HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Coen Marier

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Coen Marier

avatar

Male Hozzászólások száma : 16
Tartózkodási hely : East Blue - Ittouipa - kaland

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3000  (2000/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő60
Befolyás50
Intelligencia140

TémanyitásTárgy: Coen Marier   Hétf. Júl. 27, 2015 2:42 am

Név: Coen Marier
Faj: Ember
Neme: Férfi
Kor: 21
Kaszt: Kalóz
Rang: Ismeretlen/szabadúszó
Származási hely: Uno Mare
Tartózkodási hely: West Blue
Képességek: Gyors gondolkodás (másodperceket tud elemezni), hamis arcmimika (rendkívül meggyőzően tud beszélni, hazudni/megtéveszteni, egész testével, lelkével és létével azt sugallva, hogy igaza van, legyen az akármi), kiváló hadsereg/flottavezénylési képességek (kapitánynak képezték)

Felszerelések: Kiváló minőségű, drága kard; nemesi ruházat

Kinézete: Kócos fekete hajú, száznyolcvan centi magas férfi. Teljesen átlagos kinézetű, egyetlen különlegessége sárga szeme és a szemfedője, bár az utóbbi nem nagyon az kalózok körében.

Jellem: Szélhámos, érdekleső. Öröme mások átveréséből származik. Az életében hamar elvesztette a célt, ráeszmélt, hogy születési körülményeiből fakadóan akármit elérhetett volna az életében, így kialudt a küzdésvágya és ebből eredeztethető, hogy élete nem szól másról csak szórakozásról és megtévesztésről, mivel az az egyetlen dolog, ahol még akad számára kihívás, főleg mikor egyre abszurdabb dolgokkal próbálkozik meg. Úgy gondolja, hogy elméleti tudásával akárki fölé kerekedhet, azonban elég intelligens ahhoz, hogy meggondolja minden egyes lépését és frázisát. Tervei sokszor keszekuszák és abszurdak, de számára teljesen érthetőek, annak ellenére, hogy néha képtelen normálisan elmagyarázni őket, révén annak, hogy amint valaki nem ért valamit magyarázási stílusa gúnyosabbá válik. Szereti a rendet és a tisztaságot, de csak akkor jegyzi meg, ha ezzel nem veszélyeztetheti magát. Bár kiváló kapitányi nevelést kapott, semmi szándéka használni eme tudását és nem is osztja meg senkivel, nehogy aztán arra kérjék, hogy irányítson valami hadsereget... elég volt neki az iskolában.

Egyéb: Mivel gyakorlati tapasztalata nincs, ezért akármennyire is gondolja máshogyan, de ereje effektíve nagyon elenyésző, intelligenciájával ellentétben.

Előtörténet: - És idén a végzős diákok évfolyamelső helyén, a csupa dicsérettel rendelkező Coen Marier! ~ Boldog vagyok. Bár kinevezésem elég evidens volt, merszük nem lett volna valaki olyat választani, akit nem keresett meg a haditengerészet. ~ Mosolyogtam, miközben a pódiumra léptem, majd átvettem a díjat, az engem teljes szívéből gyűlölő igazgató szemébe nézve, majd a néhány tapsoló és rengeteg nem tapsoló diák felé néztem és a díjat a magasba emeltem örömittasan. Körbe néztem tekinteteiken. ~ Utálnak. A legtöbben. Akik nem utálnak, azok pedig rajtam fognak élősködni. Tudom, hogy jó barátaim, de azt is tudom, hogy csak azért, mert én haditengerész kapitány lehetek. ~ Ekkor elkezdtem leemelni a díjat. ~ Ez nem jó. Ahogy most körbenézek a pillantásokon nem azt látom, hogy elfogadnának. Önkimutatásomat nem értékelték az évek során... egyre több és több embert fordítottam magam ellen és ha ez egy hadi szituáció lenne most jelentős hátránnyal indulnék... Szinte visszahozhatatlannal. ~ A díj gyors leengedését befejeztem, majd a lassan csendbe boruló teremnek készültem beszélni. Két lépésre volt a pódium elülső vége és én el is kezdtem megtenni a két lépést. ~ Én vagyok itt a legjobb, a leggazdagabb, a legjobb szülőkkel, testvérekkel rendelkező. Irigység? Elég valószínű. Az, hogy orruk alá dicsértem sikereimet vajon megerősítette-e ezt? Elég valószínű. Mondjuk teóriára nem alapszom, ideje tesztelni. ~ Megtettem az első lépést. ~ Elején megnézem majd hogyan reagálnak ha felvágok. Sosem hittem volna, hogy a hadiakadémia logisztikai szakának befejezésekor fog benőni a fejem lágya. Milyen... kellemes egybeesés, mintha csak írnák a történetem. ~ Második lépés. ~ Innentől nem lesz több megálló. A végállomás lesz a kapitány. Kész. Onnantól életem csak a rend betartása lesz. Ugyanaz, amit eddig is tettem. Ugyanúgy végig a legkiválóbb teljesítmény, makulátlan munka. Kell ez nekem? ~ Számat nyitottam és megszólaltam.
- Ahogy várható volt... - jegyeztem meg gőgösen, majd tekintetemet végigvittem a székekben ülőkön. Látszott rajtuk az utálat. ~ Na nézzük. ~ - ...de, ezt nem csak magamnak köszönhetem... - Az ott ülők kinézete radikálisan megváltozott. ~ Meglepettség? Ekkora volt ellenem a lázadás? ~ Szemem az igazgató felé vándorolt. ~ Még ő is. Mondjuk róla eddig is tudtam, hogy utál. ~ Majd ismét előre néztem. - ...szeretném megköszönni a kedves igazgatónak, a tisztelt professzoroknak és a velem együtt tanult diákoknak, akik lelki támogatása és biztató szavaik nélkül nem érhettem volna el mindezt... - Vittem fel a hangsúlyt a mondat végére. A mosolyomat nehéz volt visszatartanom. A szám már lassan ereszteni kezdett a visszatartott levegőtől, bár ez nem látszódott. ~ Hát ez nagyon nem én vagyok! Te jóságos ég mekkora muri! Azt hiszik, hogy számított akármit is jelenlétük... kérem... egyedül megcsináltam volna. Bekötött szemmel végigvezényeltem volna az összes tengerészt és egy hét alatt kitisztítottam volna a kalózokat. Még, hogy biztató szavak?! Ekkorát sosem hazudtam még. Te jóságos ég! Már csak ismételgetni tudom magamat, hihetetlen! ~ Nézelődtem és az arckifejezésük változott. Lassan tapsolásba kezdett. ~ Elhitték! Benyelték, mint bálna a hajót, mint kalóz a vérdíjat! Szerintem ezt még ők sem gondolhatják komolyan. Nem elég, hogy összesen két szót szóltam talán az év során az egyik professzorhoz és az is nagyjából az volt, hogy "biztos nyerek" valamilyen taktikai szimuláció első percében, amelyen mások alig mentek át, de még a diákok is elhitték. Pedig aztán egyik nevét sem tudom. Nemhogy teljes nevét, vezetéknevét sem. Erre tapsolnak. Tényleg nincs kihívás. Igazam volt, mikor az első évben az igazgatóval közöltem, hogy engedjen át az összes osztályon, mert ez fölösleges időpocsékolás. Minek csinálom mindezt... Nem érdekel a hírnév, a pénz sem érdekel, mivel abból rengeteg van. Egész életemet kihívások és igaz öröm nélkül éltem le. ~ Elkezdtem meghajolni. - ...köszönöm! - Mondtam közben. ~ Ez mondjuk tetszett. Bár törvényellenes... nyilvánosan hazudni, egy haditengerész kapitány sosem tehetné ezt meg. Ezt... az egyetlen dolgot, ami kizökkentett a kerékvágásból. ~ Meghajoltam. ~ Fejvadász lehetnék, azokat nem kötik szabályok. Mondjuk nem szeretnék emberekre vadászni, főleg egyedül. Nem az én stílusom. A kalóz lét pedig veszélyes, rád vadásznak, ha hírhedt vagy. ~ Erősen törtem a fejemet, mivel bár mások nem sejthették volna, ez a meghajlás volt az utolsó életemben. A felegyenesedés során pedig lelkileg teljesen megváltoztam. ~ Lehet kicsinyes az egész szituáció és ilyenen nem változna egy ember élete... de eddig nem tettem semmi olyat, amivel akármi olyat értem volna el, ami nekem kell, ami szórakoztat. Kellenek a fenének a törvények, tartsák be azokat a haditengerészek. Éljenek a világkormánynak majd ők! Majd ők teljesítsenek minden utasítást! Nekem nem áll szándékomban elpocsékolni életemet, csak azért, hogy azt tegyem ami másoknak jó! Teszem azt, ami nekem jó! Törvényen kívüli leszek! Találok magamnak olyan barátokat, akik azért viselnek el, aki vagyok, nem akinek tettetem magam! Kell a bánatnak az egyenruha, a kapitányi hacuka! ~ Álltam meg egyenesen, büszkén, majd leültem a helyemre.
Mióta elhagytam az akadémiát, elutasítottam a kapitányi ajánlatot és szó nélkül otthagytam tökéletes szüleimet, testvéreimet és gyönyörű házamat, rájöttem egy dologra, mégpedig arra, hogy az élet nem is annyira könnyű ezek nélkül. A ruhámból fakadóan folyton megtámadtak a tolvajok, nem tudtam megvédeni magamat és lassan kiraboltak. Szerencsére tolvajokkal is tudtam alkudozni ezért vittek mindig csak egy keveset. Ideje volt hát betérni egy fegyverboltba és megvenni magamnak a legdrágább kardot. Mivel, ahogyan a szüleim is költekeztek: a legdrágább a legjobb. Én hittem ebben, mivel nekik bevált. Mondjuk nem volt vesztenivalójuk velem ellentétben. Az élet nem volt annyira vidám, mint amilyennek gondoltam. Többször megbántam, hogy elhagytam kényelmes fészkemet, de megannyiszor ráeszméltem, hogy az az élet nem embernek való lett volna, hanem robotnak. Szabad voltam. Szegényebb, mint valaha, mivel pénzem rohamosan fogyott, de szabad. Rengeteg embert megtréfáltam, átvertem, rengeteg nőt elcsábítottam. Jártam a város külső részeit nemesi ruhámban. Feltűnő voltam, az ott élő emberek pedig könnyű célpontok. Az itt töltött két év volt az, ami során igazán kialakult személyiségem. Ekkor szórakoztam igazán és sosem akartam, hogy abbamaradjon. Az egyetlen probléma a tengerészet volt. Nem viseltek el egy magamfajta szélhámost a környéken, így ahogy telt az idő és a hírnevem nőtt, úgy lett egyre egyértelműbb, hogy el kellett hagyjam a várost. A megspórolt és hazugságokból megkeresett pénzem egy részét egy kisebb hajóra költöttem, majd utam kezdetét vette a West Blue nyílt vizén.
Nem tettem semmi érdemlegeset a hajózásom első egy évében. Talán hajat növesztettem. Elmaradt a törődés, amit személyes fodrászom szánt neki. Kardomat továbbra sem használtam sok mindenre, csak gyümölcs szedésre. Néha fákról, néha standokból egy-egy félig precíz szúrásból. Kisebb szigeteket és településeket jártam, azok fogadóiban szálltam meg, rendeltem mindenféle ínyencséget, meggyőztem az ott dolgozókat, hogy majd az asszisztensem kifizeti és nekem nincs időm ilyenekkel foglalkozni, mivel nagyon elfoglalt úriember vagyok, majd meglógtam és természetesen nem fizetett senki. Igazából elég jól megvoltam, mindig feltaláltam magam, mindig el tudtam menekülni, be tudtam olvadni a tömegbe, ha az volt szükséges és sosem kaptak el. A logisztikai kiképzésem hatására kitanultam a haditengerészet gyengeségeit. Ki tudtam használni minden kiskaput és még arra is volt tervem minden egyes szituációnál, hogy mit tennék, ha elkapnának valami csoda folytán. Ami természetesen nem történt meg. Azonban egy évnyi ilyesfajta életmód és az ember elsajátítja az ismereteket. Nem volt többé kihívás, így ideje lett új kapukat keresni. Ideje lett nehezíteni az egészen, hiszen minden folyamatnak az eleje a legélvezhetőbb, mivel akkor jelenti még a legnagyobb kihívást. ~ Nézzük milyen egy igazi kalóz élete... ~
Vissza az elejére Go down
Kuzan

avatar

Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTárgy: Re: Coen Marier   Hétf. Júl. 27, 2015 12:46 pm

Kedves Coen!

No sikerült neked is egy olyan karaktert csinálnod, amit számomra kissé nehéz berangsorolnom. Tengerészeti akadémián végez, ahol kapitányi kiképzésben részesül. Az az érzésem, hogy míg a tudás megvan a karaktered fejében, a tapasztalat már annál kevésbé. Továbbá az ilyen akadémiákon (az én feltételezéseim szerint), egy bizonyos fizikai követelmény is van, tehát ebből arra következtetek, hogy azért a karakterednek van egy alap fizikuma, de mivel erről többet nem írsz, arra jutottam, hogy akkor a karaktered inkább az elméjére támaszkodik a harc során mint az izmaira. Szóval nagy örömmel közlöm veled a jó hírt, hogy ezennel az előtörténetedet ELFOGADOM!

4. szint, mivel magas színvonalú kiképzést kaptál, de a karakterednek nincsen tapasztalata. A sok csalásból a helyi tengerészet egy kis összegű 250,000 ß-is vérdíjat tűzött ki a fejedre.

Kaszt: Kalóz
TP: 2000
Szint: 4
Pénz: 50 000ß
Vérdíj: 250,000 ß

Erő: 60
Intelligencia: 140
Befolyás: 50

Miután elkészítetted az adatlapod itt, már játszhatsz is!

Ne feledd, különleges nyitó-akciónk keretében van 1(havi)+1(bónusz) pörgetésed a szerencsekereken

Jó játékot, és kellemes időtöltést!
Vissza az elejére Go down
 
Coen Marier
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Előtörténetek-
Ugrás: