HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Hirota Koutaru

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hirota Koutaru

avatar

Hozzászólások száma : 38

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2075/3000  (2075/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő120
Befolyás10
Intelligencia80

TémanyitásTárgy: Hirota Koutaru   Vas. Aug. 02, 2015 4:02 pm

Név: Hirota Koutaru
Faj: ember (félcyborg)
Neme: férfi
Kor: 23

Szakmája: Fejvadász
Képzettsége: két kard forgatása (az átlagosnál hatékonyabb, de még nem mesteri)

Származási hely: East Blue - Logue Town

Tartózkodási hely:
Képességek:
„Támadás neve”: Golyószóró Koponyazúzó (gúnynév)
Szükséges eszköz: ép jobb kar, a kimeneti nyílások szabadok, nem eltömődöttek
Működése: A karba előre, vagy a harc közben betöltött robbanó töltet segítségével egy átlagosnál nagyobb lendületű, és ezzel erősebb ütést/vágást vihetünk be az ellenfélnek. A robbanótérben keletkező nyomás, robbanás termék a könyöknél kialakított kimeneti szakasznál megy ki a karból.
Működtetés: A csuklónál található biztonsági zár feloldása után az alkaron található shotgunhoz „tározójához” hasonló szerkezet hátrahúzásával a töltet 3 másodperc után berobban. Ha a hátrahúzás megtörtént a folyamatot megszakítani nem lehet. Új töltet behelyezésére, az alkar alján levő kinyitható rekeszben lehetséges.

Felszerelések:
- napszemüveg
- hosszú ujjú bőrdzseki, hozzáillő szövetnadrággal
- bőrkesztyűk
- acélbetétes csizma
- 2 db katana (hátán x alakban)
- övében egy nagy kaliberű pisztoly (forgó táras 5 lövésre elegendő)  

Kinézete: Átlagos hosszúságú éj fekete haj, és ugyanilyen sötét színű szemek, melyet állandóan napszemüveg takar. 178 centi magas, és 102 kiló. Bár súlya nagyobbik részét izomzata alkotja, valójában a jobb karja helyett található mechanikus kar is sokat ráad a testsúlyához. Szinte állandóan feketében öltözik, ugyanis nagyon ragaszkodik ehhez a színhez. Tekintete kihívó, és merész, de olykor elég komolytalan is, attól függ, milyen hangulatban van.

Jellem: Az esetek többségében elég komoly, és harcias, ami miatt gyakorta kerül összetűzésekbe másokkal. Bár szeret harcolni, azért nem sűrűn vág olyan balhéba, ahonnan csak vesztesen jöhet ki, persze más kérdés, hogy mi forog kockán. Ha egy vadidegen kalóz, akivel kicsit jóban van, de a parti őrség körülvette a hajót, nemes egyszerűséggel elárulja a kalózt, és átadja az őröknek, míg ha mondjuk, egy idegen nőről van szó, akit megtámadtak, akkor képes kicsit komolyabban venni a helyzetet. Apropó nők… nagy jellemhibája, hogy nagy szoknyapecér, és gyakorta próbál egy-két izgalmasabb, szebb partnert találni magának, ám ha valaki egyszer végül viszonozni fogja az érzelmeit, meglepő módon képes lenne lemondani a további nők hajkurászásához. Bár ritkán kerül igaz barátokkal össze, ha valaki mellett igazán kitart, az a személy utána, bármikor számíthat a segítségére. Nem szereti a mű karját mutogatni, emiatt ezt legtöbb esetben elrejti. A kedvenc harcmodora a kardvívás, azután pedig az ökölvívás.  Mindennél jobban gyűlöli az olyan személyeket, akik gyáván másokat próbálnak élő pajzsként használva a saját életüket menteni. Az ilyen embereket mindennél jobban gyűlöli, és legszívesebben végezne velük.

Egyéb:
Gépesített tartozék:
- Mechanikus jobb kar
-- Kinézet: Bár látszólag egy hétköznapi mechanikus karnak tűnhet (válltól számítva végig mechanikus), valójában egy beépített szerkezet segítségével képesek lehetünk erősebb ütéseket is bevinni. A kar teherbírása 100-120 kilogramm, ezen felül már fennáll a sérülés, horpadás veszélye. Mivel a szerkezet speciális támadása akár ki is szabhatná az implantátumot a helyéről, ezt elkerülve, nagyjából a mellkas közepéig kitart az implantátum. A fém, amiből készült igen ellenálló képes a kardvágásokat, és a kisebb kaliberű lő fegyverek lövését hárítani.

Előtörténet:
Mindig is úgy tartottam, hogy a sors kedvel engem… mindig is úgy tartottam, hogy az életben nem nyúlhatok mellé… mindig úgy tartottam, hogyha egy nő üldöz, fuss, olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudsz!
- Állj meg Hirota! Nem menekülsz, úgy is elkaplak! – kiáltja utánam egy igen szép szálteremtés, nyakig vörös arccal.
- Bocsáss meg Marie! Tudod, hogy nem volt szándékos… ez csak egy… baleset volt! – mondom hátra sem nézve, olyan gyorsan futva mennyire csak tudtam.
- Baleset a fenéket, állj meg most rögtön, hogy kinyírhassalak te kis…
Az üldözőm Marie Scarlett, az itteni fogadók egyikének tulaja. Nagyjából korombeli nő, aki valljuk be… még az esetem is lenne. Talán egy alkalmasabb világban, még meg is próbálnék a közelébe férkőzni… de… mióta történt egy kis baleset, már nem volt ugyanolyan a „kapcsolatunk”. Alig három napja voltam a Vörös Mongúz fogadóban, amelyet ideiglenes szállásomként használtam, mikor megtörtént a malőr. Mivel a fogadó elég apró, így mindössze csak 1 fürdőszobája volt, és amikor indultam volna fürödni… nos… nem vettem észre, hogy leesett a kilincsről a „Foglalt” tábla és, hát... itt tartunk most. No de a nagy kérdés biztos felmerült már. Hol az az itt, és hogy jutottam ide? A válasz egyszerű. Ezt a várost Logue Townnak hívják, és mint sok más embernek is, számomra is ez a város jelentette a szülőföldemet, az otthont, ahol első szívdobbanásomat, lépéseimet, emlékeimet megéltem. Egy átlagos színvonalú családba születtem. Anyám és apám is hétköznapi emberek voltak, akik gyakorta járták a tengereket üzleti célból. Szinte sohasem panaszkodhattam, hogy nincs meg semmim sem, és nem is tettem. Boldog voltam, hogy ilyen családom van, és nem akartam bajt okozni azzal is, hogy panaszkodok… persze… ha tudtam volna, hogy az élet ilyen fordulatot vesz, talán másképp gondoltam volna. Nagyjából 15 éves lehettem, mikor a szüleim úgy döntöttek, hogy elég nagyfiú vagyok, ahhoz, hogy velük tarthassak, és megnézhessem én is, hogy milyen átszelni a habokat. Talán a sors fintora, vagy lehet valamelyik isten szórakozott csak velünk. De az utunk nem járt sikerrel. Az igazat megvallva oda, meg vissza voltam az örömtől egész úton, szinte úgy kellett engem agyonütni, hogy aludjak az éjszakáknál. Nagyon élveztem az utat, és bár egyszer-kétszer tengeribeteg lettem, a fiatalság erejével, na meg egy kis orvossággal sikeresen meggyógyultam. Már épp visszafele tartottunk a rakománnyal, amikor a fellegek fölöttünk elkezdtek besötétedni, és az idő bekomorodva viharossá vált. Szüleim a szobámba parancsoltak, és én engedelmes fiúként rögtön bementem… A vihar megerősödött, és a tenger hullámai a hajót ostromolva egyre inkább fel-felcsaptak, és egész éjszaka tombolt tovább. Nem csoda hát, hogy mire a felhők elúsztak, és a nap pirkadt körülbelül az egész legénység kimerült volt, és fáradt. A többséghez hasonlóan én se aludtam túl sokat, így fáradtan mosolyogva terültem el az ágyon, amint a hajó egy kicsit is alábbhagyott a dülöngélésben. Talán egy kicsit el is szundítottam nem tudom… viszont mire felkeltem furcsa zajokat hallottam a fedélzetről. Mintha csata dúlt volna felettem. Egy darabig furcsálló tekintettel néztem magam fölé, mikor elkerekedik a szemem. Nem is tűnt fel, de a szobám elég sötétnek tűnik, pedig annyit nem aludhattam, hogy ismét éjszaka legyen. Rémülten szaladok a hajóablakhoz, és felkapaszkodva egy szökkenéssel ki is nézek a szobámból a tengerre néző ablakon. Ernyedten, és remegve estem vissza a földre. Egy másik hajó takarta el a kilátást, és bár csak az oldaltestet láttam rögtön tudtam mi folyik itt a fönti zajokból… kalózok. Talán ott is maradtam volna a végtelenségig, ha egyszer csak egy váratlan dolog jut eszembe.
- Anya! Apa! – kiáltom rémülten.
Az ajtót szinte felszabva kiszaladtam a folyosón, egészen fel a fedélzetre, ám amit ott láttam attól kikerekedett szemmel lesokkoltan álltam meg. A legénység nagyobbik része, akivel egész eddig együtt utaztam, és nevettem.. Most holtan fekszik kibelezve, vagy elvérezve a földön. Egy női fájdalmas nyögései ragad ki a sokkból, és mikor odafordulok, szinte nem hiszek a szememnek. Apám teste fej nélkül a földön, mellette az egyik kalóz épp anyám fölé magasodik meztelenül. Apám halott… anyámat épp most erőszakolják meg… és hamarosan én is halott leszek. Ez volt az utolsó gondolatom még tiszta fejjel. Ha hallani lehetne, most körülbelül vissza hangokat ver volna, az, ahogy lelkem összetörik. A remegésem, melyet eddig a félelmem okozott, megváltozott. Testem testemben remegtem, ám most már a dühömben. Végül felordítottam dühömbe, és felkapva az egyik lábamnál lévő kardot megindultam a férfi felé szaladva. Az egyik kalóz persze felfigyelt rám a kiáltásom miatt, és szembefordulva velem, gonosz vigyorral az arcán utamat állta.
- No, mi van, kölyök tedd le az a kardot, a végén még megölöd magad, vagy én téged, hahahaha… - szól felém röhögve az alak.
- Tűnj az utamból! – ordítok rá szinte őrülten.
Amaz viszont röhögve lépett felém, mire én lendületből felé vágtam a kardommal. Bár ő sikeresen kivédte a kardját megemelve azonban felemelve támadni készült… Azt hitte miután kivédte a támadásom, és a lendületből visszapattanó kard miatt, már könnyű célpont vagyok, azt hitte csak dühből ragadtam kardot. Nos… rosszul hitte. Fogást vált egy villámgyors vágást intézve egyetlen mozdulattal könyökből levágtam a férfi alkarját. 7 éves korom óta gyakoroltam a kardforgatást, 7 éves korom óta készítettem magam a harcokra, és ez a 7 év edzést most arra használjam fel… hogy megöljek egypár embert. A mesterem szerint tehetséges voltam a kardforgatásba, és jóval az átlag fölött voltam, de az igazi tudásomat két karddal tudtam csak elérni, azonban most nem törődtem azzal hány kardot forgatok… egy dolgot akartam csak…. ölni. A sérült kalóz félt térdre esett csonka kezét bámulva. Nem jutott el az agyáig, hogy mi történt. A sokk, amit elvesztett karja okozott egy ideig megóvta őt a fájdalomtól… és ez bőven elég idő volt nekem. Mielőtt még felordíthatott volna, már elválasztottam a fejét a törzsétől, és én mentem tovább. Fel sem fogtam, hogy most elvettem egy ember életét. Olyan voltam most, akár egy vadállat, aki csak a vérre szomjazik. Ezután már nem volt senki az utamba, és én lihegve állok meg a férfi mögött, aki mikor meghallotta, hogy állnak mögötte idegesen abbahagyta az élvezkedést, és megfordult. Azonban mikor meglátott egy pillanatra hátrahőkölt. A társa vére teljen beborított, emellé arcom groteszk maszkká merevedett, míg szemem olyan volt, mint egy démoné. Kíméletlenül végeztem vele, mielőtt bármit tehetett volna velem, és mint valami őrült addig döfködtem, amíg csak bírtam. Ha rajtam múlt volna akár egész álló nap is folytattam volna, azonban mikor lendítettem volna, a kardom egyszer csak egy halk puff hallatszódik, és a kardom nem sújt le többé. Térdre rogyva estem össze és ordítva markolom meg a csonkot, ami a jobb karomból maradt. Végül egy rúgás döntött le végül teljesen a földre.
- Te kis sz*rházi, hogy a francba voltál képes megölni a kapitányt, he? Ezért most megdöglesz! – ordít rám az egyik szakállas kalóz, majd kardját villogtatva megindul felém, ám egy újabb hang megállítja.
- Hajó a láthatáron!
- He? Na, ne szórakozz!
A férfi rólam megfeledkezve odaszaladt a társához, hogy megnézze az új hajót. Még láttam a közeledő hajót… majd minden elsötétül.

Egy hajó fedélzetén tértem magamhoz, és egy nő hajolt felém.
- Na, végre magadhoz tértél. Azt hittem már örökre meghaltál. – mondja barátságos hangon – üdv kölyök. A nevem Selena ez pedig a Vörös Szűz.
Egy ideig némán meredtem az égbe.
- Ez egy… - kezdek bele, azonban hangon elhal bánatomban.
- Egy kalózhajó igen. De ne aggódj nem fogunk bántani. A rátok támadó kalózokat Hájas Tod irányított a Vörös Nászról. A távolból láttuk, hogy rajtatok ütöttek, és jöttünk segíteni. – int jobbra, ahol a még életben maradt legénység (a mi hajónkról) lábadozott fáradt, szomorú arccal… de legalább éltek.
- Miután rajtuk ütöttünk hamar levertük az embereiket, pláne miután a kapitányuk meghalt. – folytatta baráti hangon, azonban végül részvétet vettem ki a hangjából – Sajnálom fiú. A szüleidet meghaltak. Mindketten. Anyád még életben volt, mikor rátaláltunk, de túl sok vért vesztett. Téged is élethalál között voltál, nem hittük volna, hogy felkelsz. A karodat nem tudtuk megmenteni… - szinte akaratlanul is a csonk felé nyúlok, ám mikor kezem fémbe botlott meglepődve nézek a karomra - ..viszont volt a raktárunkon egy mechanikus kar, gondoltuk jó lesz neked. Bár sajnos ez felnőtt méret, szóval egy-pár évig kicsit kényelmetlen lesz, de elég szép szál legény vagy… majd csak lesz valahogy.

Itt ért véget az utazásom. A hajó kirakott szülő városomban, és bár nem szívesen, de végül kénytelen kelletlen hazatértem. A következő egy-pár év maga volt a rémálom. A véres nap éjről-éjre kísértett engem, és egyszerűen volt egy olyan időszak, amikor azt hittem megőrülök. Nagyjából 20 éves koromra sikerült túltennem magam a dolgok annyira, hogy ne tépjen szét a bűntudat. A házból sajnos kilakoltattak, miután nem tudtam fizetni a számlákat, de mindig volt annyi pénzem egy-egy alkalmi munkából, hogy képes legyek életben maradni. Seleneval sajnos többet nem hozott össze a sors, pedig meg akartam köszönni neki, hogy megmentett, és nekem adta a kezet. Talán majd egyszer. Rengeteg időbe telt, mire az új karomat megszoktam, és még több ideig tartott, míg rájöttem a különleges funkcióira. Talán 20-21 éves lehettem, amikor eldöntöttem, hogy fejvadásszá válok. Őszintén szólva nem volt rá különösebb okom. Hiába kalózok ölték meg a szüleim, Selenanak hála rájöttem, hogy nem csak rossz kalózok vannak. Persze a döntésemhez egy dolog azért elvezetett. Elhatároztam, hogy nem fogom hagyni, hogy azt tegyék a kalózok, amit csak akarnak. Amíg nem bántanak senkit, addig nem baj, nem érdekel, de nem fogom hagyni, hogy más családja is elvesszen, úgy mint nekem.

Nos ez volt az én történetem. Így lett a kisfiúból férfi, a férfiből pedig fejvadász… és ez az oka annak, hogy egy nő üldöz végig a városon…
Vissza az elejére Go down
Kuzan

avatar

Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTárgy: Re: Hirota Koutaru   Vas. Aug. 02, 2015 6:53 pm

Kedves Hirota!

De megszaporodtak az oldalon a fejvadászok! Az ET-d jó, pont elég hosszú. Tökéletes példája annak, hogy a kevesebb néha több, mivel rendkívül tartalmas és minden benne van ami kell. Szóval nagy örömmel közlöm veled a jó hírt, hogy ezennel az előtörténetedet ELFOGADOM!

Annyi kérésem volna, hogy a képességeket külön egy pályázatban még fogalmazd meg, ahol véglegesen elfogadhatom. A kezdő szinted pedig legyen 4!

Kaszt: Fejvadász.
TP: 2000
Szint: 4
Pénz: 50 000ß
Vérdíj: 0 ß

Erő: 120
Intelligencia: 80
Befolyás: 10

Miután elkészítetted az adatlapod itt, már játszhatsz is!

Ne feledd, különleges nyitó-akciónk keretében van 1(havi)+1(bónusz) pörgetésed a szerencsekereken

Jó játékot, és kellemes időtöltést!
Vissza az elejére Go down
 
Hirota Koutaru
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Előtörténetek-
Ugrás: