HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Ittouipa revansa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Monkey D. Dragon

avatar

Hozzászólások száma : 7

TémanyitásTárgy: Ittouipa revansa   Szomb. Aug. 01, 2015 6:47 pm


Kaland hossza: | Rövid| Közepes | Hosszú |

Kaland nehézsége: | Könnyű | Közepes | | Nehéz |

Résztvevők: Hoekstra Felix; Ezume Kagawuchi; Morinas; Percival; Coen Marier; Jackals


Hoekstra Felix; Ezume Kagawuchi

Hogy milyen célból érkeztetek a szigetre, turizmus, vagy valamiféle üzlet céljából, azt rátok bízom. Mind a ketten a támadást megelőző napon érkeztek, talán még találkoztok is. Éjszaka még egy nagyszerű fesztivált tartottak Uschimének a nyári esőért felelős istennek. A mulatságon minden rendben ment, a hangulat nagyszerű volt, a helyiek nagyszerűen vegyültek a turistákkal, így veletek is.
A korábban kelők szemtanúi lehetnek, ahogy az összeverbuválódott kalózsereg, néhány perc alatt elfoglalja az egész várost, akik azonban nem keltek fel időben, csak annyit tapasztaltak az egészből, hogy a kellemes kis szigetből egy nyomott hangulatú kalózparadicsommá vált. Nektek lehetőségetek van arra, hogy válasszatok, csatlakoztok a törvényen kívüliekhez, vagy a rabszolgájukká váltok, ahogy oly sokan mások. A döntés rajtatok áll, hozzászólásotok eddig tartson!

Morinas; Percival

Mind a ketten viszonylag messze vagytok (Morinas egy, Percival másfél napnyi út) Ittouipa aprócska szigetétől, ám még hozzátok is eljut a hír az újságból, mely egyfajta előfutárként érkezik, hiszen a lap érkezését követően majdnem fél nappal mind a kettőtöket az említett helyre hívatnak. Különös, hogy a sajtó előbb tájékoztatott benneteket a problémáról, mint a feletteseitek. Különös aura lengi körül az egész dolgot, posztotok addig írjátok, hogy elindultok a legénységetekkel!

Coen Marier; Jackals

Ti a nyílt tengeren hajóztok, alig néhány órányira a helyszíntől. A lapok titeket is tájékoztatnak a hírekről, így előttetek lehetőségek tárháza van. Akár kereskedés, vagy csatlakozás céljából is, de végül elindultok a szigetre. Posztotok addig tartson, hogy a láthatáron észreveszitek a sziget legnagyobb pontját.

Határidő: Augusztus 8.!
Sorrend nincs!
Vissza az elejére Go down
Coen Marier

avatar

Male Hozzászólások száma : 16
Tartózkodási hely : East Blue - Ittouipa - kaland

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3000  (2000/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő60
Befolyás50
Intelligencia140

TémanyitásTárgy: Re: Ittouipa revansa   Vas. Aug. 02, 2015 12:10 am

~ Ittouipa... még életemben nem hallottam a szigetről, de most nem is az a lényeg. Jó lenne odajutnom és felmérnem a terepet mielőtt feltehetőleg a kapitánnyal, Donnal szóba elegyednék. Kíváncsi vagyok milyen személy... főleg, mert képes volt egy egész szigetet az uralma alá hajtani. A vérdíja is elég magas az itteni kalózokéhoz képest, sőt, talán még hely is lesz a legénységében. ~ Vettem az irányt a sziget felé. Legalábbis úgy körülbelül az irányába, amerre gondoltam, hogy lesz. ~ Az biztos, hogy üres kézzel én aztán nem távozok. ~ Határoztam el magamban, ahogy a csónakomban sodródtam valahol a nyílt tengeren. Nem volt ez biztonságos, nagyon nem, de legalább úszni tudtam. Bár, ha valami történt volna, akkor biztos nem voltam még ekkor túl közel a szigethez... egy ideig úsztam volna, majd megfulladtam volna. Elég gáz egy vége lett volna kalandomnak.
Éhes voltam, szomjas és talán már nőt is régen láttam. Sőt, az átkozott nap talán még a biztosítékot is kiverte a fejemben. Röviden szólva nem álltak jól a dolgok a nyílt tengeren. Ilyen állapotban pedig képtelen lettem volna akármi értelmeset is összehozni a feltehető találkozásomkor a kapitánnyal. Meg amúgy is óvatosnak kellett lennem. Nem tudhattam miféle megtorlás várhat rá mióta világgá mentek a hírek. A felhajtás még sohasem tett semmi jót senkinek, legalábbis az ismertségi körömön belül. Ami néhány prostituálttól, négy kemény kinézetű unalmas embertől és egy... nőtől eltekintve nem volt túl széles. Nem kötöttem kapcsolatokat, nem voltam az a típus, főleg, amiért gyakran nem magamat mutattam. Csupán átvertem az embereket, elvettem mindent, amit csak tudtam... úgymond megfejtem a tehenet, majd otthagytam szárazon. Nem a legjobb ismerős ideál... Rengeteg dolgon járt az agyam, de legfőképpen csak izgatott voltam. ~ Hogyan nézhet ki? Miért érdekelném őt? ~ Kérdezgettem magamban, de hamarosan rájöttem, hogy ezek a szentimentális szöszmöszök teljesen fölöslegesek az agynak. ~ Ezekkel a gondolatokkal csak ártok magamnak, alszok inkább egyet. ~ Döntöttem el magamban, majd amíg úgy majdnem egyenesen mentem a sziget irányába, egy szusszanásra szemet hunytam. A tökéletes időpontja volt annak, hogy valami tengeri szörny elkapjon és megegyen.
Körülbelül két-három óra múlva ébredtem. A sziget legmagasabb pontját nagyjából már láttam is. Mondani sem kellett, igazán nagy szerencsém volt, hogy nem vitt el az áramlat. Egy ilyen mozdulattal a Grand Lineon már rég a halakkal aludtam volna. Mondjuk nem ártott volna valami hal a bendőmbe... ~ Sült hal... halfilé... kényelmes élet volt az régen. ~ Szememet lassan kinyitottam, majd egy ásítás közepette indultam meg ismételten aktívan a sziget felé. Evezni kezdtem tehát elszántan, másra sem gondolva csak a lehetőségekre, amiket a szárazföld nyújthatott... mások társasága, dolgok, amiket csinálhattam, valami történés! ~ Tényleg kéne már egy kapitány nekem, mert egyedül eskü a tengeren fogok megőrülni... ~
Vissza az elejére Go down
Kagawuchi Ezume

avatar

Female Hozzászólások száma : 14
Kor : 23
Tartózkodási hely : East Blue - Logue Town

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3000  (2000/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő90
Befolyás20
Intelligencia110

TémanyitásTárgy: Re: Ittouipa revansa   Vas. Aug. 02, 2015 3:05 pm

Délutáni sziporkázó nap tökéletes alkalom volt arra, hogy sütessem a hasam tengődve azon, hogy merre is tartok.
- Ittouipa, még a nevét is nehéz kimondani, nem Shink? – néztem a bárányfelhősségről a mellettem bámuló kék lényre.
- Hmm, igen. – szólalt meg halkan, de hangja mélységbe megmaradt.
- Ne beszélj már tőmondatokban! Oldódj fel, nem harapok! Mióta magadhoz tértél azóta semmit nem árultál el magadról, mondjuk én sem, de kezd te, a te jelenléted furcsábbnak találom, és a kinézeted is már, ha nem haragszol.
Sóhajtott.
- Elhiszed, hogy nehéz megbízni bárkiben is ennyi szenvedés után? – váltott, a visszahúzódóból inkább követelőzőre, az én hibám, hogy nem vagyok informálódott az ügyei terén.
- Talán, ha mesélnél, akkor okosabb lennék, nem pedig ilyen tudatlan. – adtam tudtára az ő stílusához hasonlóan. - Kezdjem én? Egy átlagos nőszemély vagyok, átlagos képességekkel, talán lőni tudok valamennyire, de erre nem hajazom túlzottan, konyítok a földrajzhoz is. Imádom a kihívásokat a kalandokat, a rejtélyes felhívásokat. A tenger lehet nem épp egy ilyen egyszerű embernek találódott ki, de valamiben meghalni is meg kell. Örülnék végre egy társaságnak vagy bandának, akik személyisége passzol nagyjából hozzám, a bűnözésért nem vagy oda, de ha valamit el kell csenni az még épp nem üti a mércét, inkább a céltalan és tudatlan gyilkolászás és kínzás. A fenébe is! Gyűlölöm a magam való jellemzését, ha szeretnél úgy is meg ismersz. – néztem végig magam elé, majd utolsó mondatomnál kacsintottam a társalgó félre. – Hajrá, hajrá te jössz! Annyit tudok, Shink a becses neved.
- Neked legalább van életed. – búsult el, bambult maga elé, de nem teljesen, mert a szó ömleni kezdett belőle. – Az élet hulladéka vagyok, kibe csak belerúgni volt jó, semmi másra, egy haszontalan rabszolga voltam. Sikáltam a padlót, főztem, kiszolgáltam őket, hoztam bármit, ha kellett, levezethették rajtam a feszültséget csupán ennyi. Elraboltak, legalábbis gondolom, családom soha nem volt, sőt senkim. Pozitív szó soha nem talált még el, negatív pedig megszámolhatatlan. – könnycsepp jelent meg a szeme szélén.
Nem vagyok érzelgős típus, de nem lehetetlen megérinteni lelkileg. Szörnyű oldala is van a tengernek és inkább a mérleg erre az oldalra billen, bár ezzel tisztában voltam, de látni más.
A könnyek sokasodtak. Mélyen megfogott ez a gyerek. Feltápászkodtam a székből, és a földön ülőhöz leguggoltam és megöleltem. Csönd. Shinken érződött a lepettség, de ő is azt tette mint én, de erősen szorított, és mint akiből annyi szenvedés tör fel, üvöltött. A helyzet, annyira fura volt, nekem legalábbis. A két percig tarthatott, utána feloldódott a karolás, bár inkább Shink felől, majd a csöndet ő törte meg.
- Te más vagy. – jelentette ki a szemét törölgetve, sejtettem, hogyan is érthette.
- Ugyan, csak nem ismered a nagyvilágot, teljesen más mint, ahogyan elképzeled azt. – simítottam meg tüskét haját. Ez után belé nyomtam néhány falat ételt, majd lepihent, erre volt szüksége a karján lévő sérülés nagyon lenyomta őt és a lelke is, ami rendesen darabokban volt.
Észbe kaptam, a navigálás elfelejtődött az események tömkelege után! Kaptam az iránytű és a térkép után. Az irány tökéletes volt, ez megkönnyebbülést okozott.
A következő célpont Ittouipa szigete, egy szórólap akadt a kezembe még Logueban. Fesztivál lesz az aprócska szigeten, imádom őket. Ma este rendezik meg valamiféle esőisten tiszteletére, viszont ez mellékes a hangsúly a rendezvényen volt!
Nem is oly soká megpillantottam a paradicsomot, takaros kis hely volt.
A kikötők dugig voltak, így a egy eldugottabb part részen, nem a központba sikerült levernünk a tábort. A cápára hasonlító srác is felébredt, invitáltam őt is. Egy egybe ruhát sikerült elődúrni a táskámból, ami némiképp elegánsabb , mell fölött végződő, onnan lelógó ráncosan, comb végnél végződő, de nem kivillantó, a végnél mint fent beráncosodó. Színe halvány rózsaszín. Hajamat felcopfoztam, lábbelinek pedig topánkámat rángattam elő. Tökéletes, döntöttem el magamnak, de Shink sem ellenkezett mikor erről faggattam, mert volna!
A sziget hangulata mesés volt! A növényvilág már magával ragadó volt, de a lámpinokkal és árusokkal teli utcák is remekek voltak. A zene, amit a főtéren nyújtottak egyedi hangzású volt, máshol ilyet még nem hallhattam, valami ősöktől maradhatott még fent. Kísérőm még nálam is jobban érezte magát, egyáltalán nem járt még efféle szórakozásban.
Az árusokat is végig szemléltünk, minden kacatot. Egy talizmánt vettünk meg talán, azt pedig Shink nyakába akasztottam, nem sajnáltam rá a pénzt néhány beli lehetett. Tovább állva egy kereket pillantottam meg, közelebb érve pedig a szerencsekerék felirat fogadott. Oda siettem, a követőm pedig utánam.
- Elnézést! Mennyibe kerül egy pörgetés? – kérdeztem kíváncsian, egy közép idős férfitől.
- A mai este a különösen szép hölgyeknek ingyenes. – célozgatott az öreg, számomra legalábbis. Nem számított, egye fene, ha már felkínálta, hogy ingyenes.
Megrántottam egy oldalát, hagyj pörögjön, a feliratokat el sem olvastam azon. Lelassult, majd megállt.
- S01 polc, gratulálok! Melyik nyereményt szeretné kishölgy? – mutatott a mögötte lévő polcokból a megfelelő számozásúra. Választék volt bőven. Nekem eddig nem is tűnt szembe, hogy ezek lennének a nyeremények.
Egy kagylót pillantottam meg, szuvenírnek jó lesz úgy voltam vele, ha másnak nem is.
- Azt kérem, azt a fehér kagylót. - mutattam rá
- Óóó a Dialt. Fogalmam sincs mi ez, csak a nevét tudom, de elég rejtélyesen hangzik. Nem de? – elvettem a kért tárgyat, majd tovább is álltunk mi előtt bele kezdett volna a szövegébe, láttam rajta, ha elkezdi innen nem menekülök. A dial nevezetű tárgyat Shink hátizsákjába dobtuk.
Az esti mulatság jól sikerült táncoltunk, egymással és a tömeggel is, iszogattunk helyi specialitásokat is. Kikapcsolódásnak remek volt, úgy érzem közelebb is kerültünk némi kép, bár nekem kissé furának tűnt Shink.
No mindegy is én kimerültem, nem kellett gondolkozni az alvás kérdésén, a hajón a függőágyamba feküdve azonnal ment, míg Shink néhány pléd alatt, ezzel valami puhaságot generálva, feküdt a földön, de neki jó, tökéletes azt mondta.
Hajnalban felébredtem, az okát nem tudom talán a folyóügyek lehettek a probléma oka. Kimentem nyújtózkodtam a felkelőnap alatt. Hangok, akaraterő hangok és csataüvöltésektől visszhangzott be a sziget, a távolabbi partnál egy kalózhajót láttam. Nem jó, nagyon nem jó. Viszont mi folyik itt? Nem bírtam ki, hogy ne nézzek utána. Magamra öltöttem a kint száradó, már víztől mentes ruháim, a farmerem, a rövid ujjúm és a fehér pulcsim. A pisztolyom is becsúsztattam az öltözékembe. Shinket muszáj itt hagynom, nem vihetem ilyen veszélyes környékre, épp elég, ha magamra tudok vigyázni.
A város felé közeledve hatalmas volt a felfordulás. A ’segítség’ és a sikoly berezonált a falak között, ettől csengett a fülem, én is féltem már. Ezek a kalózok szörnyűségekre képesek, és én még ilyen akartam lenni? Mit még nem! Shink is miattuk szenvedett és most itt is csak a káoszt és a szenvedést okozzák az egyszerű embereknek. Én nem tudom mekkora ember ezeknek a vezére, de nem hagyhatom.
- Velünk jön cicababa! – ugrott elém két undorítóan kinéző férfi kardot rám fogva, meg kellett volna rémülnöm, mint ahogy az az előbb éreztem, de egyszerűen nem. Rögtönöztem, nem mehettem velük, csak a rabjuk lettem volna.
- Mi lenne, ha inkább segítenék összeszedni a birkákat? – ráztam meg a copfom, és mosolyogtam. Hazudtam, még is hogy mondhattam ilyen undorító szavakat az ártatlanok ellen, de ez a kulcs, hogy többet meg tudjak a mocskokról. A két kalóz összenézett és csak bólintottak.
- Helyes döntés! Kihez lehet szerencsénk?
- Ayano vagyok, és már régóta keresem a megfelelő kalózbandát, de úgy tűnik megtaláltam. – még ezt, hogy sikerült összehoznom… Ayano, micsoda állnév…[/color]
Vissza az elejére Go down
Morinas

avatar

Male Hozzászólások száma : 36
Kor : 26

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3260/4500  (3260/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő125
Befolyás80
Intelligencia125

TémanyitásTárgy: Re: Ittouipa revansa   Vas. Aug. 02, 2015 11:52 pm

A hajómon a hajókorláton háttal feküdve néztem a csillagos eget, ami ebben a nyári évszakban különösen gyönyörű volt. Volt valami az éjszakai égboltban valami nyugtató, s úgy éreztem, ha csak egy félórára is, de ha elkezdem nézni, akkor kiragad ebből a csúf világból. Azonban a realitás hamar arcon ütött, egy újságpapír képében. Egy News Coo nevezetű sirály testét láttam halványan elsuhanni a fejem fölött, ami valószínűleg kézbesítette a papírt. Kissé ingerülten csaptam fel a papírt, majd eszembe jutott, hogy biztos NAGY gond lehet, ha az újságot ilyen későn is kiszállítják. Az okát ennek, szinte azonnal megtudtam, hiszen a címoldalon Ittouipa szigete tündöklött. Számomra a sziget nem mondott sokat. Annyit tudtam róla, hogy valami város East Bluen, de semmi konkrétum. Izgatottam lapoztam bele az újságba, hogy megtaláljam a cikk bővebb változatát. A szigetet elfoglalták a kalózok, melyet egy Don nevezetű kalóz vezetett. A régi békés vallásos szigetet átváltoztatta egy bűnöző centrummá. Ahogy olvastam a sorokat, s egyre többet tudtam meg az incidensről úgy szorult ökölbe az újságot tartó kezeim. Szinte már azonnal elindultam volna, ám amíg nem kapok parancsot, addig nem igen tehettem semmit. Sajnos a tengerészeti élet ezzel jár. Kelletlenül összegyűrtem az újságpapírt, s a szemetesbe dobtam. Majd a csillagokról teljesen megfeledkezve lefeküdtem.

Másnap reggel szinte csak úgy kivertek az ágyamból a hangos kopogtatással. Egyik felettesem azonnal hivatott, hogy beszélni valója lenne velem. Összekaptam magam amilyen gyorsan csak tudtam, s elindultam a felettesem irodája felé. Bekopogtam, s szinte azonnal nyílt az ajtó. Egy férfi nyitott nekem ajtót, aki mellesleg igen idegesnek tűnt.
- Morinas, kapitány? Hol volt ezidáig?
- Elnézést, uram. Siettem ahogyan bírtam.
- Mindegy. Olvasta a lapokat? - majd mielőtt válaszolhattam volna, folytatta - Ittouipa szigetét elfoglalták. A sziget meglehetősen fontos a tengerészet számára. Azt a parancsot kapja, hogy most azonnal vitorlát bontson, menjen a szigetre, és tegyen végre rendet! Ha a sziget elveszik, akkor csorba eshet a tengerészet hírnevén! Mire vár még?! Induljon!
Majd szinte kidobott az irodából. Szinte csak pislogni tudtam, olyan gyorsan történt mindez. Nos, végül is, tegnap este pont ezt akartam, nem? Hogy minél hamarább elinduljak. Viszont annyira furcsa volt ez az egész. Miért pont a lapoktól kellett megtudnom a történteket először? Miért csak most indítunk mentőalakulatot? Miért nem azonnal, amikor megtörtént a hatalom átvétel? Ezzel a rengeteg kérdéssel a fejemmel léptem fel a hajóm fedélzetére, majd bontottam vitorlát és indultam el Ittouipa szigete felé...
Vissza az elejére Go down
Percival

avatar

Male Hozzászólások száma : 35
Kor : 24
Tartózkodási hely : Marineford

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3150/4500  (3150/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő85
Befolyás90
Intelligencia165

TémanyitásTárgy: Re: Ittouipa revansa   Hétf. Aug. 03, 2015 1:25 am

Valamiért sosem állt túl közel szívemhez semmilyen muzsika. Soha nem bírta szívemet hevesebb dobbanásokra még a legcsodálatosabb hangszer lágy melódiája sem, csupán egyetlen nő hangja volt az mely lélegzetemet bennrekesztette s lelkemet megnyugtatta. Míg ő énekelt nekem minden fájdalmam elszállt, minden kínom a feledés homályába veszett s semmi más nem volt ott csak ő és én.
Mély szerelem volt ez, egy láthatatlan árnyba egy hangba egy csalfa képmásba, majd jött az arc, a mosoly, a kedvesség s elsöprő győzelmet arattak fölöttem. Aratott.
Cocytussal mai napig merengünk Riviereről ő mint apa, én mint szerelmes barát.
Riviere átka egy csoda, mely velejéig hatol mindazoknak kik hagyják.

A könnycseppek mintha háborúba készülnének, egyenes sorokban menetelve haladtak végig orcámon, államon összegyűlve, majd hatalmas cseppekben hullva alá a feledésbe.
Legénységem legifjabb tagja bocsánatkérően esedezve hajol meg előttem, ő énekelt eddig, az ő hangját hallgattam, s az ő hangja volt az mely kicsalta a könnyeket, azt hitte annyira rossz volt, ám ezt én nem tudhatom.
A régi motorosok csak nevettek körülöttem s én is vigyort erőltettem arcomra s megnyugtattam.

Riviere átka a hangok átka, bárki ki hallotta sose feledi s csak őt hallja minden énekben s hangszer dallamában örökre.
Szeretem az ily pillanatokat, az ily meghitt együttléteket, a legényságemmel, a családommal. Elfeledteti a világ gondját, percekre csupán az élet súlyát.
Rivieret elnyelte a mélység, sírja a végtelen óceán, teste az őt felfaló halakkal került vissza a nagy körforgásba, amit talán pont én kaptam vacsorára... Ki tudja.

A levelet fogalmam sincs mióta tartottam már a csápjaim között s nem is érdekelt. A hajót már a helyes út felé irányítottam, s kecsesen sodródtunk úticélunk felé.
Kötelesség, nem sok rosszabb szó van ennél, főleg mikor ily felesleges.
Hírek cikáznak örkké a szélrózsa minden irányábából felnagyított vagy igaz tettekről. Túlságosan egysíkú minden, minden hír a tengerészetről jó, a kalózokról rossz s ez fárasztó. Rég nem lapoznék újságot, ám Jácint kérésére fel szoktam olvasni neki, fura hogy a kapitány olvas fel egy egyszerű tengerésznek de látni hogy élvezi, így miért venném el a vak eme örömét. Bárhogy is, ezáltal a hírek eljutottak hozzám s olvasás közben már tudtam ez az én feladatom lesz, így a levél jötte nem lepett meg igazán. Levél.
Mindig felderít ez a gondolat, hogy még a feletteseim se szívesen hívnak DenDen Mushin keresztül, túlságosan csípős ámde igaz nyelvem ugyanis oda szúr ahova kell, ám az igazság ily mértékű megnyilvánulása ellen ők se tehetnek semmit. Egy nap félre fognak állítani, de addigra felettük állok s Impel Down mélyén fog megrohadni mind...

Ám most az újdonsült kalózkolónia az elsődleges célpont, kíváncsi vagyok, hogy itt az egyik kis tengeren mily csomópont jött létre.
A Don, vajon egy virágzó társadalmat hozott létre hol az ember boldog és szabad még vérdíja ellenére is, vagy egy szeméttől és szennytől bűzlő emberi fertőtanyát, ahogy az újságok állítják. Kíváncsi vagyok, ellenség vár e ott, vagy szövetséges.
A név mindenesetre biztató.
Nem is oly soká úgyis minden kiderül... Ittoupia, Ittoupia... Utiópia? hehe
Vissza az elejére Go down
Sabo

avatar

Male Hozzászólások száma : 12

TémanyitásTárgy: Re: Ittouipa revansa   Kedd Aug. 18, 2015 8:30 pm

Update! 1. kör kiegészítése

Kaland hossza: | Rövid | Közepes | Hosszú |

Kaland nehézsége: | Könnyű | Közepes|  Nehéz |

Részvevő játékos: Morinas, Jackal, Percival, Hoekstra Felix, Kagawuchi Ezume, Coen Marier, Kenichi, Nicholas Badrick, Hirota Koutaru, Raymond Crave, Kazedando Soroshima (11 fő)

Határidő: augusztus 25. 28.

Kenichi, Hirota Koutaru (fejvadász osztag)
A lapokban olvastok az eseményekről és ha még a sziget sorsa miatt nem is éreztek részvétet, valami fontosan azért megakad a szemetek. Az elkövetők között három embernek is van vérdíj a fején. A vezető, Don egy egész csínos 3 milliós körözést kapott. Lady Shaen és Mr. Berg nevezető alakok pedig 1 milliót fejenként. Igazából ha már egyet a három közül sikerülne egy fejvadásznak elkapni, bőven jól járna. A posztotok odáig tartson, hogy észreveszitek a láthatáron a szigetet.

Nicholas Badrick, Raymond Crave, Kazedando Sosohima (maradék kalóz csapat)
A keleti tenger vízén hajóztok csupán pár órányira Ittouipa szigetétől. Tudomásotokra jut az újságból, vagy akár egyéb más módból, hogy mi történt. Innentől kezdve rajtatok ál, hogy miért, milyen okból fog meg titeket a dolog és mit szeretnétek ebből kihozni. Végül pedig célba veszitek a szigetet. Posztotok addig tartson, hogy a láthatáron észreveszitek a sziget legnagyobb pontját.


Megjegyzés:Aki még nem írt, de az előző mesélői posztnál már bent volt, annak az új határidőig van ideje pótolni, utána búcsúzunk. Nagyon sokan vagytok a kalandon, így muszáj lesz egyfajta természetes szelekciót bevezetni, hogy másokat ne hátráltasson senki. Aki már írt, azoktól még egy kis türelmet kérnék, hogy mindenki megírja az első körét. Nem lenne szerencsés, ha a fél banda el lenne csúszva a többiekhez képest. Eddig szép munkát végeztetek, csak így tovább. Jövő héten jön a folytatás. Éljen a forradalom!

Megjegyzés 2.0 Kuzantól: Jackalt kizártam, mivel itt hagyta az oldalt. A másik tag, aki még lóg egy körrel az Felix. Nála az a kikötésem, hogy alap esetben Augusztus 28. a határideje. De, ha előtte mindenki megírja az első körét, akkor automatikusan ugrik a kaland a 2. körre, és Felixet kizárjuk a kalandból.


A hozzászólást Sabo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 26, 2015 12:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Kenichi

avatar

Hozzászólások száma : 42

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2150/3000  (2150/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő130
Befolyás10
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Re: Ittouipa revansa   Szer. Aug. 19, 2015 11:34 pm

Egy békés szigeten bóklásztam mindenféle ok és cél nélkül. A közelben egyetlen körözött személy sem tartózkodott csak békés helybéliek. Furcsának tűnhet azonban az életem nemcsak a vadászatból állt akkoriban. Néhanapján pihiztem és bambán néztem ki a fejemből. Zsebre vágott kézzel szépen besétáltam az egyik falucskába és figyeltem a majmok reakcióját. Néhány csodálkozva lesték minden egyes mozdulatomat mások elrejtőztem a maradék pedig nagyívben tojt a fejemre. Megtehettem volna, hogy betörök néhány házba és nagy fölfordulást csinálok. Ehhez viszont semmi kedvem nem volt ráadásul nem tartoztam azokhoz a feltűnősködő idiótákhoz. Egy idős férfi éppen a verandáján az újságát bújta és így nem látott meg. Mikor ránéztem a lapra megláttam három nagyobb képet és alattuk pár nagyon csinos számot.
- Olvasd ezt. - mondtam majd a mutatóujjammal megböktem a cikket.
- Nem tudom ki maga, de lenne szíves békén hagyni, hogy pihenhessek. - mondta, ám amikor eltolta az újságot már csak hápogni tudott.
- Hát, háp, háp.
- Azt mondtam olvasd.
- Igenis.
Ezzel megfordította majd elregélte mi is állt a cikkben.
- Ittouipa szigete nemrég örömtől és boldogságtól zengett ám mostanára ez megváltozott. Egy csapat kalóztól retteg minden férfi nő és gyermek. Eleinte kevesen voltak ám napról napra nő a számuk. A banda vezére Don aki több kereskedőhajó kifosztásával is vádolhatnak. Az ő fejére három milliós vérdíjat tűztek ki míg társaiéra egy-egy milliót. Az ő nevűk Lady Shean és Mr Berg. A haditengerészet biztosítja környező szigetek lakóit és az tengeren utazókat, hogy nemsokára megoldják ezt a problémát.
- Elég. Merre van ez a sziget?
- Innen északnyugatra körülbelül nyolcvan mérföldre.
Köszönés nélkül távoztam és azon nyomban a vízbe vetettem magamat. Nagy sebességgel elkezdtem tempózni a vélhető irány felé. Igyekeztem a felszínen maradni így akartam garantálni, hogy ezúttal ne tévedjek el. Egy órányi úszás után már kezdett elmenni a kedvem az egész mókától. Bár igaz, hogy ilyen prédák állttal, sokkal elismertebb fejvadásszá válhattam volna. Szerencsémre megpillantottam néhány bálnát, akik pont arra haladtak, mint én. Lassan odacsusszantam az egyikhez majd rácsimpaszkodtam a hátuszonyára és igyekeztem nem leesni. Pár könnyed mozdulattal megpróbált lerázni magáról ám különös képen nem zavartatta magát miattam. Úgy tűnt van egyfajta kapcsolat a Gyojinok és a vízi élőlények között. Nem rémülnek meg tőlünk ám nem is érdeklődnek utánunk. Mindőszesen úgy viselkednek velünk, mint bármelyik hallal a tengerben. Mások ezt nem neveznék kapcsolatnak ám mindig is különösnek tartottam, hogy nem zavarja őket a lábunk. Néhány órányi stoppolás után megérkeztem a helyszínre. Leváltam kísérőtársamról majd kievickéltem a partra. Az újságcikkben leírtak miatt azt hittem mindenütt vérszomjas kalózokat fogok találni. Ennek ellenére csak a békés és nyugodt csend fogadott. Úgy döntöttem kissé beljebb megyek ám a biztonság kedvéért résen voltam nehogy váratlanul meglephessenek. Nemsokára egy kisvároskába értem ám ott egy teremtett lelket sem találtam. Akárhova néztem csak üres házak és néptelen utcákat találtam. Nem értettem mit történhetett itt sehol egy tolvaj vagy gyilkos. Azért nem adtam fel és folytattam a kutatást. Fejemet vakarva befordult egy sarkon, amit azon nyomban meg is bántam. Egy tucat emberrel találtam magam szemben fejszékkel és vasvillákkal felvértezve. Mindegyikük nagyon dühösen nézett rám pedig nem is követtem el ellenük semmit. Úgy véltem jobb, ha visszavonulok ám a hátam mögül és jobb oldalról is jött egy-egy csapat. Egyedül a baloldali utca maradt szabadon ezért arra távoztam méghozzá viharos sebességgel. Néhányszor már majdnem el találtak a fegyvereikkel ám sikerült időben odébb szökkennem. Addig rohangáltam föl s alá, míg egy zsákutcába nem szorítottak. Már azt hittem, hogy végeznek velem mikor egyikük egy papírlapot vett föl a földről. Valamelyik idióta elszakíthatta a szütyőmet így kiesett pár körözési plakát és egy kevés pénz. Egy darabig tanakodtak majd az a nő, aki megtalálta alapot végre megszólalt.
- Ez miért volt nálad?
- Fejvadász vagyok?- mondtam majd magamra mutattam.
- Tényleg? És mi dolgod lenne itt? Csak nem ezt a lány keresed? ezzel a képen a narancs hajú alakra.
- A gyilkosok miatt jöttem.
Erre az egész tömeg hangosan egy emberként kezdett hahotázni.
- Milyen gyilkosok?
- Akik az Ittouipa szigeten garázdálkodnak.
Erre még nagyobb lett a vidámság és mindenki letette harci szerszámát.
Megtudtam, hogy rossz szigetre sikerült megérkeznem, ami még messzebb van a célállomásomtól. Azt is megtudtam, hogy egykoron egy csoport halember basáskodott arrafelé ám egy kis bátor csapat megszabadította őket tőlük. Villámcsapásként ért a felismerés, hogy jómagam egy hétig kalózkodtam náluk. Szerencsémre nem ismertek fel bár nem is tettem semmi emlékezeteset. Visszaadták az elszóródott papírokat majd a pénzemet és némi ellenszolgáltatásért egy hajós elvitt arra a helyre. Majd egy napba került, de végül megérkeztünk Ittouipa közelébe. Bizonyos okokból nem akart túl közel kerülni és ezt meg is értettem. Leugrottam a hajóról majd kiúsztam a partra ezúttal a jó szigeten.
Vissza az elejére Go down
Raymond Crave

avatar

Hozzászólások száma : 17

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3100/4500  (3100/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő140
Befolyás120
Intelligencia110

TémanyitásTárgy: Re: Ittouipa revansa   Csüt. Aug. 27, 2015 1:50 am

- Tűz! - ordította Ray a kis létszámú legénységnek, miközben távcsővel figyelte a sebesen közeledő hajót. Dördülés hallatszott, majd elégedetten konstatálta, hogy eltalálták az ellenség orrárbocát, mire egyszeriben megszeppentnek látszott az őket üldöző kalózvadász hajó. Ez persze nem állt együtt azzal a ténnyel, hogy amaz szélsebesen közelített.
- Fedezékbe! - adta ki a parancsot a kapitány és a felépítménynél keresett menedéket, röviden elgondolkozva azon, hogy mégis mennyire rohadjanak meg azok, akik megzavarták reggeli nyugalmukat és egy órája üldözik szerény Noxot, hogy likvidálják a teljes legénységét. A nap még éppen hogy csak felbukott a látóhatár szélén, amikor Baldwin beviharzott a kapitány kabinjába és jelentette egy hajó közeledtét, melynek, mint az később kiderült, egyáltalán nem voltak békés szándékai. Raymond persze azonnal felrázta a legénységet, aminek köszönhetően hajnal óta menekülnek, hasztalanul. A másik hajó gyorsabb és jobban felszerelt volt mint az övék. Ennek okán Ray számára nem maradt más, csupán a néma szitkozódás és a remény, hogy eltalálnak egy, az ellenséges hajó mozgásáért felelős kritikus pontot, ami lelassítja őket és így leléphetnek. Sajnos nem volt ideje további elmélkedésre, mert ágyú dörej hallatszott és egy pillanattal később a hajótest megrázkódott. Raymond kilépett a fedezékéből és azonnal kiadta a parancsot az újabb lövésre, mielőtt még bárkinek is lett volna ideje pánikolni.
- Mekkora a kár!?
- Léket kaptunk! Nem nagy, de nem fogjuk sokáig húzni. - kiáltotta vissza Baldwin, miközben a legénység egyik tagjával megtöltöttek egy ágyút. Mellette Nicholas és Vasököl is hasonlóan tettek és a két ágyú hamarosan be is mutatkozott az ellenséges hajónak, noha lényeges kárt ezek sem okoztak. A Nox nem volt túl jó pozícióban.
- Nick! Menj és kezdj valamit azzal a lékkel, ezt én átveszem. - kiabálta Ray, mire amaz visszaszólt valamit, majd a hajóalj felé sietett. Raymond átvette a feladatát és igyekezett a célzásra koncentrálni ahelyett, hogy bármelyik ágyúgolyó leviheti a fejét. Hosszú percek teltek el, a két hajó kitartóan osztotta egymásnak a pofonokat, bár egyik sem járt lényegesebb eredménnyel. Nem lehetett mást hallani csak ágyúzörejt és robbanásokat. Raymond sosem volt az kitűnő célzó fajta. Szeretett közel kerülni az ellenfeléhez és elintézni, de erre most nem volt lehetőség, az ő nyolc fős legénysége kevés volt a másik hajó vagy húsz fős legénységéhez képest. Csak azt remélhette sikerül végre eltalálnia egy lényeges pontot. Hőseink szerencséjére nem is kellett olyan sokáig küszködni, ahogy az ellenséges hajó egyre közelebb került, egyre jobb célponttá vált és kiképzésének köszönhetően, a kapitánynak és pár ügyes matróznak sikerült ledöntenie a kalózvadász főárbocát, így időt nyerve. Ray összehívta a legénységet és ismertette a tervet. Némi ügyes manőverezéssel, sikerült egyre messzebb kerülni az ellenségtől, ugyanakkor a Nox kiadós károkat szenvedett, s bár a léket sikerült valamelyest befoltozni, a hajó sürgős javításra szorult.
- Mi az úticél? - lépett be percekkel később az öreg Baldwin a kapitány kabinjába. Raymond az asztala fölött állt és egy térképet tanulmányozott, ujjával idegesen kopogott, nem volt bőség érzete a lehetőségekkel kapcsolatban.
- Nincs sok lehetőség, ez a sziget van a legközelebb. - bökött rá az egyikre.
- Ittouipa? - nyitotta tágra a szemét Baldwin. - De hát nem olvasta az újságot? Az ottani állapotok nagyon rosszak.
- Természetesen olvastam az újságot Bald! - nézett rá mereven Ray. - De nem kockáztathatom, hogy elsüllyedjünk a tenger közepén. Egyébként meg… kevesebb a valószínűsége, hogy pont oda követnek minket. - tette hozzá hangosan. - Az a hely jelenleg most egy kalózparadicsom. Ki tudja, talán esik ott nekünk egy kis babér. - kacsintott végül az öreg matrózra, aki erre csak megcsóválta a fejét.
- Értettem. Reméljük, hogy a sors kegyes lesz. - szólt és kisétált kiadni az utasításokat. Az aznapi este békésen telt, a kalózvadász sem tűnt fel a láthatáron, így Raymond beleegyezett, hogy felüssenek pár hordót és megünnepeljék sikeres túlélésüket. Mindenki gratulált egymásnak, majd megtárgyalták a korábbi és az összes jövőbeli zsákmány igényes felhasználását, amely kimondottan gyakran megtörtént ezen a hajón. Miközben a kapitány Baldwin és Nicholas társaságában ült, megbeszélve a hajóra váró esetleges újításokat, a ködös távolban szép lassan kibontakozott a sziget csúcsa.
- Biztos hogy Ittouipára akar menni?  - kérdezte a sokat látott matróz.
- Biztos. - felelte a kapitány. A mellette ülő hajóács jókedvűen belekortyolt az italába.
Vissza az elejére Go down
Sabo

avatar

Male Hozzászólások száma : 12

TémanyitásTárgy: Re: Ittouipa revansa   Pént. Aug. 28, 2015 11:25 pm

2. kör

Részvevő játékos: Morinas, Jackal, Percival, Hoekstra Felix , Kagawuchi Ezume, Coen Marier, Kenichi, Nicholas Badrick , Hirota Koutaru , Raymond Crave, Kazedando Soroshima (6 fő)

Határidő: szeptember 5. 14.


Kagawuchi Ezume
Az elkövetkezendő két nap cselekményét kellene lejátszanod, mivel időrendben előrébb tartasz, mint az eredeti történet szál. A kalózok bevesznek maguk közé és „segítened” kell nekik átvenni a hatalmat. Bizonyítanod kell a rátermettségedet, hogy igazi kalóz vagy. Csak rajtad áll, hogy ez mit jelent meddig mész el, ám végig figyelni fognak rád. Szemmel tartanak hisz mégis csak a helybéliek között akadtak rád és nem tudni meg lehet-e bízni benned.
A helyszín Masonville, a sziget legkisebb települése, mondhatni faluja. A kalózcsapat első körben felszámolja a csendőrséget. Az ellenállókat lemészárolják, akik megadják magukat azokat csak elfogják és bebörtönzik. A lakosságot behódoltatják, vagy ők is az előbbi kettő közül választhatnak.
Páran hozzád hasonlóan beállnak a kalózok közé. A második nap pár törzsgyökeres kalózzal elindultok York Harbor-ba, a sziget kikötő városába.

Kenichi
A sziget nyugati partján érsz földet. A homokos tengerpart üres, de hamar zöld növényzetbe borul. A közelben nem látsz települést, se életre utaló jelet. A vadakon kívül persze. Elindulsz a sziget belseje felé és jó néhány kilométer sétálás után kiérsz a sűrű növényzetből és egy kisebb város terül el előtted. A déli részén érsz ki, ahol egy templom romjai állnak. Az építmény több száz éves lehet, de a rongálás rajta friss. A kövek megpörkölődtek, a feltételezhetően faborítás a tetejéről pedig a tűz martalékává vált. Belül se túl rózsás a helyzet. A padok összetörve, a berendezés megtépázva, több dísz váza pedig a földön hever több ezer darabra törve. A templomban nem találsz senkit, így talán érdemes lenne a városban körülnézni. Az indulással és a terveddel zárd, hogyan is gondoltad kivitelezni a továbbiakat.

Morinas és Percival
A haditengerészet két hajót, két kapitányt bíz meg ezzel az egy feladattal. A három kalózbanda likvidálása. Bármi áron. Az egy napos hajóút alatt kipostázzák nektek a körözési plakátokat, illetve melléjük némi információ, amit összetudtak szedni a kalózokról és lehet jelentősége. Don egy kifinomult kalóz, rendkívüli vezetői egyéniséggel. Ezt alátámasztja a 126 fős legénysége és hogy megtudta szerezni maga mellé a másik két kapitányt is. Érdeklődik minden egzotikum és ritkaság iránt. Korábban főleg ilyen jellegű célpontjai akadtak. Lady Shaen egy vérszomjas nő, aki válogatás nélkül öl. Bizonyos szempontból ő tekinthető az egyik legveszélyesebb elemnek, mivel őt abszolút semmilyen erkölcsök nem kötnek meg. Az eddigi hajók, amiket kifosztott azokon egy túlélő sem maradt. Egyedül a hajón hagyott L.S. monogramból lehetett tudni a tettes kilétét. Mr. Berg-ről nincs különösebben adat. Nem élt olyan aktív életet, amivel felkeltette volna korábban a haditengerészet figyelmét.
A sziget lerohanása utáni második nap éritek el a sziget területét. A horizonton felbukkan a körvonala. Dél felől közelítitek meg, így pont előttetek terül el York Harbor előtti öböl. Előtte három felfegyverzett kalózhajó áll blokádot. A tengerészeti őrszemek a világkormány legfejlettebb távcsövével felszerelve a sziget nyugati végéből közeledő kalózhajót is észreveszik. A Jolly Rogert felismerve Raymond Crave kapitány hajóját azonosítjátok. A blokádot álló hajók a három körözött kapitányhoz tartoznak. Az új jövevénnyel viszont a szigeten tartózkodó körözött emberek össz vérdíjja 6.500.000 ßeli. Mit tesztek? Nincs információtok Raymond és Don kapcsolatáról. Elképzelhető, hogy szövetségesek. Viszont, ami biztos, hogy támadás esetén négy hajóval kell számolni a ti kettőtök ellen. Nem vagytok lőtávolban. Megkockáztattok egy frontális támadást, vagy valami mást találtok ki?

Raymond Crave és Coen Marier
Dél-Nyugat felől visz titeket az áramlat a sziget felé. Távolabb vagytok egymástól, de észreveszitek egymást. Ezzel mit kezdtek, azt rátok bízom. Az áramlat egyenesen a York Harbor város előtti öbölhöz visz. Az öblöt hatalmas sziklák veszik körül a szárazföldön. Mondhatni azok a sziget legmagasabb pontjai. A szemfülesek észrevehetnek apró villanásokat a sziklák tetejéről, ami bizonyos, hogy nem természetes eredetű, hanem valaki keze munkája.
Az öbölhöz érve három hatalmas, felfegyverzett kalózhajó horgonyoz, elzárva a bejáratot a kikötőhöz. Ahogy közelebb értek, minden ágyú előbukkan a hajó oldalán, de nem tüzelnek.
- Mi dolgotok van itt? – kiáltanak át a középső hajóról felétek. Szerencsére a sziklák zártsága miatt jó az akusztika, így a tenger morajlása ellenére is hallható.  


Megjegyzés: Kizárásra kerül Hoekstra Felix, Nichlas Badrick, Hirota Koutaru, Kazedando Soroshima inaktívság miatt.

Körözöttek:
         

         


Sziget Térképe:


A hozzászólást Sabo összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Szept. 05, 2015 9:57 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Kenichi

avatar

Hozzászólások száma : 42

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2150/3000  (2150/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő130
Befolyás10
Intelligencia70

TémanyitásTárgy: Re: Ittouipa revansa   Hétf. Aug. 31, 2015 9:37 pm

Miután elbúcsúztunk nagyot csobbanva belevetettem magamat a hűs habok közé. Nem érdekelt, amiért ott raktak, ki hiszen a sziget tele lehetett vérszomjas kalózokkal. Néhány karcsapással rövid idő alatt kijutottam a partra. Élvezettel tapasztaltam, ahogyan az ujjaim közé beszűrődött a nedves homok. A meleg napsugaraknak köszönthetően hamar megszáradt a lábam, amin díszesen csillogtak a picinyke sókristályok. Nem igazán érdekelt hogyan néznek ki a végtagjaim ezért nem is foglalkoztam velük. Kémleltem a messzi távolba hátha találok valakit, akitől útbaigazítást szerezhetnék azonban nem jártam sikerrel. Az a hely pont ugyanolyan békésnek tűnt, mint az előző sziget. Arra gondolhat, meglehet becsaptak ám túlságosan kedvesek voltak. Mármint az után, hogy megtudták egy fejvadásszal és nem egy kalózzal van dolguk. Ahogyan haladtam befelé a homokot selymes fű váltotta fel, ami letakarította a lábamról a rátapadt sót. Pár percnyi séta után sem találtam semmiféle településre utaló nyomot, amiből arra kellett következtetnem, hogy a sziget másik felén lehet a kikötőjük. Hiú ábrándnak bizonyult, hogy tárt karokkal fognak fogadni majd egy-egy nyaklevessel mindegyiküket ártalmatlanná teszem. Minél beljebb hatoltam a szigetbe az aljnövényzet egyre nagyobb és sűrűbb lett. Egyre gyakrabban bukkantak fel a burjánzó bokrok. Felelőtlen módon mindent figyelmen kívül hagyva haladtam előre vélhetőleg a sziget szíve felé. Mivel nem ismertem a környezetett így nem tudhattam, hány település lehet és azok merre találhatóak. Az irányt sem ismertem amerre éppen tartottam csak megindultam az orrom után. Így utólag visszagondolva szégyellem magam, amiért ilyen amatőr módon viselkedtem. Úgy mentem el vadászni, hogy nem voltam tisztában a célszemélyek képességeivel, tudásával, és jellemével. Pusztán pár halovány képfoszlány lebegett a szemem előtt, amiket az újságban láttam. Abban reménykedtem, hogy a szigeten találok párat rajta a képükkel. Azonban elég különösen mutatott volna a körözési plakát a körözöttek között. Hírből sem ismertem a tájékozódást ráadásul a harcművészetekből csak annyit ismertem amennyit a saját bőrömön megtapasztaltam. Egy szó, mint száz kész csoda, hogy túléltem azt a kalandot. Visszatérve a történetre éppen nagygőzzel igyekeztem kiérni a sűrűből, mert már nagyon idegesítettek a gazok. Mindenféle apró magocska a lábamra ragadt és elég kellemetlen szúró érzést nyújtott. Mikor végre kiértem nagy megkönnyebbülést okozott, hogy azokat a kis valamiket lesöpörhettem magamról. Mikor végeztem a kismunkámmal felegyenesedtem és azon kaptam magam, hogy egy fura házikó mellett állok. Nem hasonlított egyetlen ember alkotta épületre, sem legalábbis amiket láttam. Közelebb menve észrevettem, hogy ezt valamikor valakik nagyon csúnyán helybenhagyták. A földön mindenfelé törmelékek és égett fadarabok hevertek szanaszét. Mintha egy hatalmas nagy állatcsorda tiporta volna le a környéket. Csak az az egy különbség lehetett, hogy az állatok legalábbis az én tudomásom szerint nem szoktak gyújtogatni. Gondoltam belül is körülnézek, hátha találok valami használhatót ám csalódnom kellett. Itt is minden darabokban hevert a földön, vagyis majdnem. Fölvettem a földről egy gyönyörűen kifestett vázát, ami szerencsésen túlélte a randalírozást. Legalább is azt hittem, mert alig, hogy megemeltem azon nyomban kettévált és a feneke hangos csörömpöléssel a padlóra zuhant. Nem tehettem mást eldobtam a darabkát és folytattam a kutakodást. Ez úgy zajlott le, hogy majdnem mindent felvettem a földről majd mikor megállapítottam, hogy értéktelen a hátam mögé hajítottam. Támadástól nem tartottam, mert a saját rejtekhelyüket csak nem amortizálták volna le ennyire. Éppen pár padmaradványt raktam félre mikor egy bestia ráugrott a fejemre és belém mart az éles karmaival. Megpróbáltam letépni magamról ám túl erősen kapaszkodott belém. Miközben megpróbáltam szabadulni megbotlottam valamiben és ide-oda gurultam a földön. Ha valaki jelen lett volna pusztán egy kisebb porfelhőt láthatott volna, amint mindennek nekicsapódik. Néhány perc után kigurultunk az épületből és végre valahára levehettem magamról a szörnyeteget. Kiderült, hogy egy kiscica akart móresre tanítani, ami részben sikerült is ugyanis az arcom tele lett karmolás nyomokkal. Az állat folytatni akarta a dühöngését, amit én úgy jutalmaztam, hogy jó erősen elhajítottam. Akkor még nem tudtam, hogy a város közepe felé dobtam és, hogy hamaros ismét össze fogunk futni. Nem mesze láttam pár házikót úgy véltem arra talán megtalálhatom a jómadaraimat. Pár nehézfiúval volt már szerencsém ezért meg voltam győződve, hogy ez is menni fog. Minden terv és előkészület nélkül szépen megindultam be a városba.
Vissza az elejére Go down
Sabo

avatar

Male Hozzászólások száma : 12

TémanyitásTárgy: Re: Ittouipa revansa   Szomb. Szept. 05, 2015 10:00 am

Update: Sokakra való tekintettel (főleg az őszi iskola kezdések miatt) a határidőt kitolom szeptember 14-ig. Ha még a hétköznapok sokakat le is terhelnek, így van/lesz két hétvége is az írásra.
Vissza az elejére Go down
Morinas

avatar

Male Hozzászólások száma : 36
Kor : 26

Karakterlap
Tapasztalatpont:
3260/4500  (3260/4500)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő125
Befolyás80
Intelligencia125

TémanyitásTárgy: Re: Ittouipa revansa   Szomb. Szept. 12, 2015 2:34 pm

Lassan közeledtem a szigethez, melyre a küldetésem szólt. A tengerészet indulásomkor nem igen tájékoztatott, csupán annyit mondtak, hogy mikor a sziget közelébe érek, akkor fogok további instrukciókat kapni. Ez szerencsére így is lett, hiszen egy köteg iratot adtak a kezembe az embereim, amit az imént kézbesítettek a postán. Négy vérdíj plakát szerepelt közte. A legfurcsább Raymond Crave nevezetű kalóz jelenléte volt. Talán Don szövetségese lenne? Sajnos erről semmi információt nem kaptam. Mindenesetre a legelső feladatom ennek feltérképezése lesz. Mivel nem mindegy hogy most három vagy négy kalózcsapat lépek fel. Illetve, talán pár ideiglenes szövetséges se ártana, ha mondjuk Ray nem Donnak dolgozik.
- Eddy, kérem mondjon el mindent amit Craveről tudunk.
- Igenis! - majd elkezdett egy kisebb-nagyobb papír tömböt olvasni. - 24 Ex-tengerész. Vérdíja, ahogyan ön i slátta 1.500.000 ß. Hajója, egy régi tengerészeti hajó, akkor...
- Tengerész hajója van?
- Igen.
- Akkor ez azt jelenti, hogy egy tengerészeti Den Den Mushi is van a fedélzeten. James, kérem létesítsen kapcsolatot Raymond hajójával.
- Értettem!
Odamentem végül a Den Den Mushihoz, ami éppen Raymond Cravet próbálta elérni. Megpróbálom kideríteni, hogy Raymond kinek az oldalán áll, bár az is lehet, hogy hazudni fog. Elvégre kalóz. Továbbá Percivalt se ártana elérni, és megtudni, hogy ő miben sántikál. Ő is meglehetősen jó ideiglenes szövetséges lehet ennél a küzdelemben. Miközben hívtam Raymondot, a hajó előtt egy három hajóból álló blokád tűnt fel, ami elállta a szabad utat a szigethez. Ezen túl kell majd jutni, viszont egyedül neki rohanni három teljesen felfegyverzett hajónak egyenesen öngyilkosság. Mindenképpen szükség lesz legalább egy emberre aki mellettem küzd, különben könnyedén ez a misszió lehet számomra az utolsó...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Ittouipa revansa   

Vissza az elejére Go down
 
Ittouipa revansa
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Helyszínek :: East Blue :: Egyéb helyszínek-
Ugrás: