb kezemmel befogtam a száját, míg tüdőmet megtöltöttem frissnek nem éppen mondható levegővel. Ez váratlanul érte a böhömöt és leengedte a védelmét azért a szabd kezemmel beleöklöztem a gyomrába. Amikor az ember befeszíti, az izmait azok rendkívül keménnyé válnak. Amikor viszont nem így tesz rendkívül sérülékenyek és ideális célpontok. Ezúttal rajta volt a sor, hogy krumpliszsákként omoljon össze és nem is kelt fel onnan. Az elcsúszott kendőt megigazítottam a fejemen majd elindultam, hogy megnézzem mi történt a leányzóval. Igaz bekaptam néhány ütést azonban még tudtam harcolni. Annak idején a nővérem ennél sokkal keményebb csapásokkal sújtott le rám és azokat is túléltem. Nem engedhettem meg magamnak, hogy Gyojin létemre egy szánalmas majomtól kikapjak. Igyekszem visszanyerni egy kevés erőmet majd, megnézem találok-e valami kijárat félét. Az ilyen nem lesz akkor azzal a nagy hústoronnyal próbálok lukat ütni magamnak.


A hozzászólást Kenichi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 18, 2015 1:31 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Carue

avatar

Male Hozzászólások száma : 12
Kor : 18
Tartózkodási hely : Alabasta

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Kedd Aug. 18, 2015 1:00 am

Ellenfeleitek földre hullnak, míg ti ezután saját problémáitokkal vagytok elfoglalva. Nevetést hallotok, a sunyiság és gonoszság simán kivehető belőle. Füstfelhőt láttok a ketrec másik oldaláról egy kis lefelé vezető lépcsőn, amely a székek között vonul, amolyan „stadion” stílusú helyen vagytok. Amint a felhő elszáll, egy magasnak nem mondható öreg hapsi kezd majd tapsolásba.
- Ügyesek! – szólalt meg a nikotintól való megmélyült, rekedt hangján, valamint kíséri egy lenéző tekintettel. – Jöhet a következő nem gondoljátok? Imádom a ketrec harcot és itt minden jelenlévő. – mutatott a nézőtérre, ahol már izgatottan vártak.
Az előbbi két ellenfeletek megjelenési helyén felhúzódik az elzáró fa fal, megint előbukkan valaki, de most egy személy. Az előzőleg becsapódott ellenfelek, akik továbbra is a földön hevernek az előbb okoztak némi kárt, ami a hévbe nem tűnt fel az embereknek. A rács erősnek tűnik, de nem mai darab talán, ha arra részre koncentráltok előrébb juthattok.
Posztotok addig tartson míg valamilyen módon nem oldjátok megszabadulásotok, legyen az bármilyen furfangos ötlet, nem muszáj a felvetettségemre koncentrálni.
Az ellenfeletek két karddal rendelkezik, valamint a következő technikákkal: Nitoryu – Nigiri, , Hirameki, Sai Kuru, Nitoryu Iai Rashomon
Vissza az elejére Go down
Hirota Koutaru

avatar

Hozzászólások száma : 38

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2075/3000  (2075/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás10
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Pént. Aug. 28, 2015 3:20 pm

Az ellenfelem a porba hullt, és hamarosan a régi harcostársam is porba küldte az ellenfelét. Egyel kevesebb probléma…. Mindaddig, míg drága narrátor barátunk újra meg nem szólalt. Csak fél füllel követtem a beszédét, én közben a társnőm felé vettem az irányt. Mostanra már magánál volt, és talpon volt úgy ahogy, bár látszott rajta, hogy még kong a feje. Kis mosollyal az arcomon megpaskolom a lány hátát.
- Hamarosan végzünk, szóval készülj, fel egy kis ereszd el a hajamra. Rendicsek? –kérdezem.
- Mi a terve? – kérdezi vissza gyanakvóan.
- Őszintén? – kérdezem, miközben hátam mögé pillantva a következő érkezőt veszem figyelemre, ám a lánynak válaszolok azért – Ki fogunk törni innen azt tervezem. A rács nem olyan új, és ha mindketten ugyanazt a rácsot támadjuk, talán megadja magát. Szóval szívd fel magad, mindjárt indulunk.
A kislány bólint, majd én nyögve felállok, és egy kis kardkörzést produkálva odalépek a halember mellé. Majd hogy csak ő hallja beszélni kezdek hozzá, miközben felé nyújtom az egyik kardom.
- Fogd. Egy kicsit le kell foglalnod az ipsét. Ha minden jól megy sikerül majd kijutnunk, de ehhez egy kis időt kellene nyerned nekünk. – ha belemegy akár el elfogadja a kardom, akár nem, visszatérek Ehohoz, majd bólintok neki. A mellényem levéve láthatóvá válik fém karom, és miközben tárat cserélek, benne a kislányhoz szólok.
- Előfordulhat, hogy csak te fogsz majd kiférni a résen. Ha ez lesz, keresd fel a Narrátort, és fegyverezd le, ha ellenáll öld meg.
- Értettem!
Azt a pillanatot vártam, hogy a két harcos egymásnak ugorjon, majd ha ez megtörtént az egyik sérült ketrechez szökkentünk mindketten. Az újratöltött karomat ismét felhúzva készültem az erősített ütésre, miközben Eho a baltáját magasra emelve készült lesújtani. Végül a karom egy nagy durranással ismét előrelendült, és a rácsba csapódik, ahogy Eho baltája is. Eho képes a fegyverével egy masszív téglafalat átszakítani, én a vasöklömmel nekifeszülve 120 kilót is képes vagyok megemelni, ha ehhez hozzájön a gyorsító az ütés csonttörő… remélhetőleg a kettőnk ereje elég volt ahhoz, hogy a csapásainkat követve a rácsnak legalább egy nagyobb része kiszakadjon a helyéről. Ha elég nagy a lyuk, hogy kiférjek, már surranok is ki, hogy a nézőtérre huppanva leporoljam magam és az előrelátható néma csendbe körbenézzek, amennyiben csak Eho fér ki, akkor őt küldöm ki.
Vissza az elejére Go down
Kenichi

avatar

Hozzászólások száma : 42

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2150/3000  (2150/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő130
Befolyás10
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Pént. Aug. 28, 2015 10:34 pm

Végre sikerült levernem azt a hatalmas idiótát, aki el akart bánni velem. Nem tudtunk sokáig pihenni ugyanis egy ismeretlen alak jelent meg és nevetett. Ilyet nem minden nap lehetett hallani ugyanis egyértelműen kiérződött belőle a szín tiszta gonoszság. Nem tudtam, egy ember, hogy tudhat ilyen hangot kiadni magából. Az álatoknál már tapasztaltam a vérszomj kisugárzását ám ez különbözött attól. Egy pillanatig úgy hittem, hogy ma az ördög ül a ketrecen kívül. Arról kezdett mesélni, hogy tetszett neki, amit látott és kezdődhetne a legújabb menet. Legszívesebben odakiáltottam volna neki valamit ám nem volt hozzá kedvem. Úgy döntöttem megtartom magamnak a véleményemet, és ha kijutok helyette lenyletem az vele az egyik széket. Az emberek viszont nem tartottak az idegentől vagy csak nem érdekelte őket a hangjából áradó gonoszság. Intésére a rácsok megmozdultak és ezúttal egyetlen egy harcos lépett be hozzánk majd azon nyomba visszazárták a börtönünket. Ennek a férfinak két kard volt a kezében és nem tűnt egy barátkozós alkatnak. Az emberek természetesen ujjongtak és azt kiabálták kezdjük már a bunyót. Akkor rá kellett jönnöm, hogy mikor azokat a majmokhoz hasonlítottam megsértettem a majmokat. Ezeknek annyi eszük sem volt, mint egy marék molylepkének. Hirota odament a kisasszonyhoz, aki láthatóan magához tért. Nem is vártam kevesebbet egy nőtől hisz köztudott mind erősek és félelmetesek. Azon csodálkoztam, hogy ilyen könnyen félreállították ám arra a következtetésre jutottam, hogy direkt csinálta. Így kivonhatta magát a küzdelemből és védence gyakorolhatott egyet. Mikor befejezték a tanácskozást Hirota odalépett hozzám majd halkan elkezdett magyarázni. Oda kellett figyelnem, mert bár közel álltunk egymáshoz a tömeg miatt alig halottam valamit. Az kérte, hogy vonjam magamra a kardforgató figyelmét, míg ők előkészítik a szőkést. Kinyújtott tenyeremmel visszatoltam feléje a pengét és így visszautasítottam az ajánlatot.
- Nem lesz rá szükségem.
Nem csak azért nem fogadtam el, mert saját erőből akartam győzni, hanem mert egy fikarcnyit sem értettem a használatához. Meg nekem is volt egy ötletem a szökésre miszerint a kétorjást faltörő kosként használva ütöttem volna rést. Azonban mikor az a férfi megjelent megváltoztattam a véleményemet. Először is le akartam törölni azt az idióta vigyort a vihogó képéről. Másodszor el akartam verni az a bicskás alakot, aki azt hitte büntetlenül packázhat velem. Tudtam, hogy fegyvertelenül ráadásul mindenféle komolyabb tapasztalat nélkül hátrányban leszek azonban mindezt kárpótolta az elszántságom. Két legyet ütve egy csapásra reméltem át tudom verni ezt a mamlaszt, hogy mikor kardjai elől kitérek, ezáltal utat nyisson nekem. Pár percig a távolból néztük egymást, míg meguntam a pihenést ezért lassan odasétáltam hozzá. Körülbelül négy-öt lépésre állhattam meg tőle.
- Kezdhetjük.
Minden idegszálammal igyekeztem arra fordítani, hogy idejében félre tudjak ugorni. Úgy fordultam, hogy a hátamat a horpadt rácsnak vetettem így csak oldalra ugorhattam félre. A heccelésemnek meg is lett a következménye ugyanis nagy sebességgel lecsapott én pedig kitértem. Mit nem mondjak egy hajszálon múlott az életem így is a nadrágomba hasított. Nem sokáig bosszankodhattam, mert azon nyomban jött a következő felülről érkező csapás és az aztán. Nem győztem ide-oda sasszézni mintha csak táncoltam volna. Mikor a szemébe néztem megláttam azt a sunyi mosolyt és megértettem, hogy csak szórakozik velem. Legugyultam és a pengéi alatt a háta mögé gurultam. Tekintetbe véve nem mindennapi magasságomat ez nem volt egyszerű így le is kapta a sityakomat. Hátrálva néhány lépésnyi örömmel konstatáltam a rács rendkívül rossz állapotban van. Pár erős rúgás és máris van egy takaros kis lyukacskánk. Úgy döntöttem, hogy módszert váltok ezért megragadtam a verekedős ájultat majd megpördülve a pengéshez hajítottam remélve, hogy kiüti azt.
Vissza az elejére Go down
Fujitora

avatar

Male Hozzászólások száma : 4
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   Vas. Aug. 30, 2015 8:20 pm

Just do it!

Hirota, Eho: A rács átszakad és ti kimásztok a nézőtérre, ahol eltelik pár másodperc míg az emberek felfogják mi történik és kitör a pánik. A Narrátor felől négy testőr indul meg felétek, így el kell döntened mit tesztek. Ha feltartod az őröket, Eho, kihasználva a pánikot, eljuthat a Narrátorig és lefegyverezheti, így te megúszod pár könnyebb sérüléssel. Másik esetben segíthettek Kenichinek kijutni és így leküzdhetitek az őröket, de ekkorra már a Narrátor eltűnik.

Kenichi: A dobásod váratlanul érte az ellenfelet, de annak még is sikerül valamelyest ellépnie, így csak a vállát találod el, amitől ő maga hátraesik és az egyik kardja messzire repül a kezéből. Eldöntheted, hogy megpróbálsz Hirotáék segítségével kijutni, vagy az elhagyott fegyverért mész, hogy legyőzhesd az ellenfelet.

Itt arra kérlek titeket, hogy döntésetek legyen szinkronban. Ha Kenichi megöli a harcost, vagy csak szimplán túléli, míg Eho lefegyverezi a Narrátort, postotok ott ér véget, hogy eldöntitek, követitek e a Narrátort az irodájába, meghallgatni egy esetleges üzleti ajánlatot. Ha a testőrökkel töltitek el az időt, akkor menekülnötök kell, mielőtt újabb harcosok érkeznek, tehát postotok ott ér véget, hogy a bepánikolt nézőkkel együtt leléptek. Remélem minden érthető, nyugodtan keressetek fel, ha nem.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)   

Vissza az elejére Go down
 
KALAND - Az egyszerűnek tűnő rutinfeladat (Hirota, Kenichi részére)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Mizukage palota
» Gundanosok alkotásai ^^
» [Küldetés] Állati kaland
» Új mutánsok (párhuzamos állandó - ingyen njk kaland)
» Szimmetria ügy (ingyen njk kaland)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Helyszínek :: East Blue :: Egyéb helyszínek-
Ugrás: