HomeHome  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  Szabályzat -BÉTA-Szabályzat -BÉTA-  

Share | 
 

 Ezume Kagawuchi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kagawuchi Ezume

avatar

Female Hozzászólások száma : 14
Kor : 23
Tartózkodási hely : East Blue - Logue Town

Karakterlap
Tapasztalatpont:
2000/3000  (2000/3000)
Tulajdonságpontok:
TulajdonságpontokÉrték
Erő90
Befolyás20
Intelligencia110

TémanyitásTárgy: Ezume Kagawuchi   Vas. Júl. 26, 2015 11:22 pm

Név - Ezume Kawaguchi
Kor – 19 (május 15.)
Nem -
Faj - Ember
Származási hely – East Blue –  Syrup Village
Kaszt – Polgár
Szakma – Navigátor
Kinézet -
Egy 175 cm magas nőszemélyről beszélünk, kinek derékig érő hajkoronája rózsaszínben tündöklik, amely idejét általában szabadon tölti, nem kap hajgumi bilincset, vagy csat tűzést, azt is esetleg az elöl zavaró frufru közösség. A szemek, amelyek élénk zöld színben játszik, bár ez lehet csak kontaklencse, mert nem épp természetesnek tűnő, de Ezume eme titkát nem fedi fel. Arca sima, selymes, ajka picit puffadt, de magával ragadó. Lefelé haladva nem csodálhatunk hatalmas kebleket, de kicsiket sem. Nem molett, nem csont sovány, hanem jó húsban levő nő a tárgyaltunk, amolyan ’pont jó’ kategória.
Öltözködési stílusra áttérve egyszerű, nem túl csicsázott, elhanyagoltról pedig szó sincs! Bő ruhatárral rendelkezik, vagy is próbál rá törekedni.
A világos színek a kedvencei, de nem veti meg a sötétet sem, ez csak is utolsó megoldás lehet.
Lábbelinek inkább valami nyitott cipő, de ha a helyzet nem engedi, akkor mindenképpen lapos, semmiképp nem magasított sarkú.

Vércsoport – 0-

Jellem –
Akaratos, nem éppen nyugszik bele, abba a ténybe, ami nem úgy alakult volna, ahogy az ő érdekeit nézték volna, vagy esetleg neki tetszett volna.
Hirtelen haragú, ha esetleg egy szó elkapja, ami nem a legjobb fényt veti rá, tehát a kritikát nem éppen tolerálja, de elviseli bizonyos ideig. Függ attól is, hogy kiről beszélünk.
Szókimondó, ami lát, amit gondol, annak semmi helye nincs tovább bent, az közli még, ha bántó is lehet, ennek ellenére nem mindig pont a sértegetés a célja.
Kedves, segítőkész, alapvetően nem egy bunkó, arrogáns nőről van szó, neki is több pozitívnak mondható szó hagyja el a száját, mint negatív. Valamint, ha bárkinek szüksége van valamire, esetleg segítségre, akkor mindenképp lehet rá számítani.
Összességében egy teljesen normális emberhez lehet szerencsénk, aki szeret társalogni és ismerkedni.
Ezumi imád utazni és világot látni, a tájban gyönyörködni, akár a pénzben, nem veti meg imádja, költeni annál inkább nem. Tengerre szállásakor még ő sem döntötte el teljesen mi is szeretne lenni, lesz, ami lesz alapon gondolkozik általában.
A szerelmi élete elég ködös, de elég pajzán tud lenni, nem szégyenlős egyik nem előtt sem.


Képesség – Ezume nem rendelkezik ember feletti képességekkel, nem kiemelkedő a semmilyen harc művészetben viszont a pisztolyt elég jól használja, és a célzása is kiemelkedően jó. Inkább elméletben erős, navigációs és földrajzi téren kiemelkedő. Szorult helyzeteit általában találékonyságával és bájával oldja meg.

Felszerelések –
- Egy hatalmas utazó táska, amiben szinte csak ruha és szépítkezési eszközök találhatóak
- Pisztoly


Előtörténet –
Sétáltam idegesen Syrup falu poros kis utcáján, igazából sétának nem volt nevezhető inkább dühvel teli gyors lépéseknek. A kocsmába tartottam, nem volt már messze, ez a táv már mondhatni megszokott volt hetente legalább háromszor kellett ide járnom. Félre ne tessék érteni, nem én vagyok ennyire iszákos, hanem a drágalátos öcsém. Az ajtót betörve még meglibbentetem félre álló fürtjeim és egy nagy lélegzetet vettem, és erényes hangom üdvözlet bezengette az egész épületet.
- Don hányszor mondjam még, hogy ne szolgáld ki, nem neki való! – néztem a pult felé, ez a pultosnak szólt, aki inkább hátat fordított nekem, hogy intézzük el mi… majd ez egyik pulton fekvő vendég felém fordult, szőke hajat viselt, mely égnek volt állítva, jól ált neki, erőteljes zöld szemei voltak, helyes arca, nyakában pedig egy fehér-kékes sál ült, lazán. Ő nem más mint az öcsém.
- Még nem ittam egy kortyot sem! – szólalt meg mély hangján, majd egy hatalmas füstfelhőt fújt ki szájából.
- Ez az, hogy még! Egyébként meg mi az a pipa szádban? Nem megmondtam, hogy mellőzhetnéd?
- Netalántán kérsz belől? – nyújtotta felém a pipáját, én pedig helyet foglaltam mellette az egyik bárszéken.
- Nem élek ilyen hülyeségeken. Mellékesen pedig végre haza húzhatnál, két napja nem láttalak otthon. Merre voltál? – kérdeztem a dühöm még mindig nem csillapodott.
- Hát tudod, csak erre meg arra.
- Nekem tényekkel válaszolj te…! – fordult meg a kocsmáros majd elém lökött valamiféle üdítőt.
- Ezume hűtse le magát, tessék egy hűsítő. – sóhajtott a pultos, aki sokszor meg éli eme gyönyörű családi perpatvarokat. Én elfogadtam, mi más választásom lett volna, mindig így végzem nem vagyok elég kemény kezű ezzel a kujonnal, igen…valószínűleg ezért nem is láttam napokig.
A frissítőmet szívószálammal kavargattam, gondolkoztam, azon, hogyan is közöljem Leonnal, hogy itt hagyom. Nehéz döntés volt, de nem dohosodhatok meg ebbe a porfészekben.
- Leon. – eldöntöttem elmondom.
- Igen? – nézett rám.
- Tengerre szállok. – jelentettem ki nagy nehezen, közben tovább kavargatva a folyadékot és magam elé nézve.
- Gondoltam, hogy rá fogod magad szánni előbb vagy utóbb, menj csak. – nem az igazság beszélt belőle, nem vallotta be, de én ismertem annyira, hogy mélyen érintette a távozásom, nagyon család központú volt, anya és apa lelépése is padlóra küldte őt. Engem kevésbé én mindig is utáltam őket, ez lehet csúnyán hangzik, de velem soha nem foglalkoztak mindig a kisebbik volt a kincs, Leon-t ezért nem vetem meg, ő erről nem tehet.
- Jaj ne játszd itt a kemény legényt! Tudom, hogy hiányozni fogok. – próbáltam átváltani valami vidámabb hangulatra és még a nyelvem is kinyújtottam. Ekkor jött a meglepődés. Leon felállt elém lépett és átölelt. Soha nem cselekedett ilyet, mindig magába fojtotta érzéseit.
- Szeretlek. – szólalt meg halkan, de komolyan. Ez még inkább csodálatra méltatott, egy kisebb észbe kapás után én is átöleltem őt. Don-on látszott az öröm, hogy végre civakodás helyett, most ez történt.
Leon elengedett majd a pipáját kezdte el tömködni valami levelekkel, valami kábító levelek voltak, gyakran használta ezt az élvezeti szert, viszont most valamiért nem akartam rászólni, elrontani a hangulatot.
- És tulajdonképpen mivel akarod meglovagolni a hullámokat? – kérdezte miközben a pipájába tömködte a levél zúzalékot.
- Ismered az öreg Robertet, ugye?
- Igen-igen.
- Na megkértem és összedobott nekem egy kisebb hajócskát, takaros, nem nagy egy kisebb kabin található benne, amiben minden lényeges megtalálható.
- Na az jó, és mikor indulsz? – monda ki nagy nehezen miközben próbálta megnyújtani.
- Holnap.
----------------------------------
- Még két narancsot és kérnék, Ayano, kérlek!
- Azonnal adom!
A szokásos reggeli bevásárlást tartottam Syrup falucska egyetlen egy élelmiszer boltjában. Kifelé még körbe néztem és elbúcsúztam az eladótól, lehet utoljára jöhettem be ide.
A következő úti cél Robert bácsi volt, a faluban az egyetlen és legjobb ács. Mindig bevásároltam neki is házon kívül nem nagyon ment már igaz, hogy távolság itt nem volt.
Roberthoz otthonosan mentem be a házba a csomagot gondosan lepakoltam a konyhába majd kerestem az itt lakót, nem volt sehol. Természetesen tudtam hol lehet, nem volt sok lehetőség, a műhelyben kellett lennie. Ott is volt. A kissé már meggörbült bácsika, dolgoskodott az asztalán, valószínűleg rendet rakott.
- Rob bácsi meghoztam amit kért. – fordult meg és mosoly kerekedett ki ráncos arcán.
- Rendben köszönöm drágám!
- El se hiszem, hogy ilyen gyorsan, de készen van!

- Már mint mi?
- Te butus, hát a hajód!
- Köszönöm szépen, csodálatos a sebessége! – ámultam el , csupán egy hét alatt készen lett. Mivel tartozom magának?
- Egy élménybeszámolóval az utadról. Már ha megérem! – nevetett fel.
- Ne vicceljen már! Merre találom?
- Egy fiatal fiú néhány másik segítségével már leszállították a partra, azt mondta a maga testvére. Üdvözli önt, de valamiért azt mondta, hogy ne keresse. A csomagját is oda vitte!
- Öhmm értem, köszönöm még egyszer!
Búcsúztam el tőle is, és köszöntem még meg százszor a segítségét.
A következő úti cél a tengerpart volt, ahol árván ált az én kis hajóm nagyon takaros volt, arra felszállva egyből körbe néztem mindent, a kabinba pedig egy függőágy, étel, ital, asztalszékekkel, valamint egy iránytű, de még némi konyhai felszerelésre is bukkantam. A bőröndöm is a szemem elé került. Nem maradt más mint, hogy elinduljak, ha már Leon nem akart velem találkozni, bár megértem őt, nem tudod volna elengedni. A táskámból elő kapott térképet előkapva és az asztalra terítve, kint pedig a vitorlát szabadjára engedve irány volt Shimotsuki falu, ahogy az elgondoltam. Ott szeretnék először szét nézni, és felfedezni magam előtt!
Néztem fel az égre és állapítottam meg a közelgő időjárást, eső, ami mellé hatalmas szél fog társulni a hirtelen lehűlés miatt, ezért talán gyorsabban haladhatok, ha sikerül megfelelően irányítanom a hajót.
Ettől az egytől nem féltem, hogy a tengeren halok meg a tehetetlenségtől, a földrajzi képességeimnek köszönhetően nem volt annyira kiszolgáltatott, csak inkább más élőlényekkel szemben. Imádtam ezt a tudományt rengeteget foglalkoztam vele életem során.
A szigetre visszanézve sok emlék idéződött fel bennem, de leginkább mind az öcsémhez és Robhoz fűződött, a szüleimről mindig a gyűlölet elevenedik fel, soha nem foglalkoztak velem.

Azt hiszem 13 lehettem mikor csúzlival szórakozhattam, amit az akkor 10 éves öcsémtől loptam el, örömemet találtam az ezzel való lövöldözést, nem is ment rosszul a kaviccsal, de akár a tojással megtöltött lőszerekkel. Igazi rossz kislány voltam. Rob bácsi ablaka is megjártam mikor egy méretes kő darab végzett vele, vagy mikor a fején landolt a sárgolyó, ekkor ismertem meg. Ő pedig befogott engem, hogy fizessek meg neki, ez pedig takarítással tettem meg, választásom nem volt.
Épp a műhelyben kellet söprögetnem a forgácsot, mikor kíváncsiságból belenéztem az egyik fiókba, ahol egy pisztoly volt. Nagyon megtetszett ezért zsebre vágtam, majd tovább folytattam a munkám, a befejeztével pedig elszabadulhattam.
Amint tisztes távolságba kerültem a pisztolyt azonnal előkaptam és vizsgálgattam, az erdős területre sietve pedig néhány üveget vittem még magammal, ezek voltak a célpontok. Először kicsit megijedtem mikor először dörrent és a töltény is furcsa volt nekem, de felfedeztem az egészet. Tökéletes szórakozás volt akkor ezeknek a lövöldözése, addig még a lőszer ki nem fogyott.
Nem volt más választás, mint vissza a lopás helyszínére nagy nehezen sikerült bejutnom a házba is a műhelybe kerestem a töltényt, ahol a fegyvert is találtam.
Nyílt az ajtó, én pedig be stresszelve nem tudtam mit kitalálni, lebuktam. Rob tudta miért vagyok ott, de nem kérte vissza a nem gyerek kezébe való eszközt. Csupán ennyit mondott, ami a mai napig a fel tudok eleveníteni:
- Én megtanítalak használni, amennyiben nem eszeveszett emberi élet kioltásra használod, hanem védekezésre.
Először nem használhattam újra a pisztolyt, a csúzlimat kellett használnom, a feladatom általában egy cél karika eltalálása, különböző távokból való lövészet. Majd a mozgó célpont mint a madarak. Mindig kaptam dicséretet a remek célzó képességeimre, de szidalmat a sietségemre.
Ezek után a kezem ügyébe került a fegyver, ez félév lehetett, ezen idő alatt a napom legalább egy óráját biztosan Robnál töltöttem gyakorlatokkal.
Nagyon boldog voltam, de meg kellett helyesen tartanom, de természetesen ebben is kaptam segítséget. A pisztoly tanulmányozása és használata is egy év volt, ezen idő alatt inkább a távolságra alapoztunk, Rob néha hihetetlen nagy távolságokra küldött el a célpontomtól. Én úgy érzem az erre még rászánt fél év sem volt elhanyagolt idő, és végre találhattam magamnak még egy embert, akit szerethettem.


A hozzászólást Ezume Kagawuchi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Júl. 27, 2015 12:27 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Kuzan

avatar

Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTárgy: Re: Ezume Kagawuchi   Hétf. Júl. 27, 2015 12:22 am

Kedves Ezume!

Szerintem nem kerepelek feleslegesen. A chaten kb megbeszéltünk mindent. Szóval nagy örömmel közlöm veled a jó hírt, hogy ezennel az előtörténetedet ELFOGADOM!

Kicsit tanácstalan vagyok, ezért is kértem, hogy írj hozzá még. Nos, egye fene 4. szinten kezdesz.

Kaszt: Polgár
TP: 2000
Szint: 4
Pénz: 50 000ß
Vérdíj: 0 ß

Erő: 90
Intelligencia: 110
Befolyás: 20

Miután elkészítetted az adatlapod itt, már játszhatsz is!

Ne feledd, különleges nyitó-akciónk keretében van 1(havi)+1(bónusz) pörgetésed a szerencsekereken

Jó játékot, és kellemes időtöltést!
Vissza az elejére Go down
 
Ezume Kagawuchi
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Előtörténetek-
Ugrás: