HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Monkey D. Dragon

avatar

Hozzászólások száma : 7

TémanyitásTárgy: KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]   Hétf. Júl. 27, 2015 10:22 pm


Sorrow John, Logue Town gazdag polgármesterének fejéből pattant ki az ötlet, hogy szórakozni kíván egyet. Be is vetette minden befolyását, és vagyonának egy töredékét, hogy létrehozzon egy kincskereső játékot. Sokan úgy vélik, hogy a modern arisztokrata célja, az egyszerű hírkeltés, s csak egy csekély kis apróság, vagy épp semmiféle jutalom sem lesz a törekvők célja. Ugyanakkor az úriembernek sikerült több újságban is megjelenítetette hirdetését, melyben nagy jutalmat, és remek fejtörőket, és természetesen életveszélyes kalandot ígért. Ugyanakkor rosszakaróinak is sikerült a sajtót meggyőzniük néhány lejárat cikkel, így kialakítva talán a kalózkor első sajtóháborúját.

Első postotokban írjatok arról, hogyan szereztek a tudomást az eseményről, s utatokról Logue Town felé.
Vissza az elejére Go down
Coen Marier

avatar

Male Hozzászólások száma : 16
Tartózkodási hely : East Blue - Ittouipa - kaland

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3000  (2000/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő60
Befolyás50
Intelligencia140

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]   Kedd Júl. 28, 2015 4:36 pm

~ Kincsvadászat... hmm... ~ Néztem az újságban a hirdetést. Mindig is szerettem tudni mi folyik körülöttem, így figyeltem a híreket, főleg, hogy ingyen információkat tartalmaznak sokszor azzal kapcsolatban, hogy kiket érdemes elkerülni. Az utóbbi napokban amúgy is nagy galibát okoztam magamnak, hiszen a tengerészet kezdett észrevenni engem. ~ Nem jó, nagyon nem jó. Itt a környéken bár még nem számítok hírhedtnek, már feltűnő a jelenlétem és így egyre problémásabb a létezés. Egyre többször kezdenek el csak úgy kergetni engem és bár általában elmenekülök, tenni kéne valamit. A leglogikusabb lépés az evakuáció lenne. ~ Szorongattam az újságpapírt, majd megfordultam és eldobtam azt. A szemfedőmet levettem és zsebre tettem. Mindig is tetszett a tény, hogy egy szemfedővel rendelkező kalóztól elvárják, hogy egyik szemével ne lásson, így néha fel sem tűnök nekik a két figyelő szememmel. Főleg, ha hátrakötöm a hajam. Így tettem tehát, majd útra szálltam East Blue felé.
A vonatra jegyet természetesen nem fizettem. Mikor az ellenőr megkörnyékezett egy mosollyal üdvözöltem és a következőt mondtam:
- Végre! Nem tetszene megmondani, hogy mikor érkezik a ragu?
Meglepetten nézett maga elé, miközben meggyőzően érdeklődő arckifejezést vettem fel. Az egész olyan természetesnek hatott, hogy elővette a Den-Den Mushiját, arrébb ment pár lépést, majd beszélgetni kezdett. Visszafordultam és teljes nyugodtsággal vettem elő az összes pénzem és számolgatni kezdtem. ~ Remélem észreveszi, hogy nem kevés van nálam és így hihetőbb leszek. ~ Az ablakra pillantottam, benne az arcomra. Jól jött, hogy korábban levettem a szemfedőmet és rajtam maradt a nemesi ruházat.
- Uram! Rendelését nem találjuk, de rendes jeggyel utazva nem is kaphat kiszolgálást. - mondta a lány kissé félénken. A szemébe néztem.
- Ó, azt hittem ez a luxus részleg. Néztem is, hogy nem éppen ilyennek képzeltem el, nem tudja véletlen merre találhatom? - mondtam őszintének ható mosollyal.
Az ellenőr abba az irányba mutatott, ahonnan éppen jött. ~ Tökéletes. ~ Megfogtam a felszerelésemet, megköszöntem a segítséget, majd elindultam az irányba. Nem mentem el a luxus részlegig, bolondság lett volna. Ott jegyet is kértek volna, gondolom a lány is azért nem kérte tőlem, mert ott fogják... Vagy csak izgalmában elfelejtette. Valahol félúton megálltam és leültem egy átlagos helyre. Végül is csak a jegyvásárlást kellett elkerülnöm.
Hosszas utazásom után megérkeztem Logue Townba. Nagyjából el tudtam igazodni és hamarosan már a polgármester házának közelébe is érkeztem. Itt lepihentem egy falnak dőlve és vártam, hogy valaki más kihívja a polgármestert. ~ Mi lenne jó... Vajon elég lesz, ha csak hallgatom az eligazítást, vagy talán legyen egy véletlen egybeesés? ~ Kezdtem a gondolataimat a taktikákkal kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down
Kagawuchi Ezume

avatar

Female Hozzászólások száma : 14
Kor : 23
Tartózkodási hely : East Blue - Logue Town

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3000  (2000/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő90
Befolyás20
Intelligencia110

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]   Kedd Júl. 28, 2015 5:00 pm

Végre part, igaz még alig utaztam valamit, Shimotsuki nem volt messze az én kiindulási pontomtól, talán úgy egy napot, ha utaztam. A hajót kikötve a békés kikötőbe egy sík és zöld, de nem éppen nagy szigethez volt lett szerencsém, otthonosnak éreztem olyan berendezkedésű volt mint Syrup falu, így első látásra. Mielőtt a szárazföldre merészkedtem volna, még átölöztem egy cipzáras és kapucnis fölső akadt a kezembe miközben a táskámban turkáltam, ez tökéletes volt, nem volt valami meleg odakint, egy hosszabb indigókékes nadrágot találtam még, lehet nem volt a legtökéletesebb párosítás. A kabinból kifelé vezetett az irány, az ajtaját bezártam, majd egy nagy nyújtózkodás után, a napsugarak között, ami nem sok hőt szállítottak, ideje volt elindulni.
Csodálkoztam a gyönyörű szép zöld szigetben, a mindent birtokló növényzet, a faluban pedig inkább régi stílusú házak foglaltak helyet. Egy dojo előtt is elsétáltam, ahova bekukucskálva egy edzésnek lehettem szemtanúja. Ez nem az volt, amire én vágytam. Nyugodtság és csend, pontosan mint, ami eddig. Egy kávézót pillantottam meg, betértem oda egy italért, itt talán még gondolkozni is lesz időm, hova tovább.
A fogadóba betérve szintén a zavartalan levegő csapott meg, a pulthoz érve egy forró teát kértem, nem is kellett rá sokat várnom, megfordulva, a kis takaros faépület minden kis szögében ültek, egy szabad asztalt sem láttam sehol, nyüzsgés az volt, ha más nem is. Éppen egy fiatal pár ált fel túlsó sarokban én oda siettem, hogy lefoglaljam, sikerült is. A kétszemélyes asztalra letettem a poharam, és kavargattam a folyadékban a cukrot, azon törve magam, mi történjen, épp nem figyelt senki a melltartómba nyúltam és egy összetekert térképet kaptam elő, amit szét terítettem előttem. Kortyolgatva nézegettem.  Közeledtek felém, erre lettem figyelmes, de mire fejem felhajtottam és hajkoronám eligazgattam szemem elől, már ott volt. Egy férfi volt, magas és széles kiterjedésű, lenge pólóján keresztül el tudtam képzelni izmait. Arcra szőrös volt haja közepes hosszúságú, ami kissé oldalra volt fésülve, bőre fehér, amitől a szőrzet fekete színe csak még erőteljesebb volt. Szemébe nézve nem csak pirosas szem színe, de hatalmas fellépése és pozitív kisugárzása is érezhető volt.
- Szabad ez a hely? – kérdezte dörmögő hangjával, de kevesen.
- I-igen. – nyögtem ki miközben még mindig a szemébe bámultam, szint úgy ő is az enyémbe. Erre hát leült és egy újságot helyezett a térképem elé, ami a kezében volt, valamint egy korsó sört mellé.
- Átutazóban vagy?  – nézegette az atlaszom, majd kortyolt egy nagyot a sörből, amiben már a hab leülepedett.
- Hát mondhatni olyasmi, utazgatok a kékségen. – mondtam el nagy nehezen, egyszerűen annyira zavarban voltam, soha nem éreztem magam így, sőt nem is ez az én stílusom.
- Bele való nő lehetsz, ha ilyenbe egyedül belevágtál. Nem tartasz semmitől?
- Nem igazán, nem sok veszteni valóm egyébként, valamint szeretem az kihívásokat. – pillantottam az újságra.
- Elnézést, Den vagyok, a helyi seriff! – ált fel és nyújtotta a kezét.
- Ezume! – álltam fel én is és kezet fogtunk. – Seriff, micsoda magas rang, biztosan nem unatkozol.
- Magas rang, ez vicces volt. Az unalomról beszélve pedig el sem hiszi mennyire, semmi élet nincs ekkora falun.  – néztem tovább az újságot.
- Elkérhetném egy pillanatra a napilapod?
- Öö, persze, ha szeretnéd. – nyújtotta nekem.
- Köszönöm.
A kezdő lapján hatalmas betűkkel ált ott a következő „Kincskeresés Logue város szigetén” valamint alatta kisebbel szedve az oldal szám, azonnal a harmadik oldalra lapoztam.

„Kalandra és izgalomra vágyik? Netalántán örülne, ha egy jelképes jutalom ütné a markát? Nem hátrál meg kihívástól és a veszélytől?
Akkor itt a helye!
A tehetős Sorrow John, Logue Town polgármestere egy kincskereső versenyt hirdetett ki, ahova várja a jelentkezőket.
A szóbeszéd szerint a gazdag úriembernek nevező személy csak a saját szórakozását akarja biztosítani, mit sem foglalkoztatja, ha egy-két emberi élettel kevesebb marad a végére. Az arisztokrata nem épp a kedvességéről nevezetes, ez biztos. Az ígért hatalmas jutalom is lehet csak átverés?”


Hagytam annyiba az olvasást.
- Azt hiszem, meg van a következő úti célom!  - adtam vissza az újságot Dennek, majd ő is gyors olvasásba kezdett.
- Komolyan gondolod? Erről az emberről rengetek szörnyű hír kering, a biztonságod kockára teheted.
- Teljes mértékben, ha nincs izgalom csak a szürke mindennapok. Nem de?  – pislogott Den, majd ivott.
- Igazad van, talán egyszer majd rászánom magam egy ekkora döntésre, bár tartok az elindulástól és a kihívástól.
- Én a tengeren leszek, keress meg, ha gondolod. – tettem a kezem az ő kézfejére. – Több önbizalmat! Egy ekkora és erős és helyes férfinak mi baja eshetne a tengeren? – kacsintottam Denre, tekertem össze a térképem és a helyére tettem, felkeltem.
- Viszlát! – fordultam meg és irányt vettem kifelé, Den még köszönni sem bírt csak pislogott maga előtt.
Az utam a hajóhoz visszafelé volt, nem sokat tartózkodtam itt, de bőven elég dolog volt gondolom, főleg hogy elcsábított ez a férfi! Már az első szigeten ez történt velem, mi lesz a többi állomáson. Mindegy is irány Logue Town!

Az úton semmi figyelemre méltó nem történt az időjárás is kiegyenlítetten kellemes volt, a hosszabb ruhát még mindig el lehetett bírni, de fázni sem fáztam, az idő kicsit javult is, mondhatni. A kocka akkor fordult meg mikor egy ici-pici szigetet pillantottam, egy apró zöld pont a kék közepén. A szigeten kókuszpálmák voltak nagyábból csak, ezt tudtam meg figyelni a nagy távolból, itt mindenképpen megakartam állni, imádom eme fának a termését és a környékünkön nem honos a fa. Meg is álltam ott, ahogy terveztem, a homokra lépni kellemes volt, imádtam abban járni. A szigeten egyértelműnek tűnt, hogy semmilyen állat nem élhet, elszigetelt volt, néhány madarat pillantottam meg, valamint egy pálmát, ami kissé ki volt dőlve, de nekem tökéletes volt, mert elérhettem a rajta rejlő terméseket. A terméseket szedve oldalra tekintve a parton egy csónakot láttam meg, és mellette valamit, ami ki volt terülve a homokba. Oda siettem, óvatosan. Közelebb érve egy fiú feküdt ott! Sötét kék haja volt, bőre kékes, szemei alatt mint ha kopoltyúk lettek volna nem volt nagy kiterjedés, még gyerek lehetett. Megvizsgáltam, már amennyire értettem az biológiához, de azt megállapítottam, hogy még él, ennyi még kitelt tőlem is. A hajómra cipeltem két kókuszdió társaságában.
Majd azonnal indultam tovább Logue-ba, még talán megmenthetem! Az úton ápolgattam, néhány erre alkalmas tárgyam volt. Közben pedig koordináltam a hajót, és furdalt a kíváncsiság, hogy mi lehet az a különös lény.
Végre megérkeztem, hatalmas kikötő fogadott, bár méretének ellenére tömeg volt. Végig kérdezve néhány embert azonnal megtaláltam a korházat, innen pedig segítséget kérve egy orvos éppen szabad volt, ő hajómra jött, és ellátta a talált emberkét, már ha nevezhető ennek. Viszont elmondása szerint még időre volt szükség, hogy magához térjen, ennyit értettem az egészből, nem konyítok az orvosláshoz. A lényeg, hogy rendben van. Nekem pedig el kellene már indulnom utána nézni a kalandomnak és nevezni, a rejtélyes idegen pedig ellesz magával, legalábbis remélem. Az első lépésnek most a polgármester házát kereshetem meg, kicsit már untam az itteni össze-vissza való rohangálást. Gondolatokba merülve sétáltam az utcákon közben ajkamat harapdáltam, nem nagyon, csak finoman, ne legyen sebes.
Vissza az elejére Go down
Monkey D. Dragon

avatar

Hozzászólások száma : 7

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]   Csüt. Júl. 30, 2015 9:35 pm

A polgármester palotája előtt már nem egy-két ember gyűlt össze, érdekes azonban, hogy a haditengerészek száma városi szinten csökkenni látszik. A tömegre nem épp kellemes nap köszöntött rá a csodás lehetőség, hiszen, a nap oly’ erősen süt, hogy többen szédelegve tudnak csak közlekedni, s a legtöbben épp, hogy csak látnak a szemüktől. A jelzett időpont fél órával telt el, mikor a tömeg mozgolódni kezdett. Az elégtelenségük egyre nagyobb lett, mígnem sokan szitkozódással adtak nekik hangot. Végül többen is távoztak a helyszínről, a legkitartóbbak azonban végül megpillanthatták az öreget.
Mikor a nap már nem sütött olybá, inkább leereszkedni látszott, egy csészével, valamint egy nagy szivarral a szájában megjelent a befolyásos úriember.


- Üdvözlöm, a legkitartóbb kincsvadászokat! Azzal szemét végigjáratta a tömegen. Akár a gazda a parasztokat, olyan undorodó és unott arckifejezéssel mért végig titeket. Újból mozgolódás és morajlás, olybá tűnik, hogy, a megmaradtak is kezdtek kijönni a sodrukból, nem is csoda, hisz van, aki már reggel óta itt van, mások kevesebb, alig két-három órája. Azonban még egy óra is rettentő kíntornává válik ebben a túlfűtött helyzetben. A hosszú percek pedig, melyekkel a közönségét megvárakoztatta már az utolsó csepp volt az egyébként is félig teli pohárban. Ahogy látom igen sok közületek a törvényen kívüli kalóz. Azonban egy pillanatig se aggódjatok, mindannyian személyes védelmemet élvezitek! Illetve egy bizonyos szintig.

Újból elhallgatott és az eget kezdte kémlelni. Most koránt sem várakoztatott meg oly soká titeket, csupán néhány másodpercig. Úgy vélem nem kell bemutatkoznom, hisz nyilván mindannyian ismertek, ezért is vagytok itt. Tekintetét az égről leemelte rátok, s egy félmosoly terült szét az arcán. A kincsem a szigeten van elrejtve, a hozzá tartozó térképek pedig szintén, sok sikert mindenkinek! Azzal hátat fordított nektek és visszasétált a lakásába. Az ajtót mögötte két őr zárta be, akiken meglátszottak a mögöttük rejlő évtizedek tapasztalatai.

A jelenetet követően csupán néhányan távoztak a helyszínről, ők mind egy-egy mosollyal az arcukon mentek különböző irányokba. Ugyanakkor a legtöbben elhűlten álltak tovább, talán arra várva, hogy a férfi még visszatér valamiféle használható információval is akár.

A többi már csak rajtatok áll.

Coen, Te egy órával a megkezdés előtt érkezel az eseményre, másfél órát késik a produkció, így két és fél órát várakozol az izzadságszagban.

Ezume, Te épp, hogy odaérnél az előre meghirdetett időpontra, így csak másfél órát várakozol. Az orvos a kezdés előtt sem tudott sem bíztatót, sem letörőt nyilatkozni a barátod ügyében, ugyanakkor biztosított arról, hogy legjobb tudása szerint cselekszik.
Vissza az elejére Go down
Kagawuchi Ezume

avatar

Female Hozzászólások száma : 14
Kor : 23
Tartózkodási hely : East Blue - Logue Town

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3000  (2000/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő90
Befolyás20
Intelligencia110

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]   Szomb. Aug. 01, 2015 2:28 pm

Egy standhoz mentem oda útbaigazításért, a fiatalember nem épp kitűnő örömmel válaszolt nekem, nem én lehettem ma az első, aki már megkérdezte, merre is él az arisztokrata. Ne bánkódjon vásároltam egy italt is, amit útközben remek volt elszürcsölgetni, főleg ebben a tikkasztó melegben. A meleg még csak nem is volt kifejezés a helyzetre. Most, hogy tudom hova is kell menni már nem volt nehéz, főleg mikor egyre több személyt pillantottam meg, rengetegen voltak. Próbáltam előrébb fúródni, kisebb-nagyobb sikerekkel sikerült, de hozzá simulni ezekhez a koszos és büdös kalózokhoz nem épp a fellegekben járás volt. Főleg mikor úgy végig nézetek rajtam, kiéhezett rohadékok!
Ide értem a megbeszélt időpontra, de sehol semmi. Vártam. Kezdtem türelmetlen lenni az első fél óra után, de nem csak én. Körülöttem a többség már üvöltözött is később voltak akik szitkolózással, dührohammal fejezték ki elégedetlenségüket. Fogyni kezdtünk 1óra telt el a megbeszélt időponttól, így legalább levegőt is lehetet kapni ebben a szörnyű kánikulában, és még előrébb fészkelődhettem, már a palota kerítésénél lehettem, közel, nagy közel. A nap búcsút kezdett inteni, ezzel párhuzamosan pedig mozgolódást lehetett megpillantani a fellegvárból.
A hatalmas ajtó megnyílt előttünk, egy közép magas ronda, de úriembernek nevezett férfi állt a csődület előtt. A kezében egy csésze volt, kifáradása közben kortyolt abból egyet, majd visszatette kövér szivarját a szájába. Nagy nehezen pedig kicsúszott a szájából az üdvözlet, lenézően. Első látásra is érződött az, hogy ebben az egészben bűzlik valami, vagy csak gavallér ki akar hozni az egészből valamit, ami az ő érdekeit erősítik, támogatják. A nézése szörnyűen érintett, frusztrációt éreztem, kínos volt az egész pillanat. Várni kellett a következő mondatára talán ezért, de kinyögte végre. A kalózok biztonságát helyeselte, ami talán igaz is lehetett, pár haditengerészt láttam az úton, de mind nyugodtan távozott ebből az irányzatból. Az égboltot nézte, kihoz a sodromból! Rövid bemutatkozását rövid időn belül elmondta a maradékot.
„ A kincsem a szigeten van elrejtve, a hozzá tartozó térképek pedig szintén…”
Ragadt meg bennem az alábbi szövege, a többire már-már nem is emlékeztem. A népsokaság oszlani kezdett, a fele legalábbis a többi még állt tovább és várt, de a polgármester visszament a falai közé, az ajtaját, két nagy őr zárta be, akin nem úgy tűnt mintha csak úgy átlehetne törni.
Hékás! Nekem se ártana elindulnom, még elhappolnak előlem mindent! Gondolkozni kezdtem, keresnem kellene valakit egy társat, talán úgy nagyobb lenne az esély, az osztozkodásból is pedig még nagy summa ütheti a markunk. Vajon ki lenne az aki képes lenne egy ilyen helyzetben társulni?
Vettem célpontba a birtok kerítésfalát, aminek remekül neki lehet dőlni és elmélkedni, engem ezek már útközben elkaptak így nem vettem észre a férfit, aki már megelőzött, ki tett lábain megbotlottam, de nem estem el. Visszapillantva magassága az enyém körüli lehetett, hosszú, kócos fekete haja pedig takart az arcából.
Vissza az elejére Go down
Coen Marier

avatar

Male Hozzászólások száma : 16
Tartózkodási hely : East Blue - Ittouipa - kaland

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3000  (2000/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő60
Befolyás50
Intelligencia140

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]   Szomb. Aug. 01, 2015 5:04 pm

Egy órával hamarabb érkeztem és tisztában voltam vele, hogy nem induláskor leszek ott. ~ Az ilyen eseteknek kétféle kimenetele lehet, vagy a polgármester egy jószívű angyal és tényleg egy kincsvadászatot szervezett, azaz elajándékozta a pénzét, vagy, és ez az eset az, ami számomra valószínűbb... egy unatkozó öreg, aki nem talál már semmi szórakoztatót sem az életében, ezért nagy felhajtást szervez, amit megpróbál minél tovább elhúzni. És az egyik módja az elhúzásnak, azaz, hogy senki se találja meg a keresett kincset az az, hogy a saját házában rejtette el. Sőt, még az is lehet, hogy el sem rejtette, csak ott van. Körülbelül negyven százalékos esélyt adok ennek, azzal még nem számolva, hogy mennyire fogja ellenezni vagy támogatni, hogy körbenézzünk a házában. ~ Így hát az indulás előtti egy órát hasznosan töltöttem. ~ Testőrök. A legmeggyőzőbb hamis bizonyíték arra, hogy a célpont egy fontos ember. Nemesi ruházatom amúgy is van mellé. ~ Próbáltam minél magasabb, nagydarab, morcos embereket keresni. Természetesen nagy fizetést ígérve mindannyiuknak és elmagyarázva, hogy amint élet-halál szituáció van nyugodtan elmenekülhetnek. Fontos volt, hogy óriásit kezdeményezzek, hiszen nem volt nagy választékom és felkészülési időm. Pénzt pedig logikus volt ajánlani, hiszen a polgármester háza elé mindenki annak reményében ment. Az indulásra sikerült összehoznom négy nagy alakot, kiknek kinézetük annyira hasonlított egy testőrére, hogy akár még magamat is meg tudtam volna győzni vele. Vagy nem, mert én valószínűleg számba vettem volna ezt a lehetőséget is, mikor felmérem a helyzetet. Elmagyaráztam a testőröknek, hogy akármit szólnak hozzájuk vagy kérdeznek tőlük, tilos megszólalniuk, mert akkor úszik a fizetésük. ~ Én is ezt tenném felmérésnek. A testőröktől kérdeznék... mióta dolgozol nála? Hezitálnának. Nem szabad, hogy megszólaljanak. Az amúgy is autentikusabb. Maximum majd mondom a polgármesternek, hogy benne van a szerződésükbe. ~ Falnak dőlve vártam az előadást, a négy hamis testőrömmel beszélgetve. Igazából nem érdekeltek a problémáik meg a történeteik, de úgy tettem, mintha és ez jobb kedvre derítette őket. ~ Így majd jobban megbíznak bennem és talán nem jegyzik meg egy életre, ha esetleg lelécelek fizetés nélkül. ~ Egyre több és több, főleg nyugtalankodó személy gyűlt körbe és már kezdtem belehalni az unalmas történetekbe. ~ MIKOR JÖN MÁR?! Itt halok meg az unalomban... ~ Engedtem egy kis teret belső dühömnek, hiszen a stressz akkor a legjobb, ha le van vezetve. Azonban egy óra plusz várakozás után rájöttem valamire. ~ Ennyit nem késik senki sem véletlenül. Főleg nem úgy, hogy a saját házában van. Ez az úr biztos a második fajta öregember, csak szórakozni akar velünk. Kicsit macerás lesz így, mert az ilyen urak általában elég rafinált kis ördögök. ~ Mosolyodtam el, a kicsiny háztetőnyi árnyékom alatt támaszkodva. ~ Végre valami kihívás lenne? ~ Boldog voltam egy pillanatra. Még hallgattam néhány életrövidítő unalmat, majd előjött a polgármester. Igazából nem tudtam már mennyit késett, nem is számoltam, bár, ha az előbbi típusú kincsrejtő akkor az is lehetett volna, hogy a késés ideje egy megoldás valami rejtvényhez vagy valami eligazítás. ~ Majd megkérdezem valakitől. ~ Nemcsak a beszédére néztem, hanem a környezetét is megfigyeltem. ~ Ezek az őrök nem néznek ki zöldfülűnek. Egy... kettő... három kitüntetés. Ki bérelne fel ilyen őröket, hacsak nem kincset rejtene az, amit védenek? Na jó, ez már hatvan százalék. ~ Végighallgattam a beszédét, majd megjegyeztem magamnak. ~ Egyértelműen nagyon alacsony az esélye annak, hogy véletlenszerűen elrejtett térképeket találjak ennyi konkurenssel versenyezve. ~ Tíz százalék, nem érné meg a bele fecsérelt időt. ~ Miután a polgármester ~ VÉGRE ~ végzett a megjelenéssel és a mondanivalójával egy nálam kissé alacsonyabb lány bukott el a lábaimban. Miközben zuhant, nem próbáltam neki segíteni, nem voltak annyira kifinomult reflexeim, hogy sikerült volna, így fölösleges lett volna próbálkozni, csak lejárattam volna magamat a testőreim előtt. Elgondolkoztam miközben a lány lassan a földre simult. ~ Ilyen nem sokszor történik. Általában direkt, mert másképpen nem képesek megközelíteni a fiút. Plusz az adrenalin, amit generál, biztos egy élmény lehet. Ez a lány vagy nagyon ügyetlen, vagy egy direkt húzás eredménye volt, az viszont elég valószínű, hogy az akció velejárója a szerénység. A legjobb ellentámadás pedig a magabiztosság. ~ Miután a földre zuhant, odanyújtottam felé a kezemet, hogy felsegítsem. Lényegtelen volt, hogy elfogadja-e. ~ Vagy megjátssza az erőset vagy bevallja, hogy direkt volt. Számomra lényegtelen. ~ Egyenesen a szemébe néztem, intettem az őröknek, majd megszólaltam teljes magabiztosságot sugallva.
- Gyere!
Megfogtam a kezét, ha ellenkezett, akkor egy testőrömnek intettem, hogy hozza velem, majd a tömegen keresztül, akik megjelenésemet látva inkább félre húzódtak vonultam a polgármester házának bejárata felé. ~ Hú, ezek aztán ijesztő egy kis társaság lettek. Nagyon jó őröket választottam. ~ Útközben a lány felé szóltam.
- Nem tudod véletlen pontosan mennyit késett a polgármester? - a pontosant hangsúlyoztam mondandómban. Ha tudta, akkor két légy volt egy csapásra.
~ Ez így még biztosabb lesz, az egyetlen feltétele, hogy a lány megmutassa színészi tehetségét, már amennyire van neki. ~
- Csináld azt amit mondok és a kincs a tiéd! - egyértelmű, hogy nem gondoltam komolyan, de a helyzet magaslatán egy ilyen megszólalás biztosan az oldalamra állítja az embert. Egyszerűen a természetünkben van, főleg mikor pumpál az adrenalin és egy feltehetőleg testőrös nagyágyú mondja. Az ilyenekben valamiért jobban megbízik az ember. ~ Tökölésnek nincsen helye, akármennyire is kemények az őrök. ~ Megtorpanás nélkül, azonban ezúttal nyugodtabb tempóban indultam a polgármester kapuja felé. Megjelenésemmel azt sugároztam, hogy nem jelentek számára veszélyt, majd bekopogtam az ajtón és vártam, hogy ki válaszol. ~ Csak ne a polgármester... őrök vagy cselédek, akárki... ~ Reménykedtem magamban.
Vissza az elejére Go down
Monkey D. Dragon

avatar

Hozzászólások száma : 7

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]   Csüt. Aug. 06, 2015 8:32 pm


Mire elértek a kapuig a tömeg megtizedelődik, s mikor a kopogás visszhangja betölti a teret, mindenki megindul valamilyen irányba. Talán a vasajtó különös csengése, vagy egyszerűen csak a hanghatás, esetleg a tény, hogy hova akartok bejutni, mindenkit felkeltett éber álmából. Így hát alig néhányan vártátok, hogy valaki bentről kinyissa a kaput. Ám mindhiába. Ha az ajtóra tapasszátok a fületeket sem hallotok a legkisebb zajt sem a túloldalról, ilyen jól szigetelne?

Mielőtt betörnétek az ajtót, talán még egyszer megpróbáltok kopogni, ám akkor is hasonló reakciót kaptok. Ugyanakkor, hogyha lenyomjátok a kilincset előttetek, némi nyikorgást követően kitárul előttetek a titeket elválasztó akadály, s kellemes hűvös tör ki rajta. Különös, hogy a ház ura, ilyen körülmények között, nem csukatja a bejáratot, mintha egyszerűen csak azt akarná, hogy a vendégei szabadon áramolhassanak. Különös.
Ugyanakkor, ami bent fogad titeket, még inkább az. A folyosó, melynek végéig talán el se láttok szemüveg nélkül, tökéletesen üres. Természetesen nem fizikailag, hiszen rengeteg fáklya, szobor, különböző növények és egyéb csecsebecsék színesítik a betérők szeme világát. Olyan tekintetben teljesen üres, hogy az egész helységben senki sincsen.

Amennyiben az első meglepődöttségeken átestek, és beléptek a helységbe, 10 méterenként találtok egy-egy díszes ajtót. A folyosón nyolcat találtok, s egy kivételével, az összes kinyílik, azonban sehol sem találtok olyat, aki körbe tudna vezetni titeket, megtaláljátok a konyhát, vendégszobát, egy szobát, ami egy étteremnek is elmenne, játékszobát, és egyéb jelentéktelen termeket. Ellenben az utolsó ajtót kinyitva, egy elágazáshoz értek, ahol, az egyik kinti testőr fogad titeket. Mint egy jó angol királyi őr egy szót sem szól, csak feszít a fekete napszemüvegében.

Nem biztos, hogy jó ötlet vele kezdeni, de olybá tűnik, más lehetőségetek nincsen. Próbáljátok meg szóra bírni az urat.

Sok sikert!
Vissza az elejére Go down
Coen Marier

avatar

Male Hozzászólások száma : 16
Tartózkodási hely : East Blue - Ittouipa - kaland

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3000  (2000/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő60
Befolyás50
Intelligencia140

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]   Pént. Aug. 07, 2015 3:46 am

~ Senki? Egyedül az én fejemben fordult ez meg? ~ Furcsálltam kissé, miközben kopogtam az ajtón. Semmi válasz sem jött, pedig alig egy perccel ezelőtt mentek be. ~ Lehet, hogy direkt ignorálnak. Sőt, elég valószínű az itt lakó úriember pozícióját elnézve. ~ Így hát kopogásom erősebbé vált körülbelül két másodpercig, majd megálltam. Nem mutattam agressziót, csupán annak az érzetét keltettem, hogy azt hittem nem hallották kopogásom. Pedig tudtam, hogy hallhatták, kivéve, ha képesek voltak teleportálni. Vártam, nagyjából öt másodpercet, miközben elengedtem a lány kezét. Figyeltem mit akart mondani, csupán tekintetem az ajtóra fixálódott. Szép egy teremtés volt, azt nem lehetett tagadni, de korántsem tűnt akkor számomra életképesnek a lány. Tekintetemet a tőlem balra lévő első őr felé emeltem. Ő volt a legközelebb a kilincshez. Egy tekintetemmel intettem neki, hogy rúgja be az ajtót. Nem nagyon értette mire gondolok, egyszerűen csak nézett ki a fejéből.
- Az ajtó. Ha sikerül berúgni az ajtót, akkor csak tegyél úgy, mintha vészhelyzet lenne. Majd azt mondom, hogy a kincsvadászat meghirdetése miatt vadásznak rá és meg akarják ölni és mihamarabb ki kell mentenünk. - a lány szemébe néztem egy másodpercre, hogy érezze azt hogy neki is szólt a dolog. Az őrökön is végigpásztáztam a tekintetem, miközben elcsattant az első rúgás. Majd még egy. Majd még egy. A negyedik rúgás már inkább az ajtó kifeszítése kezdett lenni. Az őr a kilincset húzva, nyakizmait merevítve és lábával tolva az ajtót próbált... valamit. Igazából csak a kilincs kitépésére lett volna jó, de szerintem nem éppen zavarták a fizika törvényei a vöröslő fejét a testépítőnek. A kilincs lenyomódott és az ajtó megmozdult. Nem sokat, mivel befele nyílt, így csak közelebb került a barátunkhoz. ~ Kinyílt volna? ~ Néztem, miközben barátunk elengedte az ajtót, ami lassan, nyikorogva nyitotta meg az utat előttünk. Az ajtót kinyitó őr így örömittasan belépett a házba, tágabbra nyitva a rést, ahol bemehettünk. A kiáramló hűvös levegő hatására még a karjait is szétnyitotta, majd miközben látta, hogy a bejárat közepe felé mozgok, félreállt. Megálltam és belenéztem a nagy ürességbe. ~ Nyitott ajtó, semmi akadály. Klasszikus csapda. Az első elképzelhető eset, hogy miután mindannyian bevonulunk megjelennek az őrök, körbevesznek és kihasználva az előnytelen helyzetünket... megölnek. Főleg, hogy ezek az előbb látott polgármesteri védőkutyák biztos kegyetlen erőset harapnak. Már csak azért nem éri meg betérni, mert nem látom hol vannak, tehát akárhol lehetnek. A másik lehetőség... csapóajtók? Az egyik lehetősége, hogy a polgármester pillanatok alatt teljesen kámforrá váljon... mondjuk ez hülyeség, mivel kifelé menet tudnia kellett róla. Egy beszéd alatt pedig nem lehet egy csapóajtót felszerelni. Mondjuk nem kizárt, hogy elfelejtette helyüket vagy csak idióta, de a kísérete nem esett volna vele. Tehát nem csapóajtó. Talán titkos fal tüntethette el őket. Egy rejtett szoba, egy forgó fal mögött. Egyszerű megoldása lenne az eltűnésnek, de nem éppen logikus a helyzetet elnézve, meg amúgy is miért cipelte volna magával az őröket. Hacsak nem elrejtőzött és az őrök pedig majd lesből támadnak. A két ötlet kombinációja. ~ Elkezdtem nézni az elém tárt folyosó berendezését. ~ Nem fogok bemenni, ez egy számomra ismeretlen ház. Nem tudok sokat erről a bizonyos kincskeresésről, a polgármesterről, a helyről, sőt a városról se. Csak egy idióta sétálna be egy ilyen helyre... Ennél sokkal biztonságosabb egy ketrec tele krokodilokkal. ~ Gondolkoztam körülbelül tíz másodperce miközben a kis négyfős személyes segédcsapatom nyugodt lélekkel vonult be a helyiségbe. ~ A tárt bejárat csak akkor biztonságos, ha egy hölgy combjairól van szó, ellenkező esetben, főleg egy ilyen befolyásos embert és ilyen kitüntetésekkel rendelkező társaságot elnézve túl nagy a kockázat. A kockázat mértéke és a magas veszélyességi faktort egyértelműen nem éri meg a közel hatvan százalék, hogy találunk is valamit. ~ Vittem végig a tekintetemet a szobrokon, berendezésen. ~ Ha besétálnék az betörésnek is nyilvánulhatna. Sok itt az értékes kacat és annál több az ajtó. És minden egyes ajtó egy ijedt és testőreit hívó polgármestert rejthet. Azonban a hatvan százalék továbbra is ott van. ~ Az őreimre néztem, majd a lányra.
- Nézze el, hogy eddig be sem mutatkoztam. Rob Tien, helyi lakos. - nyújtottam kezet a hölgynek. Meggyőző és magabiztos pillantásom volt. A lánynak nem lehetett oka ahhoz, hogy ne bízzon meg bennem, esetleg azt gondolja, hogy álnevet használok.
- Nézzetek körül bent, én körbenézek kint, hiszen lehet, hogy egy egész tengerész vagy kalózcsapat áll itt kint a közelben. Esetleg más kincskeresők. A lényeg, hogy minél inkább biztonságban akarlak titeket tudni amiért ennyit megtesztek értem. - aki egyszer segít valakinek, az nagyobb valószínűséggel segít megint. A meggyőző, barátságos tekintetem pedig szerintem elegendő volt, hogy nemcsak meggyőzzem őket, hanem elhitessem azt is, hogy még én tettem nekik szívességet. Hálásan megköszönték, majd elkezdtek bent munkálkodni. Reméltem majd felderítenek, visszajönnek és elmondják mit találtak ott bent, én pedig elindultam a ház körül. ~ Az ilyen házak mellett mindig van valami kijárat, valami földalatti menekülő út végén. Sőt, ilyen tágra nyílt ajtó mellett lefogadom, hogy van egy szerényebb, szűkebb ajtó. Én pedig az olyat szeretem. ~ Kezdett érdekes lenni a szituáció. A gondolataim cikázni kezdtek, mert egyszerre kellett kalkulálnom, hogy bent körülbelül hogyan állhatnak a felfedezéssel és ahhoz mérten kellett megterveznem az utamat, úgy, hogy közben aktívan nézelődtem és kerestem valamit... akármit... akárkit.
Vissza az elejére Go down
Kagawuchi Ezume

avatar

Female Hozzászólások száma : 14
Kor : 23
Tartózkodási hely : East Blue - Logue Town

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3000  (2000/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő90
Befolyás20
Intelligencia110

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]   Vas. Aug. 09, 2015 4:10 pm

Folyosó, nagyon hosszú folyosó. Kezdem meg gyűlölni ezeket a hosszú helységeket. Mi értelmük? A drága helyet pazarolják és az időt, amit a takarításával töltenek. A szobrok, festmények mind csak porfogók, de jól néznek ki szó mi szó. Növények, kik megannyi gondozást igényelnek a szépségük kimutatásáért. Ajtók, amelyekből még több most használaton kívül álló tárgy található. Mennyi pénz lehet ebbe beleölve? Nem is gondolkozom rajta tovább. Ja igen… hol vagyok most? Logue Town polgármesterének hatalmas házában. Mit keresek itt, vagy inkább keresünk?

A földön hevertem, akár egy szerencsétlen csődtömeg. A fura, támaszkodó alak csak ennyit szólt:
- Gyere! – nyújtotta a kezét, majd magával rántott azzal a lendülettel együtt. Nem ellenkeztem, valamiért elmaradt. A tömeg szíve felé vitt, előtte pedig négy izmos fickó törte az utat, akár a bozót vágó a dzsungelbe, de itt nem volt ellenkezés mint az ottani bujaságban.
A polgármester késéséről kérdezett engem.
- PONTOSAN másfél órát késett, ha jól vagyok időzítve. – emeltem ki a ’ pontos ’ szót, ahogyan ő is a kérdésében. Ezek után arról esedezett, ha segítségem adom neki, akkor enyém a nyeremény. Na, itt már bűzleni kezdtek a dolgok, ki az a hülye manapság, aki ekkora kincstől elesne.
Ezek után megérkeztünk a bejárathoz, egy hatalmas palotai ajtón kopogtatott a magával rántóm. Most komolyan kopogtat?! Ennyire idióta, nyilvánvalóan ajtót is fognak nekünk nyitni… Nem akartam megbántani ezért inkább nem is reagáltam rá semmit. A berúgásán gondolkozott szegény fadarabnak. Abba bele se gondolt, hogy talán nyitva lehet? Felszólította ötünket, hogy tegyünk valamit. Ő nem tud? Van neki is két gyönyörű nyeszlett lába, azt hiszi akkora vezető személyiség. Az egyik bamba őr kis idő múlva rájött, hogy parancsra lett felszólítva, pár határozott erőkifejtés után megnyekkent előttünk az ajtó. Most komolyan, ez nyitva volt… Mindegy is, kinyitották ez volt a lényeg, fantasztikusak, hogy képesek erre. Befelé menet az a bizonyos folyosó fogadott a klímája egyedi, hűvös, azonnal libabőrös lettem annyira jól esett a kinti forróság után. Nem volt egyikünkben semmilyen tartózkodás, izgalom még ekkora, nyugodt szívvel léptünk be. Bevallom én tartottam, ha azok a hatalmas őrök előtűnnek, amelyek a polgármestert is kísérték beszédjére, nekem végem. A terepet bámultuk mindnyájan.
- Nézze el, hogy eddig be sem mutatkoztam. Rob Tien, helyi lakos. – törte meg a csendet a meg a csöndet. Nyújtotta a kezét ismét, épp most bemutatkozási kézfogáshoz. Határozott, túl határozott, vagy csak én gondolom így? Még egy észrevétel, ha helyi lenne, akkor talán nem akadt volna fent minden második látott tárgyon a környéken.
- Ugyan, Ayano, nem helyi, de nem élek messze innen. – viszonoztam a kar nyújtást.
-  Nézzetek körül bent, én körbenézek kint, hiszen lehet, hogy egy egész tengerész vagy kalózcsapat áll itt kint a közelben. Esetleg más kincskeresők. A lényeg, hogy minél inkább biztonságban akarlak titeket tudni amiért ennyit megtesztek értem. – Megteszünk? Engem ne vegyen bele, igazából még semmit nem tettem, csak magával rángatott ide, és most itt hagy? Senki nincs oda kint, amíg az ajtóval szerencsétlenkedtek tova oszlott a tömeg. Nagyon bűzlik itt valami, merültem el a gondolataimban én is, mint ahogy a bizonylatos Rob tette eddig végig. Mondjuk ennyi hazugsághoz sokat kell törni a fejünket. Tart az egésztől, nem hiába ment ki, ha nem lenne beszari, akkor valószínűleg még mindig itt kapitányosodna és osztaná az észt. Mindegy is, ha már elrángatott idáig valamit kellene tennem.
A négy őrt indulásra intettem, ekkora a vezérük már az udvaron szedegette a pipacsokat félelmében, de lehet direkt vezetett csapdába és éppen leadja a drótot a polgármesternek.
A közlekedő beláthatatlannak tűnő, rengetek ebből nyíló másik helységgel, köztük konyha, szobák, hatalmas ebédlő, társalgó szoba. Minden amit csak el lehet képzelni mind pikánsan berendezve, elfogadnám. Danielnek, Diegonak, Lennynek, Bennek köszönhetően gyorsan végeztünk a szobák leellenőrzésével, én igazából egybe sem néztem be, csak épp, hogy bekukkantottam mikor kinyitották, különös módon egyiket sem zárták. A fiúkat is sikerült megismernem rájöttem, hogy hasonlítanak személyiségre nagyon is, elmondásuk szerint ezért is barátok, egy napjuk a kocsmából és a súlyok emelgetéséből áll, valamint néhány alkalmi munkából. Buták, de jó emberek.
Az utolsó szoba után végre egy elágazás következett, el sem hittem. Előre mentem és szívbaj ért mikor egy magas, széles, őr került szemem elé, ki nem volt távol. Hasonlított a kinti őrök egyikére, sőt biztosan az! Egy szót sem szólt csak feszített sötétített szemüvegében. Útban volt. Közelebb léptem hozzá. Már nem foglalkoztam a számomra idegesítő Robbal, inkább egyedül akartam megoldani a kincskeresést. Gyömöszöltem vissza a kísérőimet, még nem vehette őket észre, nem fordultak ki.
- Innentől átveszem! Forduljatok vissza és nézzétek meg jól van-e a főnökötök, okés srácok? – kacsintottam rájuk, bájom elővételével. Nem kellet nekik kétszer mondani siettek kifelé. Közelebb ténferegtem a mereven álló fickóhoz. Egyenruhát, egy kisebb fejfedőt viselt kezében pedig készenlétben ott volt a kardja, magassága közelített a 2 méterhez.
- Üdv! Hatalmas ez az épület! A főnökéhez tudna vezetni? Félek, hogy eltévedek. Nem régóta dolgozom itt mint kertész. – vártam izgatottan válaszra várva a komor férfitól, kíváncsi voltam mit reagál a gyors rögtőnézésemre.
Vissza az elejére Go down
Mihawk

avatar

Hozzászólások száma : 6

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]   Kedd Aug. 18, 2015 10:27 am

nos Kuzan kérésére, én fogom most átvenni a küldetés levezetését Smile kérem legyetek elnézőek, egy ideje nem meséltem, de azért remélem tetszeni fog nektek amit elterveztem ^.^

Ezume
Csapdára gyanakodva ügyesen megoldottad, hogy úgyis lásd mi van a helyiségek mögött, hogy te nem mész közelebb. Ez mind szép és jó, de azt is láthatod, hogy az izomkolosszusok talán feleannyira alaposan kutakodnak, mint ahogy te tennéd. Bár a zárt ajtóval te sem tudsz semmit sem kezdeni, ám miután az ajtóval szemben lévő ajtót is kinyitjátok egy folyosón találjátok magatok. Az ott lévő őrt úgy vélted ki tudod cselezni, így az ideiglenes társaidat visszaküldve a "gazdájukhoz" szóba elegyedtél az őrrel. Azonban úgy tűnik kérdésed süket fülekre talál. Ő csak áll karba font kézzel és mered maga elé, jobban mondva nagyjából a mellkasod tájékára, hisz a napszemüveg miatt nem igen tudod ezt pontosan megsaccolni. Mindenesetre ugyanúgy nem mozdul, ha közelébe mész, és ha megpróbálkozol átsiklani mellette az is ugyancsak sikerül, és bár úgy látod, mintha a férfi keze megmozdult volna ugyanúgy áll, és mered maga elé... most már tényleg. Mostanra már láthatóvá válik számodra a két ajtó, amelyikük közül, bármelyiket is próbálod kinyitni, mint a kinti ajtók többsége, ezek sem állnak ellen neked. Persze felmerülhet a kérdés, hogy az őr miért nem állított meg, persze lehet, hogy csak bevette a kertész dumát.

EZT CSAK AKKOR OLVASD EL, HA ALAPOSAN VÉGIGMÉRED AZ ŐRT, MIUTÁN MÁR ELMENTÉL MELLETTE:
 

Coen
Nagyon bátor, önfeláldozó tette, hogy őrködik egyelőre nem kecsegtetett semmilyen eredménnyel. Bár nagy valószínűség szerint számított rá, a környék szinte kihalt volt, hisz mindenki egy dologgal volt elfoglalva: Megtalálni a kincset. Bár egyszer-kétszer feltűnt egy-egy alak általában pár pillanat múlva, már el is mentek. Olybá tűnik rajtatok kívül senki sem próbálkozik a polgármester házában kutakodni. Mindaddig eseménytelennek tűnnek a dolgok, míg egyszer csak egy váratlan esemény nem következik be. Szinte a tarkódon érzel egy szúró tekintetet, és egy különös érzés szorítja össze a gyomrodat. Talán rájössz, hogy amit érzel, az egy hatalmas mennyiségű vérszomj, amely a tető felől érződik. Ha nem éreztél még ilyet, talán még a víz is kivert olyan tömény negatív energia ért, de hogy ki sugározza feléd, azt már nem tudod meg, ugyanis hiába próbálnál kivenni bárkit is a tetőn, vagy az ott lévő ablakok mögött, a feléd közeledő léptek úgy tűnik meghátrálásra kényszerítették az alakot. Pár pillanat múlva a léptek zaja elhalnak, ahogy a négy társad megérkezik hozzád és beszámolnak a bent lévő helyzetről. Mint megtudtad, tíz ajtó van bent, ebből egy kivételével az összes nyitott. Sajnos azonban eddig semmi nyoma a térképnek, vagy a kincsnek, ám hamar észreveheted, hogy a lány nincs a kis társasággal. Ha rákérdezel természetesen elmondják, hogy összefutottak egy őrrel, majd a lány vissza küldte őket hozzád.


Mindenkinek:
A postotok addig tartson, míg eldöntitek mit csináltok, Ezu te akár be is nyithatsz a következő helyiségbe, de azt hogy mit látsz egyelőre még ne írd le Very Happy illetve próbáltam egy alaprajz szerűséget alkotni, ami bár NEM méretarányos azért kicsit segít átlátni a helyzeteket Very Happy a zöld sávok a nyitott, a piros sávok a zárt ajtókat mutatja. A lila az őr, a szürke Coen őrei, míg a piros, maga Coen, és mivel más nem maradt Ezu a sárga Very Happy a térkép bővülni fog, amint "felfedeztek" egy új helyiséget, legalábbis megpróbálom bővíteni Very Happy időhiány miatt a helyiségnevekre még nem volt időm, de majd megpróbálom pótolni.

Vissza az elejére Go down
Coen Marier

avatar

Male Hozzászólások száma : 16
Tartózkodási hely : East Blue - Ittouipa - kaland

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3000  (2000/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő60
Befolyás50
Intelligencia140

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]   Csüt. Aug. 20, 2015 1:41 pm

Nem találtam semmit, de nem is az volt a cél. Az csupán egy mellékes plusz lett volna, így nem is szomorkodtam, hanem vártam, hogy jöjjenek értem. Miközben várakoztam azonban egy különös érzés csapott meg, így gyorsan előrántottam a kardomat és magam mögé fordulva emeltem vízszintes magasságba magam elé. ~ Mi volt ez az érzés? Ha fizikailag nem volt itt senki akkor ez szinte száz százalék, hogy ördöggyümölcs használó. Láthatatlan lenne? ~ Kezdtem el lassan körbemenni saját tengelyem körül, majd mozgást pillantottam meg a ház egyik ablakában. Valahogyan éreztem, hogy onnan jött ez a dolog.
- Mutasd magad! - kiáltottam bátorságot sugározva, de reméltem, hogy az ellenkezője következik be. Izzadtságcseppjeimet törölgetve, kardomat a magasba emelve vártam mi történik, azonban csak újdonsült barátaim jelentek meg. Szóltak, hogy az épület biztonságos és bemehetek.
- Csodás hír! Gyertek velem! - mondtam mosolyogva, de egyben eldöntöttem azt is, hogy velük nem fogom közölni a szituációt. Elrohannának és az egész védelmemnek annyi lenne. ~ A lány, ha nem hisztis, akkor talán még titokban is maradhatna a dolog. Talán elmondom neki. ~ Kardomat leengedtem, de továbbra is kezemben tartva nyitottam be az épületbe. Két őr előttem ment, mutatva az utat, kettő pedig mögöttem. Tökéletes formáció volt. A szobákba nem nyitottam be, nem érdekeltek annyira úgy, hogy már a többiek körbenéztek bennük. ~ Lehet kihagytak valamit... sőt, szinte biztos. Na mindegy, minél kevesebb ideig tartózkodok itt, annál jobb. ~ Néztem az őrökre és elmosolyodtam, jelezve, hogy teljesen nyugodt vagyok, miközben a kardomat erősen szorítottam a jobb kezemben.
Hamarosan megérkeztünk Ayanohoz és a távolból integettem neki a szabad bal kezemmel. Meg akartam szólalni, azonban megpillantottam egy őrt a közelében. ~ Nem tudom mit beszéltek, a leglogikusabb lépés az lenne, ha most nem szólalnék meg. Lehet csak elrontanám a túlélési esélyünket. ~
Halkan odabújtam füléhez, majd a következőt súgtam:
- Gyere! Nagyon fontos.
Amennyiben nem tartott velem, akkor ott maradtam mellette és az őr mellett, majd vártam mi történik, azonban, ha velem jött, akkor intettem az őröknek, hogy maradjanak nyugodtan. Még mindig teljes pozitív kisugárzást mutatva. Kifelé menet a lány vállára tettem bal karom, miközben a jobb kezemben a kardot a lábamhoz ütögettem. Ránéztem és arcmimikám azt sugározta, hogy teljes bátorsággal meg fogom védeni.
- Óvatosan. - jegyeztem meg, fejemmel a karomra intve, amit remélhetőleg nem vetett le magáról.
Kikísértem a házból, de nemcsak a bejárat elé, hanem a találkozásunk helyéig is elsétáltunk. Olyan messze, amilyen messze csak lehetett még az ésszerűség keretein belül. A gyümölcsevő hallótávolságán kívül. Bal karommal ezúttal kis ház falát támasztottam. ~ Jól esik ez az árnyék. Szerencsére a polgármester háza előtti tér jól elkülöníti a kisebb házaktól, így még nem feltétlen feltűnő, hogy ilyen messze vittem a lányt. Na nézzük mire képes, tényleg életképtelen-e vagy képes alkalmazkodni... ~
Halkan szólaltam meg:
- Valahol az emeleten van valaki, aki ördöggyümölcs használó. Nagyon erős aurát képes kibocsátani magából és nem csak a saját irányából. A testőröktől azonban megijedt. Én azt tartom a legbölcsebb lépésnek, hogy fegyverünket mindig magunknál tartjuk... - emeltem meg a jobb kezemet a kardommal - ... a testőr barátainkkal tartunk és semmiféleképpen se beszélünk nekik az esetről. Capisce?
Adtam neki egy kis időt válaszolni, majd egy újabb kérdést tettem fel.
- Mi történt az őrnél? Kérem avasson be, hogy tudjak mindent, így aszerint cselekedhessek.
Meghallgattam válaszát, majd attól függetlenül megindultam vissza az őrök felé. ~ A kincset már akkor is megszerzem. Kivéve, ha az őröket lemészárolták, amíg távol voltunk. Mondjuk teljesen logikátlan lett volna a lépés, hogy inkább négy kigyúrt, ijesztő alakra támadnak és nem erre a gyengének kinéző női-férfi párosra. ~ Bal kezemmel igazgattam galléromat, miközben teljes nyugodtságot sugározva lépkedtem vissza a helyünkre.
Vissza az elejére Go down
Kagawuchi Ezume

avatar

Female Hozzászólások száma : 14
Kor : 23
Tartózkodási hely : East Blue - Logue Town

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3000  (2000/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő90
Befolyás20
Intelligencia110

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]   Csüt. Aug. 20, 2015 4:03 pm

Hiába próbáltam bármit tenni, nem bírtam szóra bírni. Lehet átlátszónak tűnök, sőt biztosan, ennél szerencsétlenebb sztorit kibírt volna kitalálni. Félek, egyedül maradtam az épületben, mondjuk én akartam. A férfitől a legnagyobb mozdulat csak a feje volt, rám szegezte a tekintetét, bár pontosan hova azt nem láthattam a sötétített szemüveg miatt. Erre mi szükség egy épületben?
Valaki jött…hisz az előbb küldtem el a melákokat. Rob az. Remek, a tervem annyi biztosan. Egyébként is túl átlátszó volt, de legalább mondhatott volna valamit őr. Rob közelebb jött hozzám és a fülembe súgta, hogy menjek vele, mert van valami fontos, ami elengedhetetlen. Vele tartottam, talán történt valami, ami tényleg elengedhetetlen, és sokat jelenthet. Különös viselkedésre lettem figyelmes, kezét a vállamra helyezte, óvatosságra intett. Eddig nem közeledett ennyire.
- Valahol az emeleten van valaki, aki ördöggyümölcs használó. Nagyon erős aurát képes kibocsátani magából és nem csak a saját irányából. A testőröktől azonban megijedt. Én azt tartom a legbölcsebb lépésnek, hogy fegyverünket mindig magunknál tartjuk... –emelte fel a sajátját - ... a testőr barátainkkal tartunk és semmiféleképpen se beszélünk nekik az esetről. Capisce?
- Remek megfigyelő készség, szó mi szó. Egy valami nem értek, ha démongyümölcs használó lemerem fogadni, hogy nem ezek a mitugrász öröktől hátrált meg. Csupán talán, afféle visszatartóztatás, meghátráltatás lett volna a célja. Nem gondolod? – fegyver, ettől kissé megtorpantam, én nem igazán vagyok jó semmire, csak lövöldözni tudok, vagy talán csak nekem nincs önbecsülésem? – Öhmm, igen ettől nem kell félni. – szorongattam a pisztolyom. Értve! – jelentettem ki az utolsó szót, arra válaszolva, hogy az őrök előtt én sem fogok árulkodni a beszéltekről.
- Mi történt az őrnél? Kérem avasson be, hogy tudjak mindent, így aszerint cselekedhessek. – alig fejeztem be az utolsó válaszom már is jött a kérdés.
- Semmi, de tényleg. Az őr merev és szótlan, teljesen kiráz tőle a hideg. Épp azon gondolkoztam, hogy tovább megyek, de te megjelentél.
Rob megindult visszafelé, az őrei irányába, én pedig követtem nem tudtam mást tenni...
Vissza az elejére Go down
Mihawk

avatar

Hozzászólások száma : 6

TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]   Szomb. Aug. 22, 2015 3:13 pm

Úgy tűnik ismét összefutott a kis csapat, és bár a könnyes ölelkezés elmaradt, Coen félrevonta Ezumét. Coen társai összenéztek, miközben a két társ elvonul. Elég merész húzás volt ez, hogy otthagyta az embereit felügyeletlenül az őr közelébe, aki bár ugyanúgy csak állt és nézett érezni lehetett a két csapat között a feszültséget. Szerencsére Coen nem érezte többet a fenyegető érzést, bár ez más kérdés, hogy ez most megnyugtató-e vagy sem. Mindenesetre szerencsétekre nyugodt körülmények között beszélgethettetek, azonban már indulnátok vissza, amikor észrevehetitek, hogy a távolból egy kisebb csapat menetel felétek. Nagyjából 3-4 ember lehetett, ám csak ennyit tudtatok ebből a távolságból észrevenni, és olybá tűnik, hogy ők is az épület felé tartanak. Úgy tűnik, ha nem siettek könnyen társaságotok lehet. Mindenesetre, ha még mindig visszatértek alig léptek be az ajtón őrült ordításra lehettek fültanúi, melynek iránya az ajtóban álló társaitok fel jön. Amint odaértek ti is láthatjátok, ahogy az egyik izomagy a karját fogva fetreng az alak lábainál a jobb karját fogdozva, ami elég érdekes szögben állt. Ezu ha nagyon szemfüles észreveheti az őr övébe lévő tőrt, ami eddig nem volt ott. Ha megkérdezitek mi folyik itt bár eléggé nyögve nyelősen, de végül kiderültek a következők:

1. a földön fekvő társatok megpróbált átszökni a fickó mellett
2. ez az attrakció sikerrel zárult le és olybá tűnt az őr nem is próbálja meggátolni ebben
3. a sérült társatok egyszer csak a kése után ordítozott, majd miután meglátta az őr övében a kését rávetette magát
4. az őr egyetlen karmozdulatot tett, és bár egyik izomagy sem látta, de úgyhiszik, hogy ezzel a mozdulattal küldte a földre, és törte szilánkosra a 4. tag karját, mégha hozzá sem ért

Feladat: reagáljátok le a dolgokat, és találjatok ki valamit :3
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]   

Vissza az elejére Go down
 
KALAND - A kincses küldetés [Magánküldetés Ezume Kawaguchi & Coen Marier részére]
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» [Küldetés] Hogy készítsünk babát?
» [Játékos Küldetés] A Kaszás Katakombája
» [Küldetés] Állati kaland
» [Küldetés] Szafari kaland Leo Maxwelddel
» Konoha kapuja

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Helyszínek :: East Blue :: Logue Town-
Ugrás: